Vasaló hostel és szabadidőközpont - Molnár Zoé diplomaterve

Molnár Zoé (MOME Építész Tanszék MA) diplomatervében egy kevéssé ismert - és talán bontásra ítélt - ipari épülettel foglalkozott. A Gyógyászati Segédeszközök Gyárának rehabilitációja ily módon optimumkeresés, amely a bizonytalan jövőjű épület átmeneti hasznosítására irányul.

Már a diplomafélév elején tudtam, hogy egy meglévő épület átalakításával, újrahasznosításával szeretnék foglalkozni. A tizenharmadik kerületben kerestem egy ipari épületet, végül a kerület belsőbb részén találtam rá a volt Gyógyászati Segédeszközök Gyárára. Már a metró megállóból a felszínre érve is jól látható a kinyúló sokszög alakú teteje. Közelebb érve jól látszik a hétszintes tömb, ahogy kimagaslik a környezetéből, és a hozzá kapcsolódó, shed tetős lapos épület. A hatvanas években (az épület 1962-re készült el) még az orthopédiai problémákkal küzdő betegeket látták el a rendelőben, a gyárban kutatás folyt, a műhelyekben pedig a pótvégtagok és egyéb segédeszközök gyártása.

Nagy kár, hogy eltűnik az épületegyüttes a Dózsa György útról, mert kevés ilyen különös értékkel bíró épület van ma Budapesten. A toronyépület olyan, mintha egy óceánjáró karikatúrája lenne, erős korbüziánus jegyeket mutat. Bájos naivsága a furán szögletes tetőből, a rajta levő kürtőkből, a kétszint magas oszlopokból és a belső tér különös megoldásaiból ered. Ilyen a háromkarú lépcső, a ferdén kifelé dőlő korlát, vagy a legfelső szint a ferde oszlopaival.
Az 1950-es és 1960-as évek építészetének az előzménye egészen a második világháború előttre, a húszas-harmincas évekig nyúlik vissza. Az Európában terjedő modern építészet követői a rendszer ellenállásába ütköztek, amely inkább a múltra figyelt. Azonban a háború előtt megépült modern épületek idővel tömegesen hatottak és ez a hullám elérte Magyarországot is. Itthon a háború utáni újjáépítés időszakában egy újfajta építészettől várták a megoldást (pl. Dávid Károly – Ferihegy, Nyiri István MÁVAUT autóbusz pályaudvar).

Ezt követték a szocialista realista évek épületei (1950/1-53), aminek a lendülete még megmaradt a hatvanas évek elején is. Ezután megint a modern építészet vált dominánssá és az európai mintákhoz igazodva épültek újabb épületek, mint amilyen a szóban forgó ház is. Hasonlóságot mutat Le Corbusier Unité d’Habitation és algíri felhőkarcoló tervével, de a mi épületünkhöz „hasonló szellemiségű" a glasgow-i toronyház a hatvanas évekből (Glasgow College of Building and Printing).

Az gyárépület 1962-ben épült, Kiss E. László (a Középülettervező Vállalat munkatársa) tervei alapján. A létesítmény, amelyben orvosi rendelőintézet, kutatólaboratórium és ipari termelő üzem működött azt a célt szolgálta, hogy a betegek művégtagokhoz, orthopéd gépekhez és egyéb gyógyászati segédeszközökhöz juthassanak hozzá. Mindemellett később még az oktatás is helyet kapott a gyárban. Azért került a Dózsa György útra (ami még ma is jelentős forgalmat bonyolít a városban), hogy a vidékről (vonattal) érkezők is könnyen elérhessék. Az épületegyüttes egy magas (hétemeletes) és egy alacsony tömbből áll. A többemeletes épületben voltak a laboratóriumok és a kézműipari munkával foglalkozó üzemrészek, míg a rendelő és a nehéz gépekkel járó munkafolyamatok a földszintes szárnyba kerültek. A két rész észak-déli tengelyének közepén helyezkedik el a nyaktag, amely az üzem bejárata volt, míg rendelő bejárata, ami egy rámpán volt megközelíthető a mai Kassák útról nyílt.

A magas épület monolit vasbeton pillérvázas, előregyártott födémekkel és kitöltő téglafalakkal készült. A másodiktól a hatodik emeletig acél-alumíniumvázba szerelt ablakok találhatók, eredeti homlokzata fekete és fehér vakolat volt. A lepényépület pilllérvázas és középfőfalas, shed tetővel fedett, eredeti homlokzata kék kerámia burkolat volt. Az épületegyüttest bejárva az volt a benyomásom, hogy a hétemeletes torony, tetején a két kürtővel (melyek közül az egyik a tetőre vezet), mint egy hajó magasodik a telek északi felén. A hajó motívumot erősíti a legfelső emeleten a két ferde oszlop, amelyek a tető terhét viselik. A tetőteraszos legfelső szintről – ahol régen az étterem volt – az épület két végében háromkarú lépcsőn vagy a két lift valamelyikén juthatunk le. A megépülése óta többször is átalakításokat végeztek az épületen, megváltoztak a homlokzatok, áthelyezték és átépítették a bejáratokat, válaszfalakat helyeztek át, egyre kisebb egységekre osztották a belső tereket. Ez igaz a lepényépületre is, a pincében megmaradt a két épület közös kazánháza, de a földszinti műhelyeket sok kis részre osztották fel, ahogy a rendszerváltás után a gyárat is feldarabolták.

Az épületegyüttes lebontására három éve érvényes engedély van, de feltételezem, hogy még legalább ennyi ideig nem fog megtörténni a bontás. Erre az időre egy kísérlettel ideiglenes megoldást ajánlok. Hostellé alakítottam a toronyépületet, a lepényépületet pedig szabadidőközpontottá, amiben egy vendéglátó egység is helyet kap. Az épületek mostani műszaki állapota nem felel meg a mai kívánalmaknak, de nem fenyegeti őket az összedőlés. Az épületegyüttes újrahasznosításának széles skálája lehet a minimális beavatkozástól a teljes rekonstrukcióig. Javaslatom szerint ezen a skálán (lásd az újrahasznosítás ábráját) a feléhez közelítek, de ott megállok.

A nagyobb változtatások közé tartozik a főbejárat áthelyezése Dózsa György útról a Kassák utca felőli oldalra (így kikerülve a lépcsőkar alá való megérkezést), az ablakok üvegének cseréje és az eredeti félemeleti vizes csoportok megszüntetése. A két épület könyebb megközelíthetősége érdekében kialakítottam egy rámparendszert, így akadálymentesen juthatunk be mindenhova. A hostelben a földszinten történik a vendégek fogadása, az első emeleten közösségi területek (előadótermek, bérelhető rendezvény termek), a másodiktól a hatodik emeletig szobák, a hetedik emeleten pedig egy reggeliző – kis háttérkonyhával – található, amely este bárként hasznosítható. Szintenként 48 főnyi (két-, négy és hatágyas szobákban), így öt szinten összesen 240 férőhely van a toronyban.

A lepényépület Kassák Lajos utca felőli szárnyában egy 150 főt befogadó vendéglátó egység kapott helyet. A shed tetővel fedett szárnyban pedig egy időben 100 fő sportolását tettem lehetővé, az alagsorba is kiterjedő futófolyosóval, hagyományos tornatermi és kisebb helyigényű sportokkal (pl. ping-pong, biliárd, minigolf), míg a telek Taksony utca felé eső részében gördeszka pálya kaphat helyet.  A tervben az emeletes épülettel foglalkoztam részletesen, a lepény átalakítására csak részben kidolgozott javaslatot adtam. A belső terek átalakításánál a fő tartószerkezetet minden esetben megtartottam, a szükséges helyeken, a kívánatos alaprajzi elrendezés elérése érdekében új válaszfalakat helyeztem el. A vizesblokkok és egyéb magas szolgáltatásigényű alaprajzi részletek a homlokzattól függetlenül, különálló térelemekként jelennek meg a térben. A nyaktaghoz kapcsolódó lépcsőházat füstmentessé alakítottam, az eredeti osztott falhoz hasonlóan a felső sávban tömör, alul acél keret és üveg kombinációval, míg a másik oldal nyitva maradt. A földszinten, a bejárattól jobbra található a recepció, szemben a liftek mögött a vizes csoport, jobbra hátul a zárt lépcsőház túloldalán pedig egy értékmegőrző. A tér többi részét egy nagyobb szabad egységként kezeltem.

Az első emeleten a lifttel szemben található a teakonyha, ami a lépcsőházak falára tapadó, négy, zárt előadó-, rendezvényterem kiszolgáló egysége.
Egy lakószinten két-, négy- és hatágyas szobákat alakítottam ki. Az alaprajz végül szimmetrikussá vált, egy ’negyedet" tükröztem meg, amiben három szoba található. A folyosó (külső falakkal párhuzamos belső) falának visszahúzásával alakítottam ki a három szoba előterét. A hagyományos vizes csoportok helyett előregyártott (Sansystem) wc és fürdőszoba blokkokat helyeztem el. Ezeknek előnye a tartósság és a gyors beszerelés, valamint a visszanyerhetőség és az újbóli felhasználhatóság. A többi szinten elhelyezett vizes csoportok is ennek a mintájára készültek, így nincs külön női-férfi wc. A szobákban – a kétágyas szobákat kivéve – emeletes ágyakat, szekrényeket, egy-egy asztalt és székeket helyeztem el.

A legfelső emeleten a lépcsőház köré szerveztem a kiszolgáló egységeket, a bárpult a liftekkel szemben kapott helyet, míg az asztalok a szint északi, nyitottabb végében találhatók. Az újonnan beépített térelemek kétrétegű szerkezetek, a vizes csoportokhoz hasonlóan. A belső fal egyrétegű gipszkarton, míg kívülről elemekből összeálló külső burkolat géllel bevont üvegszállal megerősített poliészter lapokból áll. A meglévő gázzal működő fűtési rendszer helyett távlati megoldásként távfűtést ajánlok. Ebben az esetben a két épület mostani közös gépészeti megoldását szétválasztanám.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek, Dobai Jánosnak és mindazoknak a segítettek, hogy a munkám során.

Molnár Zoé