Vukoszávlyev Zorán: Kortárs holland építészet

Az ezredfordulós holland építészet nemzetközi szinten elismert, a kortárs szakkritika középpontjában áll.

Kiadja: TERC Kiadó, Budapest, 2005.
207 oldal, 4800 Forint

A szakírók sokszor vezetik le a holland építési hagyományt a tengerrel folytatott folyamatos harc és a magas népsűrűség, valamint a kálvinista pragmatikus gondolkodás alapjaiból. E közhelyszerű megközelítés a kortárs építészek körében is általános. Azonban a folyamat sokrétűsége a mélyebb elemzés alapján változatos képet tár fel előttünk. Közel másfél évtized alatt a teoretikus alapokra helyezkedő építőművészet következetesen megújult. A progresszív épületek hazai és nemzetközi sajtó felé történő bemutatása tudatosan felépített stratégiák alapján történt, minden újabb eredményt alaposan publikáltak. Az inspiratív társadalmi közeg és a támogató kormányzati program a hagyományos alapokat bátran felvállaló, nemzetközi trendeket megjelenítő (vagy épp létrehozó) építészeti kultúrát teremtett. Az ezredfordulós holland építészet nemzetközi szinten elismert, a kortárs szakkritika középpontjában áll. A könyv elemzi a kortárs irányzatok 20. századi építészeti előképeit és elméleti alapjait, feltárja a hollandokra jellemző befogadó attitűd hatását, átfogó képet ad a kormányzati szerepvállalásról (tömeges lakásépítés, nagyarányú infrastrukturális fejlesztések, alapítványi ösztönző rendszer) és bemutatja az ezredfordulós építészeti tendenciákat.

Részletek a könyvből:
"Az 1991-ben megfogalmazott 'Space for Architecture' kormányzati szakmapolitikai dokumentum parlamenti ratifikálásával Hollandiában az építészet újra elfoglalta helyét a társadalmi érték és közgondolkodás magas reprezentációjú szintjén. A kultúra részeként definiált, az emberi környezet alakításában fontos tényezőként számon tartott építészet e nyilatkozat által kiemelt szerepet kapott a holland nemzeti értékrendszerben. A kormányzati szinten való képviselet, a jelentős anyagi támogatásokkal fellendülő építészeti kutatás, az expanzív építőtevékenység és a néha kísérleti jelleggel létrejövő új épületek sora gazdag építészeti ouvre-t teremtett."

"A kulturális és társadalmi közeg ismerete az értelmezések bázisát jelenti. Egy alapjában liberális, ugyanakkor az évszázados hagyományokhoz tradicionálisan ragaszkodó nemzet építészetének megértésére csak akkor vállalkozhatunk, ha a fogalmi rendszereket tisztázzuk, és a sajátos viszonyulási alapelemeket értelmezzük. A holland ember tájhoz, anyagi és szellemi értelemben is vett 'földhöz való ragaszkodása' jelenti a kiindulási pontot. A társadalmi berendezkedés a szabadelvűség hangoztatásától a királyság hatalmi rendszerén át a demokratizálási folyamatok elfogadó hozzáállásáig sok szintet megjárt az individuum és nemzet egymáshoz való viszonyának megfogalmazásában. Hosszan elnyújtottnak tűnő folyamatok minden értéket és elvárást szembesítő és konfrontáló, úgynevezett tárgyalásos modellje jellemzi e befogadó, de kialkudott és elfogadott logikájában szigorú társadalmi berendezkedést. Az egyszemélyi jog és a közösség létének elfogadása a városi tér alakításának, a társadalmi elvárásoknak (szociális háló, gazdasági fejlődés, politikai kultúra) és az össznemzeti fejlődésnek (terület-felhasználás, motorizáció, földrajzi integráció és globalizmus) konszenzuson alapuló átgondoltságáról szól Hollandiában.

A városi közösségi tér, a természeti környezet fenntartása, az épített környezet szociológiai érzékenységű rendezése elvárásokat támaszt az építészekkel szemben is. Ezek az elvárásokban megfogalmazódó viszonyok befolyásolják a tervezés folyamatát, amit alapvetően mély, a modern didaktikus szemléletén alapuló pragmatikus gondolkodásmód jellemez. A konszenzusos modell az építészekben kritikai hozzáállást generál, amely a feladatokat realista szenvedélymentességgel elemzi, értékeli és pragmatikus következetességgel fejti ki. Az alkotó építészeti közeg az elméleti alapokból tényleges fizikai választ ad - s ennek megmérettetése is nyílt párbeszédben valósul meg. Az elméletet és gyakorlatot vállaltan egyként művelik, mert meggyőződésük szerint ezek jelentenek alapot az intuíció és kreativitás által létrehozott reflektív építészeti alkotásnak. Ezen alkotó folyamat 'összművészeti' értékű bemutatása a sajátosan holland kontextusban igen gazdag publikációs tevékenységben jelenik meg, amely kétségtelenül hozzátartozik a kortárs holland építészet nemzetközi szintű ismertségéhez.

A könyv két jelentős egységre tagozódik. A szellemi és fizikai környezetet ismertető első rész a valós közeg megértését segíti, az átélés szintjeit szándékozik bővíteni. A második fő tárgytest e felvetések és értelmezési vonalak viszonyában személyes értékelés a kortárs holland építészet tendenciáiról, illetve a fő irányzatok mellett létező sajátos kísérleti szándékok jellemző vonulatainak bemutatása. Ezt a korszak-meghatározónak tekintett épületek képi bemutatása követi."