Xin chao Viet Nam! azaz Üdv Vietnámnak!

A BME Építőművészeti Doktori Iskolája idén januárban hosszú útra vállalkozott, és Vietnámba, Ha Noiba indult. Az ott eltöltött idő alatt konferenciát tartottak, és természetesen a környéket is bejárták. A március 2-i élő eseménybeszámoló előtt íme egy rövid beszámoló Török Bencétől.

A BME Építészmérnöki Kar Építőművészeti Doktori Iskolájának vietnámi tanulmányútja
2015. január 8-17.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőművészeti Doktori Iskolája minden tanév tavaszi félévében tanulmányi kirándulást szervez. Ezek eddig közép- és nyugat-európai városokat, országokat vettek célba, az utazást alapos felkészülés és útifüzet összeállítása előzte meg. A 2014/15-ös félévben az volt a felvetésünk, hogy használjuk ki diáktársunk, Giap Thi Minh Trang kapcsolatait és a következő évben célozzuk meg szülőhazáját, Vietnámot. Trang az építészmérnöki kar elvégzése után visszaköltözött Ha Noiba, ahol a Ha Noi Építész Egyetemen (HAU) tanított, majd visszatért Budapestre, hogy a doktori iskola hallgatója lehessen. Annak érdekében, hogy ehhez az ambiciózus tervhez forrást találjunk, megpályáztuk, majd elnyertük a Nemzeti Kulturális Alap egyik kiírását, melynek célja többek között hazai és nemzetközi építészeti mesterkurzusok és szakmai továbbképzések megrendezésének támogatása volt. Szeptemberben elkezdődött a készülődés, hiszen a pályázatban vállaltuk, hogy rendezünk egy konferenciát Ha Noiban a budapesti és az ottani lakótelepek aktuális problémáiról, meglátogatjuk a lakótelepeket, majd hazatérve kiadványt készítünk a kinti tapasztalatokról.

November végén a Ha Noi Építész Egyetem négy oktatója érkezett Budapestre, november 24-én teltházas előadást tartottak a Kortárs Építészeti Központban, melyben Le Chien Thang a Ha Noi Építészképzést mutatta be, Le Quan, az egyetem rektora betekintést adott a vietnámi kultúrába és Pham Trong Thuat ismertette az utóbbi évek ingatlanfejlesztési tendenciát Ha Noiban. Másnap a DLA hallgatók Vietnám történetéről hallgattak előadást az egyetemen, a Műegyetem egy volt hallgatójától, Giap Van Chung úrtól. A HAU oktatói ittlétük során a Ha Noi Építész Egyetem és a BME közötti együttműködési megállapodást írtak alá a BME rektorával.

Az ősz folyamán körvonalazódott az utazás programja, mely elsősorban Ha Noira, az ország fővárosára és annak környezetére összpontosított, de a jelentős közép-vietnámi kulturális örökségi emlékeket sem akartuk kihagyni a programból. A tanulmányutak célja kettős: megismerni egy adott országot vagy várost kulturális és a mindennapi élet szempontjából, valamint felkeresni az építészetileg jelentős együtteseket és épületeket. Novemberre összeállt az utazó csapat is, a 22 jelenlegi vagy frissen végzett DLA hallgatót 5 oktató kísérte (Kerékgyártó Béla, Nagy Márton, Szabó Árpád, Szabó Levente és Vasáros Zsolt).

Január 7-én indult a csapat Vietnámba, dohai átszállással és bangkok-i közbenső megállóval több mint húsz óra alatt értük el Ha Noit. Az első este az óvárosi szállásunk környékének felfedezésével telt, mindenkit azonnal elvarázsolt a keskeny házak alkotta szövevény. Az Óváros a Hoan Kiem tó északi partja, az ókori citadella és a Vörös folyó közé ékelődik be. Az utcahálózat és a telekosztás által itt érzékelhető leginkább a száz évvel ezelőtti Ha Noi építészeti karaktere, melyet a néhány szintes, kis alapterületű téglaházak jellemeztek. A 20. század elején az óvárosnak mintegy 36 utcája volt, melyeket azok alapján az áruk alapján neveztek el, amit az adott utcában vásárolni lehetett. Ez a felosztás máig érzékelhető, de a kis üzletek és utcai kifőzdék között megjelentek a turistaforgalomra berendezkedett, nyugati típusú éttermek is.

Második napunkon a csupán 100 km-re lévő Ha Long öblöt vettük célba bérelt buszunkkal. A távot a lassú közlekedési viszonyok miatt ugyan csak 3-4 óra alatt tettük meg, de így a főutakat szegélyező falvakról is benyomást szerezhettünk. A körülbelül kétezer, vízből kiemelkedő mészkőszikla alkotta különleges sziget-együttest egy néhány órás hajókörúton ismertük meg. Az egyedülálló természeti képződmény az UNESCO világörökség része, a legenda szerint egy az öbölben alámerülő sárkány hozta létre. Ezután a közeli Quang Ninh múzeum, könyvtár és konferencia központhoz is ellátogattunk, melyet Salvador Perez Arroyo spanyol építész tervezett. A 2013-ban átadott együttes három fekete üvegtömbből áll, melyeket hidak kötnek össze, és a helyi történelmet, élővilágot és ipart bemutató kiállítás található benne.

A következő nap Ha Noitól észak-keletre vettük az irányt, hogy a Ha Noi környéki falvak jelentős közösségi ház, pagoda és templom együtteseit látogassuk meg. A hagyományos vietnámi építészet jellegzetességei a faluhoz tartozó földek közé épített közösségi házak, melyek a falusi élet meghatározó eseményeinek helyszínei voltak, és az ősök, szentek tiszteletének szentelték őket. Először a Tay Dang, majd a Chu Quyen közösségi házat néztük meg. Ezek jellegzetessége az oldalról nyitott, oszlopos fa szerkezet, díszesen faragott szerkezeti elemekkel és a szélesen elnyúló tető, mely a sarkokon felgörbül.

Innen Duong Lam faluba mentünk, mely nemzetközi védelmet élvez hagyományos faluszerkezete és több mint 400 éves lakóházai miatt. A falu közepén található Mong Phu közösségi házat az egyik halhatatlan vietnámi szent tiszteletére építették. Szintén a faluban található a Chua Mia pagoda, mely egy különleges hangulatú, Buddhának szentelt épületegyüttes. Aznapi utolsó állomásunk a Den Va templom azért egyedülálló, mert az évszázadok folyamán nem nőtték körbe a települések, így még mindig a szántóföldek közötti kis dombon található. Látogatásunkkor itt volt a legnagyobb a hívők forgataga, akik folyamatosan pénz és étel áldozatokat hoztak a szentek tiszteletére. A pénz áldozatokat (amennyiben nem elégetni való "hamis" százdollárosokról volt szó) a templom javára összegyűjtötték, az ételeket azonban az áldás után a hívek magukkal vitték, hogy otthon elfogyasszák.

Negyedik napunk délelőttjén rendezték meg a Ha Noi Építész Egyetem és a BME közös konferenciáját „Housing Architecture from Budapest to Ha Noi" címmel. A Ha Noi Építész Egyetem vezetőjének köszöntője után az első angol nyelvű előadást Nagy Márton tartotta, aki a BME-t és az Építészmérnöki Kart mutatta be a hallgatóságnak. Szabó Levente az Építőművészeti Doktori Iskola működésével, legsikeresebb projektjeivel ismertette meg a vietnámi egyetemistákat és oktatókat. Vasáros Zsolt a magyar történelemről és kultúráról tartott előadást, míg Szabó Árpád Budapest épített és kulturális környezetét a városépítészeti tipológiák jellegzetességein keresztül mutatta be.

Khuat Tan Hung vietnámi oktatótól Ha Noi szociális építészetéről hallhattunk előadást. A vietnámi ingatlan árak jövedelemhez viszonyított értéke a világon az egyik legmagasabb, ennek következménye az egyedülállóan sűrű beépítés Ha Noiban is, mely kis alapterületű, de nagy magasságú épületeket eredményez. Ha Noiban ma a szociális lakások egyet jelentenek az alacsony jövedelműek számára épített lakásokkal. Az 1960-as években itt is jellemzőek voltak az iparosított technológiával, szovjet mintára épülő telepek, melyek építése az 1990-es évekig tartott. 2010-től indultak újra a szociális lakás jellegű kezdeményezések, jellemzően a városmagtól távolabbi területeket megcélozva. Ezek általában toronyházak formájában épülnek, általában 2-3 szobás lakásokkal, melyeknek gyakran több ablak nélküli helyisége is van. A nagy traktusmélységből és a belső folyosós elrendezésből következően egy lakásra minimális homlokzati felület jut. Az együttesek teljesen elütnek a hagyományos, sűrű városszövettől, nem tudnak hozzájárulni annak fellazításához, ugyanakkor sok esetben kiegészülnek közösségi létesítményekkel.

Ezután Máthé Dóra doktorandusz hallgató mutatta be az előző tanévben Tátrai Ádámmal és Weiszkopf Andrással közösen készített projektjüket, melynek keretében az újpesti lakótelep egyik északi, keretes részét elemezték, és tettek olyan beavatkozási javaslatot, amely általában is mintaként szolgálhat a lakótelepeken. Olyan ugrásszerű minőségbeli javulást kívántak elérni, mint amit egykor a lakótelepek jelentettek a lakóik számára. Ehhez kis alapterületű bérlakásokat valamint parkoló és tároló épületeket terveztek. Az utóbbiak rendezik a köztereket, elnyelik az autókat, tárolókat biztosítanak a lakásoknak, amelyek a lakótelepek felújításának idején ideiglenes lakásokként is használhatók.

Skaliczki Judit és Szabó Péter DLA-hallgatók szintén az előző éves projektjük főbb elemeit ismertették. A csapat tagja volt még Soltész Judit, akivel együtt az óbudai gázgyári lakótelep jövőbeli fejlődésének alternatív forgatókönyveit vázolták fel. Azt vizsgálták, hogy a fővárosi tulajdonban álló, nagyon értékes, de fizikailag leromlott állapotú épületegyüttes milyen stratégiával újulhat meg. Bérlakási, magántulajdonú és lakástársasági rendszert hasonlítottak össze, és a meglévő beépítés folytatásának lehetőségeit vették számba. Kutatásuk eredménye egy olyan dokumentáció volt, melyre alapozva a Főváros mint tulajdonos meg tudja határozni a terület jövőjét.

Végül Dang To Anh vietnámi oktató a Ha Noi kollektív telepek történetét mutatta be egy család lakásának változásain keresztül. Az 1960-as és '70-es években emelt, 3-4 szintes középfolyosós épületekben körülbelül 30 négyzetméteres lakások kaptak helyet, amelyekhez folyosó végi közös konyha és fürdőszoba tartozott. A szabadon álló épületek közötti területeket intenzív közösségi élet jellemezte. Az épületeket az évtizedek során a lakók - részben állami segítséggel - vizesblokkal és egy újabb lakószobával egészítették ki, megnövelve a traktusmélységet. A szigorú szerkesztésű épületek ily módon fokozatosan a teljes tervezetlenség látszatát keltő, toldozott-foltozott együttesekké alakultak át, bekebelezve a közös területeket. A valamikor zöld hátsó udvarokon még mindig a közösségi használat a jellemző, de a parkolás is nagy területeket követel. A kollektív telepek átalakulásukkal együtt jellemzik Ha Noi városfejlődését, így komoly érvek szólnak megőrzésük és fenntartásuk mellett.

A konferencia után meglátogattuk a Giang Vo lakótelepet, ahol mindezeket élőben, iskolapélda-szerűen magunk is megtapasztalhattuk. Sikerült egy lakásba is bejutnunk, ahol néhány fiatal szakember – köztük egy építész – egy építészeti hír- és információs portált próbál felépíteni. A nap végén az óvárosi örökségvédelmét felügyelő építészek tartottak nekünk előadást az Óvárosi Rehabilitációs Központban. A belváros legnagyobb problémája a túlzott sűrűség és az ellenőrizetlen építkezések. A cél az új építkezések visszaszorítása és az értékes épületek megőrzése lenne, de ez csak lassú folyamatként elképzelhető, és nincsenek meg hozzá az anyagi lehetőségek. A fejlesztési elképzelések kiterjednek az óvárost körülvevő francia negyedre, a Hoan Kiem tavat körülvevő épületegyüttesekre valamint a Vörös folyó jelenleg megközelíthetetlen partjára.

A következő napon végiglátogattuk Ha Noi legfőbb nevezetességeit, a Ho Chi Minh-nek emléket állító mauzóleumot, mely ugyan nincsen körbe kerítve, de csak szigorú biztonsági ellenőrzések után lehet a közelébe jutni. A vezetett látogatók csak rendezett kettes sorokban érkezhetnek, az épületen belül még a - tiszteletlenségnek számító - összefont kar sem megengedett. Az épület melletti parkban található az egykori országvezető egyszerű, szerény, favázas lakóháza. Arcképével és szobraival az egész utunk során számtalanszor találkoztunk, láthatólag nagy tisztelet övezi személyét. A mauzóleum körüli park kis vízmedencéjében áll a híres egy pillérű templom, egy eredetileg a 11. században épült buddhista pagoda, amely az indokínai háborúban elpusztult, és utána építették vissza.

Innen nem messze található a Thang Long császári citadella, mely – egy másfél évszázados megszakítást leszámítva - az ország politikai központja volt a 7. századtól napjainkig. Az egykori épületeknek kevés nyoma maradt, miután a francia gyarmatosítók megpróbálták teljesen lerombolni. A most látható palotaszerű épületeket ők építették. A 20. század második felében az indokínai háborúk idején az egyikük udvarán található bunkerből irányították a vietnámi seregeket. A terület közvetlen szomszédságában épült fel 2014-ben a német GMP iroda tervei szerint a vietnámi Parlament épülete, az épületre 2006-ban írtak ki pályázatot, de a területen található régészeti ásatások miatt elhúzódott az építkezés.

Ezt követően a Vietnámi Népművészeti Múzeumot kerestük fel, amely az 54 hivatalosan elismert vietnámi etnikai közösség kultúráját mutatja be, kertjében pedig az északi- és közép-vietnámi hagyományos népi építészet példái vannak felépítve. Nagy élmény volt a bejárni a skanzenszerű együttest, és megismerni a különböző hagyományos építési módokat és térformákat. Utolsó állomásunk aznapra a Van Mieu, azaz az Irodalom Temploma volt, mely 1070-ben épült, és Vietnám első egyetemének számított. Az oktatási intézményt Konfuciusznak szentelték ahol 700 éven keresztül oktatták a mandarin tanoncokat. Az együttes öt egymást követő udvarból áll, az első két udvar zöld park, a harmadikban az egyetemen végzettek nevei olvashatók a kőteknősök hátán álló kőtáblákon, a negyedik a ceremóniák helyszíne volt, itt áll a ceremóniák terme és a Konfuciusznak és négy legközelebbi tanítványának szentelt templom, az ötödikben találhatók az oktatási épületek.

Habár Ha Noira akár az egész hetünket rászánhattuk volna, a program összeállításkor úgy döntöttünk, hogy Vietnámon belül is utazzunk. Így a következő két és fél napot Vietnám középső részén töltöttük. Ha Noiból Hue-be repültünk, mely Vietnám egyik kulturális, vallási és oktatási központja, másfél századon át fővárosa is volt. Elsőként a Parfüm folyó partján álló Thien Mu pagodát és az ahhoz csatlakozó, ma is működő buddhista iskolát kerestük fel. Az együttest ugyanaz a Nguyen dinasztia építette, mint a folyó parton felépült citadellát, melyet a pekingi Tiltott Város ihletett. Az UNESCO védettség alatt álló, 2×2 kilométeres, fallal körülvett együttes több részre oszlik. A fellegvár falain belül található a birodalmi város, azon belül a császári család számára épült Tiltott város. A merényletek, visszaélések elkerülésére szigorúan megszabták, hogy a belső zónában egy-egy látogató mennyi időt tölthet, és ha túllépte ezt, kivégezték. A citadella 160 épülete közül a vietnámi háború után csak 10 maradt érintetlenül, a lerombolt épületeket folyamatosan építik vissza.

Másnap reggel a felfedezést Tu Duc császár sírkertjével folytattuk, melynek érdekessége, hogy a császár élete során is használta, itt felépített palotájába vonult vissza, ha nyugalomra vágyott. A fallal körülvett festői park varázslatos élményt nyújt, a palotaegyüttes és a császár nyughelye is belesimul a tájba. Utunkat Dél felé folytattuk. A Tengeri Felhő (vagy Hai Van) hágó választotta el egymástól Vietnám és Champa királyságát, de éghajlat választó is egyben: utazásunkkor is északi oldalát sűrű köd borította, míg déli oldalán napsütés és a fehér homokos tengerpartok látványa köszöntött minket. Következő állomásunk My Son romváros volt, mely Hoi Antól nem messze, a hegyek között helyezkedik el. A 4. és 14. század között épült templomokat a Champa királyság uralkodói emelték Siva isten tiszteletére. A kutatók szerint a szépen faragott vöröses színű vallási épületeket nyerstéglából építették, majd máglyát raktak köréjük és egyben égették ki, ennek köszönhető, hogy nincs kötőanyag a téglák között. A dzsungel közepén található templomegyüttes ma erősen romos állapotban látható. A vietnámi háború idején az amerikai bombázások súlyos károkat okoztak, az építmények egy részének helyreállítása UNESCO segélyprogram keretében, több ország szakembereinek közreműködésével már elkezdődött. Az estét Hoi An város felfedezésével töltöttük, mely fontos kereskedelmi központ volt az 1. századtól kezdve, belvárosa megőrizte eredeti 15. és 19. század között épült kereskedőházait és karakterét.

Másnap reggel Thanh Ha fazekas falut tekintettük meg, ahol a mesteremberek ma is hagyományos keramikus technikákkal dolgoznak. Innen a Thu Bon folyón visszahajóztunk Hoi Anba, ahol most már nappali fényben is megnézhettük a kínai kereskedők házait, a japán kereskedők által épített fa hidat és két kínai gyűléstermet, ahol közösségi összejöveteleiket tartották. A város számtalan faragott favázas kereskedelmi épülete valamint vásárcsarnoka felfedezésre és vásárlásra csábít. Hoi Anban búcsúztunk el Közép-Vietnámtól, hogy még egy estére és egy délelőttre visszatérjünk Ha Noiba. Utolsó napunkon már csak egy óvárosi sétára jutott idő, mielőtt visszaindultunk Budapestre.

A tanulmányút több szempontból is nagyon értékes volt, először is a Hanoi egyetemen rendezett konferencia az első állomása egy hosszú távú, nemzetközi együttműködésnek a BME és a HAU között. Másodszor a Ha Noi lakótelepek, fejlődésük és a vietnámi lakásproblémák megismerése érdekes szempontokat vetett fel, melyeket itthon is tudunk hasznosítani. Harmadrészt pedig az európaitól gyökeresen különböző vietnámi kultúra és építészeti örökség felfedezése mindannyiunk számára felejthetetlen élménnyel és tapasztalatokkal szolgált.

Xin chao va hen gap lai Viet Nam! azaz Viszontlátásra, Vietnám!

Török Bence