Közélet, hírek
A csillagok állása - Nagy Tamás (MOME) bevezetője
2013.06.21. 15:11
Nagy Tamás tanszékvezető felkérte volt tanítványait, hogy egy tabló erejéig mutassák meg, milyen is egy-egy világhírű építész irodája - belülről. A MOME volt hallgatói - Baló Dániel, Boromissza Júlia, Kalászi Zoltán, Kollár Bence, Muszbek Johanna, Szüts Nóra - kiállítását most itt is bemutatjuk Nagy Tamás bevezetőjével és bővebb fotóanyaggal kiegészítve - több részletben.
Márai Sándor “A Kassai polgárok" című drámájában János mester így búcsúzik vándorútra induló fiától, Kristóftól:
JÁNOS MESTER
Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél.
KRISTÓF
Mit mondjak nekik, ha megkérdeznek mi van keleten?
JÁNOS MESTER
Mondd el nekik, hogy síkságok és hegyek között él egy nép, mely az emlékezés ősvilágából érkezett ide. Tanuld meg a nyelvüket, mert a mi szavunkat senki nem érti a világban. Titkunk van, mert kevesen vagyunk.
KRISTÓF
Mit mondjak nekik, ha megtanultam a nyelvüket?
JÁNOS MESTER
Mondd el nekik, hogy várost építettünk az őserdőben, országok és népek határán. Kőből építettük, az ő szokásaik szerint. [...] Harminc év előtt én álltam így a domboldalon, apámmal szemközt. Hajnalodott akkor is. Csak én voltam húszéves, mint te most.
KRISTÓF
Emlékszel még, mit mondott, búcsúra?
JÁNOS MESTER
Minden szavára emlékszem. Vállamra tette kezét, a városra mutatott, és ezt mondta: “Menj nyugatra. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél."
KRISTÓF
Vándorútra megyek, apám. Most látom, a szavak is vándorolnak, mint az emberek.
JÁNOS MESTER
A szavak vándorolnak az embereken át. Egyszer visszatérsz a városba, ahol születtél. Lehet, hogy én már nem várlak meg. Kívánom, hogy emberöltő múltán te állj itt fiaddal, aki nyugatra indul. Add tovább lelkébe és fülébe a szót, amit elnémult apái üzennek.
KRISTÓF
Figyelnem kell a világra.
JÁNOS MESTER
A vándorévek felé mégy. Figyelj nagyon, mert csak a kontár bámészkodik és ácsorog. Mi szegények vagyunk, mert nincsen tengerünk. A fényt, a világot csak azok a népek ismerik igazán, melyeknek tengert adott a sorsuk. A tenger a másik haza, a végtelen.
KRISTÓF
Nyugatra megyek és meglátom a tengert.
JÁNOS MESTER
Városokat látsz, melyek gazdagabbak, mint a miénk. Figyelj jól. A házak alaprajzát vizsgáld a homlokzat mögött. S az emberek lelkét szavaik és cselekedeteik mögött. Figyelj az egyszerűre, a mindennaposra. Annak is titka van. Ízleld meg az életüket és figyelj a módra, ahogyan esznek, laknak, öltözködnek. Igyál velük kristálypohárból vagy ónkupából, de vigyázz, hogy a borospohár ne beszéljen helyetted. Figyelj vallomásaikra, mikor hetvenkedni készteti őket a bor, a becsvágy vagy az olcsó szenvedély.
Te maradj józan és figyelj... [...] Dolgozz velük, ismerd meg a görög, latin kövek titkát. Valamit tudtak a régi mesterek, amihez a mi kezünk durva már. Az emberit faragták kőbe, s művükből évezredeken át mégis az isteni sugárzik. Értsd ezt meg és figyelj.
Régóta nem voltak ennyire aktuálisak Márai sorai: az itthoni munkahiány, a válság túlélésének egyik hasznos módja: határon túli munkát vállalni, tapasztalatot szerezni, tanulni.
A csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően hat tanítványunk dolgozik jelenleg a világ legjelentősebb építészirodáiban - gyakornokként, teljes állásban, hónapok vagy évek óta. Muszbek Johanna Steven Holl irodájában, New Yorkban, Kollár Bence Zumthor mesternél, Kalászi Zoltán Koppenhágában a BIG-nél, Baló Dániel a már világhírű katalán irodában, az RCR Arquitectes-nél, Szüts Nóra Londonban, John Pawson irodájában, és Boromissza Júlia Rotterdamban, a Rem Koolhaas vezette OMA-ban.
Megkértem őket, hogy röviden számoljanak be a helyzetükről, nem is annyira a futó munkákról - ezek jól ismerhetők a világhálóról és az építészeti magazinokból - hanem inkább az atmoszféráról mely körülveszi őket. Kértem, hogy illusztrálják a beszámolójukat az irodájukban vagy a modellező műhelyekben készített képekkel.
Bátorításnak szántam ezt az összeállítást - és érvényes az itthon munkát keresők számára is: érdemes magasra tenni a lécet.
Nagy Tamás
07:15
Köszönet Nagy Tamásnak az erasmusos diákok helyzetbe hozásáért és tartalmas beszámolóik kezdeményezéséért.
09:01
Érdeklődéssel várjuk a Baló és Boromissza-féle beszámolókat. Szépek Márai szavai is, amelyek - ne feledjük - az ország Nyugattól való teljes elhagyattatásának időszakában születtek: pátoszukat nem Magyarország akkori kulturális vagy anyagi elmaradottsága*, hanem az első világháború lezárásását jelentő, ostoba és önző "béke" okozta hazai kiábrándulással való szembefordulás adta. Hogy annak ellenére, mi mégis oda tartozunk. Ma ez a pátosz - bocsánat, Tanár úr - nem aktuális. A Nyugathoz tartozásunk politikai és erkölcsi értelemben nem kérdéses, sőt, maga a kérdésfeltevés is súlyos sértés. Trianon over, kommunizmus over, miről beszélünk? Egyszerűen folyik a kenyérharc az igencsak rosszul irányított Európai Unióban, építészek egyéni egzisztenciájának szintjén éppen úgy, mint a régiók vagy a nemzetek szintjén. Ismétlem: kenyérharc és semmi más. Lehet, hogy eljön az a kor, amikor az európai eszme újra létezik majd, és kenőanyaga lesz az összhangos munkának, de ma nem olyan időket élünk. Kívánok sok egyéni sikert, boldogulást az ifjú építészeknek és bátorítom az itthon maradókat: ha itt nincs munka, keressék a boldogulásukat a táplálékláncban nálunk előnyösebb helyen álló országokban.
* ez a viszonylagos elmaradottság egyébként az 1930-as évek végén sokkal csekélyebb volt, mint a rendszerváltozáskor. Hazánk egy főre eső GDP-je 1938-ban az akkori osztrákénak 61%-a volt, míg 1990-ben ez az arány alig érte el a 40%-ot.
10:06
@Pákozdi Imre: Sokszor szapulom, kritizálom a kamarát is. Nem ok nélkül. De Imre szavait kicsit kiegészítve. Félek, hogy ha nem erősítjük meg magunk a poziciónkat, más nem fogja. Az építészet PROFIT orientált szakma kell, hogy legyen. Enélkül nem lehet irodátt, gyakornokokat, jogtiszta szoftvereket biztosítani a munkánkhoz. Az, hogy a "nyugat" meddig tartja magát...nyilvánvaló hogy az egykori gyarmatóriások birtokolják a javak jelentős részét...illetve most jönnek ba az új gyarmatósítók. Elmondom idehaza mi vár rátok ifjak. Nettő 120-150.e ft, feketén. Nulla szakmai színvonal. Ha az mégis, akkor szinte ingyen fogtok dolgozni. A "nevetekért". Nulla kamarai háttér, ami nulla szakma érdekképvisletet biztosít. elet. Egy rettenetes közszféra aki a még szakmát gyakorlók életét is megkeserítik, folyamatos ellenszelet biztosítva. Korrupt munkaelosztó főépítészek hada vár rátok, akik elviszik a maradék ügyfelet is előled és helyetted megrajzolja.
Ez van. Nem mondták ? Akkor most mondtam.
De fontos hogy a "szakma, hivatás" égisze alatt NE heréljük ki magunkat, ne fosszuk meg magunkat a normális élettől....(tényleg kedves építészek szoktatok este/hétvégén, minden este/mindne hétvégén dolgozni? A család szereti ? Normális ez ? Egy jó házért érdemes minden hétvégét beáldozni ? Tényleg? Biztos vagy benne ? A gyermekedet ismered? A Feleségedet ? Vagy erre nincs is időd ? Az élet nem erről szól. De ha igen akkor beteljesítettük a kapitalizmus fő elvárását Long Life Working. Ők győztek, Mi rajzolgattunk.
Uraim a fekete garbót lassan le kell venni. Elő kell venni egy stábot akik akarják és képesek a kamarát gatyába rázni. Mérnökök vagyunk. Ha kicsiben nem tudunk egy jó dologot létrehozni, mit vártok a politikusoktól, vagy az igazi tulajdonosoktól ?
A cikkeknek kifejezetten örülök, mert egy kis színt hoz :).
ui1: kétség ne legyen imádom e szakmát, de nem szeretném, hogy az mátrix-féle "társadalmia" program átírja a még éppen maradt agysejtjeim által öszönösen kívánt normális élet akarását. Mert nem jó.
ui2: a 120-150 e Ft csak akkor áll fenn ha van munka. De alapvetően ez a szám 0 Ft.
Morpheus
06:50
@epiteszikon: Elnézést, ha talán ajánlottam már korábban, de annyira ideillik (megbecsülés, profizmus, profitorientáltság, család, "fenntartható szakma", stb), hogy nem tudom nem ideidézni: Andrew Maynard fiatal ausztrál építész írása - figyelmet érdemelhet, hogy eredetileg egy női építészek gondjaial foglalkozó honlapon, majd később az Archdailyn jelent meg, sok hozzászólást kiváltva. A - sok egyéb melletti - egyik legfontosabb üzenete számomra (nagyrészt a született hoszzászólásokból is), hogy az építész-szakma helye, önképe és köz-képe nem csak Magyarországon, nem csak válságidőben, de világszerte és általánosan is problematikus, "kezelendő":
Munka/élet/munka egyensúly - Andrew Maynard írása
13:32
@mB: Maynardnak nagyon igaza van, még ha - cégvezető tulajdonos létére - kicsit túlságosan osztályharcos hangú is az érvelése :-). Amúgy 17:30 meglehetősen késői időpont. Ha az irodája felett lakik az ember, akkor még elmegy, de ha azután kell még hazabumliznia, akkor azzal a nap lényegében elment. Nagyon fontos, hogy mértéket tartsunk, a munkatársakkal pedig mértéket tartassunk a munkában. Egyrészt mert a hajszoltságnak nyilván szellemi és lelki fáradtság a vége, másrészt mert a túl sok időt benn töltő beosztott hajlamos elbízni magát (ha pedig a tulaj van benn éjjel-nappal, egy idő után akaratlanul is sértődötten néz a munkaidő végeztével hazasöprő beosztottaira). Végezetül egy emlék. Tokiói cégvezető koromban hosszabb idő - két-három hónap - után vettem csak észre, hogy a beosztottak a munkaidő végétől függetlenül, csak utánam mernek hazamenni az irodából. Külön tanítani kellett nekik a munkahely öntudatos faképnél hagyását 17:15-kor de legkésőbb fél hatkor - még ha én maradtam is...:-)