A BÉK tisztújítása előtt — Nyilvános válasz Mónus Jánosnak

Szoják Balázs válasza a BÉK alelnökének

Kedves János!

Köszönöm. Örültem soraidnak. Ha nem is a tartalma miatt – ami vélhetően sokkal nagyobb örömet okozott/okozhatott volna –, sokkal inkább mert megerősít sok mindenben, amivel az utóbbi napokban foglalkozunk. Rossz érzésem van.

Egy kávézóban ültem mikor felhívtál, zavarhatsz-e. Pár mondatod után, emlékszel, megkérdeztem, kinek a nevében hívtál tulajdonképpen? Válaszul saját magadat említetted. S mint ilyen, privát telefonbeszélgetés akár lehetett volna igazán őszinte is.

Nem voltál igazán őszinte. Nem a saját nevedben hívtál. Te sem. Meg azok sem, akik megelőztek és hívtak engem meg más kollégákat megkörnyékezve a választás közeledtének egyre melegebb pillanataiban. Nem vagy igazán őszinte ha komolyan felteszed azt a kérdést, amivel egyébként inkább állítasz, hogy „miért választottátok" a helyszíni jelölést, és ezzel puccshoz hasonlítod kollégáink aktivitását. Jól tudod, mert elnökségi ülésen is konkrétan elhangzott, hogy ami történik azt bizonyíthatóan pont a jelölés eredménytelensége váltotta ki. A „választás" helyett ismét csupán a „szavazás" realitása. Mellékesen emlékeztetlek a Jelölő Bizottság felhívására „teljes tisztújításra". Annak tartalmára, felvetéseire és célkitűzéseire.

János! Jól értem hogy akkor Te megkérdőjelezed a helyszíni jelölés lehetőségének jogszerűségét? Nem pont az ilyen esetekre létezik ez a forma?? A múlt elvégzett feladatai nyomán, az elégedett tagság ebben a formában is visszaigazolhatja munkátokat szavazataival.

Egyébként a kérdésed felvet még egy gondolatot. A 4000 fős tagságból a választáson résztvevőként csupán 200-at említesz. Ez a jellemző passzivitás kit minősít? Biztos hogy csak a tagságot? És honnan vagy olyan biztos hogy csak 200 fő lesz jelen? Távol tart bárki is valakit a nyílt taggyűlés meghívott tagjaiból? (Megjegyzem, ha nem lenne esély most sem változásra, feltehetően igazad is volna.)

Ha az első kérdésedre kapott választ átgondolod, értelmetlenné válik a második és harmadik kérdésed, miszerint miért nem tettük nyilvánossá még programunkat. Az idő rövidsége okán. Intenzív munkával telt napok után, sok aspektusból elemezve, sok kérdéssel, most áll össze a forma a tartalomhoz. Említed, hogy beszélgetésünk „minden lényeges pontjában" egyetértünk. Akkor arra is emlékszel, hogy nem csupán fiatalításról van szó. Ígérem, nem marad el a nyilvánosság.

Őszinteséget vártam tőled, őszinteséggel tartozom. Ha annyira ismerném a kamara esetleges útvesztőit amennyire számon kéred rajtam, feltehetően nem vállalkoznék arra amire most. a mostani is valamennyire kényszerhelyzet. Az alkalmasságom és mások alkalmasságának megítélése itt és most nem lehet az én feladatom, kérlek ne kérd számon. Ez a tagság bizalma, értékítélete, bölcs döntése lehet csak. Egyébként (és ez szimpatikus volt) leveled vége felé bevallod, magadnak is feltetted ezeket a kérdéseket… Hozzáteszem, fondorlatos megközelítés a kamara tevékenységét folyamatosan valamiféle rejtélyes és emberi ésszel fel nem fogható tudománynak feltüntetni. Kérdezem ezt kiemelve, hogy nem a mi kamaránkról van szó?
A szabad idővel kapcsolatosan legszívesebben visszakérdeznék, de nem teszem.

Teljes emberként, tisztán és nyitottan állok a feladat előtt. Nem tehetek többet.

Budapest, 2008. október 8.

Barátsággal:
Szoják Balázs