A FUGÁ-ban adták át a Budapest Építészeti Nívódíjakat

Díjazásban részesült a Soho Hotel, a SZÁMALK, az újpalotai templom, a Graphisoft Park M épülete, a Révész utcai rendelő, a Pannónia Általános Iskola és a Richter Uszoda.

A főpolgármester, Demszky Gábor és a megbízott főépítész – úgyis mint a zsűri elnöke –, Beleznay Éva adták át a FUGÁ-ban rendezett ünnepségen Budapest 2009. évi Építészeti Nívódíjait. Demszky Gábor köszöntőjében kifejezte örömét azért, hogy a nagyszámú jelölt és a díjat elnyert alkotások színvonala egyértelműen mutatja a főváros építészeti gazdagodását. Elismeréssel szólt arról is, hogy a FUGÁ-ban a díjak átadásával egyidőben kiállítást nyithatnak meg valamennyi díjra benyújtott alkotásról, melyekről kiadvány is megjelent. A korábbi években, a főpolgármesteri hivatal irodája tanácstermében sokkal kevésbé sikerült ünnepet varázsolni az átadási ceremóniából. A főpolgármester beszédében megemlékezett a közelmúltban elhunyt jeles építészről, Reimholz Péterről, aki nem csak jelentős alkotásaival járult hozzá Budapest építészeti összképéhez, de mint "bíráló" is – főképp a Fővárosi Tervtanácsban végzett munkájával – komoly szerepet játszott a magyar főváros építészeti arculatának alakításában.

A díjátadásra megjelent füzet bevezetőjében Beleznay Éva többek között így ír: "Szerencsés év volt ez, amikor az indulók között több ritkán előforduló művet is bírálhatott a bizottság. A templomon, mint közösségi épületek egy különleges típusán kívül szerepelt még könyvtár, oktatási-innovációs központ, iskolabővítés, orvosi rendelő, sportlétesítmény, park, vagy éppen műemléki homlokzat felújítása. Örömünkre szolgált, a jelentkezők nagy száma mellett, hogy a pályaművek között nagy arányban volt építészeti minőségében színvonalas, kiemelkedő munka. Különösen bíztató, hogy a közberuházások értékes, jó minőségű alkotásokkal képviseltették magukat.
Sajnálatos azonban, hogy a lakóház kategóriában a bírálóbizottság nem tudott díjat kiadni, mert nem érezte a benyújtott pályaműveket a jövőre nézve iránymutatónak. A tervek tükrözik azt a kedvezőtlen tényt, hogx a fővárosban az új fejlesztések intenzitása túlzott, hiányoznak azok a beruházói szándékok, amelyek a minőségi lakásépítészet elengedhetetlen feltételei: a lakóterek megfelelő aránya, átszellőztetettsége és természetes bevilágítása."

A huszonnégy beérkezett pályázatból a zsűri a következőket jutalmazta:

Budapest Építészeti Nívódíj érmet nyert

SOHO Hotel (1074 Budapest, Dohány u. 64.)

Kategória: műemlék-helyreállítás és rehabilitáció

Felelős építész tervező: Marosi Miklós / KÖZTI Zrt.
Tulajdonos: Iman Shah / Soho Hotel Kft.

A Dohány utca e foghíjbeépítése a Belső-Erzsébetváros világörökségi védőzónájába esik. A hotel a negyed arculatveszítésének válságos időszakában épült. A terv és a megvalósítás azonban reményt keltő. Pedig rendkívül nehéz adottságok jellemezik a telket: szűk, alig 9.0 m telekszélesség, bő 50 m mélység. A szomszéd eklektikus épület oldalfolyosós gangja 3 m-re van a telekhatártól. Az építtető egy szállodalánc „boutique" típusú koncepcióját hozta (ez kb. 2000 óta egyre sikeresebb üzleti forma). A boutique hotel lényege: repülővel 3-4 napra érkező, árfekvésben középkategóriás vendégköre beéri 16-18m2-es szobaméretekkel, de elvárja ezek (és a közös terek) legfrissebb design szerinti bútorozását, felszerelését. És elsősorban hálás a belvárosi, gyalogosan is mindenhez közeli szálláslehetőségért.

A szűk telken az építész bravúrral két belsőudvarra szervezte a hotel két függőleges fogatolt szekcióját. Két sor szoba a lobby fölötti udvarra, egy-egy az utcára és a hátsó udvarra néz. A szekciók csak a földszinten kapcsolódnak egymáshoz, a reggeliző-térhez és a lobbyhoz, recepcióhoz. A földszinten az utcára nyílik még a garázslift, amely egy mélyszintet szolgál ki, ahol egy fordítókorong segítségével 10 gépkocsi fér el. Ez elég a jól megfogott hotel-koncepcióhoz. Nem akarták elbontani a szomszéd házat, és telekegyesítéssel garázslehajtóvá alakítani – amint az a környéken szokás. A hátsó fronton későbbiekben valósul meg egy konferenciaterem is, mert ennek zöldtetőzete is figyelembe vehető lesz az új szabályozók szerint.

Az épület utcai frontja 3 tengelyes, klinkertéglával burkolt (ez az utca 20. századi épületein visszatérő elem). A logó kortárs alkalmazott-grafikája nemcsak a homlokzat cégérén, de a legkisebb belső használati eszközökön is visszatér. A projekt keretében a szomszéd eklektikus/neoreneszánsz ház homlokzatát, kő-függőfolyosóját és nyílászáróit is felújították. Azoktól a lakóktól, akik ennek ellenére elégedetlenek voltak, a szálloda megvásárolta a lakásaikat és azokat bravúros-szerves megoldással apartmanként saját üzemmenetéhez kapcsolta, így a negatív fejleményekből előnyt kovácsolt; az építész segítségével plusz szolgáltatást tud kínálni. A városképi illeszkedésen túl a funkcióban is dicséretes kísérletet láthatunk: turizmus-ipart általában jellemző pazarló, gyakran talmi módon túlméretezett, túlinstallált hotel-architektúra helyett egy, a rejtett dimenziókat átértelmező, szinte családias modell próbája a szálló. A kísérletet az egy évvel ezelőtti nyitás óta eltelt időben átlagos 75%-os foglaltság visszaigazolja.

Összegzésként az épület illeszkedését, kortárs arculatát, bravúrosan számított és szerkesztett épület- és funkciószervező megoldásait, visszafogott, mégis céltudatos magatartását az egész negyed befektetői köre számára kitűnő építészeti példaként állítva, Budapest Építészeti Nívódíjra érdemes.

SZÁMALK Központ (Budapest, XI. Mérnök utca 39.)

Kategória: közhasználatú vagy közösségi célú intézmény, és iroda-, szállás jellegű, kereskedelmi és vendéglátó épület

Felelős építész tervező: Dobai János DLA / Dobai Építésziroda Kft.
Tulajdonos: Kenessey Andrásné / Számalk-Holding Vagyonkezelő Zrt.
Kivitelező: Tóth Csaba / METO-Építő Zrt.

A sajátos kelenföldi, lakótelepi környezetben új elemként áll a SZÁMALK új székháza, mely egyben oktatási épület, a Gábor Dénes Főiskola működik benne. A hely: Mérnök utca – érdekes elnevezés, de nem valószínű, hogy belejátszott volna a ház racionalitásába. Az épület telepítése egyszerű, és helyénvaló, tömegalakítása érthető és messzemenően elfogadható. Következetesen megszerkesztett, szigorú ház, mely büszkén vállalja önmagát – ami nem jelent kitűnni vágyást, minden másnak az ignorálását. sokkal inkább jól megfontolt érzékenységet. A lebontott Mérnök utcai iskola helyén megépült új épület gondosan megtervezett, részleteiben kidolgozott és színvonalasan megvalósított alkotás a panel meg csúszózsalus "közel-történeti" tájban. Van persze rajta valami, ami kissé szokatlan: a megrendelő elvárása volt, hogy tégla burkolja az épületet. Az építész, Dobai János meglepő megoldást választott. Szabályos mintázat, sötét alapon fehér foltok – mint valami régi, szinte ősi minta sajátos, mai ízű megidézése.

A világos és sötét – fehér, szürke, fekete – belül is meghatározója az épületnek, amihez még adódik az átlátszó, csillogó üveg, például a mívesen kiszerkesztett lépcsők mellvédjeinél. Világos alaprajzi struktúra, öt sávra bontott hosszanti elrendezés. A Mérnök utcai fronton vannak az irodák, a hátsó fronton a tantermek, és e kettőt két folyosói sáv, valamint a középső kiszolgáló–közlekedő traktus köti össze. Sajátos megoldás a véghomlokzatokon az igen keskeny dohányzó loggiák létesítése.
Ami kiváló: az arányai, a belső térelrendezés, az épületmagas aula, az említett dohányzóteraszok, a belsőépítészeti részletek. Dobai János már korábban is dolgozott a megbízónak, így egy belsőépítészeti részletet, a régi SZÁMALK épület általa korábban tervezett, és felszámolt nagy előadójának falburkolatát Tardos Tibor belsőépítésszel közösen most áttelepítették az új épületbe. Igen dicséretes elhatározás. Eredeti a folyosók pepita megjelenése a fehér falakkal, fekete ülőfülkékkel, amit a lebegő, teljesen áttekinthető lépcsők csak jobban láthatóvá tesznek. Szembetűnő, és vitatható a színek szinte teljes hiánya. Csak az aula egyik falán pár függőleges, lassú átmenetben villódzó kékes-lilás fénycsík, meg az előadó átmentett faburkolata hoz némi színt. Egyébként minden fehér-fekete vagy szürke, ami főleg azok számára, akik itt dolgoznak, tanítanak, tanulnak, esetleg túl szigorú.

Az épület „összerakottságával", hibátlan szerkesztettségével, és megvalósításával, innovatív építészeti és belsőépítészeti megoldásaival 2009-ben Budapest Építészeti Nívódíját érdemelte ki az iroda, szállás, kereskedelmi és vendéglátási épületek kategóriában.

Római katolikus Plébániatemplom, Újpalota (Budapest, XV. Pattogós u. 1.)

Kategória: közhasználatú vagy közösségi célú intézmény

Felelős építész tervező: Kruppa Gábor / KIMA Studio Kft.
Tulajdonos: Varjú Imre / Esztergom-Budapest Főegyházmegye
Kivitelező: Holman Attila / Confector Kft.

Újpalota egy az ország több száz lakótelepe közül, ahová a Kádár-rendszer tiltása miatt 1989 előtt nem épülhettek templomok. Elfordulni, bezárkózni vagy inkább a panelek felé nyitni? Egy ma építendő templom esetében ez a valódi, építészeti kérdés. Kruppa Gábor új katolikus temploma elegánsan köztes megoldást választ: határozott jel, ami nyitottságot és elkülönülést egyszerre képes mutatni. Az egyensúlyozás – ez tűnik fel leginkább ebben az épületben. Ahogy fő tömbje egy középkori itáliai templomhoz hasonlóan zömök és zárt, tornya ugyanakkor nyitottan stilizált és lebegő, felidézi a jeles modern hazai harangtornyot, a városmajori templomét. Harangja mégsem látszik, azokat lejjebb a fal rejti. A kereszt az eredeti tervektől eltérően került a legtetejére. És közelebbről az a látszólag zárt test is sokféle képet mutat: északi oldalán hosszú, keskeny ablakok, a dél-keletin óriási fénynyílás – a ferencvárosi malom bontott téglája puritán mintákat ad ki; miközben a hátsó toronyfalba diszkréten beépült egy repülő angyal is.

Nem nő túl a környező fák lombmagasságán, összekötőként mégis egyszerre tart arányt az innenső családi házakkal és a másik oldal kilencemeletes paneljeivel. A markáns főhajóhoz lapos és anyagában eltérő szárny kapcsolódik a tengelybe helyezett főbejárattal és a parókiával – de rögtön tovább is vezet a süllyesztett belsőudvarhoz és az onnan nyíló közösségi helyiségekhez. Belül az építész egyrészt a hagyományos, hosszanti – mondhatnám konzervatívan hagyományos elrendezést választotta - karzat, padsorok, velük szemben a szentély-, másrészt kissé aszimmetrikus teret alkotott. A fény elsősorban jobbról, felülről érkezik, és érdekes az ehhez igazított, szabálytalan szentélyfal.

Az ízig-vérig mai templom a malom sárgás-rózsaszínes bontott téglájával és mészkő burkolataival archaikussá teszi az együttest; valami ősiséget és halhatatlanságot sugároz; tele van idézetekkel; mint a fentebb említett tömeg és torony, valamint a templom alatt elhelyezett urnatemető előteréül szolgáló kis kápolna, mely a román kori magyar altemplomokat idézi; a kőfalakkal körülvett udvar a fügefákkal, mely az olasz kisvárosok városi terének hangulatát képes visszahozni a lakótelepi környezetben. Az építész egy korábbi nyilatkozata szerint ma a templom talán az egyetlen olyan épülettípus, amelynél az ember biztos lehet benne, hogy nem 10-15 évre építik. Egy lerobbant lakótelep közepén, ahol a sok-sok talmi, romlandó és romló anyag is a gyors mulandóságot igazolja, egy valódi anyagokból, téglából, mészkőből épült templom ezt (is) üzeni.

Budapest Építészeti Nívódíj elismerő oklevelet nyert

GRAPHISOFT PARK „M" épület (1031 Budapest, Záhony u. 7.)

Kategória: iroda-, szállás jellegű, kereskedelmi és vendéglátó épület

Felelős építész tervező: Vikár András, Lukács István / Lukács és Vikár Építészstudió Kft.
Tulajdonos: Kocsány János / Graphisoft Park Ingatlanfejlesztő Kft.
Kivitelező: Stein Gyula / Graphisoft Park Ingatlanfejlesztő Kft.

Az utóbbi évtized talán legsikeresebb ingatlanfejlesztési területe Budapesten a Graphisoft Park; nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő színvonalú. A Duna-parti fejlesztés olyan példája, ahol a hagyományos ipari építészet és a kortárs építészet találkozásával egy új minőség jön létre. Ez az építészeti közeg kötelez, s ennek a kötelezettségnek a Lukács István és Vikár András által tervezett Microsoft épületegyüttes teljes mértékben megfelel. Az épületek sora a park elmúlt 12 éves történetét tükrözi, és egyúttal az irodaépületekkel szemben támasztott elvárások, igények alakulását is mutatja. A park első épületei - mintegy felütésként - kellemes léptéket, elegáns viselkedést határoztak meg.

Az „ M" épület a Graphisoft park épületláncának utolsó eleme, záró épülettömege. A megrendelő Microsoft rendkívül kötött alaprajzi elvárásai mellett olyan arányos épülettömeget illesztettek a villa-szerű beépítés lezárásaképpen, amely mérete ellenére tagoltságával reflektál a környező épületek léptékére. Egyrészt követi az elődök által mutatott magatartást; másrészt egyes rétegeiben, részleteiben el is tér azoktól. Belesimul, és kitűnik. A kisebb, osztott irodatereknek helyet adó, tagoltabb korábbi házakkal szemben az új épületben összefüggő, nagy irodaterekre volt igény. A ház a területen uralkodó lépték szétrombolása, feszítése nélkül teljesíti ezt: a terület egyensúlyban marad.

A lépték megőrzése, a ház tagoltsága több rétegből áll: elsőként az épület két fő egységre bontott; az egységeket könnyed híd köti össze. Mindkét épületrész többszintes aulatérből indul, és a középső közlekedő- és kiszolgálósávra szervezett irodaterekből áll. A kétoldali irodaterek közötti bevilágító udvarok egy újabb réteget jelentenek: világossá, könnyedebbé teszik a belső teret, az épületen belül izgalmas átlátásokat biztosítanak; míg a külső megjelenésben további egységekre bontják a két épületet. A ház mint egymás mellett álló, több kisebb tömeg együttese jelenik meg, melyek a középső sávra mint gerincre vannak felfűzve. Az irodaterek tömegei a telekhatár, parkolók felé egy síkban; míg az udvar, azaz az elsődleges tér felé egymástól eltérő síkokban helyezkednek el, finom eszközzel tovább tagolva az épületet.

A belesimulás és kitűnés kettősségét a homlokzati anyaghasználat is önmagában hordozza: hasonlóan a korábbi épületekhez szintén tégla, azonban nem azok vörös színárnyalatú tégláját folytatja automatikusan. Keményebb hangulatú, barnásszürke árnyalatú megjelenése a terület ipari, nyers jellegéből csempész vissza valamit a mába; egyúttal a gázgyári tornyok közelségét is érzékelteti. Ezen nyers, vágott, egymás mellé sorolt téglakubusokat a kevés számú, nagyméretű nyílásokban megjelenő osztások és színes üvegbetétek, valamint az épület közvetlen környezetét jelentő zöld-, és vízfelületek oldják. A belső terek világa a külső színek következetes folytatása, így informális üzenetet is hordoz; a több helyen már közhelyszerű tetőteraszok itt valóban élnek, izgalmas rálátásokat rejtve a Duna és a környező ipari területek felé. Anyaghasználata egységes, egyenletes minőségű, összhangban van a megrendelő magas elvárási követelményével.

A ház valahol az ipari és az irodaépület határán mozog, egyensúlyoz. Nyers, egyszerű eszközöket használ precízen, kifinomultan. Teszi mindezt úgy, hogy a park területén egyensúlyt tart; és nemhogy csorbítja, hanem gazdagítja azt. A park valóban parkká válik, mert az autókat az épület alatti mélygarázs rejti el, így a kert teljes területén zöldfelület lehet. Az irodapark méltó - a mai irodaépülettel szembeni igények maradéktalan teljesítése melletti - befejezése, lezárása elismerést érdemel.

Révész utcai rendelő (Budapest, XIII. Révész u. 10-12.)

Kategória: közhasználatú vagy közösségi célú intézmény

Felelős építész tervező: Nagy Csaba / ARCHI-KON Kft.
Tulajdonos: Rusznák Róbert / Angyalföld-Újlipótváros-Vizafogó Vagyonkezelő Zrt.

A rendelőintézet Vizafogó déli részén, a Révész és a Pannónia utcák sarkán fekszik, magas panelépületekkel körülvéve. A meglévő házirendelőket, gyógyszertárat és védőnői szolgálatot bővítette az önkormányzat ügyeletekkel teljes átépítés keretében. Az alaprajzi szervezés dicséretesen tiszta: a felülvilágított várótermek középre kerültek, míg az így természetes fényhez és szellőzéshez jutó többi fő és mellékfunkció az épület peremére. Tiszta és jól szervezett az alaprajz, jó a tagolás, megoldottak a funkcionális kapcsolatok, a megközelítés. A benyúló udvarok látszólag keskenyek, de mivel a rendelőknél a belátás gátlása egyébként is kötelező, átlátás, zavaró belátás nem alakulhat ki.

Az E alaprajzot a tetőszinten kanyargó meandervonallá alakította az építész – kár, hogy ennek igazolására a pályázók nem nyújtottak be felülnézeti fotót, pedig a környező épületekből a tetőre, mint ötödik homlokzatra rálátás nyílik, ahogyan ezt a pályázatban hangsúlyozzák is. Feltehetően a zöldtető valóban szép és érdekes rajzolatú, és ezzel a lakótelep egészének vizuális komfortját is javítja. Az épület homlokzatburkolata mai, modern rajzolatú, kár, hogy a kialakuló hullámosság tanúsága szerint a kompaktlemez vastagsága nem megfelelő, és talán a fautánzat helyett bátrabb, az anyagszerűséget jobban tükröző színezet is választható lett volna. Talán a kivitelezési hibákat el lehetett volna kerülni, ha az eredeti elgondolás szerinti ragasztott kivitelben készül. Ezzel együtt is dicsérendő a burkolat játékossága, bútorszerű melegsége, valamint az alaprajz – homlokzat – burkolatosztás egysége.
Rendkívül jó kezdeményezés, hogy a másutt sokszor ízléstelenségbe hajló gyermekváró-díszítésre itt iparművészt (Nagy Diána) kértek fel, aki kiváló minőségben, az épülethez hasonló magas művészi igénnyel oldotta meg a feladatot.

Összességében a rendelő épülete nagy gondossággal és tehetséggel tervezett, igen magas színvonalú építészeti alkotás, amely a szűkebb és tágabb közösségnek is értéket teremtett. 

Pannónia Általános Iskola rekonstrukció (Budapest, XIII. Tutaj u. 9-11.)

Kategória: közhasználatú vagy közösségi célú intézmény, műemlék-helyreállítás és rehabilitáció

Felelős építész tervező: Nagy Csaba / ARCHI-KON Kft.
Tulajdonos: Rusznák Róbert / Angyalföld-Újlipótváros-Vizafogó Vagyonkezelő Zrt.

Az iskolát 1910-11-ben tervezte-építette Schulek János, akinek addig többnyire kivitelezői munkái voltak. A klasszikus, több bejáratos (fiú, lány, stb.) iskolaépület oldalfolyosóival az udvarra, osztálytermeivel három utcára néz. Terei olyan nagyvonalúan tágasak, hogy most, a 100 évfordulón el tudja látni annak a „Kék iskolának" a diákjait is, ahol a tanulók a felújítás és bővítés alatt egy évig vendégeskedtek. A „Kék iskolát" most elbontják, s a döntés, hogy melyik iskola maradjon meg, nem csak a régebbi épület helyi védettségéből következik, hanem a régi Trefort-program iskolamodelljének nagyvonalúságából adódó funkcionális értékek, a jól megépítettség okán is.

A felújításban olyan nyílászáró cserét valósítottak meg, amelynek műanyagablakai a régi faszerkezetű osztásait követik – egy rétegben – az értékvédelemmel egyeztetve. A lépcsőházak kovácsoltvas korlátját eredeti állapotukban őrizték meg. Az osztályok, a folyosótér fehér festést kapott, szaktantermek, a könyvtár, a díszterem színes kivitelűek. A két utóbbi termet a régi kisméretű tornatermek helyén tervezték meg. A folyosókon a felújítás alatt megtalálták a két háború között az akkori rajztanárok vezetésével a diákok által festett magyar történeti festészet klasszikus darabjainak falkép-változatát, amelyekből többet most egyféle „heimat" gesztussal, a régi iskola helytörténeti értékeinek mentése jegyében restauráltak. Ugyanakkor az iskola öko-iskolaként definiálja magát, programjuk szerint tanítják a városlakó ember (gyerek) ez irányú tudnivalóit.

A felújítás mellett a Hegedűs Gyula utcai iskolaudvar területén egy teljesen új épületben két szinten, egy-egy, egyenként is versenyméretű tormatermet építettek. A tervezők a felsőhöz kisebb tribünt is terveztek. A tetőn játszóudvart alakítottak ki. A tanítási időn kívül külső használók külön érkeztetésére egy faburkolatú rámpa beiktatásával nyitják meg az utcáról e szárny önálló lépcsőházát. Ez a faburkolat a tömeg és a homlokzat után a „harmadik, idegen elem" a régi és új architektúra ellenpontozó koncepciójában. Önmagában az előbbi kettő elfogadható városképet eredményez, a divatos nyílás-sliccek ugyanúgy korunk emblematikus emlékévé válhatnak, mint ahogyan az egykori iskola a maga korát, 1911-et architektúraként máig jellemzi. Az új szárny elé zöldarchitektúrát terveznek, ez egy „negyedik kompozíciós elem" is lehet, de jótékonyan el is fedheti a lebegőnek szánt architektúra vacakra sikerült „fa-lábazatát", bár egyelőre a növényzet nem nőtte be a hálót.

A felújítás körültekintően gondos, alapos munka, a bővítés építészeti összképe - a fenti harmadik idegen kompozíciós elem miatt - inkább csak jó. A beruházói hozzáállás, és a tervezői, kivitelezői gondosság dicséretre méltó.

Richter Uszoda rekonstrukció (Budapest, X. Diósgyőri út 17-23.)

Kategória: egyéb, környezet-, és arculatformáló innovatív alkotás

Felelős építész tervező: Nagy Csaba / ARCHI-KON Kft.
Tulajdonos: K. Szabó Miklós / Richter Gedeon Nyrt.
Kivitelező: Csaba Antal / GÉV Huniber Kft.

Klasszikus városi hulladéknegyed az a terület, ahol a Richter dolgozói uszodája található. A Gyömrői út eklatáns képviselője a korrodált budapesti urbanisztikának, a belőle nyíló Diósgyőr utca pedig a hordalékterületek rettenetét mutatja. A stalkeres hangulatban elszürkült vakolatok nem az idő patinájáról, hanem szegénységről és elhanyagoltságról árulkodnak. E lyukas, enyhén kaotikus, ezer helyen feslett szövet közepén markáns egységként jelentkezik a Richter Gedeon hr-politikájának építészeti együttese: az Óvoda, a Szerkezetkutatási Laboratórium, a tornaterem és az utóbbihoz csatolt új uszodaépület.

Az uszoda rendkívül erős, egyéni építészeti intenció eredménye. Mivel nincs kontextus, nincs helyszín, a műépítészet ezen a furcsa környéken rendkívül erős formaakaratok ideájaként jelentkezik. Egy ennyire roncsolt területen a ház tükör, amiben az éppen aktuális építészeti kunstwollenek ideái jelentkeznek. Ez a fadoboz a rendkívül markáns kortársságával együtt időhöz kötött. Ezt az időt az alkotók saját órái ketyegik. Noha a hazai architektúra nem jutott még el arra a szintre, hogy a Richter Uszodában felvonultatott nyelvet ösztönszinten is beszélje, az ARCHI-KON jelenleg a kortárs magyar építészeti trend egyik ellenpontját képviseli.

Ez doboz két tengelyre, a homlokzati síkokra helyezett nedves és száraz folyosókra szervezett. E két folyosó közé szorulnak szigetszerűen a gépészet és az öltözők, e két folyosó oldódik azután a medencetérbe. A burkolat egy tárgyat, leginkább egy bútort idéz, a nyílások nem nyílások, hanem felületek, a ház a felnyíló üvegfelületei okán egy park közepére képzeli magát. A dobozszerkesztés nem akadálya a középületes gesztusoknak, a lépték és a funkció nem befolyásolja azt, ahogy a tervezők a hoch architektur keretei közé pozícionálják a házat. A doboz elemi erővel feszülne a tájba – ha lenne táj; az úszók a lábazati ablaksávon át a zöldbe is tempózhatnának, ha lenne zöld. Vízmetaforaként jelentkező gyepfelület jelenti a ház egyetlen valós térbeli kontextusát.

A dobozképzés voluntarizmusa azonban megtörik a meglévő gépészeti blokknál. Mivel ez az adottságként jelentkező gépészeti tömb magasabb volt, mint az elképzelt új tömeg, a tervezők nem az integrálás, hanem a melléillesztés mellett döntöttek. E döntés következtében a falburkolat itt felszakad, és ezzel a ház eredeti elve, a tárgyszerűséget kereső építészeti idea is sérül.

Remekül egyensúlyoz a ház a különböző felületekkel; a vízzel, a gyeppel, az üveggel és a fával. Ezt a felületiséget hangsúlyozzák a homlokzattól elszakított „L" alakú fatartók is, melyek a medence és a külső, imaginárius park között egy remek térréteget hoznak létre. A ház legnagyobb erénye és a vele kapcsolatos kritikai mozzanat tehát ugyanarról a tőről fakad. Szerencsés az a gesztus, ahogy az építészek a fűbe helyezik ezt a fabútort, szerencsétlen ugyanakkor az a relatív ügyetlenség, amivel nem képes a koncepciójába illeszteni a már meglévő gépészetet.

A fentiektől függetlenül: a ház az építészeti viselkedése, az általa képviselt architektúra alapján a kortárs budapesti építészet legkiemelkedőbb példái közé tartozik, mindenképpen dicséretet érdemel.