| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Tanulmány

A hiányzó tartalom: a Diplomata-ház ügyéről – elméleti szemszögből

1/9

A Magyar Építőművészet 1983/1-es számának borítója

A Diplomata-házzal kapcsolatos témablokk első írása, az építészekkel rögzített interjú első lapja a Magyar Építőművészetből.

Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects

Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház bontása, Fotó: Gulyás Attila

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 33.o.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 37.o.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 38.o.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház, Terv: 1976-77, Kivitelezés: 1979-81 Fotó: Gulyás Attila

?>
A Magyar Építőművészet 1983/1-es számának borítója
?>
A Diplomata-házzal kapcsolatos témablokk első írása, az építészekkel rögzített interjú első lapja a Magyar Építőművészetből.
?>
Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects
?>
Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects
?>
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház bontása, Fotó: Gulyás Attila
?>
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 33.o.
?>
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 37.o.
?>
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 38.o.
?>
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház, Terv: 1976-77, Kivitelezés: 1979-81 Fotó: Gulyás Attila
1/9

A Magyar Építőművészet 1983/1-es számának borítója

A Diplomata-házzal kapcsolatos témablokk első írása, az építészekkel rögzített interjú első lapja a Magyar Építőművészetből.

Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects

Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház bontása, Fotó: Gulyás Attila

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 33.o.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 37.o.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 38.o.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház, Terv: 1976-77, Kivitelezés: 1979-81 Fotó: Gulyás Attila

A hiányzó tartalom:  a Diplomata-ház ügyéről – elméleti szemszögből
Nézőpontok/Tanulmány

A hiányzó tartalom: a Diplomata-ház ügyéről – elméleti szemszögből

2022.01.20. 10:16

Cikkinfó

Szerzők:
Zuh Deodáth

Földrajzi hely:
Budapest

Építészek, alkotók:
Jánossy György, Laczkovics László

Vélemények:
10

Dosszié:

"Egy épületről nem elég elmondani, hogy kimagasló értéket képvisel. Lehetőleg mindenki számára érthetően kell elmondani, hogy miben áll ez az érték. Ilyenkor pedig érdemes túlmenni azon a szemponton, hogy ki az építész, és azon a meglátáson, hogy minden korszak, így a hetvenes-nyolcvanas évek dokumentumai is fontosak lehetnek a jelen és a jövő emberei számára."  Zuh Deodáth hiánypótló írása a bontás alatt álló épület ügyéről.

Nehéz a budai várbeli építkezésekhez vagy éppen a legforróbb témához, az egykori Diplomata-lakóház kérdéséhez sokat hozzátenni. Csak az eddig felhalmozott anyagban1 eligazodni már-már történészi affinitásokat kíván. De legalábbis annak áttekintéséhez szempontokra van szükség.

Értelmezésem szerint a Diplomata-ház ügyében keletkezett cikkek nagy része problematikus. Első hallásra talán megütköztető dolgot mondanék. A legnagyobb probléma nem a cikkek mondanivalójával van, hanem azok tartalmával. Vagyis bár a mondanivaló nyilvánvalóan azonosítható – és teljes mértékben méltányolható – nagyon kevés releváns tartalmi fogódzót kapunk ahhoz, hogy a mondanivalót meg is értsük. Ez annak ellenére van így, hogy a mondanivaló egyszerű és könnyen kifejezhető: az egykori Diplomata-lakóház, a későbbi Burg Hotel, „kiemelkedő", „egyértelmű", „egyedülálló" „elvitathatatlan" építészeti értéket képvisel; ennek köszönhetően pusztulása „pótolhatatlan" veszteséget jelentene, vagyis egyre inkább úgy tűnik: jelent. Megkerülhetetlen épület, ezért pusztulása fájdalmas. Viszont az, hogy miből tevődik össze ez a megkerülhetetlen nagyság, azt mindenkinek nehezére esik elmondani. És csekély erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy ezeket a nehézségeket leküzdjék.

A Magyar Építőművészet 1983/1-es számának borítója
1/9
A Magyar Építőművészet 1983/1-es számának borítója



A Diplomata-házról szóló diskurzus majdnem minden újonnan idézett archív forrása egyetlen helyről, egy a megvalósult épületről szóló tematikus összeállításból származik. De nem is ez a problematikus, hanem az, hogy miközben ez a forráscsoport több típusú anyagot egyesít, sem ezek között nem teszünk különbséget, sem pedig a különböző dokumentumok tartalmi hasznosíthatóságáról nem esik egyetlen szó sem. Nézzük meg ezt kicsit közelebbről.

Sajátos a helyzete a Diplomata-lakóházról szóló összetett anyagnak, amelyet 1983/1-es számában a Magyar Építőművészet közölt.2 A helyzet sajátosságát az adta, hogy az MÉ-nek ezzel a számával mutatkozott be új szerkesztői koncepciója, amely az építészeti deskripció, vagyis a szakszerű „épületanalízis"3 mellé megpróbálta újra bevezetni az építészeti kritika műfaját a magyar diskurzusba. Az építészet tehát nem csak magasan képzett technikai szakemberek ügye (ez vitathatatlan), hanem egy olyan beszédmód, amelynek általános műveltségi és társadalmi implikáció is vannak, és ennek köszönhetően nagyon fontos megtudnunk, hogy gondolunk-e valamit arról, ahogyan környezetünket hosszú távra berendezzük. Illetve, hogy gondol-e valamit az építész arról, amit alkot. A 83/1-es lapszám Diplomata-ház témablokkjában az építészekkel is olyan interjú készült, amelyben őszinte véleményt mondhattak a megbízatás problematikus részleteiről, saját nehézségeikről, a történeti környezethez való viszonyukról, illetve a kortárs építészet buktatóiról. Szükség van arra, hogy előadjuk koncepciónkat és elmondjuk kétségeinket.

Ezt nyomatékosítandó a vonatkozó száma a „Kritika" hívószó köré is rendeződött, és bevezetőképpen a Tér és Forma 1929/10-11-es számában megjelent pengeváltást is újra közli Bierbauer Virgil és Kozma Lajos között.4 A téma Kozma kassai zsinagógaterve volt, és mindegyik cikk azt mutatja, hogy a szerzők gondolnak is valamit arról, hogy miért, hogyan, és mi célból emelünk épületeket. Bierbauer egyik kevéssé sikerült kritikai írására Kozma jóval sikerültebb választ adott, és ebben az építészetkritika néhány elméleti kérdésére is ráirányította a figyelmet.

A kritika, mondja a korban még alapvető németes műveltség birtokában Kozma, olyan tevékenység, amelynek célja releváns különbségeket tenni a dolgok elemei között, illetve lényeges és lényegtelen dolgok között. Részben éppen ez hiányzott-hiányzik a Diplomata-lakóház körülötti kortárs vitából is: a lényeges és lényegtelen mozzanatok közötti – lehetőleg minél pontosabb – különbségtétel.

Ez két dolog miatt is fontos. Először: energiáink végesek, és különbségtétel nélkül nem tudhatjuk, hogy adott kontextusban mire érdemes kiemelt mennyiségű figyelmet fordítanunk, és mire nem. Másodszor: minden állításunk mellett érvelnünk is kell ahhoz, hogy azok diszkutálhatók legyenek. Nem állításaink igazságának vagy hamisságának a kérdése itt a döntő, hanem az, hogy van-e alapja annak, hogy adott tézisünkről értelmes és tartalmas beszélgetést folytassunk.

Vegyünk egy példát a Diplomata-ház körüli cikkekből. Az épület megmentése mellett felszólaló civil építésztömörülés, a Huszonkettesek csoportja, az ügynek megkülönböztetett figyelmet szentelő publicista, Vincze Miklós, valamint Lente Márton (Jánossy György unokája) is egyértelművé tette, hogy Jánossy és Laczkovics műve most a „közízlésnek" és az uralkodó politikai elit berkeiben népszerű stílusnak meghajolva fog eltűnni. Nehéz azonban megmondani, hogy mit is takar a közízlés fordulat, vagy mit nevezünk a végrehajtó hatalomban tevékenykedő csoporthoz tartozó egyének által kollektív módon kedvelt stílusnak. Elképesztő mennyiségű energia szükséges ahhoz, hogy egy olyan mégoly egyszerű állításnak, mint a „a mai uralkodó elit a historizáló stílust kedveli" az értelmét át tudjuk adni. Nemcsak az uralkodó elit fogalmának meghatározása nehéz, hanem a „historizáló" stílusé is. Ez utóbbi problémának kívánt jelen helyzetben utána járni Pleskovics Viola cikke5, amely azáltal igyekezett felmutatni a helyzet különlegességét, hogy megkülönböztette a historizálás több fogalmát. Kitért arra, hogy újabban nem (1) az elpusztult mű korhű másolatról, nem is (2) a régi formákat megidéző újraértelmezésekről kell beszélnünk, még csak nem is (3) olyan épületekről, amelyeket a meg nem épült eredeti tervek alapján valósítanak meg jónéhány évtized múlva, hanem (4) a történeti stílusban épülő, de ebben a formában tervként sem létezett épületekről, amelyek ráadásul történeti környezetben valósulnak meg.6

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház bontása, Fotó: Gulyás Attila
5/9
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte egykori Diplomata-lakóház bontása, Fotó: Gulyás Attila

Hasonlóan problematikus a több cikkben előforduló „őszintétlen", „hamis díszleteket termelő"7 építészet kérdése. Mármint az, hogy a Diplomata-ház helyén megvalósítandó, új re-historizáló terv nem lenne őszinte, hiszen egy a semmiből emelt tradicionális burok mögött egy modern, a külsőből teljességgel érthetetlen funkciót betöltő belsőt hoz létre. Az érv az, hogy a tradicionális formák és az e mögött rejlő modern funkciók egymáshoz való viszonya lenne az, ami hamis. Már pedig ez egyetlen értelemben van így, a funkcionalizmus egyik értelmezése szerint, ha Sullivan bonmot-jának egyik értelmezését vesszük alapul. Egy sor modern építész van, aki nem tartotta kizárólagosnak, hogy a beltérben betöltött funkciókra a külsőből világosan lehessen következtetni, sőt a felöltöztetés és a jelentés elvét legalább ennyire meghatározóként értelmezte. Így pedig nagyon gyorsan kívül kerülünk a folytatható vita határain. Ha valaki – ráadásul teljes joggal – azt mondja, hogy az említett értelmezés mellett a Reisz Ádám és a RAPA Architects terve még lehet őszinte, akkor nem mond semmi ördögtől valót.

De az igazi probléma az, hogy az építészeti „őszinteség" fogalma még a szakmabeliek számára is rendkívül elvont, nemhogy a polgári laikusok vagy a szintén laikus, de több forrásból táplálkozó jelentésigényt formáló döntéshozók számára. Igazság szerint semmilyen összeget nem tennék arra, hogy az építészet mint mesterség elméleti síkon nem képzett művelői, vagy az őket megbízó köz- és közhasznú intézmények vezetői világosan tudnának felelni arra a kérdésre, hogy mit jelent az őszinte építészet fogalma. Arra pedig talán még kevesebben, hogy ennek hány értelmezése létezik.

Első körben talán elég arra gondolni, amit John Ruskin mondott Az építészet hét lámpásában az őszinte építészetről, vagyis hogy az nem más, mint olyan architektúra, amely nyilvánvalóvá teszi a felhasznált anyagok és a belefektetett emberi munka mennyiségét8: nem akar sem többnek, sem kevesebbnek tűnni, mint amennyit megvalósít. Ebben a meghatározásban kétségtelenül van valami. Érdemes lehet eszerint tárgyalni a kérdéses épületek hitelességét. Mi is itt a befektetett munka, és miért tekinthető ez olyan munkának, amit eddig még senki nem végzett el ebben a formában? Hogyan hoz ez felszínre olyan mozzanatokat, amelyekre nem is gondoltunk? Ha ezekre a kérdésekre válaszolni tudunk, talán könnyebben érvelhetünk egy épület fontossága mellett is.

Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects
4/9
Az Diplomata-ház helyére szánt együttes látványterve, Forrás: RAPA Architects

Még egy megjegyzést tennék a közízlésre vagy az uralkodó elit ízlésére vonatkozóan. Ha ilyesmi egyáltalán létezik, és ennek tartalmát a sohasem volt historizáló, az organikus és nemzeti építészeti és iparművészeti örökség feltétlen tisztelete mellett elkötelezett személyek preferenciái határozzák meg, akkor hogyan magyarázunk meg több olyan jelenséget, amelyeknek már a felsorolása is túlmegy a puszta anomáliák katalógusán. Miért kellett végleg eltűnnie Medgyaszay István Dorottya utcai bérházának? Miért alkalmazzák egyre gyakrabban a faszádista logikát alföldi mezővárosi, földszintes, polgár- és kisiparos-házak esetében?9 Miért tűnnek el nyomtalanul 19. századi klasszicista bérpaloták Budapest belvárosában? Miért tűnnek el a negyvenes évekbeli, különösen az 1944-ig épült modernista épületállomány darabjai, vagy miért válnak egyre inkább felismerhetetlenné? Ha a szocialista modernizmust ideológiai okokból kifolyólag nem értjük, akkor ugyanezen az ideológiai alapon mégis miért vagyunk képtelenek rekonstruálni a Kútvölgyi úti kórház kápolnaterét? Hol ütközik ez az állítólag uralkodó ízlés kitételeivel? És most, teszi fel a költői kérdést Pazár Béla cikke10, miért kell egy olyan épületet az enyészetnek átadni a Szentháromság téren, amelynek egyik építésze Makovecz Imre legtiszteltebb mestereihez tartozott?

Az egyik kulcskérdés itt ugyanis nem az ideológiai képzettségre, a nemzeti érzésre vagy a tradicionalista látásmódra, hanem arra vonatkozik, hogy milyen a kortárs városlakók anyagismerete, illetve az építtetők mennyire képesek kombinálni az energetikai ésszerűség egzakt és az otthonos környezet kialakításának felettébb irracionális kritériumrendszereit.

Bizonyos épületburkolási technikák például csak azért képviselnek értéket, mert az 1930-as években az utána következőkhöz képest kimagasló minőséget nyújtottak, és olyan anyagokat használtak, amelyek ma már ebben a mennyiségben sokkal nehezebben elérhetőek. De hogyan is várhatjuk el ennek a megértését valakitől, aki ezekben nem jártas? Különösen úgy nehéz ezt az elvárást teljesíteni, hogy a „kimagasló", „megkerülhetetlen", „egyedi", a közelmúlt kortárs építészeti örökségéhez tartozó épületeinket jellemző szavainkat nem töltjük fel világos és diszkusszióképes tartalommal.

De mit is kellene kifejteni, hangsúlyozni ahhoz, hogy a bevezetőben hiányolt tartalmi regisztert bővíteni tudjuk? Milyen tartalmi elemek hiányoznak a Diplomata-ház körül kialakult beszédből? Ha egy épület „kiváló", vagy „kimagasló", a tradicionális és az új illeszkedését példaértékű módon valósítja meg, akkor el kell tudnunk mondani, hogy mindez miben is áll. Fel lehet hívni a figyelmet az építészeti részletekre, a de facto újdonságértéket képviselő, valóban egyedi, vagy a korra jellemző, minőségi megoldásokra. A Diplomata-házon ott vannak azok a részletek, amelybe az alkotók hatalmas energiát invesztáltak: a térre néző homlokzat megtörése, mint utalás a régi épületek közötti különbségekre; a Szentháromság utcai fronton a régészeti kutatás nyomán megidézett középkori ajtóboltozás; a párkány elhagyása azért, hogy a gótikus katedrálissal átellenben épült épület optikailag egyesítse a magassági követelményeket és a gótika égbe törő vertikalitását; a homlokzat felfelé való visszalépcsőzése; vagy ott van az a nem elhanyagolható részlet, hogy az épített tömeg barokkosan vízszintes, de a tagolás a támpilléreket megidézően függőleges. Ezek mind olyan elemek, amelyek egyrészt nem voltak ott az elpusztult barokk lakó- és kereskedőházakon, tehát újdonságnak számítottak 1979-81-ben.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 37.o.
7/9
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 37.o.

De nem kell csak a deskriptív tartalmakra gondolnunk. Az építészek gondolati tartalmakat is felvillantottak a tervezés kapcsán abban az interjúban, amely az hasábjain jelent meg. Ők maguk mondják el, hogy miért komplex feladat az építészé, hogy nem csak a megmaradt eredeti részletek, hanem tulajdonképpen a telekbeosztás is műemlék egy, a budai várhoz hasonlatos történeti helyszínen. Elmondják hogy miért nem önreferenciális a régészeti vizsgálat egy ilyen építkezés előtt, és miért kell minden megmaradt eredeti profilozott követ szigorúan őrizni.11 Ha Jánossy már itt élesedő, de egyéb helyen is tett megnyilatkozásait megnézzük, akkor részben a második világháború előtt kiképzett kortárs építész és a képzését még az első háború előtt letudó Kozma Lajos közötti erős habitusbeli hasonlóságot fedezhetünk fel:

„Nagyon hasznos dolog, ha az építésznek átfogó érdeklődése, átfogó műveltsége van, hiszen az építészet összefoglaló műfaj. Az emberi berendezkedés műfaja, minden műhelyét az embernek ismernie kell, hiszen azt keríti fallal, béleli ki bútorral.“ – nyilatkozta 1988-ban Jánossy.12

A kéziipar, a képzőművészet vagy éppen a régészet mind olyan tevékenységformák, amelyek az építészeti alkotások megértéséhez járulnak hozzá. Ráadásul ezek mind olyan formái az emberi alkotásnak illetve ezek tanulmányozásának, amelyek nem csak merítenek a társadalomból, amely megrendeli és finanszírozza azokat, hanem tovább is formálják azt.

„Aki igazán modern építész, annak az építészet is csak eszköz arra, hogy a szétzüllött társadalmi és gazdasági életünket vele újraépítse – nem pedig öncél! [...]."13 – mondja Kozma.

Hasonlóképpen lehet érvelni azzal, hogy az épületet a korabeli kritikusok sem fogadták el a problémamentes zsenialitás iskolapéldájának. Sőt, maguk az építészek sem voltak maradéktalanul elégedettek. Egyik sem a rosszul értelmezett maximalizmus, vagy a kelet-európai kishitűség miatt alakult így, hanem azért, mert építész és kritikus egyaránt reflektált a megrendelő igényeire, és az épület általa meghatározott funkciójára, amelyekkel egyiküknek sem volt tisztük vitatkozni. Ellenben ezek behatárolták az épület hagyományos lakónegyedbeli illeszkedését. A diplomata-szállás, vagy az eredeti kereskedelmi funkciók (üzlethelyiségek) elmaradása funkciódiktálta ridegséget adtak az épületnek. Ez többek között a Szentháromság térről nyíló középkori sikátor újbóli elzárását vonta maga után (amelyet egyébként gótikus részleteivel együtt látványosra restauráltak). A diplomáciai fogadóépület funkciója polgári célokra használhatatlanná tette a földszinti helyiségeket, de még a helyreállított középkori részleteket is élvezhetetlenné tette.

A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 38.o.
8/9
A Jánossy György és Laczkovics László tervezte Diplomata-lakóház, Kép forrása: Magyar Építőművészet, 1983. 1. sz., 38.o.

Hogy várhatjuk el tehát, hogy 18-19. századi dekoratív kismesterek 1945-ben elpusztult alkotásai helyett emelt épületekben ne a szocialista modernizmus tendenciózus ideológiáját, hanem gondolkodó építészek és művészeti-esztétikai értelemben is képzett szakemberek műveit lássuk, ha képtelenek vagyunk azoknak a tartalmi részleteknek a beazonosítására, amelyek az értelmes beszédet keretezhetik?

Mint azt már jeleztem, a mai diskurzus, annak ellenére, hogy előszeretettel jellemezzük úgy mint építész-személyiségekre vagy nemzettudatra kihegyezett beszédmódot, nem kizárólagosan a nemzeti, vagy pedig az építész-személyiségekből kiinduló értékmegőrzésre nyitott. Nincs az az eltökélt anyagi megfontolás, amelyet egy építész-személyiség önértéke felül tudna írni. És ezekből kiindulva csak akkor lehet a szocialista modernizmus hagyomány-megidéző építészetéről dialógust folytatni, ha pontról-pontra megmutatjuk, hogy ezek „vitathatatlan" értéke mire is támaszkodik. Az ember olyan lény, amely szakadatlanul értékel, társadalmaink vezetői pedig folyamatosan érték-meghatározott módon cselekednek. Ahogy nekik sem, úgy nekünk sem szabad megspórolnunk azt, hogy értékválasztásaink hátterét a lehető legtartalmasabb módon vázoljuk fel.

 

Zuh Deodáth

 

A Diplomata-ház ügyéhez kapcsolódó további cikkeinket az alábbi dossziéban találják.

1 Ezek között van publicisztikai írás, társadalomkritikai reflexió, építészkamarai, civil egyesületi és ICOMOS-állásfoglalások. Majdnem mind ugyanoda hatnak: a Diplomata-ház kimagasló érték, ceterum censeo: azt meg kell menteni.

2 Deák Zoltán interjúja Jánossy Györggyel és Laczkovics Lászlóval – ennek mellékleteként az épület helyszínrajza, alaprajzai, metszetei, 1945 előtti archív- és a megépülés utáni kortárs fotókkal; Horler Miklós, Reimholz Péter és Wilheim András épületkritikáival. Vö. 1983/1: 32–41. Wilheim nem egyszerűen laikus ebben a helyzetben, hanem vélhetően tudatos választás. Muzikológusként, vagyis az építészet Friedrich Schlegel óta komplex esztétikai pandanjának tekintett zenei diskurzus képviselőjeként nyilatkozik.

3 Vö. ehhez a felelős szerkesztő, Moravánszky Ákos fogalomtörténeti áttekintését („Az építészeti kritikai irányzatai napjainkban"), in: 1983/1: 29.

4 1983/1, 7-8. Eredetileg: Tér és Forma 1929/10, 414–415. (Bierbauer kritikája); 1929/11, 456–457. (Kozma válasza, és a szerkesztő reakciója). A helyzet, mai szemmel már szinte érthetetlen sajátosságát az adja, hogy a határozott kritikát gyakorló Bierbauer ekkor a lap főszerkesztője, a határozott és szellemes választ adó Kozma pedig ugyanakkor a lap főmunkatársa volt, és hosszú ideig az is maradt. Kozma több nemzetközi értelemben is jelentős modern házának eredeti állapotát éppen a TF révén ismerjük. A klasszicizmus és a nemzetközi stílus iránt lelkesedő, az expresszív historizálást és általában a hagyományos stílusokra utaló építészeti expresszivizmust mérsékelt szimpátiával kezelő Bierbauer számára ezek a művek (a Pesti Divatcsarnoktól a Régiposta utca 13. szám alatti bérházig, vagy az Vadász utcai, ún. Üvegházig) már minden értelemben modern referenciamunkák voltak.

5 https://epiteszforum.hu/historizalunk-historizalunk

6 Így különböznek az olyan soha sem volt történeti stílusú épületektől, amelyek egy ilyen épületek céljára létesített telektömbön, vagy tulajdonképpen teljes negyedeket alkotva a történeti városközpontoktól távol épülnek fel, mint a Dorset megyei Poundbury Léon Krier féle kísérleti telepe.

7 Laczkovics János kifejezése.

8 John Ruskin: The Seven Lamps of Architecture, 6. kiadás. Kent: George Allen, 1889, 34.

9 Itt elsősorban a debreceni Péterfia utcai új épülettömb előtt megtartott cívis ház-torzósorra gondolok.

10 https://epiteszforum.hu/szegyen--pazar-bela-sorai-a-szentharomsag-teri-diplomata-haz-kapcsan

11 Ahogy mondják, azért, mert a pincében feltárt profilozott tömbök az építés közben tűntek el. 

12 1988/3 (Jánossy Johanna és Lente András interjúja), 18.

13 Tér és Forma, 1929/11, 457.

 

Szerk.: Pleskovics Viola

Vélemények (10)
Miklós Rácz
2022.03.10.
21:13

A modern építészet értékei melletti érvelést valóban fontos kialakítani. Addig is felkészülésként olvassuk el újra a tulajdonos által megbízott, ismeretlen kilétű műemlékvédelmi szakértő szakvéleményét, figyeljük meg érvkészletét, amelyet alapul véve, és határozatába beemelve a közérdeket képviselő hivatal bontandónak ítélte az épületet: „Az eredeti funkció tekintetében már építésekor számos kritika fogalmazódott meg: »város egyik legexponáltabb telkének beépítésére helyes volt-e olyan funkciót kijelölni, amelyik voltaképpen kizárja az épület használatából mindazokat, akik körülötte járnak. Akik megnézik, akárha díszletfalat szem/élnének - az épület a többségnek csupán a látványát nyújtja« Wilheim András Magyar Építőművészet_ 1983/1. szám 32.) »Végül az egyedüli, amit valóban kritizálni lehet - s ez nem az építész hibája -, a funkció. Kár, hogy ide a Vár főterére nem tudtunk egy magunknak való házat építeni, ahová be is lehet menni, s amely valami kis életet hozott volna a turistákkal telezsúfolt, de oly rosszul funkcionáló városrészbe.« (Dr. Horler Miklós: Magyar Építőművészet_1983/1. szám 32.) Az épület 1998-as átépítésekor elvesztette eredeti funkcióját, valamint jelentős belső átépítésen esett át. Átalakításra került az összes belső szinti alaprajz, valamint új vasbeton lépcsőszerkezetek épültek a II. szinti csigalépcsők helyén. Az átalakítás részben érintette a külső homlokzatokat, megmaradt az eredeti festett téglaburkolatos megjelenés, eredeti nyílásrend, valamint bent maradtak a nyolcvanas évek műszak színvonalán kivitelezett nyílászárószerkezetek. Elmaradt a teljes épületet érintő átfogó felújítás. A felújítást követő évtizedekben tovább romlott az épület műszaki állapota. A helyszíni bejáráskor megállapítást nyert, hogy az összes belső szerkezeti elem elbontásra került. Kizárólag az épület tartószerkezeti elemei, monolit vasbeton lépcsőszerkezetei maradtak meg. Jánossy György kivételes tehetségű és szellemű ember és igazi építőművész volt. Napjainkban több írás jelent meg az épület védelmében, azonban az épület mai megjelenése, műszaki állapota erősen megkérdőjelezi, hogy képvisel-e védendő építészeti értéket, mely alapjaiban befolyásolná a fejlesztések irányát. Az épület nem áll egyedi védelem alatt, azonban ex-lege műemléki környezetben és műemléki jelentőségű területen található. Ebből fakadóan a tervezett bontás során különösen kell védeni a szomszédos védett műemléképületeket, valamint a pinceszinten korábban feltárt és az 1981-es építéskor beépített boltozatos középkori pincét. A bontási tervdokumentációban ismertetett technológiának külön ki kell térnie a védelem műszaki megoldásaira. Javasolt továbbá a jelenleg a földszinti két üzletbejárat közötti téglapillér előtt álló Makrisz Agamemnon hírnök szobrának újbóli felállítása az épület belső udvarában, valamint a szomszédos (Országház utca 2.) épület felőli „sikátor' jellegű beépítés megtartása a szomszédos védett épület helyreállított homlokzatának bemutatásának biztosításához. A tervezett új beépítés során az 1945-ben elbontott épületek megjelenésének kortárs építészeti eszközökkel történő visszaidézése örökségvédelmi szempontból támogatható javaslat, történeti anyaghasználat mellett." (A közérdekű adatigénylés alapján végül kiadott bontási engedélyt és építészeti szakmai értékelését a Huszonkettesek Facebook oldalon 2022. február 22-én tettük közzé.)

Pákozdi
2022.03.11.
20:06

@Miklós Rácz: Egyetértek, Miklós, de Zuh szerintem, afféle bérgondolkodó. Amit ír, és számon kér, azt nem őszinte kétely mondatja vele, hanem egyfajta gondolkodói leleményesség. "A szocialista modernizmus hívei adósaink a szocialista modernizmus eszmei hátterének elénk tárásával" írta, kb. így. Persze. Csak azt felejti el, hogy ilyen eszmei háttér nem volt. És nem a szocreál építészek felkészületlensége miatt nem volt - amit ő, Zuh, oly hőn vágyna kimutatni és ízekre szedni -, hanem mert ilyesmi, azaz eszmei szintű indoklás 1956 után egyáltalán, semmilyen szinten nem állt a szocializmus mögött. Az indoklás, azon kívül, hogy itt voltak az oroszok, egyedül Kádár viszonylag emberséges magatartása és politikája volt.

branczikm
2022.01.23.
20:51

Érdemes megfontolni, amit Zuh Deodáth ír. Van-e megfelelő fogalmi készletünk a későmodern korszak építészetére? Tudunk-e érvelni is az értékek mellett, meg tudunk-e győzni másokat a vélt igazunkról? El tudjuk-e mondani mindenki (sokak) számára érthetően, miért tartjuk értékesnek ezeket az épületeket?

Antal Simon Ágnes
2022.01.21.
21:27

Pákozdi-nak: A szerző egy pillanatig sem állítja, hogy a Diplomata ház, vagy pedig a bontás létjogosultságáról írna. Az ezzel kapcsolatos szakmai diskurzus fogalomhasználatát kritizálja és ezt nyilvánvalóvá is teszi. Csak azért, mert aktuális és élénk vita tárgya, miért várjuk el minden írástól, hogy állásfoglalás legyen abban, ami mellett/ellen nem akar (legalábbis nem itt) állást foglalni? Tán csak nem azért, mert kampányidőszakban ezek a viták exponálódnak?! Sajnos nincs az a hasonlat, vagy allegória, amelyben az Ön szalagjai és a selyemhernyói megállnák a helyüket.

Pákozdi
2022.01.22.
21:13

@Antal Simon Ágnes: Egy pillanatig sem állítottam, hogy Zuh úr "a Diplomata ház vagy pedig a bontás létjogosultságáról írna." Azt írtam, hogy "Zuh úr kritikája a diplomataház körüli véleményekről" szól.

Miklós Rácz
2022.01.21.
13:51

Értékes szempontokat tartalmaz a cikk, jogos az felvetés általában az elméleti, építészettörténeti kutatási alátámasztás szükségességére. A ház megőrzéséhez azonban, mivel a törvényben előírt, látható településképi véleményezési eljárásra tudomásunk szerint nem került sor a bontás kapcsán, más típusú érvelések sem vihettek volna közelebb.

Pákozdi
2022.01.21.
11:39

A Zuh úr elemzésével kapcsolatos módszertani kifogásomat megírtam a Építészfórum facebook-oldalán, valamint hozzászólásként, itt, az ÉF-en. A szerző eljárása sajátos: miután ízekre szedi az épület megjelent méltatásait, minduntalan belekötve magától értődő kategóriákba, az egyik utolsó bekezdésben közli a saját ítéletét, idézem: „A diplomata-szállás, vagy az eredeti kereskedelmi funkciók (üzlethelyiségek) elmaradása funkciódiktálta ridegséget adtak az épületnek. (...) A diplomáciai fogadóépület funkciója polgári célokra használhatatlanná tette a földszinti helyiségeket, de még a helyreállított középkori részleteket is élvezhetetlenné tette.” Ez legitim álláspont, bár lehet vele vitázni. Ám, utolsó passzusában eljut írásának talán legfontosabb mondandójához: a szocialista modernizmus eszméjének elméleti meghatározását kéri számon azokon az építészeken és szakírókon, akik, úgymond, „nagyon kevés releváns tartalmi fogódzót” adnak dicsérő jelzőik indoklásához (ilyeneket idéz: „kiemelkedő", „egyértelmű", „egyedülálló" „elvitathatatlan" építészeti értéket képvisel; „pótolhatatlan"). Nos, szerintem a szocialista modernizmus építészete, közkeletű rövidítéssel a szocmodern, nem rendelkezett „szocialista” eszmei megalapozással. Olyan irányzat volt, amelyik mélységesen, szervesen gyökerezett a klasszikus, XX. századi nyugati modernizmusban. Alkotásai, jórészt a késői ötvenes és a nyolcvanas évek között, Le Corbusier, a Stijl és a Bauhaus hagyományait követték, fontos, de nem elvi-eszmei különbségekkel. Ezek a különbségek három körülményre voltak visszavezethetők: egyrészt az itthoni anyagválaszték szűkössége és a technológia elmaradottsága, másrészt a megrendelői kör torz állam-központúsága (alig akadtak tehetős magánépíttetők, akik a modernizmus stílusvilágát preferálták, ezért az akkori családiház-építésben alig tettenérhető a modernizmus), harmadrészt a tervezők szinte teljes elzártsága a nyugati kollégák, pályázatok és munkavállalás világától, amit nem helyettesítettek a tervezőintézetekbe járatott folyóiratok. Ezek egyike sem eszmei, ideológiai, esztétikai természetű dolog, tehát nincs ok ilyent számonkérni a szocmodern épületek jellemzésére használt jelzős szerkezeteken. Nem állítom, hogy nem voltak ideológiai, politikai jellegű ütközések, sőt, repressziós kísérletek: emlékezzünk például a paksi Tulipános házak esetére. Ám, Ferkai András találóan mondta meghívottként a „Huszonkettesek” egyik tavalyi összejövetelén, hogy nem szereti a szocmodern kifejezést, mert valamiféle elmaradott provincializmust érez ki belőle. Pedig - mondta ki a lényeget -, az abban az időszakban itthon alkotott épületek esztétikailag nem maradtak el nyugati társaiktól. Hosszúra nyúlt hozzászólásomat azzal zárom, hogy nem az építészethez értő írástudók méltató jelzőinek jelentését kell számonkérni, amikor a tartalmat keresi a Jánossy-ház bontása körüli diskurzusban. A konfliktus ugyanis nem a szocmodern épületek létezésében gyökerezik, hanem elpusztításuk ideológiájában és sajnálatos gyakorlatában. Ezt javaslom kutatni, tisztelt Zuh úr.

Pákozdi
2022.01.21.
06:20

Ha valamiről írunk, az természetesen annak elemzésével is jár. Ez az elemzés azonban nem vezethet olyan szintű dekonstrukcióhoz, hogy már ne a tárgyalt dologról, hanem annak - más lényegű - részeiről legyen szó. Zuh úr kritikája a diplomataház körüli véleményekről sajnos elköveti ezt a hibát: addig elemez és bontogat mélyebbre és mélyebbre ásva az egyébként jól érthető fogalmak jelentésvilágában, amíg már régen másról beszél, mint amiről szó van. Kicsit olyan a tanulmánya, mintha egy selyemsál méltatásakor nem elégednénk meg a színek, a minták, a szegés és a szövési mód, netán az alkotó selyemszálak ismertetésével, hanem részletesen tárgyalnánk a huncut kis selyemhernyók életvitelét.

Bujdosó Győző
2022.01.20.
14:22

Kedves Zuh Deodáth! Teljes filozófiai egzaktságot elvárni az építészettől véleményem szerint tévedés. Az építészetben vannak irracionális dolgok. Sokszor ezek a legizgalmasabbak egy adott épületben! Jogos az elvek kutatása, számonkérése, és tényleg szükség volna több érdemi építészeti elemzésre. Az alkotót mozgató elveket ráadásul a kor- és pályatársak a saját nyelvükön közlik egymással. Tehát például Reimholz Péter 83-as kritikája az én számomra sem világos, mert érzésem szerint egy ilyen belső nyelvet használt. Az irracionális elemekhez hasonlóak az építési helyből és programból következő feszültségek. Ezt Jánossy György, abban az interjúban nagyon szépen leírja, amikor szintézisről és a túlhatározottságról beszél az alkotói munkájukban, hogy mindezen feszültségek ellenére is megszületik a mű. Ha olvassuk Charles de Tolnay elemzéseit egy-egy Michelangelo-alkotás létrejöttéről, tudhatjuk, hogy ez régen sem volt máshogy. A kortárs építészet kritikája, közvetítése valóban romló tendenciát mutat, ebben az igen tág időkeretben különösen, amelyet a cikkében felvázol, 1929, 1983 és a ma közt. A számomra emlékezetes, hogy a 90-es évek elején még létezett a Tölgyfa galéria péntek esti vitája, ahol a szakma szinte minden pólusa megszólalt, és még meghallgatta a másikat. Az is nehéz kérdés, hogy mi okozza a jól felismerhető elvek, elméletek hiányát. Ha ugyanis nincsenek ilyenek, mi alapján lehet programot és arról kritikát alkotni. (Az én számomra például a REPLIKA, vagy utánzat tabu. Összeegyeztethetetlen az építész szerepével, fogalmával, éthoszával, de sajnos mintha ez is megkérdőjelezhetővé vált volna.) Ezért is nehéz helyzetbe kerül az, aki megpróbálja megvédeni például a budavári lakónegyed modern foghíjait, amelyek önmagukban sem egységesek, hiszen egy tanulási folyamatot dokumentálnak (a spontán romkiegészítéstől, a „Nikotex”-stíluson át az igazi nagy építészetig), amelyben a modern építészek megmutathatták, hogyan lehet egy ennyire értékes műemlék városrészben, azzal összemérhető értéket teremteni. Ezt az UNESCO Világörökségi rangra érdemesnek találta. Bevallom, volt egy mondata, amelynek vagy ötször is nekifutottam, de akkor sem tudtam megérteni: „Nem állításaink igazságának vagy hamisságának a kérdése itt a döntő, hanem az, hogy van-e alapja annak, hogy adott tézisünkről értelmes és tartalmas beszélgetést folytassunk.” Az igazság keresése (az egyes megszólaló számára) nem a legfontosabb? Tehát a vita az (ön-)cél? Jól értem ezt?

Reki
2022.01.20.
11:43

„közízlésnek" és az uralkodó politikai elit berkeiben népszerű stílusnak meghajolva fog eltűnni" „a mai uralkodó elit a historizáló stílust kedveli" Már megint politikát visz a szerző ízlésbeli kérdésekbe, pedig csak arról van szó, hogy az eredetileg ott állt épületet rekonstruálják, ami formájában és kinézetében is jobban illeszkedik várnegyed látványába. Ami

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Gül Baba utca // Egy hely + Építészfórum

2024.01.30. 16:22
8:55

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

Nézőpontok/Történet

Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény // Egy hely + Építészfórum

2024.01.16. 11:41
9:03

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.