Nézőpontok/Vélemény

Városrombolás vagy városépítés?

1/2

?>
?>
1/2

Városrombolás vagy városépítés?
Nézőpontok/Vélemény

Városrombolás vagy városépítés?

2004.03.01. 23:00

Farkas Gábor DLA, akinek neve az utóbbi idõben rendszeresen felmerült a Malom Centerrel kapcsolatban, mindeddig nem nyilatkozott senkinek...

Farkas Gábor DLA, akinek neve az utóbbi idõben rendszeresen felmerült a Malom Centerrel kapcsolatban, mindeddig nem nyilatkozott senkinek a mind nagyobb vihart kavaró ügyrõl. Az Ybl-díjas tervezõrõl köztudomású volt eddig is, hogy közremûködött a régi malomépület bontási engedélyének megszerzésében. Késõbb azonban kiszállt az új Malom Center tervezési munkálataiból. Hogy miért? Anyagi vita állt a háttérben? Szakmai okokból? Vagy valami egészen más miatt? Farkas Gábor mindeddig hallgatott az okokról. Szécsi Gábor, Kecskemét város polgármesterének legutóbbi sajtótájékoztatója után azonban úgy döntött, itt az ideje, hogy elmondja véleményét az egész hercehurcáról.

„A bontási terveken (a régi gazdasági malom bontási tervein – a szerk.) Farkas Gábor Ybl-díjas kecskeméti építész aláírása szerepelt. A polgármester szerint már maga a név is arra ösztönözte a hatóságot, hogy a jogszabályi kereteket betartva, de rugalmasan kezeljék a kérdést. Így aztán a régi malmot elbontották, és ez nem is ütközött képviselõi ellenállásba." (Petõfi Népe: Kiadják-e az engedélyt a Malomra? – beszámoló Szécsi Gábor polgármester sajtótájékoztatójáról – 2004. február 18.)

– A befektetõk engem folyamatosan és minden alkalmat megragadva „dícsérnek" – kezdte a beszélgetést Farkas Gábor. – Megszólíttattam a polgármesteri sajtótájékoztatón is, ahol olyan színben tüntettek fel, mintha én a Malom-építõk oldalán állván egyfajta kijáróemberként intéztem volna a régi malom bontását. A polgármester úr dícsérõ mondatait, melyekbõl az tûnik ki, hogy a nevem számít valamit Kecskeméten, köszönettel veszem. Úgy gondolom, ezt annak a három, három és fél évtizedes városépítõ munkának köszönhetem, amibõl – fõképp az épületekbõl –, a hagyományõrzés, a belvárosi rehabilitáció szándéka kellõképpen sugárzik. A polgármester további szavainak viszont már kevésbé örülök. Hiszen õ arra utalt, hogy az én nevem ösztönözte a hatóságot, hogy a jogszabályi kereteket betartva, de „rugalmasan" kezelje a bontási engedély kiadását. El kell mondanom, hogy én a hatóságot soha nem próbáltam ösztönözni semmiféle „rugalmas" ügyintézésre. Ugyanúgy – és nagyon helyesen – egy kalap alá vesznek az összes többi tervezõvel, ugyanazon elbírálás alá esem velük, mint más, ha nem szigorúbbak alá. Meg lehet nézni, mennyi idõ alatt adnak ki nekem egy építési engedélyt, s mennyi idõ alatt másnak: túlságosan nagy eltérést nem tapasztalnánk. Nem vagyok kijáróember. Ezt a sugallatot kikérem magamnak!

Az tény persze, hogy a hivatal „rugalmasan" kezelte a kérdést, de valószínû, hogy nem miattam. Ez az ominózus mondat, és a tény, hogy a befektetõk engem a sajtóban egyre-másra „dícsérnek", arra inspirált engem, hogy megszólaljak. Eddig nem tettem, de most szakmai és emberi tisztességem megtartása érdekében fontosnak tartom, hogy elmondjam a véleményemet.

– Miért nem hamarabb szólalt meg?
– Ennek alapos oka van, vissza is fogok rá térni. A történet szerintem ott kezdõdik, hogy valamikor 2002. decemberében keresett meg a befektetõ társaság azzal, hogy a régi malom helyére egy épület tervdokumentációit készítsem el. Kifejezték abbéli óhajukat is – aminek én nagyon örültem –, hogy egy olyan építésszel mûködjek együtt, akinek van ilyen épületek terén szerzett szakmai tapasztalata. Finta József nevét, akivel jó szakmai és emberi kapcsolatban voltam és vagyok, el is fogadták.

Elõzetes beszélgetés a hivatalban
– Mindezek után úgy gondoltam, hogy egy ilyen, városképileg is nagyon fontos épület tervezése elõtt szükséges elõzetes beszélgetést folytatni a mérnöki iroda vezetõjével. Szükséges megkérdezni, hogy mi a teendõ a régi malom helyi védettségével, egyáltalán milyen menetrendet kell betartani? Bognár István úr, az iroda vezetõje nagyon korrektül, és nagyon sarkosan felsorolta, hogy a meglévõ épület elbontásához, és az új felépítéséhez milyen menetrend szükséges.

– Eszerint olyan vázlatterveket kell készíteni – még a bontási engedély beadása elõtt –, melyekbõl egyértelmûen kitetszik, hogy a régi malom helyébe milyen építészeti érték kerül majd. Aztán ezeket a vázlatokat az önkormányzat megfelelõ építési bizottsága véleményezi, majd a vázlatokat netán a közvélemény elé is tárják, hogy vita alakuljon ki, megismerendõ, mi az elképzelésekrõl a városlakók véleménye. Mindezek után Bognár úr közölte, hogy az épületet ki kell vonni a helyi védettség alól, és sorolta, mi minden szükséges még, például környezetvédelmi hatástanulmány stb.

A régi értékek megõrzése
– Ezek után Finta József eljött Kecskemétre helyszíni szemlére, s elkezdtük elkészíteni a vázlatokat, a befektetõk szóbeli megbízása alapján. Az építészeti alapkoncepciónk mindvégig a következõ volt: Olyan unikális, kecskeméti házat kívántunk ide tervezni, amelyben a régi értékek egy része megmarad, és új értékekkel gazdagodva olyan látványt nyújt a kecskeméti polgárok számára, melyet többé-kevésbé megszoktak. A malom utcai homlokzatának jellege, méretei a lebontás után az új épületben visszaköszöntek volna. Egy az egyben visszajött volna, színben, jellegében, centire ugyanolyan párkánymagassággal. A meglévõ silók hasznosítását javasoltuk, s a víztorony megtartását is kardinális kérdésnek tartottuk. A régi malom relikviáit, fotóit egy megfelelõ térben helyeztük volna el. Az általunk megálmodott épület méretei megfeleltek volna a környezetnek. A rendelkezésemre álló dokumentumok igazolják, hogy az általunk tervezett program földszint plusz három emeletes épületet jelölt meg, 15-20 ezer négyzetméter nagyságrendben.

Ennek az elképzelésnek a tudatában vállaltam elsõ lépésként a bontási engedély megszerzését. Menet közben befutott a polgármesteri hivatal levele (A Mérnöki és Környezetgazdálkodási Osztály Kecskeméti Építéshatósági Csoportjától, a jegyzõ megbízása alapján Csányi Katalin csoportvezetõ aláírásával, 2003 március 4. dátummal – a szerk.), amely alátámasztotta Bognár úr igényét, hogy a malmot milyen feltételekkel lehet lebontani.

„Hatóságom csak a közvéleményt is megnyugtató megoldást támogathat, melynek megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges a malom helyére tervezett beruházás – akár csak vázlatos, koncepcionális – ismerete, illetve a közvetlenül szomszédos ingatlanok további sorsa. Kérem a fenti indokok alapján szíveskedjenek a benyújtott dokumentációt a tervezett beruházásra vonatkozóan kiegészíteni, hogy abból megítélhetõ legyen, hogy a város részérõl támogatható-e – ezen folyamat elsõ lépéseként – a malom elbontása."

Amikor ezt készhez kaptam, a befektetõk ugyanezt a szellemiséget képviseltek. Erre vonatkozóan kezemben van az a levél, melyet a befektetõk fogalmaztak az építéshatóság csoportvezetõje részére. Ebben leírják: hajlandóak arra, hogy olyan építészeti megoldásokat kövessenek, melyek hatásában (tömegében, látványában) visszaidézik a régi malom megszokott kontúrjait. A levél szerint ez konkrétan azt jelenti, hogy a fejlesztés Csányi utcai részén a tervezõi elgondolás figyelembe veszi a jelenleg megszokott (tehát a régi malomépület – a szerk.) tömeglátványához igazodó méreteket. Ugyanebben a levélben már arra is kitérnek, hogy vázlatokkal még nem szolgálhatnak az önkormányzat részére, de a tervezett épület tömegében a „Homoki dombhoz" és a Mûvelõdési ház felõli beépítéshez igazodó lesz.

Mindent elbontottak
Mi, tervezõk, hittünk abban, hogy ezeket az építészeti gesztusokat valamilyen formában megvalósíthatjuk a tervezett épületnél.
– A bontási engedély végül mire szólt? Hisz itt szóba került a régi malom egy részének, pl. a víztoronynak a megtartása. Azonban a bontás során ezek is eltûntek a föld színérõl...
– A bontási engedély az egész területre szólt, a HBH-val egyetemben. Mínusz két szintnél el kellett bontani az összes meglévõ falat, de a felsorolt elemeket viszsza akartuk állítani az építkezés során. A víztoronyra is érvényes ez. Szó szoros értelemben a régi malom ezen elemei nem voltak beépíthetõk, a szándék azok formájának visszaidézésére szólt.

Egyre nagyobb épületet akartak
Finta Józseffel szorgalmasan dolgoztunk tehát, de egyre inkább kezdett úgy tûnni, hogy e terveket a beruházó nem nézi jó szemmel. Egyre inkább növelni akarták a ház méreteit. De még késõbbi idõszakban is mindig a földszint, plusz három-négy szintrõl volt szó. Miután láthatták, hogy nem úgy mozgunk, ahogy õk elvárják, a hátunk mögött (a mi szóbeli megállapodásunk dacára, ami alapján mi már két és fél hónapja végeztük a munkát), a kamarai szabályoknak nem megfelelõen – pályázatot írtak ki építészirodák számára. Az érdeklõdõ kollégák velünk is konzultáltak, és néhányukkal közöltem, hogy ha olyan munkába fognak, amely még nincs lezárva, akkor szakmai, etikai szabályokat sértenek meg. Birtokomban van egy levél, amelyben egy másik tervezõgárda visszamondja a korábban tett ajánlatát a befektetõk részére, pontosan az etikai problémákra hivatkozva. Mások is visszavonták közremûködési ajánlatukat, arról értesülve, hogy a tervezési munkát mi már elkezdtük.

A befektetõk ezek után tévedésnek minõsítették a másfelé tapogatózásukat, és biztosítottak minket arról, hogy továbbra is mi vagyunk a megbízottak, velünk fognak tárgyalni, nem írnak ki tendert, stb. Természetesen néhány nap múlva kiadtak egy másik tendert, vigyázva, hogy abból nekünk is küldjenek. Igaz, ez a kiírás is szabálytalan volt.

Sokat kértek a tervezõk?
Finta mester ekkoriban vezette elõ tervezõi szerzõdéstervezetét, (én építész-altervezõként szerepeltem volna a projektben). A beruházók rendszerint éppen erre az árajánlatra hivatkoznak, hogy az nagyon magas volt, és hogy õk ezért álltak el a további együttmûködéstõl. Errõl tudni kell, hogy a Magyar Építész Kamarának van egy díjszámítási szabályzata. Az ország elsõ három, vagy öt építésze közé tartozó Kossuth-díjas, akadémikus építész gondolom nem követ el etikai vétséget akkor, ha ezen szabályzat alapján, minõséget produkálva elõterjeszti ajánlatát.

– Álljunk meg egy pillanatra. A híresztelések szerint az árajánlat többszöröse volt az ilyenkor elfogadható, szokásos összegnek...
– Kamarai díjszabás szerinti ajánlat volt. (Finta József tervezõ a Malom Centerrõl rendezett kecskeméti lakossági fórumon bejelentette, hogy nagyon szívesen nyilvánosságra hozza ajánlata összegét, amennyiben ehhez a befektetõk hozzájárulnak. A szerk.) A befektetõk mindenesetre az árajánlatra válaszolva „dobozgyártásnak" degradálták az addigi tervezõi munkát, amire Finta mester válaszul visszamondta szóbeli megbízását, a munkát felfüggesztette. Sõt, megírta, hogy azt fontolgatja: a Magyar Építész Kamaránál bejelentést tesz azzal kapcsolatban, hogy szabálytalanul intézõdtek az ügyek.

Visszalépési kísérlet
Ezek után bementem a kecskeméti polgármesteri hivatalba, és Bognár úrral közöltem, hogy visszavonom a bontási engedélyre vonatkozó tervezõi nyilatkozatomat, mivel úgy gondolom, hogy a tervezõi páros kiejtésével már nem lesz ráhatásunk a további ügymenetre. Vagyis nem szerettem volna felvállalni azokat a történéseket, amelyek késõbb be is következtek. Bognár úr nagyon korrekt volt, közölte, hogy szóban ezt tudomásul veszi, de adjam be írásban is a lemondásomat. Ezt el is kezdtem fogalmazni, s közöltem a megbízóval, hogy visszavonom a bontási engedélyre kiadott tervezõi nyilatkozatomat, mivel nincs ráhatásom a késõbbiekre, és így nem tudom vállalni a késõbbiekért a felelõsséget.

A lemondó levelem két nappal késõbb, egy pénteki napon ért a hivatalba, de az ügyintézõ kolléga mosolyogva közölte rá, hogy a bontási engedélyt már kiadták. Aznap délelõtt (2003. 04. 04. – a szerk.) minden gyorsan történt ebben az ügyben. Azonnal fellebbezési lehetõségre gondoltam, csakhogy a törvények szerint a tervezõ a hatóság szempontjából nem ügyfél, nem fellebbezhet. Csak akkor lesz ügyfél, ha vitás, peres kapcsolat áll fenn közte és a megbízó között, és kérheti a hatóságot, hogy ezen vitás ügy rendezéséig függesszék fel az eljárást. Bementem a városi bíróságra, és beadtam egy keresetet a szerzõdésem felbontására. E keresetet egy kísérõlevéllel együtt beadtam a polgármesteri hivatalba, leírva benne indokaimat. Egy nap múlva tájékoztattak arról, hogy sajnos az a törvény, amire hivatkoztam, a fellebbezési idõszakban már nem volt érvényes.

Fenyegetõ levél
Április 23-ai keltezéssel egy öt oldalas ügyvédi levelet kaptam a befektetõktõl, amiben hosszan ecsetelték, hogy milyen etikátlan magatartást tanúsítottam, mert nem a megbízóim utasításai szerint jártam el, különben is, a dokumentációm hibás volt (amirõl korábban észrevételt nem kaptam). Mindezek mellett bejelentést tesznek a Magyar Építész Kamaránál, amiért megsértettem a kamara etikai szabályait, ezen kívül tettemmel, hogy bíróságra és a polgármesteri hivatalhoz mentem, megsértettem a jóhírüket, s goodwillrombolás, elmaradt haszon miatt jelentõs mértékû kártérítésre fognak beperelni, egyrészt a cégemet, másrészt engem is. A levélen túl különbözõ figyelmeztetéseket kaptam. Hasonló levelet kapott Finta mester is.

Az egészségem érdekében...
A levél elolvasása után és az egyéb jelzések kapcsán én úgy gondoltam, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, mégpedig az egészségem érdekében. Azóta nem jártam a Kiskörúton, mindig furcsa útvonalakat választok inkább, hogy ne kelljen arra mennem. Helyi híreket nem hallgatok. Azt is kimondom, és nem szégyellem, hogy az eset után a pszichiátrián és a kórházban kötöttem ki, jelenleg is kezelés alatt állok. Nem akartam az üggyel foglalkozni, ki akartam szállni, hogy egyáltalán életben maradjak. Az, ami ezután történt, hogy elindult egy folyamat, és hogy egyre többen ismerik meg ennek az ügynek a részleteit, kiváló és merész építész kollégáimnak köszönhetõ.

Építész összeesküvés?
– Csak gratulálni tudok nekik azért, amit ebben a kérdésben tettek, és megértették, hogy miért nem kívánom ezen ügyben exponálni magam. Mindezeket figyelembe véve bizonyítani tudják, és a szakma is bizonyítani tudja, hogy semmiféle építész összeesküvésrõl nincs szó. Mindebbõl az adódik, hogy a polgármester urat ennek a hátterérõl kevésbé tájékoztatták, és mondatának azon elsõ fele, hogy a nevem garanciának számít, az csak addig volt igaz, ameddig nekem az ügyhöz hosszútávú közöm lehetett volna. Utána én semmiféle engedélyeztetésben és „kijárásban" nem vettem részt. Szakmai és emberi tisztességem megõrzése érdekében ezt el kellett mondanom. Azzal is számolnom kell egészen biztos, és el kell mondanom, hogy félek... El nem tudtam képzelni, hogy 30-35 éves sikeres szakmai múlttal olyan kabátlopási ügybe keveredek, amely után én úgy érezhetem, hogy ebben a városban félek, valamint, hogy emelt fõvel nem mehetek végig az utcáin.

Miért történt másképp?
– Utólag számomra az a nagy kérdés, hogy ha a hivatal leírja elõre, hogy milyen feltételek mellett járulnak hozzá a bontási engedélyhez, akkor miért történt késõbb másként a megvalósítás? Kinek a hibája ez? Az ügyintézésé, vagy valami más okban keresendõ a hiba? Az ügyintézõ mindenesetre pontosan tudta, hogy mi a teendõje a közvélemény megnyugtatása érdekében. Sokan kifogásolják azt is, hogy az utánunk jövõ tervezõk tervei nem voltak megismerhetõk kellõ mélységig. Hírzárlat volt azokkal kapcsolatban. A Piarista Gimnáziumban megrendezett fórumra a befektetõk azért nem jöttek el, mert – mint írták –, sem a Kossuth-díjas egyetemi tanár, sem a Kossuth-díjas akadémikus nem nyilatkozatképesek, mert nem ismerik a terveket. Úgy gondolom, ami a tervekbõl addigra ismertté vált, ilyen felkészült építészek számára sok mindent elmond az épület tömegérõl, méreteirõl.

Beszélhetünk, csak a malomról nem
– Amikor azonban a Bács-Kiskun Megyei Építészkamara tagjai szerették volna megismerni a Malom Center terveit, és meghívták a pesti tervezõt, még furcsább dolog történt. Az elsõ meghívásra a tervezõ el sem jött. A második összejövetelre eljött ugyan, de közölte, beszélhetnek mindenrõl: idõjárásról, lányokról, de a Malom Centerrõl egy szót sem. A befektetõk megtiltották neki. Ennyire nyíltan, nyitottan állnak a kérdéshez.

– Azt Szécsi Gábor polgármester is elmondta, hogy nem érti, miért nem volt eddig képes a tervezõ megvédeni, egyáltalán kommentálni a Malom Center terveit...
– Már az elvi építési engedély kiadása is megkérdõjelezhetõ volt. Az meg külön talány, hogy tud néhány nappal elkésni egy mûemléki felügyeleti véleményezés. Teljesen érthetetlen, hogy a jogszabályban bennefoglaltak szerint miért nem küldik el a területi tervtanácsnak a kérdést. Teljesen érthetetlen, hogy a végleges építési engedélyhez sem fordulnak a területi tervtanácshoz. Most is különös a helyzet. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal másodszori elutasítása ott van a polgármesteri hivatalban. Ez már a szakmában országos építészeti ügy is. A létezõ két hazai építész társadalmi testület, a Kamara és a Magyar Építõmûvészek Szövetsége állást foglalt abban, hogy ez így városrombolás és nem városépítés. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kimondja, hogy a tervezett Malom Center építését semmiféleképpen sem javasolja, valamint tudjuk azt, hogy a koncepció, amit a kecskeméti képviselõtestület korábban elfogadott, köszönõviszonyban sincs az elõzetes építési engedéllyel. Ha mindez XY úrral történik a Fûzfa utcából, akkor tudjuk jól, mi történt volna.

Bán János

 



Városépítés
 
 

1/2

2/2

 

 

Európa azért nincs olyan messzi tõlünk...
A képek nemrég Zürichben készültek, ott a tervezett építkezés adatait feltüntetõ óriásplakáttal és állványcsövekkel kell bemutatni a tervezett épület magasságát és sarokpontjait. Persze ez a bemutatás az engedélyezés része és még a megfellebbezhetõség idején történik. (V.D.)

 

 


 

A befektetõk álláspontja

Farkas Gábor nyilatkozatának a befektetõkre vonatkozó részét megismertettük az érintettekkel is, akik a következõ álláspontot alakították ki:
Igazán örömünkre szolgál, hogy Farkas Gábor, aki a helyi építészek doyenje, közel tíz hónap hallgatás után megszólal az ügyben. Valószínûleg azért teszi, mert biztos abban, hogy vezényletével sikerül megakadályozni egy valóban európai – tehát tõlük igen távol álló – magánberuházást, mely Kecskemét városát végre elindíthatná egy új típusú fejlõdés útján. Azt különösen megelégedéssel nyugtázzuk, hogy a fejlesztési programot még nem felejtette el, ezért ugyanazt mondja, mint amit a beruházók az Õ hallgatása idején is többször a nyilvánosság elé tártak. Nevezetesen, hogy a fejlesztés hasznos, kereskedelmi területe kb. 20 ezer négyzetméter, mert kizárólag ez illeszkedik az általuk is ismert szintszámokhoz (3-4 emelet). Mindössze a földalatti parkolószintek merülnek a feledés homályába, jóllehet ez is a megadott program része volt. Az építészek, illetve egyes építész stúdiók közötti presztízsháborúkról szóló tudósításokat már valószínûleg unják az olvasók. Láthatóan azonban erre a kérdésre fókuszál Farkas Gábor a tervezõi dijak és a kamarai díjszabás emlegetésekor. A konkrét ügyben rosszul emlékszik az adatokra, ezért felhatalmazzuk a tervezõt, hogy a tanulmányterv elkészítése helyett megküldött tervezési ajánlatának díjtételét, és mindazokat a feladatokat, amelyeket ez nem tartalmazott, hozza nyilvánosságra. A tények eddig sem zavarták azokat, akik a beruházás ellehetetlenítését tûzték zászlajukra. A beruházók nem kívánnak tovább állást foglalni egy olyan kérdésben, mely nyilvánvalóan nem az építészetrõl szól, sokkal inkább a tervezési folyamatból kimaradt építészek pénzügyi érdekeirõl.

Az viszont elgondolkodtató, hogy Magyarországon, az Európai Uniós tagság tényleges küszöbén, hogyan és milyen elképesztõ módszerekkel lehet megakadályozni egy több milliárdos fejlesztési értéket, és ezen keresztül nemzeti vagyont jelentõ magánberuházást, amely magántelken, magántõkébõl ad a városnak eddig nem látott értéket. Hogyan rendezõdnek egységfrontba az egyébként mindig szerteágazó magánérdekek által vezérelt helyi építészek a „nemes cél", vagyis egy európai mércével is számottevõ befektetés „lesöprése" érdekében? Jó lenne Farkas Gábor úrtól válaszokat kapni ilyen dimenziókban is, de ehhez valószínûleg „szellemi rendszerváltásra" lenne szükség. Thomas Mann tollára illõ elvarázsolt állapotukban gondolnak-e arra, hogyha megakadályozzák a beruházást, milliárdos károkat okoznak, amelyeket a károkozóknak kell megfizetniük.

Nyomtatásban megjelent a Petõfi Népe 2004. február 22-ei számában.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk