A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) tiltakozik a Bécsi utcai bontási tervezetek ellen

A Bécsi utcai bontások-építés kapcsán a Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) szerint a belvárost nem fogja megmenteni és híressé tenni egyetlen sztárépítész sem, mert itt nem az új épületek jelentik a megoldást. Állásfoglalásukban is sürgetik egy átfogó bérház korszerűsítési és -felújítási program kidolgozását.

Budapestet járva, sajnos azt kell mondanunk, hogy jelenleg több negatív, mint pozitív eseményt láthatunk. Újabb negatív példának lehetünk szemtanúi a lipótvárosi Bécsi utcában, ahol öt értékes házat (Bécsi utca 2-10.) akarnak lebontani. Az épületek az eklektikus, szecessziós és korai modern stílusokat viselik. Helyükre iroda, szálloda és kereskedelmi épület épül egy komplexumként.  

Örökségünk Budapest
Budapest az 1873-as egyesítés következtében összehangolt ütemekben hozta létre mai hálós beépítésű, városi szövetét. Ez döntő többségben a XIX. közepe és XX. század eleje között valósult meg, amelynek köszönhetően kialakult a város egységes építészeti arculata. A kor gazdasági helyzete olyan lehetőséget adott az akkori Magyarországnak, amely egy világváros kialakulását eredményezte. Európában szinte egyedülálló módon a város magja az eklektika és a szecesszió jegyében épült fel. Mindennek köszönhetően Magyarország fővárosának építészeti és az azzal szervesen összefüggő történelmi, szellemi hagyatéka olyan örökség, amely nemcsak hazánk, hanem Európa, sőt a világ öröksége. Egy egykor gazdag és virágzó nemzet lenyomata. Olyan örökségünk, amelynek megőrzése nem lehet kérdéses!

 

 

Rossz szemlélet mentén
Budapest mindenki számára egyértelműen rendelkezik olyan történelmi városmaggal, amely meghatározza a város építészeti arculatát. A főváros egykor Európa legszebb városai közé emelkedett, s talán mondhatjuk, hogy a világ egyik legszebb városa lett, amely most is az lehetne. Lehetne, ha megfelelő szemlélettel rendelkeznének azok, akiknek a kezében van a város építészeti formálásának a lehetősége. Elképesztő, hogy az önkormányzatok és a város vezetése erre még mindig nem döbbent rá. Most már ott tartunk, hogy a meglévő, egykori értékes városmagot sem képesek kezelni, fenntartani. Természetesen ez rendkívül nehéz feladat, de a legszomorúbb, hogy még csak tervezetek sem készülnek rá.

Nincsen megfelelő, átfogó képet mutató építészeti értékleltár. Egy ilyen értékleltárnak mindennek az alapjául kellene szolgálni. Ez adhatna megfelelő képet arról, hogy hol, miként és hogyan kell illetve hogyan lenne érdemes épületekhez, vagy egy városrészhez hozzányúlni. E dokumentáció nélkül nem volna szabad semmilyen épülethez, vagy akár kerülethez hozzányúlni. A legfontosabb, hogy nem volna szabad lebontani semmit sem! Tehát, mondhatjuk, hogy kollektívan mindennek védelmet kellene élveznie (Hungária körútig bezárólag). Ez az ezer sebből vérző város, nemcsak élhetőségét vesztette el, hanem lassan már a hírnevét jelentő építészeti örökségeit is. Elképesztő! Az, ami Budapest szerte évtizedek óta történik, az egyszerűen szólva: barbárság, építészeti hagyatékunk meg nem becsülése, eltörlése. A legrosszabb és legszörnyűbb, hogy a világháborúkat és az '56 utáni rombolásokat követően a mai napig - mondhatni, hogy egyre gyorsabb iramú - pusztítás zajlik.

 

 

Természetesen ezekre a bontásokra mindig van magyarázat. Ez mindig jól megy. Egyes „legnagyobb" építészeink ilyen helyzetekben olyan érvekkel állnak elő, amelyeken az ember vagy sírva fakad, vagy már kényszerből nevet. Rombolni mindig könnyebb, mint értéket megtartani. Letörölni valamit a föld színéről - persze így könnyebb tervezni, menekülni a kihívások elől. Kevesebb munka! Ugyanerre láthatunk példát a belváros magjában is. A kerület olyan gazdag és kiemelt jelentőségű épített és történelmi szellemi hagyatékkal rendelkezik, ahol egyetlen egy épület lebontása sem engedhető meg! Az az önkormányzat, amely kezdeményezi és hozzájárul a saját kerületében álló építészeti értékek lebontását, az egyszerűen hátat fordít a rábízott hivatásnak. Azok a szaktekintélyek, akik az építészeti értékek védését szorgalmazzák, ez esetben pedig a rombolást támogatják, azok pedig képmutatóak. Az ilyen és ehhez hasonló beruházások végett itt volna az idő, hogy Budapest belvárosa védelmet élvezzen. Ennek már évtizedekkel korábban meg kellett volna történnie. Lipót, Teréz, Erzsébet és Józsefváros kiemelten veszélyeztetett kerületek, ahol azonnali műemlék területi védelem szükséges. Ez nem kérdéses. 

Ez rávilágíthat arra is, hogy ennek a témakörnek, vagyis a magyar építészeti érték-, illetve műemlékvédelemnek nagyobb helyet kell kapnia az oktatásban. Egy értékeken alapuló fiatal generáció jelentheti a történelmi, építészeti és szellemi hagyatékunk megvédését, ápolását és fenntartását az eljövendő generációk számára.

 

 

Romboló tőke
Sajnos Budapesten a hazai és nemzetközi tőke az esetek döntő többségében nem értéket hoz létre, hanem pusztít és kizsákmányol. Építészeti szemmel nézve erre nagyon egyszerű a magyarázat. A belvárosi kerületek négyzetméterára magas, amellyel új épület építése esetén óriási profit nyerhető ki. A legnagyobb baj az, hogy cégek megkötések nélkül vásárolhatnak bérházakat vagy akár egész tömböket, és azokat gond nélkül, szakmai felügyelet vagy értékvizsgálat nélkül lebonthatják. A legszomorúbb az, hogy ehhez az önkormányzatok hozzájárulnak. Ennek oka sem bonyolult. Sok esetben az önkormányzatok kezelésében lévő bérházak rossz állapotban vannak, amelyekre jelentős anyagi ráfordítás volna szükséges, de ezzel köztudottan nem rendelkeznek. Így a legtöbb esetben örömmel veszik, ha egy cég, legyen az hazai vagy külföldi, megvásárol egy ilyen romos házat, amelyet lebont és a helyére újat épít. Két legyet ütnek egy csapásra, hiszen sikerül megszabadulni egy gondot jelentő feladattól, miközben választásokon jó reklám is lehet, hogy milyen jó és jelentős beruházások valósultak meg az adott kerületben. Ez a szemlélet a legsúlyosabb és legkárosabb, amely nem csak a műveltség hiányára mutat rá, hanem egyes esetekben a korrupcióra is! Tisztelet a kivételeknek!

Tévhit
A belvárost nem fogja megmenteni és híressé tenni egyetlen egy világhírű építész sem, mert itt nem az új épületek jelentik a megoldást. Ezek csak médiafogások. A főváros mély társadalmi problémáit csak építészettel nem lehet megoldani. Nem elég egy negyedbe egy új tömböt építeni, amit rehabilitációnak minősítenek. Hiába épül új épület a belvárosban, hiszen az igazi értéket jelentő XIX. és XX. század eleji bérházállomány attól még tovább pusztul. Ezt föl kéne már fogni! Ki kell dolgozni egy átfogó bérház korszerűsítési és -felújítási programot, amellyel párhuzamosan lehetne rehabilitálni és revitalizálni. Amíg ez nem készül el, addig tovább pusztul a főváros építészeti hagyatéka, és a város továbbra is magával hurcolja sokasodó problémáit.

 

 

Társadalmi igény
A társadalom egyértelműen építészeti örökségeink megóvása mellett voksol. Nem hivatalos közvélemény-kutatás szerint, ha egy régi ház lebontásáról van szó, akkor százból 90 ember ellenzi. Ez azt mutatja, hogy változtatni kell, ami szigorú szakmai és műemlékvédelmi lépéseket és felügyeletet jelent. Érdemes elgondolkozni azon, hogy ilyen folyamatokat miért nem látunk Pozsonyban, Bécsben, Párizsban vagy akár Rómában. Egyszerű a válasz. Mert ők megbecsülik építészeti hagyatékukat. Védik a múltat, miközben értékek mentén hoznak létre újat. Ehhez kell a megfelelő szemlélet, amire Magyarországnak, azon belül pedig Budapestnek rá kell ébrednie, mert már több évtizede ennek meg kellett volna történnie. Nagy veszteségeink vannak, de még most sem késő. Budapest építészeti örökségét védeni kell!

Értékrombolás Lipótvárosban - pusztítás felsőfokon
A Belvárosban öt épületet terveznek lebontani, amely csak egy példa a sok közül. A korabeli épületek helyére egy új, mai építészeti stílusnak és igénynek megfelelő épületmonstrumot terveztek.  Ezt a beruházást ismét fejlesztésként és pozitív eseményként reklámozzák, amire számtalan példát hozhatnánk. A bontásokat az emberek döntő többsége nem támogatja, tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy a beruházás megvalósításához semmilyen társadalmi háttértámogatás nincsen. Egy szűk önkormányzati, beruházói és „szakmai" réteg dönt ismét egy olyan városképet jelentősen érintő folyamatról, amelyet az emberek többsége egyáltalán nem támogat.

 

 

Álláspontunk
A Fiatal Műemlékvédők Egyesülete (FME) mélyen elítéli, ellenzi és egyben felszólítja az V. kerület és a főváros vezetőit, hogy fejezzék be ezt a mértéktelen és esztelen értékrombolást! A tervezett bontás súlyosan rombolja a belváros egységes építészeti arculatát! Veszélyezteti a város turisztikai vonzerejét (többi romboló folyamatokkal együtt). Ez nem engedhető meg! Bontsák azokat az épületeket, amelyek szintén korábbi értékpusztítás által így épültek fel. Azok mára már elavultak, amit mindössze 15-20 év alatt értek el! Úgyis szégyenei a városnak! Legyenek azok a „cserélhető" házak! Ennél az épületnél is ez a gyors avulási folyamat várható az örök értéket jelentő XIX. századi épületekkel szemben, amelyek mind tervezésben, anyaghasználatban és kivitelezésben is minőséget alkottak.

Az FME minden értékek mentén gondolkodó állampolgárt arra kér, hogy csatlakozzon a rombolásokat ellenzők táborához. Álláspontunkat egy ide illő Kodály Zoltántól származó gondolattal zárnánk: „Minden nemzet büszke örömmel tudatja, tanítja meg gyermekeinek nemzeti értékeit. [...] Az örökséget ápolni mindannyiunk kötelessége."

Kecskeméti Norbert
FME Elnöke

fotók: Gibizer Dávid