építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Zárkándy-bástya Egerben

Bizonyára mindenki járt már Egerben, és az egri várat is sokan ismerik, de azt kevesen tudják, hogy a vár északkeleti csücskében lévő, mára már csak egy kőhalomnak tűnő rom valaha a vár egyik bástyája, a Zárkándy-bástya volt, melyet 1907-ben, az Eger-Putnok vasútvonal megépítésével brutálisan leszakítottak a vártól, ezzel - lehet hogy végleg - megpecsételve ötszáz éve tartó, kalandos sorsát. Rátkai Anna diplomamunkája.

A funkcióját vesztett építményt azóta egyik oldalról a vasútvonal, másik oldalról Eger egyik észak-dél irányú, igen forgalmas útja gátolja meg abban, hogy bekapcsolódhasson a város életébe, forgalmába.

Az egriek szeretik ezt a romot, gyakran kijárnak a mellette lévő kis parkba, itt gyönyörű kilátás tárul a városra, a fiatalok kedvelt, titkos helye. Sajnos a bástya jelenlegi állapotában azonban használhatatlan és életveszélyes.

A bástya mai állapota

Célom, hogy tervemmel felhívjam a figyelmet a romokban rejlő lehetőségekre, egyrészt, mint turisztikai attrakcióra, másrészt, mint a városban élő fiatalok számára kialakított, tartalommal megtöltött találkozóhelyre, egyszóval, hogy a bástyát bekapcsoljuk a város vérkeringésébe, kulturális életébe. Szeretném a várnak ezt a méltatlan helyzetben lévő darabját visszaadni az egrieknek, mely így kapocsként szolgálhatna a helyiek és az idelátogató turisták között.

A tervezés alapelve volt számomra a bástyát visszafogott építészeti elemekkel, minimális beavatkozással, megfelelő funkcióválasztással használhatóvá, és ezáltal fenntarthatóvá tenni. Fontos volt a romok hangulatának megtartása, hisz ez a hatalmas érték mindenki számára izgalmas és vonzó látványosság, de ezen túl, egy új, a romokat élettel megtöltő, jól használható funkció is elengedhetetlen a további fenntartásához.

A bástya a vár hátsó bejárata mellett, autóval könnyen megközelíthető helyen található. Jelenleg gyalogosan egy kis kerülővel juthatunk fel ide a városközpontból, de az év végére elkészül a várfal külső oldalán végigfutó új sétaút, így 10 perc alatt elérhető lesz a történeti belvárosból is.

A tervezést alapos vártörténeti kutatás előzte meg. A bástya ma látható romjai több korszak építményeit foglalják magukba, építését 1568-ban kezdték el, és Zárkándy Pál hadvezérről nevezték el. Giulio Baldigara olasz hadmérnök tervei alapján átépítették, majd a második török ostrom során aláaknázták. Érdekessége, hogy egykor olasz fülesbástya volt, párját a vár délkeleti csücskében ma is megtalálhatjuk, ez az akkori kor vívmánya volt.

Még érdekesebbé teszi a helyszínt, hogy egy földalatti kazamatajárat vezet ide a várból a sínek alatt, melynek a bejáratát ugyan befalazták, de ma is járható, megnyitható, tehát mégsem sikerült a bástyát végérvényesen elszakítani a vártól. Ezek a járatok annak idején aknafigyelő folyosók voltak, és a vár különböző részeit kapcsolták össze. Ehhez a folyosóhoz egy ágyúterem is kapcsolódott, mely sajnos annak idején a vasútépítés áldozatává vált.

Koncepció

Kutatásom során felmérési tervekhez is hozzájutottam, ezért külön köszönettel tartozom a Motívum Építész Irodának.

A tervezési folyamatot nem a szokványos módon kezdtem el, nem egy konkrét programot próbáltam beerőltetni a területre, hanem sokáig vizsgáltam a helyszín különös adottságait, hangulatát, kerestem a falak közt már létező és majd kialakítható tereket, térkapcsolatokat, így bontakozott ki végül a megoldás.

Három fix pontot találtam, amikhez végig ragaszkodtam a tervezés során. Az első, a kazamata kijáratának megnyitása, vagyis a bástya és a vár kapcsolatának helyreállítása volt, a második, az idők során végbement pusztulás-pusztítás ellenére megmaradt egyetlen ép boltív jelenlegi hangsúlyának megőrzése, és végül, a bástya legmagasabb pontjáról való gyönyörű kilátás élményének megfelelő tér kialakítása. Izgalmassá tette a feladatot, hogy a területnek ezek a kiindulást adó pontjai különböző magassági szinteken helyezkednek el.

Az említett boltív a romos falak közt megjelenő erőteljes építészeti elem, és bár sohasem funkcionált kapuként, de sors és a pusztulás szeszéje folytán ma csak ezen keresztül lehet a bástyára bejutni. Kihasználtam hát a boltív „jelszerűségében” rejlő lehetőséget, és így ez lett a főbejárat, a kapu, ezen keresztül juthatunk be az egyre szélesedő, támfalak által tagolt kertbe, a tulajdonképpeni bástya belsejébe.

Látványterv

A másik megközelítési lehetőség a várból induló kazamata járat, ezt megnyitva a várlátogatás új végpontjaként is működhet a bástya, ahol a szabaddá vált várfalak bepillantást adnak a középkori védelmi célú építkezés magas szintű mérnöki megoldásaiba is, nem mellesleg pedig az ideérkezők ehetnek-ihatnak valamit, miközben gyönyörködnek a panorámában.

Hosszú keresés után végül a kőromok északi falai közé csúsztattam be magát az épületet, melyben a földszinten (a kazamatajárat kijárati szintjén) egy kiállítóterem kapott helyet, amiben egri képzőművészek mutatkozhatnak be, az emeleten, pedig egy kávézót terveztem, nagy terasszal, melyről az egész bástya belseje belátható.

A kiállítóterem két szint belmagasságú, három oldalán az eredeti kőfalakkal körülvéve. Az egykori északi várfal vonalában húzódnak a nagyterem kiszolgáló egységei, és e fölött kapott helyet a kávézó. Az így kialakult tömeg metszetében tökéletesen be tud ülni a falak közé, kívülről nem is látható. Egy extenzív zöldtetővel zárul a létesítmény melyre az épület melletti külső lépcső vezet fel.

A tervezett galéria-kávézó kiszolgálja az egrieket és az idelátogatókat egyaránt. Az épület előtti kőfalakkal körülvett parkban kisebb szabadtéri kiállítások, koncertek, végvári vigasságok is tarthatók, a hétköznapokon, pedig egy csendes, kellemes hely, ahol összeülhetnek a barátok.

Belső látvány

Anyaghasználatban az újonnan épített elemek markánsan eltérnek a meglévő épületrészektől. A monolit vasbeton és a réz párosával jelölöm ki az új kor épületeit, mely kis beavatkozások végigfonódnak a romokon. A falakon rekonstrukciós munkákat kell végezni. A falkoronák letakarítása után egy szárító habarcsréteg kialakítása szükséges, mely kivezeti a párát a nedves falakból. Erre a rétegre jön egy tömörebb mészkő fal, melynek rakási módja hasonló az eredetihez. Ez a réteg jobban ellenáll az időjárási viszontagságoknak, de a teljes biztonság érdekében ezt egy szilikonos habarcsréteggel szükséges lezárni.

Munkám során igyekeztem megtalálni az egyensúlyt a műemlékvédelmi szempontok és a mai kor elvárásai között, határozottan és logikusan használni a modern építészeti eszközöket, élővé tenni a romokat anélkül, hogy azok veszítenének hangsúlyukból.

Déli homlokzat

Tervemhez sok segítséget nyújtottak az egri régészek, építészek, és a Vármúzeum munkatársai, ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik.

Rátkai Anna

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »