„… nem a levegőbe beszélek, ha a levegőbe akarok is építeni” – Zalotay Elemér pályája (1932–2020)

2020. november 14-én hunyt el Zalotay Elemér,  a 20. század második felének prominens magyar építész alakja. Az 1973 óta Svájcban élő építész hatalmas hagyatékának feldolgozásán évek óta a FUGA dolgozott, így Őry Júlia és Fehérvári Zoltán most egy hiánypótló életmű áttekintéssel búcsúzik Zalotay Elemértől az Építészfórumon.

Egy héttel halála után kaptuk az értesítést unokaöccsétől, hogy Zalotay Elemér 88 éves korában koronavírusban elhunyt abban a svájci idősotthonban, ahol néhány éve élt. Életművét – rajzokat, fotókat, dokumentumokat, azaz a 610 leltárba vett tételt jelenleg – Nagy Bálint gondozza. Rendezésében több kiállítás és egy kiadvány is született Zalotay építészetéről. Jelenleg előkészületben van egy – a vírushelyzet miatt 2021-es időpontra tolódott – kiállítás a zürichi BALTSprojects galériában, amiben partnerként közreműködünk. Fájdalmas, hogy Elemér ezt már nem érhette meg.

Ez a mostani írás Zalotay Elemér teljes pályáját tekinti át, eddigi ismereteinket összegzi röviden, most már múlt időben.

Pályakezdés
Zalotay Elemér 1932. október 30-án született Szentesen. Édesapja, Zalotay Elemér (született Schupiter Elemérként Szászsebesen) régész, muzeológus, édesanyja Bányai (született Baumgarten) Erzsébet festőművész. Az építész felmenőkkel nem rendelkező Zalotay saját bevallása szerint tizenegy éves kora óta építésznek készült.¹ (Zalotay 1952-ben iratkozott be a Műegyetem építész karára, amihez, mivel értelmiségi családból származott, feltehetően protekciót kellett igénybe vennie.

Fennmaradt rajzai alapján már az egyetemi évek alatt az egész életművét meghatározó problémakör, a lakhatási válság kérdésének megoldása foglalkoztatta. Hogy értsük a történeti szituációt: Magyarországon már az I. világháború elvesztése után lakhatási válság alakult ki a nagyobb településeken, mivel jelentős számban költöztek át magyar nemzetiségűek az új országhatárok közé. A helyzet tovább súlyosbodott a II. világháború pusztítása következtében, amely az amúgy is korszerűtlen lakásállományt különösen súlyosan érintette. Ráadásul a környező országokból a magyar nemzetiségűek ismét tömegesen települtek át az anyaországba, Zalotayék is ekkor költöztek át Észak-Erdélyből.² A háború után megalakult demokratikus Magyarország a romeltakarítással párhuzamosan a lakáshelyzet javítását tekintette elsődleges feladatának, és megkezdődtek a modern építészet legkorszerűbb elvei alapján kialakított típustervek szerinti lakótelepek építése. A rövid demokratikus rendszer felszámolása után a szovjet típusú szocializmus építésére berendezkedő Rákosi-rendszer jelszavai között változatlanul megmaradt a lakáskérdés megoldásának szükségessége. Az anyagi helyzet szűkössége és az erőltetett iparosítás nehéz helyzet elé állította a tervezőket, akik az anyagtakarékosság (különösen vas és beton) kényszere miatt kénytelenek voltak a korábbi korszerű vasbeton alapú típusterveiket átdolgozni hagyományos építéstechnológiára. Az 1951-es építészeti vita után bekövetkezett stílusfordulat a szocreál kötelező kánonját írta elő.

Egyetemistaként részt vett az 1956-os forradalomban, nemzetőrként is szolgált. November 17-én a jugoszláv követség előtt tartóztatták le. Édesanyja járt közben az érdekében Horváth Imre külügyminiszternél, feljegyzései szerint fia, mint nemzetőr a műegyetemen fogva tartott ávósok rokonait segítette, bevásárolt nekik, fosztogatásokat akadályozott meg, és a november 4-e utáni harcokban nem vett részt.³ Közbenjárása sikeres volt – ehhez hozzájárulhatott, hogy édesanyja családjának Erdélyben maradt tagjai munkásmozgalmi káderek voltak⁴ –, 1957. január 28-án szabadult.⁵ Ennek ellenére a kritikus nemzeti ünnepek előtt a rendőrség mindig begyűjtötte.

Az egyetemet befejezhette, diplomamunkáját, egy József nádor téri foghíj lakóházzal való beépítését 1957 őszén védte meg. 1957-re a szocreál stíluspreferencia már a múlté volt, de számos ideológiai előítélet még működött. Benjámin Károly szerint, aki a tervet bírálta „a homlokzat kialakításánál erős idegen hatások érvényesülnek, és bár önmagában a homlokzat elfogadható lenne, az adott helyen semmiképpen nem alkalmazható".⁶ A bíráló ugyanakkor elismerte, hogy „a terv sok gondolatot vet fel. A bemutatott mellékletek igazolják, hogy a jelölt gondos előtanulmányokat végzett, de kétségtelen, hogy a megoldás nem kielégítő".⁷

A szalagház⁸

Az 1956-os harcok a lakásállományban jelentős pusztítást eredményeztek. A kádári konszolidáció a hangsúlyt az életszínvonal növelésére, és ismét a lakáshelyzet javítására helyezte. Az ideológiai megkötésektől megszabadult hazai építészet pezsgésnek indult. Az 1002/1960. január 10-én közzétett kormányhatározatban kimondták az építendő bűvös egymilliós lakásszámot. Ennek teljesítésére az 1960-as évek legelején számos javaslat és kísérleti megoldás született.

Elképzelését folyamatosan alakította, több verzió készült: a Pilis és a Duna között, a Csillaghegy–Békásmegyer útvonalon kiszemelt Duna menti telekre, frissen telepítendő erdő közepére tervezett, zöldfüggönnyel körbevett, 3–5 km hosszú, 30–50 emelet magas egyenes lakótömbben 25–30 ezer lakás létesült volna. Az egy városnyi embernek otthont adó épületkomplexum – benne üzletek, iskolák, mosoda, éttermek, mozi, színház, koncertterem, sportpályák, gyorsvasút – élhető lakásokat kínál: „a nagyvárosok előnyeit élvezheti ott az ember – ha akarja –, de vissza is vonulhat, amikor magányra van szüksége, mert mindegyik lakó úgy érzi majd magát, mintha a lakása egymagában lenne a Pilis különböző erdőcsúcsain." ⁹

Jelenlegi tudásunk szerint Zalotay elsőként 1959-ben az Élet és Tudomány hasábjain publikálta koncepcióját,¹⁰ majd 1961-ben a Kortárs című folyóiratban, a lakásépítésről szóló vitasorozatban ismertetette részletesebben elképzelését. ¹¹

A terv kiindulási alapja Le Corbusier Unité-koncepciója, de annak nagyságrendekkel nagyobb változata. Az Unité-koncepciótól teljesen eltérő új szerkezeti rendszerben képzelte el mindezt,¹²nem véletlenül Corb Plus címmel ismertette a nemzetközi szaksajtóban.¹³ (3. kép) „Megpróbáltam Le Corbusier elvei szerint egy olyan élőhelyet létrehozni, mely nem vesz el túl sokat a természettől, és mégis minden igényében kielégíti a modern városi embert."¹⁴

Vasbetonból ez a szerkezet rendkívül vaskos és nagy anyagigénnyel rendelkezett volna. Sikerült elérnie, hogy a MÉLYÉPTERV-en belül függetlenített tervezőként a koncepciót részletesen kidolgozhassa. Az elképzelés futurisztikus voltát az építész maga sem tagadta, de számításokkal igazolta megépíthetőségét.¹⁵ Böröcz Imre statikussal közösen 1961. december 12-én szabadalmi bejelentést tettek találmányukról, az ún. függesztett épületről az Országos Találmányi Hivatalban. (4.kép)  A szerkezet alapelve, hogy a legkevesebb anyag felhasználásával készült nagyszilárdságú karcsú vázszerkezetre függesztett lakóegységekből épül fel, melyet akár maga a leendő tulajdonos is össze tud állítani. Ezzel számításaik szerint az akkori lakásárakhoz képest nagyon jelentős költségmegtakarítást értek volna el, így akár lényegesen nagyobb lakások építése is lehetővé vált volna.

Mivel a tervet az egyetlen akkori hazai szaklap, a Magyar Építőművészet nem volt hajlandó leközölni, számos írást sikerült elhelyeznie más szaklapokban, ahol a terv szakirányú előnyeit domborította ki.¹⁶ Az egyik legfontosabb publikáció a Magyar Ifjúságban jelent meg: a fiatalok a legkönnyebben meggyőzhetők a terv előnyeiről.¹⁷ (5. kép) Kovács András Zalotayról készített portréfilmjében (Ma vagy holnap, 1965, forgatókönyvíró, riporter: Kovács András) is elsősorban fiatalok (a lakásra, új életformára vágyó, albérlő, társbérlő, ágyrajáró munkásréteg, akik méltó lakhelyre, zöld környezetre, csendre vágynak) szólalnak meg a terv mellett.¹⁸ 

Miután a szalagháznak több kicsinyített kísérleti verzióját kidolgozta, de döntés csak nem született, Zalotay türelmét vesztette és nyílt levélben azzal vádolta meg Valentiny Károlyt, az ÉM Tervezési Főosztályának vezetőjét, hogy szándékosan akadályozza a megvalósítást.¹⁹ A levelet élénk sajtóvisszhang követette, az Új Írás öt lapszámában kilenc hozzászólás és egy kapcsolódó cikk jelent meg. A szakmai hozzászólók²⁰ többsége támogatta a tervet, a kísérletek folytatását. A vitát az akkori pártlap, a Népszabadság év végi cikkével lényegében hatalmi szóval zárták le.²¹ Lényeges, hogy ekkorra a tömeges lakásépítés kérdésében a fél évtizeddel korábban még nyitott kérdések eldőltek a szovjet házgyári panelépítés javára, ezzel lejárt a kísérletezések és az alternatívák keresésének időszaka.

VASITERV
Zalotayt 1966-ban Szombathelyre, a VASITERV-hez helyezték át. Rövid, de nagyon termékeny periódus kezdődött számára ekkor. Három olyan épülete valósult meg, melyek jól tükrözik tervezőjük építészi kvalitásait. Nagy Bálint figyelemreméltó megállapítása szerint a három épület lényegében tisztelgés építészeti mesterei iránt: a sárvári bőrdíszmű (1966–67) (7. kép) a japán metabolisták, a bajti „dugványtároló" (1966–67) (8. kép) Frank Lloyd Wright, míg a szombathelyi szputnyikfigyelő (1967–68)²² Le Corbusier művészete előtti tisztelgés. A csillagvizsgáló „kicsiny méretei ellenére a Corbu késői munkásságára jellemző expresszionista vasbetonépítészet legszebb hazai példája."²³ – írja Gerle János. Az épületeket egy Zalotay névjegyének is nevezhető közös motívum köti össze, a homlokzat síkjából kiugró vasbetongerendák.

A VASITERV-ben több, kevésbé ismert kisebb munkája is megvalósult: a szombathelyi Smidt múzeum átépítése (1968–69) és a sárvári szolgáltatóház (1970) (10. kép). Izgalmas a mára teljesen elfelejtett és meg nem valósult Celldömölk városközpontjához készült pályaterve.²⁴ Az 1967-es pályázaton eredetileg csak az első három helyezett tervet kívánták díjazni, de a bírálatnál megváltoztatták az eredeti elképzelést, az első három díjat csökkentett összeggel adták ki és egyedül Zalotay terve részesült kiemelt megvételben, ráadásul úgy, hogy magasabb összeget kapott, mint a 3. díjazott. A tervnek jelenleg csak a helyszínrajza ismert és egy részletesebb képaláírás: „Zalotay Elemér pályamunkájának beépítési terve. A kötetlen szabad épületfűzés és gazdag skálájú környezeti elemek alkalmazása jellemzi. A tóban lábakon áll a teljesen szabálytalan, amőbák alakjára emlékeztető alaprajzú toronyház. Magassága mintegy kétszerese volt a többi pályázatban javasolt középmagas hazákénak. A ház gyalogos megközelítése érdekében hosszú híd vezetett át a tó felett."²⁵ A terv a három díjazott pályaművel összevetve messze a legjobb, és jelentős változást mutat a szalagház rendkívül egyszerű elhelyezéséhez, merev szerkezetéhez képest, különösen az épület és a táj egységben kezelésében lépett előre.

Még egy fontos terve készült a VASITERV keretében: a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bécsi székházára kiírt nemzetközi tervpályázaton is indultak.²⁶ Az igazgató, Iszak Gábor a tervet a saját neve alatt nyújtotta be, ami miatt Zalotay pert indított, majd 1971-ben elbocsátották. A továbbiakban magántervezőként dolgozott. 1972-ben úgy tűnt sikerül a szalagháznak egy egyszerűsített változatát Tapolcán, a Véndeki utcában megépítenie. Megkereste Gáspár Margit írónőt, aki elintézte neki, hogy ha felépül a ház, a televízió foglalkozni fog vele.²⁷ Az eredetileg 49 lakásosra tervezett ház programját azonban 22 lakásosra csökkentették – egyik verzió tervei sem ismertek egyelőre. A lakásszövetkezettel is konfliktusba került. A tervezést ugyan megbízási alapon tovább folytatta, de még az épület teljes befejezése előtt elhagyta az országot.²⁸

A disszidálását megelőző időszakból még egy dolgot kell megemlítenünk: 1971-ben szabadalmi bejelentést tett „ráccsal merevített tömör műanyagfóliazsákfalról"²⁹ (ismerünk egy fotósorozatot egy favászerkezetű építményről, ami ehhez kapcsolható)(12. kép). Lényeges, mert a szerkezeti váz megelőlegezi a ziegelriedi ház szerkezeti moduljait.

Ziegelried, Zalotay-ház
Zalotay Elemér 1973 nyarán hagyta el Magyarországot és telepedett le Svájcban (a disszidálásért itthon 3 évre elítélték).³⁰ Azt, hogy miért éppen Svájcba ment, még a családtagok sem tudták, de testvérének, Péternek a volt felesége is Svájcba disszidált korábban, bár nem kereste a vele való kapcsolatot.

A megérkezése utáni évekről nagyon keveset tudunk, az Egyesült Államokba benyújtott szabadalmi bejegyzéseiből az derül ki, hogy Bernben lakott.³¹Arról, hogy pontosan hol dolgozott, milyen munkái voltak Svájcban, alig van egyelőre információnk. Az biztos, hogy tagja lett a Svájci Építésszövetségnek, és 1992-ig különböző építészirodák alkalmazottjaként működött, elsősorban statikusként. Eddig egyetlen művet tudtunk azonosítani egy nálunk lévő, datálatlan alaprajz alapján, amit építészirodai alkalmazottként tervezhetett: a Kirchrain in Sutz Lattringen (Bern kanton) tóparti településen álló, 5 épületből álló többlakásos együttest. (13. kép)

A Bern környékén fekvő Ziegelriedben épített saját házát 1979-ben tervezte. Mivel szenvedélyes kiránduló és síelő volt már itthon is,³² egy túra alkalmával juthatott el a Schüpfen községhez tartozó Ziegelriedbe, egy tradicionális svájci faluba. Zalotayt a svájciak már letelepedése kezdetén azzal szembesítették, hogy náluk bizony nincs lakhatási válság.³³ Nehezen érthető, hogy egy olyan építész, akit a tömeges lakásépítés problematikája foglalkoztat, miért Svájcban telepszik le. Nem maradt más lehetősége, minthogy egy saját maga részére épített házon valósítsa meg elképzeléseit. A ziegelriedi lakóház könnyűszerkezetes modulrendszere a szalagház ideájára vezethető vissza. A projekt fontos része volt, hogy a kivitelezést saját kezűleg végezte – ez idő alatt lakókocsiban a helyszínen lakott.

Az épületről készült legkorábbi – havas – felvételek alapján a ház 1979–1980 telére elkészült. A folyamatosan alakuló, hulladékanyagokat alkalmazó „recycling" épület megvalósításában a „csináld magad!"elve érvényesül, ahogy azt a szalagház esetében is képzelte.

Az épület eredeti engedélyezési terveihez Tibor Joanelly, magyar származású zürichi építész, építészeti szakíró, lapszerkesztő segítségével jutottunk hozzá.³⁴ Az aarbergi Regierungsstatthalteramt által 1979. február 12-én jóváhagyott engedélyezési tervekből sok, eddig nem ismert részlet vált világossá. (15. kép) A megvalósult épület egyetlen lényeges ponton tér el az engedélyezési tervektől: a homlokzatból kiugró vasbetongerendánál – ami, ahogy a magyarországi házainál láthatjuk, Zalotay épületeinek meghatározó motívuma. Az elkészült lakóház szerkezeti rendszeréről kiadványt készített, amiben a szerkezet univerzális jellegét hangsúlyozza: mind kis lakóházak, mind toronyházak építésére alkalmasnak tartotta.³⁵

Néhány év után azonban a ház néhány gyenge pontjával kellett szembesülnie. Az épület nyáron erősen felmelegedhetett, és az oldalhomlokzatokon nagyobb viharok esetén befolyt az esővíz.³⁶ Ekkor építette a két oldalhomlokzat elé a ferde üvegfalakat,  megoldva ezzel így mindkét problémát. Az üvegfalakat azonban építési engedély nélkül építette, és mivel anyagilag sem állt jól, az épület többi részéhez hasonlóan a lehető legvékonyabbra tervezett szerkezetet hulladékanyagokból építette fel. 1983-ból ismerjük az első olyan felvételt, amelyen az üvegfalak láthatók.³⁷ Az üvegfal kiváltotta a helyi közösség ellenállását, a tradicionális svájci közösség nem tolerálta a normától való eltérést. Egy alkalommal a háza ellen tiltakozók kővel dobták be az egyik ablakot. Zalotay a javítást – kezdetben nyilván anyagi okokból – nem a törött üveg kicserélésével oldotta meg, hanem cementtel rögzített apró kavicsokkal „varrta össze", ahogy korábban törött szemüvegét is így javítgatta.³⁸ Innentől kezdve minden törésénél így járt el, újabb és újabb anyagokat felhasználva, egyedi mintákat kialakítva. A ház karaktere fokozatosan átalakult.

A helyi közösség a ház lebontását akarta elérni, ami azonban a támadások ellenére a szakma kultikus „referenciaépülete" lett, a zöld építészet elveinek egyik hivatkozási pontja. A helyi közvéleménnyel szemben a szakmában sikerült támogatókat szereznie. Az első cikket az épület megmentésére két fiatal olasz építészhallgató, Fulvio Principe és Leopoldo Ambrosi írta a Domusba.³⁹ Az írás szerint ők ketten személyesen is részt vettek a kísérleti ház konstrukciójának megalkotásában. Michel Ragon hivatalosan nem tudott segíteni Zalotaynak, mivel nem voltak svájci politikai és építészeti kapcsolatai, de üdvözölte és sok szerencsét kívánt a bátraknak, akik mernek, mert „Übü király uralma alatt mindig büntetve van a kreativitás és az innováció, szemben a tudatlansággal, a közönségességgel és a középszerűséggel." – írta.⁴⁰

Az 1980-as évek közepére paradigmaváltás következett be az építészek szemléletében. A nagy mozgalmak, a modernizmus, majd annak kritikája, a posztmodern leáldozóban volt. Zalotay házát a The Architectural Review a „post-modern is dead" címszó alatt mutatta be.⁴¹ Felértékelődtek a kánonoktól eltérő egyéni útkeresések, így Zalotay kísérleti házát is egyre nagyobb érdeklődés övezte.

Maga az épület ugyanakkor folyamatosan tovább alakult Zalotay keze munkájának köszönhetően, mint azt a számos publikációban megjelent képek is tanúsítják. A dekoráció, mely kezdetben csak az üvegfalakat és a homlokzatot érintette, fokozatosan elkezdte beborítani a belsőt is, a falakat, a padlót, sőt még a nappali padlószőnyegét is.

Mivel anyagi helyzetét nem sikerült rendeznie, a ház létét egy idő után már az veszélyeztette, hogy a bank eladja a feje fölül. Szerencséjére 2003-ban Heinz Würsten építőipari vállalkozó vásárolta meg, aki biztosította a lehetőséget, hogy Zalotay élete végéig a házában maradhasson.⁴⁴ Az épület védőtetejét már ketten közösen készítették el 2012-ben. Az épület Zalotay idősek otthonába költözése, aza 2017 februárja óta lakatlan, 2022 augusztusáig áll műemléki védelem alatt. Zalotay kiköltözése óta a növényzet az épületet intenzíven benőtte. Ha nem sikerül a hasznosításra megoldást találni a védelem lejártáig, a természet fokozatosan felfalja az épületet. A helyreállításnak több lehetséges alternatívája is elképzelhető, de fennmaradása, további sorsa jelenleg teljesen bizonytalan.

Megastruktúrák
Az életmű jelentős részét toronyházak, megastruktúrák lenyűgöző, gyakran nagyméretű rajzai alkotják. A rajzok a legritkább esetben vannak datálva, annyit állíthatunk, hogy az egyetemi évektől kezdve az egész életművet végigkíséri a toronyház-gondolat. A grafikaként is gyönyörű művek nem pusztán látványos víziók: minden terv teljeskörű statikai számításokkal készült, a megépíthetőséggel számolva, a gazdaságosságot mindenekelőtt szem előtt tartva.

Ismerjük egy korai (évszám nem ismert), lakóépület típusokra vonatkozó tervpályázati anyagát, aminek kör alaprajzú tornya határozottan Szrogh György Budapest Szállójára (1964–1967) emlékeztet, de Zalotay terve valószínűleg korábbi. (Feltételezésünk szerint még egyetemistaként rajzolta).

Az egyre nagyobb magasságokba törő – a világ építészetének teljesítményét Zalotay elmélyülten figyelemmel kísérte mindig is – magasházak megálmodása egész pályáját végigkísérte. Elképzelései között találunk a Budapest központjában álló, a városi szövet fölé tornyosuló zöld felhőkarcolót és Manhattan szívében álló házat is (18. kép). Pályázatokon is indult, mint például a Milwaukee City Design pályázatra 1987-ben készült tervei. (19. kép) A Veszprémi Napló újságírója 1996-ban beszámol Zalotayval való találkozásáról, aki a Balatonfüredre (édesanyja ott élt) megálmodott egy falábú házról, a 35 méter magas, fából és acélből épített  spirális toronyházról mesélt neki.⁴⁵ (20. kép)

Ezeket a terveket látva egyértelmű, hogy Zalotay nagyon pontosan látta, milyen irányba halad az építészet, mik lesznek a jövő tendenciái, és rajzai vagy megelőzték korukat, vagy egy ütemben készültek a világ más tájain épült toronyházakkal.

Izgalmas például belegondolnunk: a Zalotay Elemér által megálmodott zöldfüggöny mára már nem utópia. A zöldtető, zöldhomlokzat a PR szlogenné vált fenntartható építészet kurrens terméke. A 2014-ben átadott milánói Bosco Verticale (függőleges erdő) lakótornyok tervezői⁴⁶ megvalósították, amit Zalotay megastruktúra-rajzain már megálmodott: a 110, illetve 76 méter magas ikertornyokra összesen egy hektárnyi erdőt telepítettek. „A Bosco Verticale fái hozzájárulnak a nagyváros erdősítéséhez, a környezet regenerálódásához és a városi biodiverzitáshoz, csökkentik a légszennyezettséget és növelik a páratartalmat is. A dús növényzet megszűri a szálló port, védi a lakókat a zajszennyezéstől és hűsíti a lakásokat nyári kánikula idején, ezáltal csökkenti az energiafogyasztást is."⁴⁷

Minden terve összetett, minden részletében átgondolt, a tornyok kialakítása változatos, invenciózus formákkal. Legutolsó találkozásunkkor, 2018-ban egy 10 km magasságba törő felhőkarcolóról mesélt szenvedélyesen, hittel. Megszállottan tervezett haláláig.

Fehérvári Zoltán – Őry Júlia

Budapest, 2020. december 22.
 

Szerk.: Pleskovics Viola
 

¹ Egy "nehéz ember". (Zalotay Elemérnek az Új Írásban megjelent levele). In: Új építészet, új társadalom: 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, dokumentumaiból. Szerk. Major Máté, Osskó Judit. Corvina, Budapest, 1981, 251.p.

² Örömöt adni az embereknek. Portrévázlat a Balatonfüreden élő Bányai Erzsébet festőművészről. Veszprémi Napló 1995. november 7. (51. évfolyam, 262. szám)  7.p.

³ Kézzel írt dátum nélküli feljegyzés. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

⁴ „A rokonság régi munkásmozgalmi család, főleg Romániában." Zalotay Elemér önéletrajza, 1973. 04. 25. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

⁵ Budapest Főváros Ügyészsége 1957.Vül.498 számú értesítése Zalotay Elemérnének 1957. február 15-én. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

⁶ Benjámin Károly: Diplomaterv bírálat 1957. 10. 04. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

⁷ Néhány évvel később, 1963-ban erre a telekre Földes Lajos hasonlóan erőteljes modern homlokzatú tervet készített, mely „a tér egységes hangulatát" ugyanúgy figyelmen kívül hagyta és 1966-re fel is épült, ma pedig helyi védettség alatt áll.

⁸ A szalagház szót nem Zalotay találta ki – állítása szerint helytelen is az elnevezés –, de így került be a köztudatba

⁹ Egy "nehéz ember". (Zalotay Elemérnek az Új Írásban megjelent levele). In: Új építészet, új társadalom: 1945-1978. Válogatás az elmúlt évtizedek építészeti vitáiból, dokumentumaiból. Szerk. Major Máté, Osskó Judit. Corvina, Budapest, 1981, 252.p.

A Valentiny Károlynak címzett nyílt levél eredetileg az Új Írás 1965/6. számában jelent meg.

¹⁰ Zalotay Elemér: A szalagház. Élet és Tudomány, 1959. március, 326-329.p.

¹¹ Zalotay Elemér: A szalagház. Kortárs 5. évf. 1961. 6. sz. 920–922.p.

¹² A koncepció recepció történeti elemzése, a szerkezet jelentőségének érintése nélkül: Simon Mariann – Haba Péter: A forradalmi tervtől a fantazmagóriáig. Zalotay Elemér szalagházának történeti háttere és recepciója. Építés Építészettudomány 41. 2013. (3–4) 227–251.; Mariann Simon and Péter Haba, A difficult person for socialism: Elemér Zalotay and his strip building, in: Architecture and the Paradox of Dissidence, London; New York (N.Y.) Routledge, 2014. 45-58.p.

¹³ Interbuild, 1962. January, 24-26.p.

¹⁴ „Egy őrült magyar" – Zalotay Elemér építész (Az interjút készítette: Jászberényi Sándor). Magyar Narancs 2006/11

¹⁵ „A vitaindító levelemben – ekkor már minden döntéshozó fórumról visszadobtak – leírtam, hogy olyan statikai szabadalmat találtunk ki Böröcz Imrével, amely az épületszerkezetben körülbelül 50-60 százalékos súlycsökkenést eredményezhetett volna. Ez azt jelentette, hogy az akkori megoldásokhoz képest olcsóbban és több lakást tudtunk volna építeni a természetbe úgy, hogy azt nem csonkoljuk meg drasztikusan." In: „Egy őrült magyar" – Zalotay Elemér építész (Az interjút készítette: Jászberényi Sándor). Magyar Narancs 2006/11

¹⁶ Dobozy László: Város, erdő, sport. Sport és Tudomány 5. évf. (1961) 9. sz.; Kovács Béla: Építészeti álom – a megvalósulás felé. Ország Világ 5. évf. (1961) 43. sz. 4–5; T. A.: Tízemeletes kísérlet. Figyelő 5. évf. 1961. 51. sz. december 20. 1.; Új városok, új elgondolások. Univerzum 6. évf. 1962. 11. sz. 60–76.p.

¹⁷ Veres Pál: 20000 lakás, háromkilométeres szalagház, modern lakónegyed az erdő sűrűjében, Magyar Ifjúság 1961/2 sz. 16.p.

¹⁸ Felirat a film elején: „A filmen szereplő vita résztvevői az Alumíniumgyár, az Egyesült Izzó és az Újpesti Gyapjúszövőgyár KISZ szervezetének tagjaiból kerültek ki."

¹⁹ Zalotay Elemér: Nyílt levél a szalagházról. Új Írás 5. évf. 1965. 6. 68–69.p.

²⁰ Győri László építész, a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat igazgatója; Litvai Tamás, Tóbiás Lóránd – Építéstudományi Intézet; Tarnóczy Tamás – MTA Akusztikai Kutatócsoport; Vörös György, a Középülettervező Intézet statikus tervezője; Prohászka László közlekedési kutató; Mőcsényi Mihály egyetemi docens, a Kertészeti Főiskola tanára; Ferenczy Károly építész

²¹ Oroszi István: A szalagház legendája és a valóság I. Népszabadság 1965. december 31. 6-7.p.,  Oroszi István: A szalagház legendája és a valóság II. Népszabadság 1966. január 1. 6-7.p.

²² Csillagvizsgáló, Szombathely. Építész: Zalotay Elemér (VASITERV). Magyar Építőművészet, 1969/2. 26-27.p. A félgömbkupolával fedett Csillagvizsgáló tervei 2. ütemben 1968-ben készültek, kivitelezése 1971 május – 1972 december között történt meg. Vö: Tóth György: Néhány fontosabb esemény kronológiai sorrendben Gothard Jenő életéből és az általa alapított Gothard Asztrofizikai Obszervatórium történetéből. In: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények. Szombathely, 1981.15.p.

²³ Gerle János: „Ház-simogató". In: Régi-Új Magyar Építőművészet 2003/2 (http://www.muvesz-vilag.hu/kepzomuveszet/esemenyek/369)

²⁴ Heckenast János: Celldömölk új központja. Vasi Szemle 1973. 323-341.p.

²⁵ Heckenast János: Celldömölk új központja. Vasi Szemle 1973. 329.p.

²⁶ A pályázatról a Magyar Hírlap 1969. július 3-i számában közöltek rövid híradást.

27 Gáspár Margit kézzel írott levelei 1972-ből. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

²⁸ A Tapolcai I. sz. Lakásépítő Szövetkezet felmondó levele 1972. 12. 29. és 1973. 01. 26-án kelt megbízási szerződése. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

²⁹ Szabadalmi bejelentés 1971. 03.10. Műszaki leírással. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

³⁰ Zalotayt 3 évi börtönre ítélték. Vas Népe, 1974. január 20. (19. évfolyam, 16. szám) 12.p.

³¹ https://patentimages.storage.googleapis.com/bf/70/9f/5218d4c8e6ec49/US4102097.pdf

³² Itthon a Haladás igazolt síversenyzője volt.

³³ Miklós Gábor: Szalagháztól a toronyházig. Népszabadság 1993. május 8. 24.p.

³⁴ Ezúton is kifejezzük neki hálás köszönetünket. A homlokzati rajzokon egyébként a keleti és nyugati égtájak véletlenül felcserélődtek.

³⁵ Zalotay. Edition du Fréne, év nélkül, de a borítón található néhány elmosódott fotó alapján már 1983, az üvegfal megépülte után készülhetett. A kiadvány belső oldalain lévő képek viszont még az üvegfal nélküli állapotban mutatják az épületet.

³⁶ Walter Däpp: Zalotay Zauberschloss. Der Bund 5. 11. 2011. 36-37.p.

³⁷ Pierre-André Schmitt: Der Wolkenkratzer aus der Kartonschachtel. BZ 1983. augusztus 13.

³⁸ Walter Bretscher: Weg Damit! Magma 1985. november, 41-45.p.

³⁹ Fulvio Principe e Leopoldo Ambrosi: Save the house! Domus 1984/12, 133.p.; Ugyanekkor jelent meg Szegő György írása is, de ő inkább Zalotay személyiségével foglalkozik: Szegő György: Modern építészet és asztrológia. Ösztönösség és tudatosság Zalotay Elemér építészetében. Gerle János bevezetőjével. In: Magyar Építőművészet, 1984/6.

⁴⁰ Michel Ragon levele Zalotay Elemérhez 1983. június 29. Zalotay Elemér iratai, Nagy Bálint gyűjtése

⁴¹ Independence under threat. The Architectural Review 1986/8 no 1074

⁴² Walter Däpp: Zalotay Zauberschloss. Der Bund 5. 11. 2011.36-37.p.

⁴³ A határozat megjelent ebben a cikkben: Miklós Gábor: Szalagháztól a toronyházig. Népszabadság 1993. május 8. 24.p.

⁴⁴ Walter Däpp: Zalotay Zauberschloss. Der Bund 5. 11. 2011. 36-37.p.

⁴⁵ Horváthy György: „Megvalósul az egy falábú ház? Adalékok a sok vitát kavart Zalotay Elemér építész portréjához", in: Veszprémi Napló 1996.01.08. 7.p.

⁴⁶ Stefano Boeri, Gianandrea Barreca, Giovanni La Varra

⁴⁷ http://www.erdekesvilag.hu/bevaltotta-a-hozza-fuzott-remenyeket-a-milanoi-fuggoleges-erdo/