10+1 – Árkovics Lilla

"More good shit, less shit shit." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Árkovics Lillával, a Paradigma Ariadné építészével készítettünk interjút. 

Árkovics Lilla a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Lakóépülettervezási Tanszékén végzett 2016-ban, tanulmányai alatt OTDK első helyezést ért el Heincz Dániellel az Építéstudományi Szekcióban. Szakmai tapasztalatára az Építész Műterem Kolossánál tett szert, 2017 óta, majdnem az iroda alapításától kezdve a Paradigma Ariadné építésze. Az irodán keresztül olyan munkákon dolgozott, mint a sándorfalvai Bivalyos tanösvény, a Hello Woodra tervezett Photo Booth Panteon vagy épp a Francia Intézet apró diadalívei, részt vett többek között a pozsonyi Grössling fürdő rehabilitációja, a Ranolder téri telefonközpont megújítása és a prágai Residence Vysocany tervpályázatokon, de közreműködött a veszprémi Az arc, a medence, két torony és egy rom, valamint a 17. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilon Othernity című kiállításának munkálataiban is. Az építész a stúdió mellett a Cohousing Budapest Egyesület alapító tagja és önkéntese jelenleg. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Az építészet egy klasszikus projekt dilemma¹.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Több életszakaszomhoz is kapcsolódik egy-egy, számomra ikonikus épület, mint például a lenti Kerka Áruház vagy Arne Jacobsen benzinkútja Koppenhága külvárosában, de az építészeti gondolkodásmódomat mégis azok a projektek formálják leginkább, amiket online találok. Ezek jellemzően olyan épületek, amik a hazai kánonból kilógnak, ám nekem az építészethez való hozzáállás sokféleségét jelentik. Az egyik ilyen Antti Lovag Pierre Bernardnak készített háza volt még az egyetemi éveim alatt.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül? 

Esztétika és esztétika. A választásom alapvetően nem egy funkció vagy felhasználó ellenességből fakad, hanem az esztétikát ezeken felül egy olyan rétegnek látom, ami izgalmas, érdekes, és egy csomó lehetőséget nyit ki úgy, hogy közben a másik kettőről nem kell lemondani.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

A egyik kedvencem egy belső szecesszió nevű projekt, amiben javaslatot tettünk egy lecsupaszított szecessziós villa kortárs homlokzati díszítésére. A homlokzatra felkerülő díszeket úgy határoztuk meg, hogy először létrehoztunk egy szecessziós formák által inspirált, digitális elemkészletet, majd ezeket virtuálisan elhelyeztük az épület helyiségeibe, és nézeteiket kivetítettük a különböző homlokzati felületekre. Szeretem ezt a gondolatmenetet, mert egy 21. századi eszközzel újraértelmezi az alaprajz és a homlokzat közötti összefüggést.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek?

Nekem minden feladatnál fontos, hogy kialakuljon egy olyan narratíva, ami mentén hozzá lehet rendelni különböző eszközöket egy projekthez. Számomra siker, amikor ehhez a folyamathoz hozzá tudok tenni valamit, legyen az egy gondolatmenet, egy formai vagy grafikai megoldás, amitől a végeredmény kifejezőbb lesz.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben?

Nemrég olvastam egy Pezo von Ellrichshausen interjút és azóta is ezen jár az eszem.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

– Befejezni Marcus Breitschmid Non-Referential Architecture, Rem Koolhaas Countryside, A Report című könyvét és elkezdeni Beatriz Colomina és Mark Wigley Are we human? című kiadványát.
– Olyan kortárs filozófia elméletekkel foglalkozni, amelyek a nyugat-európai építészeti diskurzus részei, de itthon inkább csak művészeti projekteket inspirálnak.
– Folytatni a nagyvárosi közösségi lakhatást népszerűsítő munkám a Cohousing Budapest önkénteseként. 

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Ezt a feliratot egy skandináv, FEATHR nevű, designer tapétákat készítő kollektíva plakátján olvastam, de teljesen jól kifejezi, amit gondolok: "More good shit, less shit shit".

Hova utaznál el legközelebb? 

A Velencei Építészeti Biennáléra. Már nagyon régóta tervezem és ez most egészen aktuális is, mivel az irodában az elmúlt időszak nagyrészt a Magyar Pavilon idei kiállításáról, az Othernityről szólt és szívesen megnézném az installációkat élőben is.

Egy film, sorozat, amit mindenkinek ajánlanál? 

A That Man from Rio című filmet nagyon ajánlom, mert a jelenetek egy része az épülő Brazíliavárosban, Oscar Niemeyer ikonikus épületei között játszódik, és szerintem elég látványos az a kontraszt, ami az előtér történései és a modernista város még élettelen, szoborszerű hangulata között alakul ki. A másik nagy kedvencem a How to with John Wilson című minisorozat. Szeretem az újszerű formátumát, amiben minden rész elején egy hétköznapi kérdéssel elindul egy asszociatív, néha egészen őrült irányokba váltó gondolatmenet, és azt a természetfilmekre jellemző kíváncsiságot, amivel a rendező-főszereplő megfigyeli New York lakóit és épített környezetét.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Varga Mariettával.

¹ A klasszikus projekt dilemma: Egy diagramm a projekt során meghozott döntések jelentőségének és a projekttel kapcsolatos tudásmennyiség alakulásának ellentétes viszonyáról. (Mikkelsen,Hans & Riis, Jens O., 1989. p.23. Grundbog i projektledelse, Provedo ApS)

Szerk.: Sütöri Laura