A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása III. - A Barokk Színház rekonstrukciója 2000-2003.

A gödöllői kastély helyreállítását bemutató sorozat harmadik részében dr. Máté Zsolt vezető tervező az épületegyüttes megújulásának egyik legizgalmasabb epizódját, az Európában is ritkaságnak számító Barokk Színház feltárását és rekonstrukcióját mutatja be.

Amint a Színház témája előkerült, a helyreállítás legizgalmasabb szakasza kezdődött meg. A Gödöllővel kapcsolatos kutatásra mindvégig súlyos teherként nehezedett az archív adatok fájó hiánya. A kétszázötven éves kastélynak bőséges terv-, és iratanyaga volt egykor, amiről több - ma már nagy becsben tartott - publikáció vagy feljegyzés is tanúskodik. Zádor Anna 1931-ben jelentett meg egy - azóta forrásértékűnek tekintett - cikket a Grassalkovich-levéltár kertterveiről. Ebből a publikációból ismerjük a kastély legrégebbi ábrázolását, a tornyos változat képét. Révhelyi (Réh) Elemér egy cikkében említette Mayerhoffer András szerzőségét, de csak jóval a halála után, a hagyatékából kerültek elő azok a felvételek, amelyek egyikén azonosítható a tervező szignója. Fennmaradt Kapossy János levéltári kutatásának cédulaanyaga és közlése a Mária Terézia-látogatás kerti pavilonjának a tervéről.

Ők még abban a helyzetben voltak, hogy eredetiben kutathatták a Grassalkovichok és rokon családjaik levéltárát. A terv-, és iratanyagnak azonban rendkívül mostoha sors jutott osztályrészül. A két világháború között még kutatható levéltári dokumentumok - a Budai Várkapitányság anyagaival közösen - a Budavári Palota 1945-ös égésekor pusztultak el, fennmaradt részük pedig - az örökös Khuen-Héderváry család levéltárába került anyagokkal együtt - az Országos Levéltár épületének 1956-os égésekor vált a tűz martalékává. Pótolhatatlan érték veszett el. A szűkös lehetőségek kezdetben azt sem tették lehetővé, hogy az udvartartás bécsi levéltári anyagában szórványosan fellelhető gödöllői terveket áttekinthessük, erre csak a rendszerváltozás közeledtével nyílt lehetőség. Az első bécsi látogatás idejére már elkészültek a Színház elvi rekonstrukciós tervei. A Bécsben előkerült rajzok azt igazolták, hogy helyes úton járunk.

A Színház helyreállítása merőben újszerű feladatot jelentett. A korábbi ütemek helyreállításainál a meglévő állapot feljavítása, kutatás alapján való restaurálása volt a feladat. Ezek a munkarészek nem jártak jelentősebb átépítésekkel, csupán el kellett távolítani az igénytelen 20. századi átalakításokat, ki kellett nyitni a befalazott nyílásokat, vissza kellett alakítani a barokk ablakrendszert. A Színháznál azonban egy eltűnt térstruktúrát kellett megtalálni, nem kis szerkezeti bravúrral visszaalakítani, és minden más csak ezután következhetett.

A Színház története

De nézzük az eseményeket sorjában… A Színházat az alapító fia, az első Grassalkovich herceg létesítette apósa, Esterházy Fényes Miklós nyilvánvaló hatására. Nem építtetett azonban új épületet - ahogyan ez Eszterházán történt -, hanem a kastélynak a Lovardához kapcsolódó déli, háromszintes szárnyában bontatta ki a födémeket és hozta létre a színháztermet. A kulisszás rendszerű színházból átjárás nyílt a Lovarda karzatára és lépcső vezetett a herceg barokk falfestéssel dekorált sörpincéjébe. Valóságos multimédiás szórakoztató központ jött így létre. A falakat a kor legdivatosabb ízlése szerint - a Pompeji freskók feltárásának hatására - római stílusú, térhatású, festett, klasszicizáló illuzionisztikus architektúrával díszítették. A perspektivikus festés szerkesztési középpontja a hercegi karzaton, a herceg páholyában volt. A Színházban híres társulatok és zenekarok játszottak - bár ebben a herceg apósával nem vetekedhetett, Gödöllőnek nem jutott egy Haydn.

Az utolsó Grassalkovich alatt a kastély elcsendesedett. A kastélyszínházak színes életét az éledező városi színjátszás és a nagyobb kőszínházak vették át, ezek váltak a színházi élet központjaivá és a színházakban zajló társadalmi érintkezés helyszíneivé. A kiegyezés és a királyi udvar ideköltözése már poros, fakó és divatjamúlt teátrumot talált itt. Az udvar igényei pálcát törtek a Színház fölött: a színházi szárnyat födémek behúzásával visszaalakították háromszintes épületté, folyosót választottak le belőle, terét 17 szobára osztották. Itt kapott lakosztályt a hajkoronájáról híres Erzsébet királyné fodrásznője, madame Feifalikné, aki a királynét minden útjára elkísérte.

Előbukkan az elrejtett Színház

A korabeli leírások alapján csak sejteni lehetett, hogy merre volt a Színház. Sem a térstruktúrában, sem a dekorációban nem utalt semmi a pontos helyére. A kérdéses kastélyszárny nagyobb része egyébként is szovjet kézen volt még akkoriban. Ekkor egy véletlen sietett a segítségünkre: az épületrész zárófödéme leszakadt. Mivel a szovjet kiskatonák ezt használták arra, hogy nem engedélyezett kimenőre szökjenek a kastély padlásán át, a parancsnokság úgy döntött, hogy ezt a biztonságilag kockázatos – amúgy is omladozó – szárnyat visszaadja a magyaroknak.

Az állagbiztosítási munkák megkezdése előtt, a műemlékvédelmi protokollnak megfelelően meg kellett győződnünk arról, hogy a meszelt falak nem rejtenek-e elfedett értékeket. Így találta meg Rády Ferenc restaurátor a Színház első festett oszlopfőjét. Gondoljunk bele, egy közepes méretű, második emeleti szobában egy méteres átmérőjű oszlopfő festett, aranyozott képe került elő a sokrétegű festés alól. Ez vitán felül nem tartozhatott a szoba díszítéséhez. A célzott feltárások hamarosan kirajzolták a színházterem és a színpad eredeti terét.

Tekintettel arra, hogy a helyreállításhoz pénz nem állt rendelkezésre, a feltárásokat is minimalizálni kellett. Addig mehettünk el, hogy a nyomok alapján papíron elkészülhessen az egykori falfestésnek és magának a Színháznak a rekonstrukciója. Munkatársam, Kralovánszky Réka készítette a falkép elvi rajzát, Staud Géza színháztörténész segítségével pedig a megmaradt nyomok alapján - ugyancsak rajzban - rekonstruáltuk a színpad kulisszás rendszerét, a színpad alatti és feletti mozgató szerkezetek vázlatával együtt. Elkészültek a szerkezeti vizsgálatok, amelyek kiderítették, hogy a falfestést hordozó falsíkok vendégfalak, amelyeket azért húztak fel, hogy az eredetileg háromszintes tér - szintenként felfelé vékonyodó - falait egy síkba hozzák. Ezek a falak a szerkezeti falaktól elváltak, az utólagos födémekre támaszkodtak - a födémek kibontása után lecsúsztak, leomlottak volna. A megmaradó szerkezeti falak karcsúsága pedig nem nyújtott kellő biztonságot az állékonyságra. 9,5 m magas, 250 éves, bekötés nélküli, meggyengült kötőanyagú falakról volt szó, amelyeknek egyetlen, felső kitámasztását a korhadó fafödém adta. A tér egységének megteremtéséről, a közbülső födémek elbontásáról így szó sem lehetett.

A helyreállítás előkészítése

Szerencsére pénz híján bőven volt idő a felkészülésre. Először a fafödém helyén felülbordás vasbeton födém készült vékony lemezzel, hogy könnyen áttörhető legyen, ha a légtechnika majd megkívánja. Ezután a freskós köpenyfalak felvarrását kellett megoldanunk úgy, hogy együttdolgozva javítsák a falak karcsúságát is. A freskóhibák pontjait gondosan kihasználva megfelelő sűrűségű furat-rendszer készült. A furatokba helyezett rozsdamentes acélpálcák cement anyagú injektálás után kellő kapcsolatot hoztak létre a falrétegek között.

Közben folytak a feltárások. A szovjetek transzformátorházának ajtajában, borzalmasan átalakítva megtaláltuk a Színház kerti bejáratát. A szerencse a kezünkre játszott. A vakolat alatt elég jó lenyomatban előkerült a Színház kő portikuszának a rajzolata. A nyomok elemzése alapján a plasztikához is jól használható analógiát találtunk. A Gizella-szárnynak (vagy másképpen Mária Valéria-szárnynak) a kamarakertre nyíló kapuzata a rekonstrukcióban egyértelmű mintaként volt használható. Feltárásra került a Színház volt zsinórpadlásán a színházi korszakot megelőző barokk falfestés. Ez gróf Migazzi Kristófnak, Grassalkovich Antal barátjának volt egykor a szobája. Migazzi egyszerre töltötte be a váci püspök és a bécsi érsek tisztét, így rangjának megfelelő színvonalon dekorált vendéglakosztály állt állandóan rendelkezésére Gödöllőn. Úgy tűnt, hogy a feltárt érték feltétlenül bemutatást érdemel, s emiatt a zsinórpadlás alternatív megoldásáról kellett gondolkodnunk.

Koncepció

2000-ben, az első feltárások után mintegy tíz évvel kezdődhetett el a funkcionális és helyreállítási tervezés. A tervezés és műemlékvédelem szempontjából egyértelmű volt a cél és feladat: a barokk színházat - amely európai szinten is csak egynéhány analógiával rendelkező unikum - hitelesen és működőképesen helyre kell állítani. Persze egy 20-21. századi működőképességhez már nem elegendő a 18. századi ekhós szekér, amely egyszerre lehetett díszlet-, és kellékraktár, sőt még színészöltöző is. Egy mai színház legalább a nézőtérrel és színpaddal azonos terjedelmű technikai hátteret igényel. A dilemmát az elhelyezés és a megvalósítás jellege jelentette. Ha toldalékot építünk a történelmi együtteshez, annak egysége mindenképpen csorbul. További kérdés, hogy a toldalék milyen legyen: illeszkedő, jellegtelen, historizáló vagy karakteresen modern? Ilyen kérdésben ma nincs konszenzus a szakmán belül sem, a nagyközönség véleménye pedig a szakmától még távolabb lehet. Végül a technikai ellenérveket leküzdve átvágtuk a gordiuszi csomót. A bővítmény a kerti gyepfelület alá, föld alá került.

A rekonstrukció folyamata

Nem kis műszaki bravúrt igényelt a színházi szárnynak a lefelé történő bővítése. A színpad alá két új szint került, ehhez kapcsolódott a Lovarda külső fala mentén húzódó földalatti kiszolgáló szárny. Jet-grouting technológiával, utólagos aláalapozással, alapszint süllyesztéssel készültek a földalatti szintek. A földmunka során előkerült a földbe süllyesztett barokk lovarda egykori lejárójának kerti tájképpel ékesített fala, amelyen a  freskó megmenthető állapotban volt. Bóna István választotta le a freskót, amely azután restaurálva 2010-ben a színésztársalgóba került.

A színház terének a korábbi átépítésekből való kibontása a szerkezeti megerősítések után is nagy izgalmak között zajlott. Az oroszok által beépített hatalmas vasbeton gerendákat daruval felfüggesztve, gyémánttal lehetett kivágni - hogy a vibrációs ártalmak ne károsítsák a freskókat -, és csak a tető kibontásával lehetett kiemelni. Végül előttünk állt a színházterem  immár eredeti méretében, szerkezetileg stabilizálva, de olyan lehangolóan lepusztult állapotban, amiről csak a legnagyobb fantáziával lehetett elképzelni, hogy még újra élvezhető enteriőrré válhat. A restaurátori zsűri sok vita után a teljes helyreállítás mellett foglalt állást, a Migazzi-szobában csak részleges, az egyes foltokra kiterjedő restaurálást engedélyeztek. A színházteremben a kiegészítések és restaurálások elválasztását az újonnan festett falsíknak az eredetinél egy centiméterrel mélyebben fekvő vakolata jelzi anélkül, hogy az összhatást megbontaná.

Az egyik legösszetettebb feladat a színház karzatának tudományos kutatáson alapuló, hiteles rekonstrukciója volt. A karzat szintjeinek helye, az íves kiképzésű mellvédek vonala, a könyöklőgerenda profilja előkerült a falkutatások során. A karzatoszlopok helyére vonatkozóan a Bécsben megtalált felmérések adtak eligazítást. Az oszlopok architektúrája és színezése a falfestésen megvolt, ugyanis a szélső oszlopok nem valóságos szerkezetek voltak, csak az illuzionisztikus, festett architektúra részét képezték. A karzat mellvédjének betétjeire azonban már nem volt adatunk. Az adott kor ipari feltételeinek ismeretéből az következett, hogy csak vázas-betéttáblás megoldásúak lehettek. A formai részleteket a kastélyban lévő Mária Terézia-szoba azonos méretű és jellegű lábazati falborításáról kölcsönöztük.

A barokk színpad díszletelrendezését és a színpadgépezet rendszerét a gerendafészkek és a rendelkezésre álló hely egyértelműnek mutatták. Ebben a vonatkozásban Staud Géza színháztörténész eligazítására hagyatkoztunk. Elkészültek a fa díszletmozgató berendezések az eredetihez hasonló kötélzettel és kulissza keretekkel oly módon, hogy kézi erővel is mozgathatók, de általában elektromos gépezettel, elektronikusan programozva és vezérelve működnek. A részletek a csehországi Cesky Krumlov kastélyszínházának analógiáját követik.

Egyértelműen új építészeti alkotás a színházterem mennyezete. A mennyezet helyét és a holker magasságát a falkutatás tisztázta, arra vonatkozóan azonban, hogy ez a mennyezet festett vagy stukkózott volt, semmilyen adat nem volt megállapítható. A mennyezeti szellőzőnyílások stukkós keretezésénél szintén a kastélyból vett analógiákra támaszkodtunk.

Egészen különleges feladat volt a pontosan a színpad felett elhelyezkedő Migazzi-szoba helyreállítása és bemutatása. Bár a felső, ún. zsinórpadlási gépezetet - ami a barokk időkben itt volt - feljebb, a padláson helyeztük el, a díszlethúzók átvezetése, a szufiták és háttérfüggönyök felhúzása ezen a téren át történik. Ezért a padlóban hasítékokat képeztünk ki, így a szoba csak körben, a falak mentén járható be. A falfestések feltárása fényt derített arra is, hogy az épületrész homlokzata a 18. század végén átalakításra került. Az ablakokat jó egy méterrel lejjebb süllyesztették. Ez az átalakítás nem volt visszafordítható, mert a szemben lévő szárnnyal az összhang megbomlott volna. Azt kellett megoldanunk, hogy a belsőben az ablak a szoba falfestéséhez igazodva feljebb csússzon, a külsőben pedig a meglévő állapot maradjon meg. A mellékelt rajzokon és fényképeken látható megoldást alakítottuk ki: a belső ablakot tükörrel üvegezett vakablakkal magasítottuk meg, a külső ablak vak részeit pedig zsaluval takartuk. Most a külső és belső ablak - mint egy kártyacsomag két lapja - el van csúsztatva egymáshoz képest, így a homlokzati egység is megmaradt és az érsek szobája is visszaállítható volt. A színházterem és a földalatti öltöző, kiszogáló létesítmény légkondicionált. A gépház a nézőtér felett helyezkedik el. 2003-ban Händel Julius Cézár c. operájával nyílt meg a Barokk Színház.

dr. Máté Zsolt

Gödöllői Grassalkovich Kastély helyreállítása  III. 2000-2003 A Barokk Színház rekonstrukciója

vezető tervező: Dr. Máté Zsolt, VÁTI Rt.
tervezés éve: 2000-2002
kivitelezés éve: 2002-2003
bruttó szintterület: 1184 m²
generáltervező: Középülettervező Részvénytársaság (KÖZTI Rt.) 
létesítményfelelős: Dobozi Miklós - KÖZTI Rt.
építész munkatársak: Kralovánszky Réka, Nyékhelyi Mária, Voith Mária - VÁTI Rt.
belsőépítészet: Plachtovics Vilmos - KÖZTI Rt.
tartószerkezetek: Dobráter Béla - KÖZTI Rt.
mélyépítés: Áment András - Petik és Társa Kft.
épületgépészet: Gyulai Zsolt - KÖZTI Rt.
légtechnika: Unger Tamás - KÖZTI Rt.
közmű: Poroszlay József - KÖZTI Rt.
épületvillamosság: Károlyiné Kovács Nóra - VÁTI Rt.
gyengeáram, biztonságtechnika: Schreiber Gábor - Meldetechnik
tűzvédelem: Schreiber Gábor - Meldetechnik
akusztika: Kotschy András - Kotschy Bt.
audiovizuális rendszerek: R & M
színpadtechnika: Schmidt János
restaurálás: Bóna István, Rády Ferenc
kerttervezés: Havassy Gabriella - KÖZTI Rt.
megrendelő/építtető: Gödöllői Királyi Kastély Kht.
generálkivitelező: Architekton
főépítésvezető: Hegyi Ildikó, építésvezető: Csoma Sándor
bruttó beruházási költség: cca. 1,1 Mrd Ft