A BÉK Elnökség közleménye a milánói EXPO magyar pavilonja kapcsán

@Hartmann György Sándor: Elismerésem ehhez a gyűjteményhez, amely valóban önmagáért beszél. Ez nem szőrszálhasogatás, hanem tarvágás a rendetlen gazban... Ez a gyűjtemény többek között arról szól, hogy az egész kormánybiztosi intézmény káros, mert utat ad a hivatalos, szakmai ügymenet semmibe vételére. Az külön baj, amikor az expo-pavilon építésének kormánybiztosa "főfoglalkozásban" alanyi költő, vagy amikor a Városliget beépítésének, öt további múzeum odaköltöztetésének ügyét egy építészi, múzeológusi végzettséggel nem rendelkező közgazdász-filozófusra bízzák. 

Visszatérve a milánói expo-pavilonra: a Ryhe által beidézett dokumentumokból én a kormánybiztos teljes hozzá nem értését olvasom ki. Az intézkedések késtek és nyilván ma is késnek: mi van akár a Malom, akár az Alakor tervezésével, a szerződéskötésekkel, a kifizetésekkel? Mikor történtek meg ezek? Az egész ügyben ugyanis pont az verte fel a piszkos habot, ami a legkevésbé érdekes, bár tanulságos: hogy sikerül-e tetemre hívni Ertsey Attilát, aki, amúgy - a BÉK fenti közleménye szerint - valóban elmulasztotta értesíteni az első helyezetteket arról, hogy gyerekek, ezek velem már dolgoztatnak...). De ha ő hibázott, akkor mit csinált Szőcs Géza? Mutyiban beindította Ertseyéket? Mert hogy nem értesítette Getto Tamásékat, az valószínű (de csak valószínű, ugyanis a hülye helyzet valódi okozóját, Szőcs urat nem idézi a BÉK fenti irománya). 

De mindez másodrangú, ahhoz képest, hogy ez a pavilon nyilvánvalóan hozzá nem értő kormányzati menedzsmentet kapott. Mielőtt ez további bajokat okoz, javaslom azonnal leváltani Szőcs Gézát és kijelölni valakit, aki érti a dolgát, gyakorlott az ilyen méretű projektek kivitelezésében és elejét veszi a jövő évi, milliárdos blamázsnak.

@Pákozdi Imre: Két dolgot tisztázzunk:

1.       Nem vitatom el egyetlen vezető jogát attól sem attól, hogy olyan munkatársakkal vegye körül magát, amilyennel akarja. Ehhez joguk van, ezért vezető, egy vezető. De ha hozzáértők helyett, kutyaütőkkel veteti magát körül, akkor ne csodálkozzanak, hogy csak a katyvasz nő körülöttük. És ebben van a felelősségük! És ezt a felelősséget nem kenhetik rá másra!

Természetesen erre még rátesz egy lapáttal, ha a kiválasztásnál csak egy szempont érvényesül, hogy a kiválasztott a mi kutyánk kölyke legyen, akkor semmin se csodálkozzanak. (Sajnos a mi országunk olyan kicsi, hogy nincs két egyenértékű értelmiségi (hozzáértő) réteg. (Ahogy volt professzorom fogalmazott, Magyarországon ahhoz, hogy valakiből zsenit csináljanak, elég három ember, és ebből kettő mindig azt mondja, a harmadik a zseni. És ezzel máris előáll a három zseni!)

2.       Ha egy hivatalnok nem hajtja végre az utasításokat (még rosszabb, hogy egy közösen elfogadott határozatot), akkor őt jobb helyeken páros lábbal kirúgják. (Nem igaz az, hogy akinek az Úr hivatalt adott, annak észt is adott hozzá.) De az semmiképpen sem fordulhat elő, hogy még további hatalmat adjanak neki.Végül az lesz, mint a birka iskolában:

„aki nem szólt csak bégetett,

az kapott dicséretet.

S aki még oda sem ballagott,

még dicséretet is kapott.”

Ryhe

@Hartmann György Sándor: Az én tanárom 1980 körül úgy mondta, hogy "olyan kicsi ország vagyunk, hogy nincs két elitünk és nem engedhetjük meg, hogy az az egy húszévenként kivándoroljon".

@EZ: welcome on board:)

kérdés, mit jelent az elit: minőséget, v kiválasztottságot/politikai hátszelet. ha a kettő nem esik egybe, abból van a baj, mint ez esetben is. szellemi elit sztem mindig, mindenüttcsak egy van, de lehet, h túl egyszerűen látom.

továbbra is a precedenst tartom riasztónak: a támadhatatlan ideológia ürügyén eladott silány szellemi minőség feltartóztathatalan nyomulását. ez a pavilon egy csasztuska. még jó, h messze lesz.

@lecsó: Igen. Jó volna újra elérni a Ferenc József-i idők városépítési döntéseinek szakmaiságát és több szintű demokratizmusát. Nem kellene megállni az akkori kultikus épületek bravúros restaurálásánál: a szellemiség, kedves város- és államvezetők, az akkori idők nemzeti liberális szellemisége vóna a cél. Mert az magához vonzza a tőkét, ami magával hozza a gazdasági pezsgést... Amint az bebizonyosodott, mondjuk 1867 és 1914 között.

@Pákozdi Imre: Még véletlenül sem szeretném, ha a dualizmus időszakának bármiféle döntési mechanizmusa újra visszatérne. Demokráciáról és magyar érdekekről szó sem volt. Kossuth köteteket írt Turinban a császári és királyi önkényről. Ferenc József nevét viszont ne is említsük az első nagy háború kirobbantásának 100. évfordulóján! A nemzeti liberalizmus egyenesen vezetett a hadüzenethez és közvetve Trianonhoz.

Az 1867 és 1914 közötti magyar építészet nem a politikai döntéshozók érdemeként lett világhíres.

@belter: Attól tartok, rosszul tudja a történelmet, pontosabban a lényeges összefüggéseket. Dehogynem a politikai döntéshozók érdemeként lett - nem világhírű, de a saját korában, a kiegyezés után - nagyon jó a magyar építészet. (Világhírű csakis Breuer Marcel és Pierre Vágó képében és idejében volt, bár akkoriban nem mindenki tudta, hogy az ő építészetük magyar. Pedig az volt, ezt bizonyítja hazai hátországuk, Vágó Józseftől Rimanóczyn át Fischer Józsefig, Kozma Lajosig, Molnár Farkasig és folytathatnám.) Visszatérve: a kiegyezés politikusai - élükön Deákkal és az idősebb Andrássy Gyulával, majd Tisza Kálmánnal és Wekerlével és egy picit még Tisza Istvánnal is, aki azért már az alkony kapitánya volt - mindent kihoztak abból a helyzetből, amit lehetett. A magyar építészet azért lett olyan jó, mert kiváló, többnyire németnek született szakemberek tartották érdemesnek magyarként alkotni. Ehhez elsősorban biztonságos, megismerhető, járható, szabad út kellett vezessen hozzánk Nyugatról, itt pedig szabad, ismétlem, szabad tér kellett várja őket, sok feladattal és még több pénzzel. Ez volt Magyarország 1867 és 1914 között. 

Ennyit a magyar érdekről. Az kérem képviselve volt, és a leginkább éppen politikai szinten. A császár nem dumált bele, csak a legfontosabb ügyekbe: pl. a külön magyar nemzeti bank megalapítását megtiltotta (1910-ben, ezért mondott le Wekerle), és nem engedte, hogy a Függetlenségi Párt valóban hatalomra kerüljön. Amikor ez realitássá vált, egy testőrtisztjét nevezte ki kormányfőnek (Fejérváryt, 1906-ban) és a hadsereg mozgósítását helyezte kilátásba, ha a választások eredményéhez az ellenzék tovább ragaszkodik.

Budapest akkori építészetére visszatérve, a demokráciát tényleg félreérthetően emlegettem. Nem a társadalom demokratikus berendezkedésére gondoltam (nyílt választások a népesség 15%-ának részvételével: ez már akkor sem számított demokráciának), hanem a szakmák demokráciájára. Arra, hogy egy városépítészeti gondolat és a döntés megalapozása városépítészek kezéből indult ki, nem pedig a kormányfő becsvágyó ötletéből vagy éppen autómérnökből ingatlanmáklerré avanzsált kontárok erőszakos agyából. Akkoriban a városrendezés a Közmunkák Tanácsa és a Főváros közös ügye volt. A szakemberek egy része itt, más része ott csücsült és egymást ellenőrizve, segítve tervezték, építtették, fejlesztették a várost. Ebbe még egy gazdasági válság is belefért (1873-75-ben), valamint jónéhány tévedés is: érdekes módon, többnyire éppen a Budai Várban. Az a szörnyűség, amelynek ismertetését éppen most olvashatjuk fentebb (http://epiteszforum.hu/elet-a-honved-foparancsnoksagban-megujult-a-disz-teri-torzo), tehát a Honvéd Főparancsnokság is akkor szaladt ki Kallina Mór keze alól, ahogyan a Giergl és Korb urak által áttervezett Teleki Palota is ekkor vált tökéletesen idegen testté a Várban. Hauszmann Alajos palota-duplázása jobban sikerült, bár - különösen az eredetileg Ybl által koncipiált nyugati monstrum, a mai F épület - határeset: szinte rázuhan a Dózsa György térre. Nem véletlen, hogy az akkoriban mindenható historizmus, majd annak eklektikus tobzódása éppen ott jött ki rosszul, ahol valódi történelmi építmények közé került...

@Pákozdi Imre: Én beérném a szocreállal is. Vagyis azzal, hogy amikor ezeknél a mostanában hatalmat kapott újdondász agytrösztöknél beindul a tudatáram, akkor automatikusan bekapcsoljon egy vészjelző is, hogy jaj, mit fog szólni ehhez a nőtanács meg a szakszervezet. Mert amit egy rendes echte, szocialista nőtanács szólna a Városliget "megfejlesztéséhez", azt se múzeumigazgató, se alanyi költő nem tenné ki az ablakba.

@lecsó: :-))

@Pákozdi Imre: Kedves Imre!Történelemóra következik. Legalább is egy példa a császári és királyi Magyarország építészet-, és várospolitikai döntései közül. 1881-ben építészeti tervpályázatot hirdettek egy, azóta világhíres magyar épület megtervezésére. A pályázaton négy egyenlő első díj született, majd Andrássy Gyula gróf, magyar királyi miniszterelnök egyszemélyben eldöntötte, hogy Steind Imre "Alkotmány I." jeligére beadott terve valósul meg. Az épület a Magyar Királyság jelképe lett, de építészeti értéke azóta is vitatott. Ismerős ez a helyzet? Mi ebben a demokratikus? Mi ebben a jó?Üdvözlettel

@belter: Történelemóra...? Akkor nézzük. 1881-ben Andrássy Gyula nem volt miniszterelnök: 1871-ben közös külügyminiszterré lépett elő, életpályályát ld.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Andrássy_Gyula_(politikus,_1823–1890). 1881-ben Tisza Kálmán, Tisza István édesapja volt a miniszterelnök. Az Országház pályázatát valóban négyen nyerték meg - leginkább azért, mert eleve négy első díjat tűztek ki (!)* -, és valóban Steindl Imre lett az első az egyenlők között. Ami nem baj: a Wikipédia szerint "A kivitelezésre újbóli és módosított tervezési elveket állapítottak meg, és a végleges tervek ezek szerinti elkészítésével őt bízták meg." Volt már ilyen és lesz is. Még mindíg jobb, mintha a második helyezettet építik meg, pláne úgy, hogy erről nem értesítik az első helyezettet, ld. az Alakor és a Malom megalázó sorsát.

* "A törvény végrehajtásával megbízott országos bizottság ájtal kidolgozott programm alapján hirdetett tervpályázat határideje 1883. évi február 1-én lejárt; összesen tizenkilenc terv érkezett be, a bírálat alapján a kitûzött négy (egyenlõ) díjat az "Alkotmány I.", "Patres conscripti", "Alkotmány II.", "St. Stephani regis" jeligéjû terveknek ítélte oda, a melyeknek szerzõiül a jeligés levelek felbontása után Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schiekedanz Albert és Freund Vilmos és végre Wagner Ottó, Kalina Mór és Bernd Rezsõ nevei tûntek ki." Ld.: http://www.mke.hu/lyka/01/muveszet_01_steindl.htm 

@Pákozdi Imre: Sikerült megragadni a lényeget. Egy építészeti tervpályázat kiválasztási módjáról írtam, ami kísértetiesen hasonlít a pavilonéhoz. A végső döntést egy államférfi (gróf Andrássy Gyula m. kir. miniszterelnök, cs. és kir. külügyminiszter) egy személyben hozta. Miért volt jó ez így?

@belter: Igen. Az Ön felvezetése, hogy "Történelemóra következik", óhatatlanul lényegessé tette a történelmi részleteket és blamázzsá a tévedéseket. Amelyek közé tartozik, amit Ön fentebb megismételt, hogy Andrássy a döntéskor miniszterelnök lett volna. Pedig 1881-ben nem volt miniszterelnök, sőt - újabb tévedés - már külügyminiszter sem volt. 1879-ben ui. lemondott!

De mielőtt tovább lökdösődnénk, örömmel közlöm, hogy majdnem egyetértünk, ami a kiválasztási módszer kifogásolását illeti. Amit és ahogy Szőcs úr a Malommal és az Alakorral csinált, persze összehasonlíthatatlanul durvább hiba, szerintem egyenesen faragatlanság. Ám valóban, érdekes volna pontosan tudni, mi is történt 1881-ben? Ismétlem, pontosan tudni volna érdemes... Miért írták ki úgy a pályázatot, hogy négy első díjast hirdethessenek? Egyáltalán: nem csak utólagos, a díjazáskori egalitarizmust szépítő hamisítás az, amit fentebb idéztem, tehát hogy eleve négy első hely volt meghirdetve ("...a kitűzött négy (egyenlő) díjat...")? Azután hogyan került kulcspozícióba az egyenlők közül Steindl Imre? 

Ezektől a kérdésektől eltekintve, érdekelne, hogy ki, milyen művében vitatta a megvalósult Országház építészeti értékét. Mert hogy ezt is említette a kettővel ezelőtti, "történelemórás" hozzászólásában...

@Pákozdi Imre: „Erős harc játszódott le az Országház építésére 1882. évben kiírt nemzetközi pályázat alkalmából. Négy 5000 Ft-os első díj volt kitűzve, melyből Steindl Imre és én a legtöbb szavazattal kaptunk egy-egy első díjat. A pályázat eldöntése után, 1883-ban tavasszal felmerült a stílus kérdése, mely szerint az Országház építendő. Én reneszánsz, Steindl pedig gótikus stílusban tervezte meg az Országházat és e két terv körülfolyt a harc. Tisza Kálmán miniszterelnök, Ybl és a többen a bizottság tagjai közül az én tervem mellett foglaltak állást, míg Andrássy Gyula gróf és Tisza Lajos, valamint a bizottság más tagjai Steindl terve mellett harcoltak. Végre a bizottság egy szavazat többséggel Steindl, illetőleg a gótikus terv mellett döntött, és Steindl kapta a megbízást.” Andrássy Gyula gróf, egykori miniszterelnök, egykori külügyminiszter egy személyben döntött a bizottság feje fölött.

Az épület építészeti értékeit vitató nagy kortárs építészünk, néhai ifjabb Janáky István volt.

@belter: Ezt nem tudtam, köszönöm, ill. köszönjük az utánajárást. Kifejezetten érdekes történet, amelyből kiderül:

1. Steindl Imre pályázata a legtöbb szavazatot kapott két pályázat egyike volt a négy közül. [A másik - már csak a reneszánsz stílus említése miatt is - valószínűleg Otto Wagneré és alkotótársaié. Az idézet írója is közülük kerülhetett ki.]

2. A négy első helyezett közül a második fordulóban igazán csak ez a kettő focizott.

3. A bizottság nyílt vitában döntött e kettő között. A vita szavazással zárult, amelyben egyetlen szavazat többséggel Steindl terve győzött.

4. Az Ön konklúziója, miszerint "Andrássy Gyula gróf, egykori miniszterelnök, egykori külügyminiszter egy személyben döntött a bizottság feje fölött" viszont nem következik a szövegből. Az "egyetlen szavazatnyi többséggel" hozott döntés nem azt jelenti, amit az "egyszemélyes" döntés jelent. Ráadásul Andrássy nem nagyon hadonászhatott "a többiek feje fölött", hiszen hivatalban sem volt már és szakembernek sem számított. Ő egyszerű tag volt a bizottságban, amely testületi, demokratikus döntést hozott. Ellentétben pl. Szőcs Gézával, aki - még ha jogszerűen is - önkényesen, egy személyben döntött.

@Pákozdi Imre: Bálint Imre és a Budapesti Építész Kamara Elnöksége a magyar építészeti tervpályázati rendszer jelenéről és jövőjéről nyilatkozik. Az egyetlen üdvözítő megoldás az lenne, ha legalább az országos jelentőségű épületek tervezésénél vagy átépítésénél; városrészek, ligetek, városképi szempontból fontos telkek beépítésénél országos hírű, szakmai szervezetek által jelölt, elismert építészek döntenének a bíráló bizottságokban, tervtanácsokban. Pontosan úgy, ahogy ez a rendszer működött nem is olyan régen a Magyar Építész Kamara szakmai irányításával. A magyar tervpályázati rendszer világszínvonalú volt, sőt nagy európai nemzetek vették át tőlünk a példát. Mindeközben egy ideje hazánkban az államférfiak döntenek műemléki-, építészeti-, városépítési kérdésekben: Liget Budapest, Milánó EXPO, Puskás Ferenc Stadion,…

@belter: 6. A bírálóbizottság

8. § (1) A pályázatokat bírálóbizottságnak kell elbírálnia, amely a tervpályázat tárgyában magas szintű elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkező természetes személyek testülete.

(2) A bírálóbizottságnak a titkosságot biztosítóan benyújtott pályázatokat önállóan, pártatlan és szakszerű módon - a bírálati szempontok szerint - kell elbírálnia.

9. § (1)7 A bírálóbizottság az ajánlatkérővel kötött megállapodás szerint végzi munkáját, megbízása a felkéréstől a zárójelentés elfogadásáig tart. Külön megállapodás alapján a bírálóbizottság a kiírást elkészítheti vagy résztvevői a kiírás elkészítésében részt vehetnek.

(2)8 A bírálóbizottság résztvevője az elnök, amennyiben a (7) bekezdés szerint közreműködése szükséges, a társelnök, a bírálóbizottsági tagok, továbbá a szakértőként bevont személyek és szükség szerint a jogi szakértő.

(3)9 A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű ügy tárgyát képező építmény esetében az ajánlatkérő azon személlyel köt megállapodást a bírálóbizottság elnöki teendőinek ellátására, akit az illetékes szakmai kamara egyetértésével az építésügyért felelős miniszter kijelöl.

(4) A bírálóbizottságban tagként vagy szakértőként a tervpályázat tárgya szerint illetékes országos szakmai kamarák, szakmai szervezetek és felsőoktatási intézmények, továbbá az érintett központi államigazgatási szervek, valamint a tervezési feladatban érdekelt helyi önkormányzat által javasolt és erre felkért képviselői, vagy olyan magánszemélyek vehetnek részt, akik a tervpályázat tárgyában magas szintű elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkeznek.

(5)10 A bírálóbizottságban a tervpályázat tárgya szerint illetékes országos szakmai kamara (Magyar Építész Kamara vagy Magyar Mérnöki Kamara) és a tervezési feladatban érdekelt helyi önkormányzat szakmai képviseletét minden esetben, továbbá műemlék esetén a településrendezési és az építészeti-műszaki tervtanácsokról szóló kormányrendeletben meghatározott központi építészeti-műszaki tervtanács műemléki ügyeket tárgyaló testületének elnöke által kijelölt tervtanácsi tag részvételét biztosítani kell.

 

Ez nem elég?

Ryhe

Ui. És most mis mi van:

1.§. (4)3 Tervpályázati eljárást kötelező lefolytatni - ha e rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik - építmény építészeti-műszaki tervezésének versenyeztetésére, amennyiben az ajánlatkérő olyan - a Kbt. hatálya alá tartozó - az (1) bekezdés szerinti tervszolgáltatást kíván megrendelni, amelynek a Kbt. szerint számított teljes becsült értéke eléri vagy meghaladja a szolgáltatás megrendelésére irányadó uniós értékhatárt. A kötelezően lefolytatandó tervpályázat nem lehet a 2. § (2) bekezdésében meghatározott ötletpályázat. A tervezői szolgáltatás megrendelésére a tervpályázatot követően, a 19. §-ban foglaltak szerinti közbeszerzési eljárással kerülhet sor.

És mind a MÉK, mind a BÉK hallgat mint szar a gazban ahelyett, hogy letiltaná tagjait részvételtől, a Fővárosi Állat és Növénykert által a kötelező tervpályázat helyett, a kimódolt, prosztó közbeszerzési pályázatán.

De mint korábban is írtam, egy cipőfelsőrész készítő is alkalmazhat építészt, és máris minden további nélkül tervezheti, akár a Milánói Világkiállítás Pavilonját, és később annak a hazai megépítését is!

@Hartmann György Sándor: Lehetett volna beidézni teljesen feleslegesen akár a teljes CD Jogtárat is!

Magyarul azt mondják erre a jelenségre, hogy más ember szemében még a szálkát is észreveszi, míg a magáéban a gerendát sem!

Szerintem nagyobb baj van a közelünkben, mint a távolban.

Senkit sem zavar az, hogy a kamarák olyan súlytalanok, mint a pihék?

A döntéshozók valószínűen azt sem tudják, hogy ezek léteznek! Vagy, ha igen, akkor egyszerűen kikerülhetők, semmibe vehetők, semminek tekinthetők, mert megoszthatók, mert érdekérvényesítő erejük nulla.

Egyes kamarai tagok tiltakoznak, egy másik szekértábor tiltakozik a tiltakozás ellen, míg a harmadik szekértábor mindezektől függetlenül vígan zsűrizik.

Hanyadszorra fordul már így mindez, és még hányszor kell megismétlődnie, hogy végre valami történjen?

Azokat a vicceket már idézni sem merem, amelyek az abszolút feleslegesről szólnak.

Sokadszorra kérdezem ezért:

nem kellene minden előtt a kamarákat helyzetbe hozni, vagy még inkább rendbe tenni, valódi (és nem szakszervezeti értelmű) érdekszervezetekké alakítani?

@alfoldi2011: Azt meg lehetne kérdezni, mondjuk Ertsey Attila egykori kamarai alelnöktől vagy Noll Tamástól, hogy mi történt 2009. után a tervpályázati rendszerrel, a kamarák érdekérvényesítő erejével, vagy általában az építész hivatás megbecsültségével. Talán az lett volna a kamarai feladatok leglényege, hogy mindezek erősödjenek.

@alfoldi2011: A minap kaptam egy tértivevényes levelet a kamarától, melyben az áll, hogy a kamarai nyilvántartási számom É1 98 7654-ről mostantól É/1 98 7654-re módosul. Ezt a levelet valaki megfogalmazta, megírta, postázta több száz, esetleg több ezer példányban, én (gondolom számos kollégával egyetemben) elballagtam érte a postára. Csupa a gdp-t növelő, hasznos tevékenység. Mindez azért, hogy a jövőben egy kicsit bonyolultabb legyen egy aláírás. Őszintén szólva egy perjel kedvéért többet is megtennék. De egy per-jelért?

@arter: Mindez ezért lehet, mert január 1-től a szakmagyakorlásra vonatkozó rendelet így módosult:(2) A vezető tervezői címhez a tervezőnek magas színvonalú tudományos-műszaki felkészültséggel és referenciákkal kell rendelkeznie. A cím megszerzésére irányuló kérelmet a területi kamara az erre vonatkozó országos kamarai szabályzat alapján bírálja el. A cím birtokosának a jogosult tervezési szakterületen legalább 10 éves kiemelkedő színvonalú tervezési tevékenységgel kell rendelkeznie. Vezető tervező címmel rendelkező személy végezheti - erre irányuló megbízás alapján - az építészeti-műszaki dokumentáció szakmai ellenőrzését (tervellenőrzés)

Az É/1 jelentheti azt, hogy valaki kiérdemelte a vezető tervezői címet!

(4) A 2014. január 1-jét megelőzően engedélyezett és névjegyzékbe vett, vagy bejelentés alapján névjegyzékbe vett szakmagyakorlási tevékenység a továbbképzési kötelezettségek teljesítése mellett folytatható.

(5) A területi kamara titkára a változással érintett jogosultság tekintetében az 1. melléklet szerinti szak- és részterületnek megfelelő besorolásról a szakmagyakorlót a továbbképzési időszakának befejezéséig hivatalból értesíti. Ezen időszakig a szakmagyakorló a korábbi jogosultsági besorolásának megfelelően folytathatja a tevékenységet.

 

Bár a MÉK honlapján a keresőben ott a figyelmezetés, hogy az új rendszerre való átállás miatt fennakadások fordulhatnak elő, abban a linkben, hogy a jogosultságok rendszere, viszont annak ellenére, hogy  a módosítás 2014-i dátumú, még a 2011. Júliusi állapotú jogosultsági táblázat van fenn.

Mert az én értelmezésemben – mint a hogy a rendelet sem ad megkülönböztetési lehetőséget a betűjelben, stb.  – a hivatalos megnevezés mellé, hogy építészeti-műszaki tervező, építészeti  tervezési területen, vezető tervezői cím használatával.

Ryhe

Ui. Ez megint nem szőrszálhasogatás, hanem csak a rendeletben megfogalmazottak szigorú használata. (a la Karinthy Frigyes: Így írtok ti!)

@Hartmann György Sándor: Persze, hogy nem, kedves Ryhe. Egyszer és mindenkorra bocsánatot kérek azért, hogy amit tesz, "szőrszálhasogatásnak" neveztem. Az Ön precíz jogszabályismerete és a tudottak betűhű közreadása mintegy automatikus rajzolatát adja mai (építészeti) közállapotainak. Ha nem tesz semmit, csak leírja az aktuális őrültség (ez most a perjeleket is hírbe hozó per-jel :-) rendeleti hátterét, hát, már kész a bohózat. Amelyhez képest a DADA - automatikus rajzolással, kollázsokkal és az egész, freudi alapokon izgő-mozgó szürrealizmusával együtt - legfeljebb szelíd nyárspolgári kilengésnek tekinthető.

@arter: Érdemes lenne valamelyik építész-nagyságunknak egyszer befáradni az Ötpacsirta utcába (amúgy kong az ürességtől, pedig jó a bor is a pincében), és megkeresni Hajnóczi elnök urat, hogy ezt az É/1-et ki találta ki. Borítékolom az egyszavas választ (minisztérium). Vagy az eu.

@belter: Ha ide most azt írom, hogy a szakmagyakorlási rendelet atyja Lázár János volt, akkor lehet, hogy két nap múlva megszüntetik a honlapot. (Ezért mindenkit, aki teheti, kérem, hogy támogassa az epteszforumot!)

Pedig még olvasható az ÓÉTT honlapján (mert lassan fél év alatt sem volt ideje arra senkinek sem, hogy lecserélje – vagy ki merje mondani, hogy ez a társaság megszűnik), hogy milyen előterjesztés ment be a kormány elé, amelyből egy teljesen másik született.

Ez éppen akkor történt, amikor Lázár úr küzdött az EU-val a közbeszerzéseknél a kamarai regisztráció megkövetelésével kapcsolatosan. És a kijött rendeletben áldozták fel a beruházás lebonyolítót az EU oltárán (azzal a jelszóvak, hogy csökkenteni kell a jogosultságok számát).  Arról nem is beszélve, hogy a MMK akkor is pápább volt a pápánál, még azt is előírta, hogy ez a jogosultság álljon fenn a feladat elvégzésének teljes időtartama alatt. (Ez pl. az jelentette, hogy most az Állatkerti prosztó közbeszerzési pályázatnál – annak ellenére, hogy tervpályázataként hirdetik - a jelentkezőknek 2018-ig is érvényes jogosultsággal kellene rendelkezni, bár a jogosultságok meghosszabbítása (valójában a továbbképzés elvégzésének az igazolása 5 évenként esedékes.)  

És abban az időben kezdték rebesgetni azt is, hogy a EU-s rendszerből ki kell vágni a pályázatírót és a projektmenedzsert. Ráadásul egyenlőség jelet tettek a kettő közé, mert is kisiskolásoknak fogalmuk sincs egy beruházási – és ezen belül egy építési beruházási – projekt mikéntjéről. (És ezért is olyanok nálunk a beruházási projektek, amilyenek.)

A felvetésre konkrétan, maga a rendelet csak az É jelet használja. A vezető tervező nem jogosultság hanem cím, mint ahogy írtam.

Arról nem is beszélve, hogy ehhez a rendelet szerint a cím tulajdonosának „tudományos-műszaki felkészültséggel és referenciákkal kell rendelkeznie”, amelybőla szakmagyakorlási szabályzatában a MÉK a tudományost elfelejtette kifejteni, hogy mit is takar a tudományos kifejezés! Gondolom nem Művészeti Akadémiai tagságot, mert az nem tudományos! (a tudományos az MTA-ban van), hanem művészeti.

Régen is küzdöttem a tervezők közötti megkülönböztetés miatt, most is csak azt mondom (és maga a rendelet sem engedi meg), hogy a jelben nem lehet megkülönböztetés.

 

Ryhe

 

Ui. De sebaj, most egy orvos a felügyeli az ágazatot, mint srtaégiai, az helyettes államtitkár úrnak nem találtam megvalósult épületét az interneten, a főosztályvezető úr pedig főcserkész volt. Így aztán csak a jobban reménykedhetünk.

@belter: Ezen a lapon:

http://www.pafi.hu/_pafi/palyazat.nsf/ervdocidweburlap/D37C628A7418138EC1257C24002EB839

ez a zsűri összetétele:

A Szakmai Zsűri összetétele: A pályázati zsűri elnöke: Szőcs Géza, a 2015. évi Milánói Világkiállítás kormánybiztosa, a miniszterelnök főtanácsadója A pályázati zsűri tagjai: Bugár-Mészáros Károly okleveles építészmérnök, építészettörténész, a Magyar Építészeti Múzeum korábbi igazgatója Csízy László okleveles építészmérnök, a Doktori Iskola hallgatója, az Odooproject képviselője Guttmann Szabolcs okleveles építészmérnök, volt nagyszebeni főépítész, a Romániai Építészek Rendje Erdélyi Területi Szervezetének képviselője Kálmán Ernő DLA okleveles építészmérnök, az International Union of Architects képviselője, a Magyar Építőművészek Szövetségének volt elnöke dr. Mőcsényi Mihály prof. emeritus Sir Geoffrey Jellicoe-díjas tájépítész Szegő György Régi-Új Magyar Építőművészet folyóirat főszerkesztője

viszont ebből: http://epiteszforum.hu/a-2015-os-milanoi-vilagkiallitas-magyar-pavilonja

az derül ki, hogy kik voltak a szakmai szervezetek küldöttei:

Az építész szakmai szövetségek részéről delegált tagok:Kalo Emese - Magyar Építész KamaraMarosi Miklós - Magyar Építőművészek SzövetségeSomogyi Pál – Magyar Művészeti AkadémiaGiuseppe Frattini – az Olasz Építész Kamara tagja

@Hartmann György Sándor: Ez tökéletesen világos, nagyon pontos leírás, köszönöm a fórumozók nevében is. Mi fog történni? Bosszankodunk egyet, majd megépül az Ertsey-féle rémálom? Várom legalább Ráday Mihály újabb kisfilmjét erről a tervről is.