„A gondoskodó és fenntartható környezeten dolgozunk” – A WeCare architecture

Delft és Szingapúr után telepedett le Budapesten Mátyus Orsolya és Ian Chaplin, a WeCare architecture alapítói. Kiemelt érdeklődéssel fordulnak az egészségügyi létesítmények, különösen az idősek és a demenciától szenvedők gondozása felé – de ez korántsem egyetlen sajátosságuk. Interjú. 

Nemzetközi együttműködések és pályázatok, klasszikus magyarországi munkák és speciális kutatási területek – a WeCare architecture, a világot látott, majd Budapesten otthonra talált Mátyus Orsolya és Ian Chaplin fiatal irodája több lábon próbál megállni napjaink kihívásai közepette. A delfti egyetemen végzett tervezők egyszerre próbálnak flexibilisek maradni és sajátos tudásra szert tenni speciális témákban; fókuszuk a társadalmilag felelős építészet, azon belül is a fenntarthatóság, az idősgondozás, a demens betegek lakókörnyezetének kérdései.

Az Építészfórum kérdéseire még a kijárási korlátozás idején, e-mailben válaszoltak.

Építészfórum: Hogyan találkoztatok?

WeCare (Orsolya): A holland Delfti Műszaki Egyetem építész karán, hat éve ismertem meg Iant. A diplomamunkánkat ugyanazon a tanszéken végeztük. Ő az önkritikus építészeti tervezésre dolgozott ki egy módszert, én pedig a magyarországi romák lakhatását kutattam, és erre terveztem egy alulról építkező – bottom-up – stratégiát. 

ÉF: Az egyetem után döntöttetek az önálló iroda létrehozása mellett?

WeCare: Nem közvetlenül utána, először több tapasztalatra szerettünk volna szert tenni Európán kívül. Mindketten kíváncsiak voltunk a szingapúri életre, és úgy döntöttünk, hogy a diploma után eljött az idő, hogy odaköltözzünk tapasztalatokat gyűjteni. A trópusi városállamban, az Egyenlítőtől 100 km-re, lehetőségem volt egy 19.000 m2-es kórházat tervezni, Ian pedig a városi mezőgazdaság lehetőségeit kutatta magasházakban. 

Két izgalmas év után túl nagynak találtuk a távolságot a barátoktól és a családtól, és úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Európába; ez esetben Magyarországra. Budapesten – a PLANT Atelier Peter Kis megbízásából – együtt dolgoztunk a Városmajori Szívklinika tervezésén. Ezen projekt során határoztuk el, hogy saját irodát alapítunk Budapesten; a WeCare architecture-t.

ÉF: Hogyan működik az iroda a mindennapokban? 

WeCare: A Szent Gellért téren van a közösségi iroda, a Demola, ahol dolgozunk. Szeretünk ott lenni, mert jó a légkör és érdekes emberekkel vagyunk együtt. Ez egy olyan hely, ahol több kreatív-tech vállalkozás működik és ezzel kapcsolatos eseményeket is szerveznek. Nagyon sok impulzust és betekintést ad számunkra az építészeti ágazaton kívüli innovációról.

Viszonylag tech-hozzáállású vállalkozás vagyunk, például értünk a Grasshopperhez, az energiaszimulációkhoz és a BIM-hez. A tervezési folyamat során azonban sok makettot is használunk az ötletek térbeli tesztelésére.

ÉF: Milyen személyes és szakmai alapokon alakult ki az iroda speciális profilja?

WeCare: Fontos számunkra, hogy a következő generáció számára jobb világot adjunk tovább, mint amit mi magunk kaptunk. Úgy gondolom, hogy mindannyian felelősek vagyunk a döntéseinkért, és építészként a kreativitásunkkal tudunk a legtöbbet tenni ez ügyben. Mindkettőnk számára fontos bolygónk védelme, a társadalmi esélyegyenlőségre való törekvés és a kreatív szabadság biztosítása. Már az egyetemen foglalkoztattak minket ezek a témák; szerveztünk egy műhelyfoglalkozást, melynek a központi témája volt a jelenlegi világunkban meglévő egyenlőtlenségek, illetve Ian egy filozófiai vitaestet koordinált nemzetközi előadókkal; Szubjektív esztétika?! címmel.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy az építészeknek sokszor rendkívül nehéz megtartani ezeket az értékeket. Ha olyan elvek alapján tervezel, amelyek problémákból fakadnak, gyakran ellentmondásokba fogsz ütközni. Jó példa erre, hogy az építés alapvetően nem fenntartható folyamat. Ha valaki túlságosan az elveihez ragaszkodik, az akár hátráltathatja is az előrehaladásban; és emiatt gyakran úgy tűnik, hogy a kevés vagy felületes elveket képviselő építészek előrébb jutnak. Mi inkább a szisztematikus előrehaladásban és fokozatos lépésekben hiszünk, elvégre építők vagyunk.

ÉF: A tervezési munkáitok között szerepel budapesti kardiológiai kórház, prágai idősek otthona, rotterdami klinika… Mi a közös a különféle egészségügyi intézmények tervezésében? 

WeCare: Az egészségügyi intézmények tervezése egy rendkívül komplex és szerteágazó feladat. A szigorú orvosi és épületfizikai követelmények miatt valódi csapatmunkát igényel. Szükség van egy jó tervező csapatra, amelyik pontosan dolgozik, előre tervez, és jól kommunikál. Az egészségügyi intézmények ezért több koordinációt igényelnek, mint más projektek.

A példák, amelyeket említesz, mind különböznek egymástól, mivel a felhasználók problémái mindhárom esetben egészen mások voltak. Ami közös bennük, hogy a társadalom sok esetben kiszolgáltatott tagjairól beszélünk; a gyógyítás mellett fontos szerepet kell kapnia a gondoskodásnak. Lényegesnek tartjuk, hogy a felhasználók egyedi igényeiről minél többet megtudjunk, hogy a lehető legmegfelelőbb környezetet tervezzük a számukra. 

ÉF: Hogyan visztek végig egy ilyen folyamatot, mit lehet ebből tanulni?

WeCare: Minden egészségügyi projektünk egy alapos kutatással kezdődik; a különböző betegségekkel kapcsolatos tájékozódás mellett folyamatosan figyelemmel kísérjük a környezeti pszichológiával kapcsolatos fejleményeket. Emellett megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot olyanokkal, akik érintettek az adott témában. Megkérdezzük őket, hogy számukra mi a legfontosabb, mikre érdemes odafigyelnünk.

Egészségügyi intézmények tervezésénél rendkívül fontos szerepet kell kapnia az empátiának, mivel amikor betegek vagyunk, sokkal érzékenyebben reagálunk bizonyos környezeti tényezőkre, mint egészségesen. 

Elengedhetetlen szerepet kap a tér érzékelése; elegendő mennyiségű természetes napfény, útbaigazító információs rendszerek – a wayfinding –, megfelelő kapcsolat a természettel. Ha például ezekre odafigyelünk, akkor amellett, hogy a környezeti kialakítás nem okoz a betegeknek felesleges plusz stresszt, még a közérzetüket is pozitívan befolyásolja.

ÉF: Milyen speciális jellemzőkkel, helyzetekkel találkoztok egy-egy ilyen tervezési folyamat kapcsán?

WeCare: Ha idős emberek számára tervezünk, nagyon fontos odafigyelni a megfelelő mennyiségű természetes fényre és a fényerősségre. A 60 éves szemnek kétszer annyi fényre van szüksége, hogy jól lásson, mint egy fiatalnak, a 80 évesnek pedig háromszor annyira. Ugyanakkor fontos, hogy indirekt módon alkalmazzuk, mert a közvetlen szembe világító fény rendkívül zavaró, vakító hatású lehet.

Másik szempont, ami fontos egészségügyi épületeknél a „figyelem pozitív irányú elterelése". Nagyon jó hatással lehet a felhasználók számára, ha ahelyett, hogy a betegségükre/nehéz helyzetükre koncentrálnának, bele tudnak feledkezni valami egészen másba. A prágai Idősek otthona projektünknél egy olyan teret hoztunk létre, ahol a lakókat játékra, társas interakcióra és kreativitásra ösztönözzük.

ÉF: Milyen projekteken dolgoztok jelenleg?

WeCare: Nemrég fejeztük be egy gyömörei családi ház felújításának és bővítésének a koncepciótervét, illetve kaptuk meg az építési engedélyt az E-Service nevű solymári autószerviz épületéhez, ahol elektromos autókat fognak javítani. Jelenleg már folyamatban van a projekt kivitelezése. Emellett nagyban dolgozunk a Budapest Moves következő fázisának előkészítésén, itt Budapest belvárosának zöldítésén dolgozunk. Ez a munka a Budapest Urban Ideals konzorcium alatt fut, a rotterdami Studio Clauddal együttműködve. Néhány hete pedig az amszterdami Woonpioniers építész irodával közösen nyújtottunk be egy lakhatási stratégiát Hollandiában, a fiatalok hajléktalanságának kezelésére. A futó munkákkal párhuzamosan folyamatosan dolgozunk az iroda fő témáit érintő kutatásokon.

ÉF: Az egyik fő fókuszotok a demenciától szenvedő betegek; ez Magyarországon eléggé egyedi területnek számít. Hogyan alakult, hogy ezzel foglalkoztok, és mi az általános benyomásotok a magyarországi helyzetről e tekintetben, európai összehasonlításban?

WeCare: Maga az érdeklődés a probléma iránt már Delftben elkezdődött, amikor a szintén velünk egy tanszéken végző kollégánk és barátnőnk, Anežka Příhodová ezt a témát választotta diplomamunkájának. Utána Szingapúrban volt szerencsém részt venni a „Demenciabarát Idősek Otthona Útmutató" kidolgozásán, amelyet a CPG Consultants készített a Szingapúri Egészségügyi Minisztérium számára. Mivel ott – az idősödő társadalom miatt – ezt nagyon komolyan vették, amikor Magyarországra költöztünk, kíváncsian jártunk utána, hogy itt mennyire foglalkoznak a témával. 

A Magyarországi Alzheimer Cafékon keresztül ismertük meg Tatai Tamást, aki nagyon sokat segített abban, hogy átlássuk az itthoni helyzetet. Rávilágított arra, hogy mekkora igény lenne rá, hogy ezzel a problémával minél többen – különböző szakterületekről – foglalkozzanak. Emiatt jelentkeztünk a KÉK utazási ösztöndíjára (Young Architects Networking Program - a szerk.), újra felvettük a kapcsolatot Anežkával, aki azóta szakértőnek számít a témában, és összehasonlítottuk a holland, cseh és magyar helyzetet a demenciabarát tervezés szempontjából. Magyarország sajnos nem csak a hollandokhoz viszonyítva – akikre, azért tegyük hozzá, hogy ebben a témában az egész világ követendő példaként tekint –, de a csehekhez képest is le van maradva. Ez nem azt jelenti, hogy nincs jó példa az országban, de rengeteg a tennivaló.

ÉF: Vannak-e olyan intézmények Magyarországon, amelyek inspirációként szolgálnak számotokra, ahol láttok példát a jó gyakorlatra? 

WeCare: A KÉK-kel közösen szervezett szakmai utunk során volt szerencsénk ellátogatni a gödöllői Ozory házba, a demenciával élő idősek otthonába. Polyák Szilvia, az intézmény telephelyvezetője lelkesen körbevezetett minket, és ott azt tapasztaltuk, hogy valóban odafigyelnek a demenciabarát környezet megvalósítására. Másik pozitív élményünk a Skanzen volt, ahol Bokonics-Kramlik Márta mesélt a rendkívül inspiráló speciális demencia programjukról. 

ÉF: 2019 szeptemberében a Kortárs Építészeti Központtal komoly szakmai programsorozatot rendeztetek a témában. Milyen tapasztalatokkal szolgáltak ezek az előadások és beszélgetések számotokra?

WeCare: Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért, amit a KÉK-től kaptunk, mert rengeteget tanultunk belőle. Látogatásaink során kapcsolatba kerültünk különböző szakmák képviselőivel – akik aktívan foglalkoznak a témával – illetve demenciával élőkkel. Rendkívül hasznos volt az elméleti tudást vizsgálni a gyakorlatban. A jó példákat látva sok inspirációt kaptunk, illetve rávilágítást a problémákra, ami mind arra motivált minket, hogy tovább kutassunk és dolgozzunk ebben a témában. 

ÉF: A jelenlegi járványhelyzet, különösen, hogy ti egy egészségügyi problémákra szakosodott iroda vagytok, nyilván elindított bennetek gondolatokat, folyamatokat. Hogyan látjátok az építészet jövőbeni feladatait ennek kapcsán, mire kellene jobban odafigyelni a szakmának?

WeCare: A COVID-19 járvány arra is rávilágít, hogy sokan csak akkor jönnek rá, mennyire kerülik a valós problémákat, amikorra már kialakult a krízishelyzet. Kérdés például, hogy miért csak olyankor jutunk el oda, hogy foglalkoznunk kellene a szociális ellátással, amikor sok szempontból már késő? Úgy érzem, hogy egyfajta bizalmatlanság van a jövővel kapcsolatban, és sokan csak úsznak az árral, nem tesznek ellene, holott látják a problémákat. Szerintem ez a bizalmatlanság nem teljesen indokolt, mert a COVID-19 azt is megmutatja, hogy sokan szívesen gondoskodnak egymásról, az a sok fiatal például, akik otthon maradnak, hogy megóvják az időseket. Úgy gondolom, hogy jobban kellene bíznunk egymásban, és látnunk kellene saját cselekedeteink súlyát.

Építészként is lehetőségünk van hozzájárulni a fentiekhez. Például az idősödő társadalom következményeként szükség lesz olyan lakásformákra, ahol a gondoskodást igénylő idősek megfizethető módon lakhatnak, akár életük végéig. Emellett át kellene értékelni a természethez való viszonyulást, konkrét példa erre a városi zöldítés. A mostani helyzetben kiéleződött az a probléma, hogy mennyire kevés a zöldterület például Budapest belvárosában. Az ott lakók gyakorlatilag falak közé lettek zárva, miközben a külső kerületekben lakóknak megvolt a lehetősége, hogy gyalogosan friss levegőt szívjanak. Emellett felértékelődött az erkély és a kert jelentősége. 

ÉF: Milyen irányba szeretnétek fejleszteni az iroda tevékenységét? Hogy látjátok a saját jövőtöket, akár konkrétan, a jelenlegi járványhelyzet fényében? 

WeCare: A járványhelyzet nem hozott változást a terveinkkel kapcsolatban, sőt inkább megerősítést adott, hogy nagy szükség van a fenntartható, gondoskodó környezet kialakítására. Ezen fogunk továbbra is dolgozni.