Az első hazai panelházak a dunaújvárosi Mező Imre úton (ma: Széchenyi park) épültek, és ma is jó állapotban állnak.
A három épület szerkezete 1958-ban, 60-ban, és 62-ben készült el, kissé különböző anyagok, ablakméretek, és vakolatok használatával.
Az első panelházak falainak betonját még az építési területen öntötték formába, és emelték a helyükre. A hagyományos téglafalaknál ez is gyorsabban volt építhető, de az igazi szintlépést a gyári futószalag-módszer hozta el.
1964-ben kezdett termelni az ország első házgyára, amelyet még további tizenhat követett a következő 12 évben. A képen látható dunaújvárosi panelüzem a kisebbek közé tartozott. Forrás Fortepan/Főfotó
Az egyik első fővárosi, házgyári elemekből álló lakótelep 1966 -ban kezdett formát ölteni a Kelenföld vasútállomástól keletre eső területen. A sötétbarna falak azóta is a lakótelep Etele úti házainak egyedi jellegzetességei.
A falak mellett számos előregyártott vasbeton elem is készült a házakhoz, a kisebb előtetőktől a lépcsőkön át, a komplett fürdőszobákig. Az épületek egyediségét leginkább az erkélyelemek megformálása adhatta.
Erkélyek a pécsi Aidinger János utcában. A beépítések, átalakítások kérdése, módjai ma sem egységesek.
1970-re készült el az ország legnagyobb panelháza, a budapesti Flórián téri "faluház", amelynek 886 lakásában megközelítőleg háromezren élnek. A 315 méter hosszú épületet valójában 14 darab, önálló alapozású, egy lépcsőházas panelház alkotja.
Az arányokat tekintve ma a legtöbb panellakás Komárom- Esztergom vármegyében (25%) és Budapesten (22,6%) található, nagy többségben lakótelepek formájában. Tömbös beépítésű, belvárosi helyszínre csak elvétve akad példa (Lehel tér)
Az uniformizált házgyári elemek világában üde színfolt volt a Csete Györgyhöz kötődő paksi lakótelep népi motívumokkal díszített házai.
A tulipános házaknak nevezett épületegyüttes megjelenése az 1970-es években kíméletlen ideológiai vitához, és a tervezők háttérbe szorulásához vezetett. Az épületek nagy részére a 2000-es évekre hőszigetelő réteg került.
Az 1961 és 78 között épült békéscsabai Kazinczy-lakótelepen számtalan különféle mozaikkal díszített erkély színesíti az utcák képét.
A győri József Attila lakótelep látképét a külső hőszigetelés előtti és utáni panelházak határozzák meg.
Békéscsabán számos házban akadtak lakók, akik nem vártak a ház egészét lefedő szigetelésre, és saját kezükbe vették a kezdeményezést.
A tervezők számára az 1980-as évektől vált elérhetővé a hagyományos magastető. Az egri felsővárosi lakótelep Rákóczi úti házsora 300 méteres hosszával és 17 lépcsőházával az óbudai faluházhoz hasonló méretű, de jóval tagoltabb, alacsonyabb.
A szomszédos Ráckapu téren már meghatározó helyen is magastetős, a homlokzatán valódi fa elemekkel tervezett ház jelzi a modernebb lakótelep szélét.
Az óriási lakótömbök mellett a panelek másik végletes felhasználása a családi házak építése volt. A győri Páva utcai kísérleti lakótelep sorházai 1983-ra készültek el.
Az épületek tervezője az 1960-as évek óta az emberi léptékű tervekre törekvő, természetes anyagokat felvonultató építész mester, az Ybl-díjas Jurcsik Károly volt.
Az angyalföldi Liszt Ferenc utcai panelházak. Az 1980-as évek végére még fontosabbá vált, hogy az építkezés ne csupán gazdaságos legyen, de végeredményében is egyedi és otthonos. Az utolsó panelházak építését az 1990-es évek elejére fejezték be.
A panelépítés harminc éve alatt 788 ezer lakás épült. A szerkezetük kiállta az idő próbáját, az energiahatékonyságuk kevésbé, így az utólagos hőszigetelés máig tartó átváltozásokat hoz. Kazincbarcikán a KolorCity projekt keretében színesednek is a falak.
