építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Vadregényes patakpartból EU-konform sétaút

V mint Veszprém a turisztikai szakemberek szerint „félnapos” város, ezen kívánt változtatni az önkormányzat, mikor belevágott a „Kolostorok és kertek” 2,3 km (!) hosszú sétaút projektbe. Két nő (többször is) végigjárta, részletesen dokumetálta, s értékelte az eredményt. Gaschler-Gyeviki Nóra építész, tolmács, szakíró-szerkesztő babakocsival meg három kisgyerekkel, Kazinczy Gyöngyvér építész, fotográfus, fényképezőgéppel. Mosott kavics kalandtúra, kultúrtáj, favágás, Veszprém több, mint egymilliárdos köztér-megújítási és turisztikai projektje alulnézetből.

Jobb későn, mint soha

2009 kora tavaszán publikálta az Építészfórum a „Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében” című beruházás terveit, melyeket az A.D.U. Építész Iroda Kft. és a Budapesti Corvinus Egyetem Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszéke közösen készített. A kiemelt turisztikai beruházást nagy érdeklődés és várakozás övezte, hiszen az érintett terület gazdag történelmi emlékekben, a természeti környezet a város szívében kedvelt találkahely és sétaútvonal, hozzá tartozik mind a helyi lakosok életéhez, mind a megyeszékhelyre érkező kirándulók „kötelező” programjához.

Akkor azt írtam: „A tervek szerint nagy volumenű beruházás kezdődik Veszprémben 2009 nyarán.” Sajnos a kivitelezés indítása nem volt zökkenőmentes, az érdemi munkálatok majdnem egy évet csúsztak. Bosszúságot a helyszín közelében élőknek leginkább az okozhatott (okozott is), hogy bár a nagy kiterjedésű területet 2010 februárja körül lezárták, látványos fejlesztések ekkor még nem történtek, csak az előkészítő és terepmunkákat kezdték meg. Azaz a kanyargó patak mentén a korábbi vadregényes, fűzfás, ligetes sáv fáinak nagy részét kivágták, a lakosság a megszokott séta- és rekreációs területhez nem jutott hozzá, ellenben a drótkerítéseken túl se látott semmi érdemi fejlődést. Hónapokig tartó szünet után, tavaly nyáron folytatódott a kivitelezés, amit nem várt időjárási események is lassítottak. A türelem azonban rózsát (ez esetben egészen pontosan rózsakertet) terem, 2011 márciusában ünnepélyes keretek között átadták a befejezett turisztikai útvonalat és öko-folyosót .

A közel 2,3 km hosszú tájrendezés és turisztikai célú beruházás megvalósult elemeit hasonló sorrendben kívánom bemutatni, mint a két évvel ezelőtt írt, még a tervezési fázist ismertető cikkben tettem.

Jezsuita templom

Az akcióterület egyik legsikerültebb beavatkozása itt található. A romos állapotban lévő templomot, ahol a görög-keleti apácák Szent István miseruháját hímezték egykoron, most felújították, kulturális célú rendezvények, koncertek megtartására alkalmassá tették. Az épület körül a régi kolostorfalakat rendbe tették, most az egész – korábban düledező palánkkal elzárt – hely körbejárható. Remekül érzékelteti, milyen lehetett egykor az együttes. A kőfalakat kortárs módon egészítik ki a füves, lankás területre helyezett, gabion technológiával készült padok. Érdekes eklektikát jelent a régi Vidámpark bejárata a jegypénztárral, vörös kőből rakott falakkal, kiszolgáló-épülettel, mely elemeket szintén rendbe hozták. Utóbbi épületrész jelenleg üresen, berácsozva áll, az ablakon belesve kialakított mosdókat, fogyasztóteret stb. láthatunk. Kérdés, hogymikor áll majd újra a kirándulók rendelkezésére?

 

Jezsuita templom felújítás, környezetrendezés – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
Jezsuita templom felújítás, környezetrendezés – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
Jezsuita templom felújítás, környezetrendezés – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

Gábriel-féle vízimalom romjai, csónakázótó, kisvasút megállója

A jezsuita templom előtti részen kicsi szabadtéri színpadot is felállítottak, és a közelben épült meg a (2,3 km hosszú!) turistaútvonal egyetlen vizesblokkja. Építészeti megjelenése a tájra nem nyomja rá bélyegét, eszközei illenek a hálózott kőből és fából készített padokhoz, viszont léphetett volna frappánsabb kapcsolatba a régi vidámpark fennmaradt elemeivel. Hogy funkcionálisan megfelel-e céljának, még nem sikerült kiderítenem, mert több különböző napszakban (igaz, hétköznap) arra járva sem találtam nyitva.

 

Jezsuita templom vizesblokk – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Jezsuita templom vizesblokk – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Jezsuita templom vizesblokk – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
 

 

A „sóhajok hídján” átkelve, a templommal szemben található a kisvasút egyetlen megállója. Az állagmegóvást, szükséges rekonstrukciót itt is elvégezték, viszont jelenleg kihasználatlanul áll, semmi nem utal eredeti funkciójára – aki nem rendelkezik helytörténeti ismeretekkel, nem értheti, hogy került ide a létesítmény, s mi célt is szolgál igazából. Talán a pénzszűke volt az oka, de a terveken még feltüntetett büfé-blokkok már nem valósultak meg.

 

A régi kisvasút megállója – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

Az egykori csónakázótó medrét kikotorták, megtisztították, az eredetileg több helyett egy dekken ismerkedhetünk a vízi világgal – igaz, a munkálatok nem sikerültek maradéktalanul, a víz enyhén mocsaras jelleget ölt, és békák dala zeng napkeltétől napnyugtáig. A tó felett átívelő dekk kialakítása tájba illő, visszafogottan harmonikus, legfeljebb a kisgyerekekre kell fokozott éberséggel figyelni, mivel az egyik oldalon nincs semmilyen korlát vagy mellvéd.

 

A csónakázó tó – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A csónakázó tó – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A csónakázó tó – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

A Gábriel-féle vízimalom romjai körül is rendezték a terepet és aljnövényzetet, a falmaradványok előbukkantak a „dzsungelből”. Sajnálkozni legfeljebb azon lehet, hogyitt sincs semmilyen ismeretterjesztő tábla, ahonnan a romok múltjáról olvashatna az érdeklődő.

Mocorgó játszótér, „A part alatt” játszótér

A Mocorgó játszótér a Séd bal partján, a Vidámpark régi bejáratánál áll. Korábban is volt itt egy rönkjátszótér, ám már meglehetősen balesetveszélyes állapotban. Az elemeket kicserélték, a kisebbeknek szóló játszóelemeket rönkből faragott teknősök, krokodil egészíti ki, melyek akár a közeli tóból is előbukkanhattak volna. A hely látogatottságát kicsit rontja, hogy közvetlen közelében, a patak túlpartján helyezték el az „A part alatt” játszóteret.

 

Mocorgó játszótér – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
Mocorgó játszótér – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A régi vidámpark kapuja – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

Utóbbi a közismert gyermekmondókára fűzte fel elemeit – nagy sikert aratva a gyerekek körében. A különböző játékok felidézik a három varjú, róka, medve, szamár, tehén, macskák alakját, van itt kemence és malom is.Egyedül az óriás acélszúnyog lóg ki anyagában és megjelenésében a sorból. Az ötletes kiindulás megvalósítása nem 100%-os: a szépen megformált elemek nem a használatbavétel intenzitásának megfelelően méretezettek, a kemencének nincs már ajtaja (alig 3-4 hónap telt el az átadás óta!), a varjak nem kaszálnak többé, a szitákat szimbolizáló trambulinokat egyszer már kicserélték, de újabb pótlásra szorulnak. Mondjuk, ez nem is csoda, ha a legegyszerűbb beltéri ugrálóasztalokat teszik ki az UV-sugárzás és az óvodáscsoportok tesztjének.

 

„A part alatt” játszótér – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
„A part alatt” játszótér – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
„A part alatt” játszótér – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
„A part alatt” játszótér – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 


Minkét játszótér javára írandó, hogy fák közé, árnyékos részre telepítették őket. Hátrány viszont a rengeteg mosott kavics, mert ez a burkolat szinte lehetetlenné teszi a folyamatos játékot, kiváltképp a szandálos időszakban. Ivóvízvételi lehetőség korlátozott számban rendelkezésre áll, mosdókat a jezsuita templomon túl lehet találni. Magyarországon még nem terjedt el, hogy akár meglévő játszóterek mellé, ahol a legnagyobb létjogosultsága lenne, wc-pelenkázót is telepítsenek, jó kérdés, hogy egy új beruházás esetén miért nem evidens ez a megoldás.

Sétány a patakparton, átkötés a Jókai utcánál

Továbbsétálva a patakpart mellett beton térkőből lerakott kanyargó ösvényen, eljutunk az állatkert parkolójáig. Itt sajnos ismét hiányos, azaz nincs tájékoztatás, helyismeretünkre vagy megérzéseinkre hagyatkozva találjuk meg a turistaút folytatását a viadukt alatt. A patak jobb oldalán a régi szervízutat felújították, az állatkert felé egyirányúsították, és a nagyközönség számára megnyitották – ezzel egyszerűbbé vált a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark megközelítése.

A kis hidat felújították, rámpával akadálymentessé tették. Az autóúttal párhuzamosan, a patak bal partján a korábban is meglévő gyalogos sétányt tették rendbe – ennek ellenére számottevő különbség a régi és a jelenlegi állapot között nincs. Az utat mosott kavics burkolattal szórták fel, ami nincs kellően stabilizálva, így egyes helyekenbabakocsival (kerekesszékkel) áthághatatlan kupaccá gyűlik, megnehezíti a kocogók, futók edzését, máshol lekopik teljesen. Ismét megjelennek a gabion padok, melyek itt harmonikus egységet képeznek a tájjal.

 

Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

Eltévedni legkönnyebben akkor lehet, mikor kibukkanunk a Jókai utcára. Itt két lehetséges útvonalat követhetünk: a Miklós utca felé, vagy a Gizella Hotel mögött is újra a patakpartra jutunk - csakhogy ezt nem igazán jelölik. A patakot átívelő úttest (Jókai utca) mellett vezetett közműcsövekkel semmi nem történt, tájidegen elemként rontják az összképet.

Benedek-hegy

A Benedek-hegyre két oldalról felvezető lépcsőket újrarakták, historizáló kandeláberekkel, korlátokkal egészítették ki. A Madarassy Walter szobrászművész alkotta keresztig vezető sétányt elegáns kőburkolattal látták el, és újonnan elhelyezett padok nyújtanak lehetőséget pihenésre, a város panorámájának élvezetére. Itt-ott persze felfedezhetők kivitelezési pontatlanságok, például egyes frekventált helyeken a víz egyszerűen nem folyik el a burkolatról– mégis ez a beruházás egyik legszínvonalasabb része.

 

A Benedek-hegy sétányának felújítása – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A Benedek-hegy sétányának felújítása – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A Benedek-hegy sétányának felújítása – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
 

 

Margit-romok

A fejlesztés – szerintem – egyik legvitathatóbb, ugyanakkor sokak számára leglátványosabb szakasza. Az elképzelés: „A Margit-romok környéke (...) is új karaktert kap. A mostani romantikus, természetes környezet a rendezés után a kolostor régi rendjét kívánja visszaidézni rózsakerttel, sövénylabirintussal és egyéb, a szerzetesi életre utaló elemekkel.” Ennek megvalósítása az új karakterre vonatkozóan túl jól sikerült. Az eredeti, fűzfás, vadregényes növényzet kellőképpen kiemelte a templomrom és a dombon magasodó vár történelmi jellegét, megfelelő háttérként szolgált. A tájrendezés során szinte a teljes ősnövényzetet kiirtották, és – a kolostori rendet visszaidézendő – geometrikusan formált kultúrtájjá alakították.  A fő sétautat magasabb minőséget kifejező kőburkolattal látták el, a csiszolt felületet pattintott textúrájú sávokkal tagolták. Ez ugyan az esztétikai megjelenéshez hozzátesz, viszont babakocsival vagy kerekesszékkel „vasúti élményben” lehet részünk, mikor ritmusosan pattog a kerék.

 

A terület egykor – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A terület most – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

A növények egy része elfagyott, de pótlásuk, megerősödésük után színes látványt nyújtanak majd, különösen a rózsák. Kellemetlen viszont, hogy a sok kivágott fát nem igazán pótolták, így a nyári, tűző napsütésben sem a virágok, sem a porszórt acél rudakból álló padokon üldögélő emberek nem találnak hűvös enyhülésre. Pont ezért jelent fokozott kísértést az úgynevezett vízilabirintus.

A patak mentén vezetett, mészkőből készült, geometrikusan kanyargó árokba a Margit-romok közvetlen közelében kialakított centrális szökőkútból folyik a víz, és egy kisebb, szintén kör alakú végelemnél szivárog el. Már amikor el tud folyni, hiszen nem ritka látvány az eltömődött lefolyó miatt túlcsorduló víz.

A létesítmény több kérdést is felvet.

Egy ilyen erős történelmi környezetben szükség van-e újabb, nagyon karakteres historizáló elemre, ami már méreteinél fogva is versenyez a romokkal? Elég érett-e, elég kulturált-e a tisztelt nagyérdemű, hogy helyén kezelje ezeket a vízi attrakciókat (erre a válasz, hogy nem igazán – a szépen munkált szökőkútban hol a kutyák, hol a gyerekek, akár kamaszok is – ruhástól – hűsítik magukat, vannak, akik eleve törülközővel készülnek)? Mivel igény lenne erre a létesítményre, nem lehetett volna kicsit kortársabb formában, kifejezetten úgy kialakítani, hogy a felfrissülést, s ne csupán a látványt szolgálja, hasonlóan a Szabadság téri interaktív megoldáshoz?

 

A vízilabirintus – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A vízilabirintus – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
A vízilabirintus – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

A fák fájó hiányán túl zavaró a rengeteg kaviccsal burkolt felület. Sem esztétikailag, sem funkcionálisan nem indokolt a különböző vonalvezetésű kavicsos ösvények csatlakozása a sokkal nemesebb megjelenésű, kőlapokkal rakott sétányhoz. Sőt, utóbbi, azaz pont a fő útvonal egyszer csak félbeszakad, kavicstengerbe torkollik a Kis-Frick malommellett, s az ember értetlenül áll, merre tovább? Úgy tűnik, itt a sétány vége, holott az út valójában továbbvezet az állatkert irányába.

A Margit-romoknál állagmegóvást végeztek, melynek munkálatait jelentősen lelassította, hogy a tavalyi heves esőzések a Miklós utcát alámosták, az egykori kolostor fala egy kis szakaszon beomlott. Itt vasbeton támfalat kellett soron kívül építeni, s ezt burkolták a romok falaihoz illő kővel. A tervekben még szereplő, a kolostor eredeti megjelenésének bemutatására szolgáló makett elhelyezésére nem került sor eddig. A kőfalakat bizonyos helyeken téglávalegészítették ki – talán, hogy érzékeltessék az egykori falnyílások helyét –, ami viszont az átadást megelőzően (a kivitelezés után csupán pár hónappal) már cserére, javításra szorult, merttélen kifagyott.

 

 

Rézsűs (vagy várostrom) játszótér

A Szerelemsziget bejáratánál, az erős lejtésű rézsűt kihasználó játszótér több csúszdát, a gyerekek számára izgalmas várrendszert tartalmaz. Az itt található elemek nem annyira ötletesek vagy eredetiek, mint az „A part alatt” játszótéren, viszont mivel minden szabványnak megfelelő, katalógusból választott játékok, az adott terhelésnek legalább megfelelnek. Jó, hogy gondoltak a szülőkre is, több pad, sőt, piknikasztalok is helyet kaptak. Csak az a kár, hogyismét túl sok fát vágtak ki a tereprendezéskor, s jelenleg kevés árnyékot találunk az egész területen. Megkésett a gyepesítés is, átadáskor még nem, vagy csak alig serkent a fű, ami így meglehetősen nagy hátrányból indul a gyerekek lábaival, a sok taposással szemben.

 

Rézsűs játszótér – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Rézsűs játszótér – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Rézsűs játszótér – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
 

 

Hiába jó gondolat az asztalok, padok elhelyezése, ha az evést-ivást követően egyéb szükségleteinket nem tudjuk kielégíteni. Magyarul: nincs semmilyen mosdóblokk közel s távol, ami azért egy gyerekek által használt helyen kifejezett gondot jelenthet. Ez a játszótér pedig az átadás óta igen közkedvelt mind a helyi lakosok, mind az óvodáscsoportok körében – meg is találták a probléma utólagos megoldását: szerényen elrejtettek a fák közé egy piros Toitoi-t. Dicsérendő, fontos dolog, hogy ezen a részen kialakítottak egy akadálymentes játszótérrészt is – csak annyit kérdeznék, hogy lehet kerekesszékkel megközelíteni egy 100%-ban kaviccsal burkolt területet?

 

kadálymentes játszótér – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
kadálymentes játszótér – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
 

 

Szerelemsziget

Nomen est omen: ez a hely nem véletlen kapta nevét, romantikus, fűzfás patakpartja mindig kedvelt találkahely volt. Igaz, eredeti, fésületlen bájából visszavett a tájrendezés, mégis nagyon hangulatos sétány vált belőle. Az utcabútorok (padok, szemetesek, utcai világítás) összhangban állnak egymással, csak a patakpart melletti füves területen elhelyezett gabion padok ütnek el kissé tőlük. Az út lágyan kanyarog, a növénykiültetések itt alkotják a legváltozatosabb, legigényesebb egységet.

 

Szerelemszigeti sétány – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Szerelemszigeti sétány – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Szerelemszigeti sétány – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
 

 

Hidak

A tárgyalt 2,3 km-es szakaszon egy teljesen új hidat építettek és kettő meglévőt kicseréltek. Az anyagválasztás és kialakítás az akcióterületen jellemző utcabútorokhoz, elemekhez illeszkedik, viszont a hidak mérete eltúlzottnak tűnik. Ahol eredetileg keskeny, romantikus fa/acél szerkezetek ívelték át a patakot, most kb. autónyi széles, előregyártott vasbeton elemek feszülnek. Ezzel szemben nyilván nem a gépjárműforgalmat hivatottak kiszolgálni, hiszen betongolyók akadályozzák a felhajtást.

 

Egy régi híd – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Kutas tér, a projekt lezárása – Fotó: Kazinczy Gyöngyvér
Kutas tér, a projekt lezárása – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

Infrastruktúra (wc, ivóvíz, kuka, bicikliút)

A legszembetűnőbb, egyben legégetőbb hiányosság az, hogy a 2,3 km-es, három játszótérrel is ellátott turistaútvonalon csupán 1, azaz egy helyen van mosdóblokk. Ennek orvoslására utólag tettek mobil wc-t a Szerelemsziget elejére, s szintén érdekes, utólagos megoldásnak tűnik az „A part alatt” játszótér mellé elhelyezett, barkácsáruházakban kapható kész faház, mely a büfé funkcióját tölti be. Pozitívum viszont, hogy ivókúttal több helyen is találkozhatunk, szemeteseket pedig egészen sűrűn telepítettek.

 

Szerelemszigeti sétány – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra
 

 

A kommunikáció hiányát érzem a különböző érdekességek, látnivalók jelöletlenségében, illetve abban, hogy nincs megfelelően kitáblázva a gyalogos és a biciklis közlekedés útvonala. Ez utóbbi néha feszültséget is szül egy-egy zsúfoltabb kirándulónapon.

Kihagyott ziccerek

Egyértelmű, hogy a beruházás sok pozitív visszhangot kapott, a hely látogatottsága nőtt. Van azonban pár, az adott terület földrajzában, történelmében rejlő lehetőség, amit ha kihasználnak, sokkal „ütősebb” projekt valósulhatott volna meg. Ilyen például a Szerelemsziget elején, a rézsűs játszótérnél található meredek lejtő, ahol kiváló szánkópályát tudtak volna kialakítani – kiváltképp, mert a helyiek eleve így használták ezt a részt.

Manapság sajnos még nem elég elterjedt Magyarországon, hogy ne csak egy szűk (azaz kb. 3-10 éves) korosztály szórakozására gondoljanak. Itt mindhárom vadonatúj játszótér ezt a korcsoportot célozta meg, pedig – akár külföldi példákból merítve – remek lehetőség lett volna a kamaszok, felnőttek aktív kikapcsolódásának támogatására.

Még csak nem is kellett volna a szomszédba menni ötletekért: a Gulya-domb aljában, az „A part alatt” játszótér melletti sziklákat már régóta használják a mászók sportolásra, edzésre – erre éppúgy rá lehetett volna fűzni, mint a jezsuita templom után található, a régi Vidámparkból visszamaradt gokartpályára. Szomorú, hogy utóbbit teljesen felszámolták, eltüntették. A nagy területen lett volna mód foci-, röplabda-, görhoki-, bmx- vagy gördeszka pálya kialakítására, ami sportolási lehetőségként hét közben is vonzaná az embereket, nem csak hétvégén. Talán a kisvasút visszaállítása, fenntartása tényleg merész álom, és egyáltalán nem életképes, mégis jó eljátszani a gondolattal, nem lehetne-e legalább idényjelleggel működtetni.

 

Sziklamászásra alkalmas hely – Fotó: Gaschler-Gyeviki Nóra

 

Izgalmas, érdekes megoldás lehetett volna még, ha a kolostorok és a kertek emlékein túl a malmokban rejlő lehetőséget is kiaknázzák. A Séd partján egykoron 11 malom állt ezen a környéken, melyek közül ma is megvan egyik-másik, különböző állapotban. A Margit-romok közelében áll például a Kis-Frick malom, amit tulajdonosa a felújítás után bemutató malomként, interaktív múzeumként és pékségként kívánt hasznosítani – ez mind bele is illett, volna a turisztikai célokba. A terv azért ment füstbe, mert nem kapott pályázati támogatást.

Zárszóként

Összességében elmondható, hogy a beruházás sikerrel zárult, az elképzelések többé-kevésbé a tervek szerint valósultak meg. Hogy a fejlesztés a turisztika élénkítése, munkalehetőségek teremtése szempontjából beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, a jövő zenéje. Mégis vegyes érzelmeket váltott ki a beavatkozás – bár ez szinte valamennyi, főleg az ekkora léptékű fejlesztések esetén igaz. Az emberek nagy része örül a megszépített környezetnek, különösen az átadást követő időszakban megnőtt az ide kilátogatók száma, igaz, azóta a fokozott érdeklődés kissé alábbhagyott. Vannak azonban, akik szóvá teszik a kivitelezés hiányosságait, pedzegetik, hogy a ráfordított anyagiak nem állnak arányban a látható eredménnyel.

A 2009-ben leírt kívánságaim – „Személyesen – és a közelben lakva érintettként – csak remélni tudom, hogy a táj rendezésekor nem kerekedik felül az ember és az ő burkolatai, építményei, „ötletei”, hanem a rendezés hagyja érvényesülni a hely szellemét, a természetet. Valamint azt is kívánom, hogy kivitelezés folyjon rendben, zökkenőmentesen, profin, és a 2010-re tervezett befejezés meg is valósulhasson.” – nem váltak teljes mértékben valóra.

Lehetett volna sokkal érzékenyebben nyúlni a tájhoz, több tisztelettel illeszteni bele az ember alkotta elemeket,lehetett volna jobban kiaknázni az eleve ott rejlő lehetőségeket, több korosztály igényeit kielégíteni, illetve az alapvető infrastruktúrát alaposabban kiépíteni. Ezen keseregni most már késő, hiszen sokak számára nyújt kellemes, akár egész napos kikapcsolódást is a rendezett környezet, a kisgyermekes családok többféle program közül választhatnak, a város több nevezetes pontja egységes összekötést kapott. Feladatunk innentől az, hogy kellőképpen vigyázzunk rá.

A terület látogatottsága folyamatosan nőhet, az érdeklődés élénkülhet, hiszen a városban is több beruházás zajlik, de az állatkert szintén további fejlesztésekben gondolkodik. A közelmúltban épült zsiráfház, illetve csimpánzvilág, és a tervek között szerepel egy elefántház létesítése is. Ha ezek a projektek is megvalósulnak, Veszprém eléri célját, és „félnapos” városból olyan hellyé válhat, ahol hosszabb időt is szívesen tölt a kiránduló.

szöveg: Gaschler- Gyeviki Nóra
kép: Gaschler-Gyeviki Nóra, Kazinczy Gyöngyvér

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »