A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása IV. — Az Európai Unió a Lovardában 2008-2010

A gödöllői kastély helyreállítását bemutató sorozat negyedik, záró részében dr. Máté Zsolt vezető tervező az épületegyüttes megújulásának közelmúltbeli fejezeteit tárja elénk, amelynek során a Rudolf-, és a Gizella-szárny, az egykori Horthy-bunker, az Erzsébet-veranda, valamint az EU elnökségi ülések színhelye, a Lovarda és a Barokk Istálló kapta vissza eredeti formáját.

A kastélymúzeum megnyitásával megelevenedett a múlt, a színházi bemutatókkal visszatért az aktív kulturális élet, amelyet a Díszteremben zajló szóló- és kamarakoncertek, színvonalas hangversenyek, a Nemzetközi Hárfaverseny, a Liszt fesztivál, az Adventi Napok, az Újévi Koncert, a Tavaszi Fesztivál, a Barokk Kastélynapok, a Koronázási Emléknapok, a királyi család tagjainak emlékévei, továbbá számtalan időszaki kiállítás színesített. A kastély Királydombján helyreállították a magyar királyok barokk arcképcsarnokát rejtő pavilont.

Gödöllő kétszázötven éve a magyar kamara elnökének hivatala is volt, ahonnan Ferenc József időről időre irányította negyvenmilliós birodalmát, majd ahol a király nélküli királyság kormányzója, Horthy Miklós fogadta Európa és más földrészek uralkodóit, államfőit, hogy a megtépázott ország nemzetközi tekintélyét újraélessze. Bár a 19-20. század folyamán időről időre kormányfői találkozók színhelyeként szerepelt a kastély, még mindig várt arra, hogy az államéletben játszott egykori szerepét visszaszerezze. Az Európai Unió soros elnökségével érkezett el a megfelelő pillanat.

Helyzetkép 2008-ban
Már több mint tíz éve megnyílt a kastélymúzeum, a Barokk Színház pedig már öt éve működött. A helyreállított kerti homlokzatok azonban Patyomkin-falak voltak, mintegy 1800 négyzetméter romos belső teret takarva. Helyreállítatlan volt a templom tükörképeként húzódó Gizella-szárny és a színházi folyosó feletti két emelet. Ezek az épületrészek történetileg a legtöbb változtatáson átesett szárnyak voltak. A Gizella-szárny valamikor istállónak épült, felső szintje szénapadlás volt. Szabadon, egy toronyban végződött, és még nem csatlakozott hozzá a későbbi Rudolf-, másképpen Színházi szárny, amely először földszintes kocsiszín volt, s csak később épült át és került rá két lakószint. Ahogy a gróf családja növekedett, az istálló szép márványoszlopait kibontották és áthelyezték az újonnan épülő Márványistállóba. A volt istállót szobákra osztották, a szénapadlás díszes teremsorrá alakult.

 

 

A két szárny összeépítésekor a barokk tornyot lebontották, és az emeleti szinteket lépcsővel kapcsolták össze. Ezek az átalakítások rengeteg tisztázatlan szerkezeti kapcsolatot hagytak hátra. A kétszintes Gizella-szárny a háromszintes Rudolf szárnnyal kapcsolódott össze. Egyetlen szint sem egyezett a másikkal, amelynek következtében félbevágott boltmezők maradtak, továbbá zavaros segédszerkezetekkel megtámasztott, egyik szárnyból a másikba átnyúló alkóvokat és bizonytalan szerepű alárendelt helyiségeket alakítottak ki. Átjárás csak az emeleten vagy a kerten keresztül volt lehetséges. A kiegyezés után Gizella és Rudolf, majd a gödöllői királylány, Mária Valéria termei kaptak itt helyet.

 

 

A Gizella-, és Rudolf-szárny újjászületése
A helyreállítási program a királyi gyermekek lakosztályainak helyén múzeumi funkciót jelölt ki. A legtöbb gondot a két szárny forgalmi kapcsolatának megoldása jelentette. Itt a sok átalakítás miatt nem voltak olyan terek, amelyeknek a feláldozásáért kár lett volna - így ide került az új Rudolf-lépcső, amely az emeleti, történeti lépcsőkarral együtt a szintek közötti teljes átjárhatóságot biztosítja. Megépítéséhez ideiglenesen el kellett bontani a kétszáz éves lépcsőkart, mert annak alátámasztó szerkezetei az alsó szintekről felvezető új kar útjában voltak. Az eredeti faragott kő lépcsőfokok azután vasbeton lemezre támasztva kerültek vissza a helyükre.

 

 

A lépcső közelébe, az istálló korábban félbevágott boltmezeje helyére került az akadálymentességet szolgáló felvonó. Ez az átjáró rendszerű lift a két-, és a háromszintes épületszárny minden szintjét összekapcsolja, így összesen öt szinten áll meg. A legkisebb áthidalt szintkülönbség 70 cm – éppen a műszakilag megoldható minimum határán van, de így a teljes Kastélymúzeum és Lovarda kerekesszékkel bejárhatóvá vált. A liftakna beépítése aggályos szerkezeti állapotokat, számítással nem igazolható állékonyságot tárt fel. Ideiglenes faltámasz létesítésével, acélgerendás megerősítéssel sikerült stabilizálni a helyzetet. A liftakna ma már kellő kitámasztást biztosít a többször átépített kétszáz éves szerkezeteknek.

 

 

Mindkét szárny teremsorában nagyon értékes barokk és klasszicizáló falfestéseket sikerült megmenteni. Az enteriőr jellegű kiállítótereket restaurált barokk kályhák díszítik. Ebben az ütemben állították vissza Erzsébet királynénak a földszinti szalonjaihoz csatlakozó verandáját. Ezt az építményt még a 20. század elején elbontották, de eredeti tervei fennmaradtak. Felújításra került Horthy Miklós háborús óvóhelye, amelynek építése 1944-ben fejeződött be, de a kormányzó sohasem használhatta, mert a németek időközben elhurcolták.

 

 

A Lovarda megújulása
A helyreállítás közben rögtön felmerült a reménybeli folytatás lehetősége is: legyen a Gödöllői Királyi Kastély Magyarország Európai Uniós elnöki eseményeinek vidéki helyszíne, a miniszteri és szakértői tanácsülések, a reprezentatív protokolláris találkozók színtere. Éppen a kormányváltás idején született meg a pozitív döntés és jött létre a támogatási szerződés. A tervezési program komoly kihívást jelentett, mert bár az alapfeltételként előírt, legalább ötszáz négyzetméteres tárgyalótér lehetősége a Lovardában adott volt, viszont a kiegészítő funkcionális terek elhelyezése és a rendkívüli helyigényű gépészet elhelyezése nem kis fejtörést okozott. Szerencsére az utólagos alápincézés lehetőségeiről a Színház kapcsán már helyi, gyakorlati tapasztalatunk volt. Így a szükséges területbővítést a Lovarda alá tervezett pincével oldottuk meg. A szükséges alapszint süllyesztések pedig jórészt már a Színház újjáépítésekor elkészültek. Az alapfalak közé szigetelt vasbeton doboz került. Kezünkre játszott a Lovarda építéstörténete is, ugyanis a barokk kori lovaglószintet a mai szintnél mintegy négy méterrel mélyebben alakították ki, ezért a falak jó mélyre lenyúltak. Ahol szükséges volt, alábetonozással tovább mélyítettük az alapozási szintet.

 

 

A pincében, a Lovarda és Barokk Istálló padlásán, valamint a kert alá süllyesztve alakult ki a gépház, hűtőgépház, légtechnika helye. A függőleges kommunikációt a Lovarda végfala elé épített álfal segítségével létesített, cca. 60 cm belvilágú és az épület teljes szélességében húzódó szervízakna biztosítja. Az aknába be vannak vágva az ablaknyílások és körbefutnak a párkányok. Figyelmes szemlélő csupán annyi érzékelhet, hogy a végfal vastagsága az oldalfalakét valamivel meghaladja.

 

 

Külön gondot kellett fordítanunk a Lovarda központi terének kijárataira. Az eredeti funkció csak két kijáratot igényelt, egyet a lovakkal való kapcsolattartáshoz, egyet pedig a kastély felé. Természetes, hogy a 250 fő egyidejű tartózkodására méretezett, de rendkívüli esetben akár 4-500 embert is befogadni képes terem több kijáratot követelt. Sok műszaki probléma mellett oly módon kellett az új bejáratokat kialakítani, hogy ne törjék szét a terem történelmi térhatását. Ezért az ajtókat a 8 m magas térben a viszonylag alacsony övpárkány alá kellett szorítani. Másrészről az új ajtóknak és keretezésüknek meg kellett adni azt a minimális korhű dekorativitást, ami még nem műemlék-hamisítás, de nem teszi hiteltelenné az eredeti épület stílusát sem. A központi tárgyalótér alatti szinten kabinet-, előadótermek létesültek. A pincei elhelyezést világító üvegmennyezet kialakításával igyekeztünk ellensúlyozni. Sajnos az alsó térrel való kapcsolatot csak kerekesszék-emelőlap segítségével lehetett akadálymentessé tenni.

 

 

A Barokk Istálló új funkciói
A ruhatár és foyer a Barokk Istálló terében alakult ki. Meg lehetett menteni a királyi átalakítás magas igényszintet tükröző öntöttvas istálló-berendezését, amelyekből ruhatári boxok lettek. A korábbi nyeregkamra és tisztító-, vagy zaboskamra falainak feltárásakor kuriózumnak számító, 18. századi neogót falfestések és gótizáló falnyílások kerültek elő. Ma ez a különleges térsor restaurálva, tartózkodóként szolgál a tárgyalások szünetei alatt. Az istálló emeletén gazdagon díszített barokk szobák találhatók, amelyek a kis létszámú, külön megbeszéléseknek adnak helyet.

 

 

Hihetetlenül rövid idő, a vasárnapokkal együtt is csak 106 nap állt a tendert megnyerő Reneszánsz Zrt. rendelkezésére a mélyépítési munkákra, az átalakításokra, az építészeti megoldások, a restaurálás, illetve a rekonstrukció elvégzésére. Sok kívülálló hitetlenkedése ellenére a bravúrosan szervezett munka határidőre befejeződött.

A helyreállítás kritikái
Többoldalú - talán kellően meg nem alapozott - kritika éri a helyreállítást, amely  természetes is. (Kiben ne indulnának meg saját gondolatai egy ilyen formátumú feladat láttán?) Tudvalevő, hogy a barokk lovarda jórészt földbe volt süllyesztve, hogy védve legyen a hideg téli szelek ellen. Padlója körülbelül négy méterrel volt a mai szintnél mélyebben, s ennek megfelelően a tetőzete is alacsonyabban helyezkedett el. A Lovarda az 1879-ben, Erzsébet királyné részére végzett nagyszabású átalakítással nyerte el mai alakját és építészeti kialakítását. Az alsó szintet a kazánház és fűtőfolyosó céljára kialakított építmények kivételével feltöltötték, a falakat és a tetőzetet arányosan megemelték. Az istálló melletti üvegezett folyosót, amely lejtősen vezetett lefelé a Lovardába, a lejtésirányt megváltoztatva emelkedővé alakították az új szintnek megfelelően. A Lovarda architektúrája új, klasszicizáló jelleget kapott a homlokzaton és az enteriőrben egyaránt. A régi belsőről fennmaradt egy 1866-ban készített metszet, amelynek azonosítása falkutatással csak részlegesen sikerült, mert a nagyszabású átépítés az eredeti architektúrának csak töredékes nyomait hagyta meg. A homlokzatról azonban még ilyen kevés ismeret sem maradt fenn.

 

 

A kritika egyrészről azt hangoztatja, hogy hiba volt az eredeti mélyszintet nem visszaállítani. Valójában nem lett volna célravezető emellett dönteni, mert egy 12 méter belmagasságú, sohasem-volt terem állt volna elő, amelynek belső architektúrájára vonatkozóan csak csekély ismeretünk van, belmagassága pedig visszavonhatatlanul megváltozott, tehát belső kiképzése hitelesen megoldhatatlan. Az értelmetlen térarányokhoz meglehetősen bizonytalan akusztika társult volna. A semmi előnnyel nem járó döntés tehertételeként jelentkezett volna a megnövekedett karcsúságú falak szerkezeti stabilizálása is.

 

 

A másik felvetés szerint az ideális zenei akusztikát az szolgálta volna, ha a jelenleginél 60-90 cm-rel mélyebben alakítjuk ki a Lovarda padlóját és azt kőburkolat helyett parkettázzuk. Nem ismerem az ide vonatkozó számítást vagy akusztikai méretezést, talán ilyen nem is volt. Lehet, hogy a javaslat csak megérzésen, szubjektív meglátáson alapult.  A helyreállítás szempontjából azonban ez lényegtelen. A padlószint, amely mellett döntöttünk, az Erzsébet királyné számára kialakított Lovarda eredeti, hiteles szintje. Semmilyen más megoldásnak történelmi, műemléki megalapozottsága nincs. A belső kiképzés a töretlenül fennmaradt eredeti architektúra. Egyébként pedig, ha a padlószinttől eltértünk volna, az akadálymentesség megoldása elé is felesleges nehézségeket gördítettünk volna, mert a jelenlegi szint most törés nélkül kapcsolódik a színházi folyosó szintjéhez. A Rudolf-lépcső mellé beépített lifttel így a kastély teljes területe akadálymentesen bejárható. A parketta kérdése már meggondolandó, természetesen tervezés közben is felmerült. De sem a padlófűtéssel, sem a szinte közvetlenül szabadból nyíló használattal összeegyeztethető, jó megoldás nem adódott. A nagy forgalom a gyakorlatban egyébként is megkérdőjelezi a parketta megóvhatóságát, s általában szőnyegezés a vége. Akusztikailag ugyan nem egyenértékű, de a kőpadló keménységét is javíthatja a részleges vagy teljes szőnyegezés.

A barokk lovardából fennmaradt egyetlen teret, a karzat alatti oszlopos teret - amelyet már Erzsébet idején elfalaztak és földdel töltöttek fel - sikerült megmentenünk. Teljes mennyezeti és fali architektúrájával, toszkán oszloprendjével együtt ez ma a színésztársalgó. Végül ez lett az az alkalmas tér, ahol a barokk lovarda lejárójának oldalfalán volt nyolc méter hosszú és két és fél méter magas freskó restaurálva bemutatásra kerülhetett. A falképet Bóna István mentette le és restaurálta. Mindent összevetve a Lovarda műemléki értékei a rekonstrukció során nem szenvedtek sérelmet, hanem megmentésre kerülhettek. A Lovarda és a Barokk Istálló funkcionális kialakítása láthatóan a célnak megfelel és rendeltetésszerűen használható.

 

 

Jövőbeli tervek
A helyreállításból hátra van még a Színházzal szemben lévő szárny és az egykori Orangerie, valamint a Sörház-Kocsiház együttese és az Udvarmesteri épület. Az előzőekre a múlt évben elvi engedélyezési terv készült, utóbbiak egyre romló műszaki állapotban várják, hogy az államéletbe visszakapcsolt együttesben nekik is jusson szerep.

Köszönetnyilvánítás
Köszönettel tartozom közel húsz építész munkatársamnak és számtalan szakági kollégámnak, akik a helyreállítás közel harminc éve folyó tervezésében egymást váltva, hosszabb-rövidebb időszakban munkatársként segítségemre voltak. Különös hálával tartozom a KÖZTI Zrt. vezetésének, az eltávozott Dobozi Miklós létesítményi főmérnöknek és a helyébe lépő Pályi Gábor építésznek, akik szakmailag segítettek és az adminisztrációs gondok zömétől mentesítettek. Ki kell emelnem Bernátsky Aladár főépítésvezetőt, akitől rengeteget tanulhattam, és aki a legelső építési fázistól mellettem állt tanácsaival, tapasztalatával. Végül meg kell említenem a harmincadik évébe forduló helyreállításnak azon szereplőit, akik egymást váltva, mindig a kastély érdekeit képviselve látták el a megrendelők nem mindig könnyű szerepét: Péter Annamária (Országos Műemléki Felügyelőség), Ádám Ferencné (Gödöllő Városi Tanács Műszaki Osztálya), továbbá a Gödöllői Királyi Kastély Kht. (később Kft.) vezetői: Erdei János, Nemes Tamás, dr. Varga Kálmán múzeumigazgató, miniszteri biztos, prof. dr. Körösvölgyi László, dr. Révész T. Mihály, Gönczi Tibor. A műemléki hatóságot Klaniczay Péter képviselte, aki szívós, akkurátus munkával kísérte végig a kutatás, feltárás és helyreállítás minden mozzanatát, és sokszor tanácsaival is hozzájárult a jó döntések kialakításához.

dr. Máté Zsolt

---

A Gödöllői Grassalkovich Kastély helyreállítása IV. - A Rudolf-, és a Gizella-szárny, a Horthy-bunker, az Erzsébet veranda, a Lovarda és a Barokk Istálló rekonstrukciója 2008-2010.

vezető tervező: dr. Máté Zsolt
építész munkatárs: Máté Attila
belsőépítészet: Schinagl Gábor - KÖZTI Zrt.
tartószerkezetek: Dobráter Béla, Hegyi Béla - KÖZTI Zrt.
épületgépészet, légtechnika: Unger Tamás - KÖZTI Zrt.
víz-, csatorna: Salamon Katalin - KÖZTI Zrt.
közmű: Szalkai Béláné - KÖZTI Zrt.
elektromosság: Károlyi Nóra - Studió NG Bt.
gyengeáram, biztonságtechnika: Holczer Árpád - G4 Zrt., Meldetechnik Divízió
tűzvédelem: Bárdi Albert
akusztika: Kotschy András
audiovizuális rendszerek: Kovács Béla
restaurálás: Bóna István, Rády Ferenc, Seres András, Kovács László, Varga Zoltán
kőszilárdítás szakértők: dr. Gálos Miklós - BME, Kós Barnabás - GEO-BAU
faanyagvédelem: Bánky László - Pannon Projekt KFt.
szigetelés, falszárítás: Kövesi László - Falszárító Kft.
felvonó: Soha Rudolf - KONE
kerekesszék-emelő: Schmelzer György - Lifttechnika Kft.
restaurátor építésvezető: Szebeni Nándor
generáltervező: Középülettervező Zrt. - KÖZTI Zrt.

tervezés éve: 2000-2002
kivitelezés éve: 2009-2010
bruttó szintterület:
Rudolf-, és Gizella-szárny: 1811 m²
Lovarda és barokk istálló: 1630 m²
megrendelő: Gödöllői Királyi Kastély Kht.
generálkivitelező: Reneszánsz Zrt.
főépítésvezető: Bernátsky Aladár,
építésvezető: Horváth Ferenc

 

Kapcsolódó oldalak:

A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása I. – Ahogy elkezdődött 1982-1992

A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása II. – A Kastélymúzeum megszületése 1992 - 1998

A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása III. - A Barokk Színház rekonstrukciója 2000-2003.