10+1 – Guba Sándor

"Ökológussal, képzőművésszel, kulturális antropológussal könnyebb kitekinteni a számomra túlzott épületfétissel jellemezhető hazai építészeti közegből. Szerintem sokkal szélesebb az a horizont, amelyben az építészet értelmezhető." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Guba Sándorral, a GUBAHÁMORI alapítójával és tervezőjével készítettünk interjút. 

Guba Sándor Lyonban és Madridban töltött tanulmányait követően, 2010-ben végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnök Karán, jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusza. Budapesten és Bécsben szerzett irodai tapasztalatait követően, 2015-ben Hámori Péterrel közösen megalapították a GUBAHÁMORI-t. A stúdió a természeti és épített környezet új kapcsolati lehetőségeit vizsgálva készíti urbanisztikai és építészeti terveit. Meghívott kiállítói voltak a 17. Velencei Építészeti Biennále Lengyel Pavilon Trouble in Paradise című tárlatának: Demeter László erdőökológussal és a Filippel közösen készített munkájuk, a The Sacred Species a táj és ember kapcsolatát vizsgálta posztantropocén megközelítésben. Hasonló szemlélettel készült, de konkrét megoldási javaslatot mutat a keszthelyi modell pályázati tervük, mely a Balaton-part rehabilitációjával és egy új strandtipológiával foglalkozik. Többek között olyan megépült és kivitelezés alatt álló projektek tervezői, mint a Piranesi-díjra jelölt, ötvenes években épült Kútház adaptív újrahasznosítása, a BudaPart projekt keretében átépülő ELMŰ-alállomás épületének homlokzati designja, illetve a remeteszőlősi családi ház és műterem.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Pillanatnyi rend illúziója.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

1271 óta alakítja az ember azokat a többnyire harang alakú, felfelé szűkülő, negatív tereket, ahol ma pingpongoznak és csónakáznak egy fekete tóban. Hihetetlen atmoszférájuk van ezeknek az egymásba nyíló, kivájt tereknek. Szinte túlvilági tapasztalat. Fájt a fejünk, amikor kibújtunk belőle, bejárása az egész testet, teljes szenzóriumot megmozgatja. Ez a tordai sóbánya, idén tavasszal jutottam el oda, azóta is gyakran eszembe jut az egész jelenség. 

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Semmiképpen sem dichotóm viszonyként tekintek rájuk. Tom Emerson modus operandinak nevezi ezt olyan tekintetben, hogy az újrafelhasználás (re-use) a modernizmus megjelenéséig evidencia volt. Az építészeti diskurzusban is sok szó esik a körforgásos gondolkozásról. Viszont nagyon kevés kézzelfogható példával találkozunk. Már egy családi ház vagy kisebb középület bontott cseréppel való fedése is komoly erőfeszítést igényel tervezői, megrendelői és kivitelezői oldalról. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Az együttműködésekre. Legyen szó erről a GUBAHÁMORI-n belüli társakkal, a Pálma közösség tagjaival vagy a PAD Alapítvány, szabadonbalaton munkatársaival közösen alakított munkákról. Egyik legfontosabb tényezőként tekintek arra, hogy kikkel, milyen szellemi környezetben dolgozom. 

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Ez a szó ugyanúgy elkopott számomra, mint a tehetség fogalma. Egy kellemetlen, fémes szájíz jut róla eszembe. Engem azok a projektek motiváltak leginkább eddig, ahol más diszciplínákkal együtt hoztunk létre valamit. Ökológussal, képzőművésszel, kulturális antropológussal könnyebb kitekinteni a számomra túlzott épületfétissel jellemezhető hazai építészeti közegből. Szerintem sokkal szélesebb az a horizont, amelyben az építészet értelmezhető.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Az újrafelhasználás épület és anyag tekintetében mindenképpen köztük van. A Kútház például csak egyike annak a számos gödöllői, korábban vízellátással kapcsolatos infrastruktúrának, mely kihasználatlanul és üresen áll. A Jánossy-féle víztorony vagy a barokk Kálváriában rejlő vörösmárvánnyal burkolt víztározó terei különlegesek és használatért kiáltanak.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Jelenleg egy posztindusztriális város perifériáján lévő munkáskolóniával kapcsolatos együttműködési projekt előkészítésével is foglalkozunk. A komplex, szocio-ökológiai megközelítés a lakhatási és környezethasználati rutinok részletes megismerését kívánja, mellyel elkerülhető lehet egy fentről történő, a tervezők diktálta használatot meghatározó környezet.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Nem üzenek semmit, keressetek, aztán beszélünk!

Egy könyv, film, amit mindenkinek ajánlanál? 

Jean-Philippe Toussaint írásait tavaly nyáron felfedeztem fel. Nála a köznapi környezet és tapasztalatok végletesen precíz rögzítése keveredik egy szarkasztikus flâneur gondolataival. A Ráktérítő (1969) film valahol hasonló létállapotot mutat, egy építész személyiségén keresztül.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Nem építészekkel dolgoznék együtt szívesen.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Legszívesebben Batár Attilával, de sajnos vele ez már nem valósulhat meg.

Szerk.: Sütöri Laura