| CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY | CALL FOR PAPERS: ÖN/REFLEXIÓ. Az építész szerepe | Határidő: április 7. | AZ ÉPÍTÉSZET KÖZÜGY
Nézőpontok/Kritika

A Kalefről pro és kontra: egy páriává lett tér elemzése

1/29

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Térkép

?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
?>
Térkép
1/29

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Térkép

A Kalefről pro és kontra: egy páriává lett tér elemzése
Nézőpontok/Kritika

A Kalefről pro és kontra: egy páriává lett tér elemzése

2016.08.08. 14:07

Átadták, de nem szeretjük. Pedig vannak benne előrelépések, nem is kevés. Persze koncepcionális áttörés nem sok. Hiányoljuk a fákat, átkozzuk a nagy burkolati arányt, de közben nem akarjuk tudomásul venni, hogy ebből a térből nem lehet közkertet csinálni. Miénk itt a tér, de nem nagyon vigyázunk rá, sőt talán nem is nagyon akarjuk megérteni. Bardóczi Sándor elemzése Danyi Balázs fotóival illusztrálva.

Buda egyik legforgalmasabb tere, három kerület metszéspontján régen várt arra, hogy kiemeljék abból a galambürülékkel kevert emberpiacos tranzit közlekedési csomópont státuszból, ahová a ´90-es évek közepére egyértelműen visszasüllyedt. Buda legnagyobb presztízsű kerületei és a Moszkva tér olyan kontrasztot képeztek, ami a város egyik szégyenfoltja volt. A lehetőség azonban sokáig váratott magára, és végül egy nagyobb villamosfejlesztési projekt (a fonódó) mellékzöngéjeként, annak farvizén kapott lehetőséget a tér a megújulásra. Ez természetesen Budapesten, de az országban bárhol jellemzője a közlekedési területté lefokozott nagyvárosi tereknek: hogy mást ne említsünk a saját jogon, a tér igényeiből kiinduló térépítészeti megoldásoknak sem a Móricz Zsigmond Körtér, sem a Baross tér megújítása során nem sikerült maradéktalanul eleget tenni. Így lett ez a Széll Kálmán tér esetében is.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
9/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs



Erő Zoltán évekkel ezelőtti kiváló írása, „Közberuházások – Közterek, avagy a 29. kötet rangja" ezt a közlekedéstervezés által uralt fejnehéz állapotot kiválóan érzékelteti. Egyben magyarázza azt is, hogy miként nem sikerülhetett alapjaiban, koncepcionálisan hozzányúlni a Széll Kálmán tér alapstruktúrájához, hiszen a megbízás karmestere jelen esetben is a közlekedéstervezés maradt, s az ágazat által jól-rosszul kitalált közlekedési nyomvonalakhoz és megállókhoz igazodva kellett az építész-tájépítész csapatnak véghez vinnie egy ráncfelvarrást. Nem mellérendelt viszony alakult tehát ki a tervezési struktúrában, hanem a hagyományos alá- és fölérendeltségi viszony, ahol a megbízás 90%-át a közlekedéstervező cég, a FŐMTERV vitte el, s a maradékon lehetett esetleg kicsit „művészkedni". A ráncfelvarrás ezzel együtt meglehetősen eredményesnek mondható (erről később), de csak annyira, amennyire lehetséges legényest táncolni gúzsba kötve. S ez az igazán fájó pont a tér átlényegülésében, amire úgy sikerült elkölteni 5 milliárdot, hogy a kisebb vívmányokat tekintve lényegében ugyanaz a közlekedési rendszer terveződött ide vissza, mint ami annak előtte volt.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
18/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Amit szerethetünk az új közlekedési rendben

A közlekedés-szervezésben a téren elért kisebb vívmányok közé tartozik, hogy végre sikerült abszolválni a körúti villamossínek és a korábbi 58-as végállomás összekötését (mintegy 10 méterről beszélünk), felszámolódott a tér egy részének használatát funkcionálisan már inkább akadályozó villamosforduló, valamint kikerült a térről a város egyik legnagyobb köztéri buszlerakata. A villamos alagúton eddig is átbújó kerékpárút ráadásul megoldotta azt a szintén Holdraszállás bonyolultságú igényt, hogy legyen kiépített, biztonságos folytatása a Széna tér és a Varsányi Irén utcai kerékpárút felé. Ezek egyértelmű pozitívumok, ahogyan a Margit körút és Retek utca közötti tömb előtti kiszélesített járófelület megjelenése is az a maga külön zöld és berendezési sávjával, vagy a Margit körút téri szakaszának osztottpályás, fásított zöldsávval történő kialakítása. Ami azonban nagyon fájó, az a tér alapvető struktúrájából fakadó lehetőségek bátrabb kihasználására még a tervpályázati szakaszban tett kísérletek elbukása.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
11/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

A téri helyzet elemzése

Ez a tér a maga háromszögletűségével egy tájsebből lett térré. A háromszög két befogója egy-egy partfal, egy egykori téglavető és agyagbányagödör az anno Csizhalom névre hallgató domb oldalában. A meredek partfalak a felettük futó (teret keretező) utcákkal és beépítésekkel a terepviszonyok miatt sosem válhattak a teret kiszolgáló igazi térfallá. Az átfogó, vagyis a Margit körút menti térfal azonban egy szintben van a térrel. Az egyetlen bökkenő, hogy azt, mint szigetet választja el ettől a térfaltól a négyes-hatos végállomás, a buszvégállomások és a Margit körút 2x2-es sávja. Egy ekkora közlekedési szakadék (a vele járó zaj és légszennyezés terheléssel) a térfalat és a teret nem teszi együttműködővé, a kognitív tudatban ez a térfal így már nem is a tér része. Ilyen körülmények mellett nem tud jól működni, még szélesített járda esetén sem e fal vendéglátás irányába erőteljesen elmozdult potenciálja és a tér, mint agóra. Ennélfogva a Kalef megmarad alapvetően közlekedési csomópontnak, ahol a mobilitás ma is sokkal hangsúlyosabb elem, mint a megállás és a hely valódi térként való használata.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
24/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

A koncepcionális alapok kritikája

Mielőtt a Szilágyi Erzsébet fasorban autóval közlekedők és a főváros irányát „szélsőségesen tömegközlekedés-orientáltnak" kikiáltó főpolgármester megrettennének a fenti elemzésen, sietve jegyzem meg, hogy a téren a forgalomszervezés a fenti kritériumoknak alárendelve megoldható lett volna legalább részben. Ehhez azonban egyrészt szakítani kellett volna azzal a szemlélettel, amely a Széll Kálmán teret közösségi közlekedés szempontjából még mindig egy végállomásnak látja, másrészt több teret kellett volna engedni a térépítészeti javaslatoknak, harmadrészt a Széll Kálmán tér tervezését közlekedési vonatkozásban nem a Széll Kálmán téren kellett volna abbahagyni.

Ha mindez megtörténik és a sokat emlegetett, de a legkevésbé sem alkalmazott integrált tervezési szemlélet uralja a programot, akkor a most a Széll Kálmán térre költött 5 milliárd sokkal jobban tudott volna hasznosulni, hatásai sokkal nagyobbak lettek volna a budapesti jövő szempontjából. Gondolok itt olyan kérdésekre, hogy meg kell-e tartani a teret továbbra is felszeletelő villamosháromszöget, ha a 4-6-os mondjuk körvillamossá alakul (persze ehhez a Móricz fejlesztéséhez is más módon kellett volna nyúlni), vagy a vonal tovább közlekedik Hűvösvölgy felé? (Nem a most neki újjáépített vágányokat használva, hanem a 17-es és a 61-es vonalán a Vérmező és a Várfok utcával párhuzamosan egy vargabetűt leírva a tér peremén, az amúgy sem túl jól használható térfalak rézsűi mentén.) Vagy felmerül az a kérdés is, hogy feltétlenül Buda egyik központi, nagyon forgalmas terén kell-e helyfoglaló módon végállomásokat kialakítani a Margit körút mentén, illetve a Várfok utcában a buszoknak? Ez persze indokolt volt addig, amíg a város a Széll Kálmán térig tartott.

Mára már nem ez a városperem, s inkább lenne szükség a várost teljes keresztmetszetében átszelő vagy végtelenített körökben közlekedő járatokra, semmint a nagy helyigényű végállomásokra egy amúgy is szűkös, zsúfolt budai belvárosi területen. Esetleg nem lehet-e támfallá alakítva a Vérmező út és a tér közötti meredek rézsűt a Vérmező utcából 2x2 sávot csinálni kétirányú forgalommal, amely megkerüli a teret a Vérmező út Krisztina körút útvonalon, így a masszív átmenő közúti forgalmat a Margit körút Széll Kálmán téri szakaszáról levéve közelíteni a teret egyetlen működőképes térfalához? Mindezek olyan helynyereségek lettek volna a Széll Kálmán tér esetében, amitől az valóban térré tudott volna válni egy szimpla közlekedési csomópontból, egyetlen érdemlegesen említhető térfala pedig felértékelődik, fejlődésnek indul.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
6/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

Köztéri katyvaszból lecsontozott célszerűség

A viszonylag hosszúra nyúlt koncepcionális kritika után most merüljünk el kicsit a térépítészeti részletekben, mert ezek lettek az igazán sikeres, ugyanakkor sokszor megköpködött vagy el sem mesélt elemei a tér átalakításának. Az Építész Stúdió Kft. építészei és a Lépték-Terv tájépítészei megtisztították mindattól a térépítészeti guanótól a Kalefet, amely az elmúlt 40 év során rárakódott. Bódétlanították a legyező épületét, kidobták az esetleges, tákolt, funkciójukat vesztett építészeti elemeket és logikusabbá, kényelmesebbé, gyorsabbá, akadálymentesebbé tették az átközlekedést. Nagyvonalúbb és letisztult teret hoztak létre, amelyeket apró dizájn szösszenetekkel tettek szerethetőbbé, egységesebbé, egyedivé.

Megtartottak, esetenként átrendeztek vagy átlényegítettek mindent, ami érték, kidobtak mindent, ami kacat. De mindehhez muszáj leszögezni azt a tényt, hogy ez a tér akkor is egy napi 200-300 ezer ember közlekedését lebonyolító tér marad, ha a kritikusai ezentúl csak fejen állva közelítik meg. Ezért azokat az irreális elvárásokat, amelyek bármely random budapesti köztér esetében annak kvázi közparkká alakítását követelik felhasználói oldalról (természetesen az eddigi funkcióinak biztosítása mellett) nagyon gyorsan el kell felejteni. Ahol ekkora és ilyen sokirányú csak az átmenő gyalogos forgalom, ott maximum kiemelt növénykazetták, rézsűk növényesítésében és a forgalmi irányokat elkerülő területek fásításában lehet gondolkodni. Amelyet a tervezők meg is tettek. A Moszkva tér 121 fájából a tervezők 44-et vágtak ki az egészségi állapotuk és a tervezési koncepcióba nem illő elhelyezkedésük miatt. Ezzel szemben elültettek 179 új, meglehetősen koros fát. S hogy miért nem látszik ebből semmi? Azért mert ezek zöme (ahogyan a szanáltak is jórészt) csak a határoló utak mentén, illetve a tér nagy rézsűfelületeiben áll, magán a téren „mindössze" 35 új fa van facsoportokba rendezve. Ez a 35 fa azonban pontosan 27-tel több, mint amennyi a fejlesztés előtt a téren állt. Ebből pusztult ki mostanra kilenc. Érdemes tehát egy picit hátrébb rendezni az agarakat, mielőtt feloldódunk a hálás és kényelmes „térkövezés" és „fapusztítás" jelszavakban.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
17/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

A Széll Kálmán téri fák pusztulása és ami mögötte van

De miért van mégis fapusztulás? A tervezők a térre telepített fák esetében egy olyan megoldást kerestek, amely egyszerre tudja biztosítani a fák térszintben való telepítését és a burkolatba ültetett növényrácsos társaikkal szemben viszonylag nagy területű termőhelyük áttaposás elleni védelmét. Erre a problémára a megoldást egy speciális, kavics adalék és műgyanta kötőanyagú felszíni burkolat jelentette, amely gyorsan, nagy mennyiségű felszíni víz elnyelésére képes, ugyanakkor a fák környezetét megóvja attól, hogy tömörre taposott talaj alakuljon ki, környezetük pedig jól tisztítható. A vízáteresztő burkolat kivitelezésbe azonban egy kivitelezési gikszer csúszott: az érdesebb kőzúzalék adalék helyett alkalmazott gyöngykavics ennek a felületnek nem biztosított elég nagy érdességet, így történhetett meg, hogy a nyár eleji monszun idején eltávolított kordonokat regisztráló, és a teret birtokba vevő érdeklődő, de információs támpontok nélküli újságírók önfeledten csúszkálhattak itt a síkossá vált burkolaton. Utóbb ezt a hibát a kivitelező orvosolta: a felületre olyan apró szemcsés frakciójú érdesítés került, amelyen a nedves burkolat is megfelelően biztosítja a tapadást. Ez a szintbeli megoldás minden körültekintő tervezői szándék ellenére mégis fapusztulást idézett elő a téren. A BKK friss tájékoztatása szerint azért következett be, mert a fák túl sok pangóvízben álltak. Ezt a hivatalos feltételezést alátámasztani látszik az a körülmény, hogy a természetes közegükben száraz karsztbokor-erdőkben állományalkotó juharok és hársak kezdték el most megadni magukat, amelyek nehezen viselik el a pangó vizet a gyökereiknél, míg a mocsári körülményekhez is jól alkalmazkodó kőrisek továbbra is életképesnek tűnnek.

S hogy mi okozza a pangóvizet? A kivitelezés során a munkagépek valószínűleg betonkeménységűre tömöríthették az amúgy sem túl ideális altalajt, így az ennek következtében teljesen vízzáróvá vált. S míg az altalajba ásott ültetőgödröket ugyan valószínűleg laza termőtalaj tölti ki, ám ilyen körülmények között ez a gödör úgy viselkedhet mint egy ciszterna: a felszínről minden vizet begyűjt, de ebből semmit sem ad le a mélyebb rétegek felé (drénezés nincs?), a gödör szélei valószínűleg kolmatálódtak (vízzáróvá váltak). Paradox módon pedig ez a túl sok víz a szárazságtűrő növényeket kivégezte. Ez a történet éppen a Széll Kálmán tér legfrekventáltabb részeit érinti, ezért jó nagy publicitást kapott, több oldalról megköpködték, viszont arról már kevesebb szó esik, hogy a térre a fejlesztés során kiültetett és megtartott összesen 256 fából ez 9 fát érint.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
27/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

A kőris illetve a gingko fasorok, valamint a hársak, vadkörték és juharok közül azok, amelyek a rézsűkbe kerültek jó állapotban vannak, 5-6 év múlva remélhetőleg már vizuálisan is érzékelhetőek lesznek. Bizony, bizony csak akkorra: a növénytelepítés négydimenziós műfaj, még akkor is idő kell hozzá, ha – mint jelen esetben is – koros fákat ültetnek el. A faiskolák ugyanis alávágással és koronametszéssel tartják kordában a koros fákat is, a biztosabb megeredés, jobb szállíthatóság és a kisebb szállítási sérülés érdekében. Ez a fapusztulásos dolog pedig ismét, mint már annyiszor, ráirányítja a figyelmet arra, hogy amíg Magyarországon nincs a kellő tájépítészeti tudás birtokában lévő műszaki ellenőri rendszer, addig az ebben járatlan műszaki ellenőrt a zöldfelületi kérdésekben meg lehet vezetni. Mindenesetre a kiszárad fák nem maradnak így, a kivitelezőnek egy évig garanciális kötelezettsége van, addig ő is tartja fenn a teret, csak ezek után kerül majd a Főkert kezelésébe a terület.

Fenntartási problémák

Ha már a fenntartásról beszélünk: ebben a fővárosnak van hová fejlődnie. Remekül tudunk ugyanis fejleszteni, de fenntartani a létrehozott értéket valahogy mégsem sikerül. A növénykiültetések gazosak, szemetesek már most. Ugyan 14%-al nagyobb a zöldfelületi arány a téren a korábbihoz képest (amely elsősorban kiemelt növénykazettákat, facsoportokat és részben tetőkertet jelent), de ahol ezek az új zöldfelületi foltok megjelentek, ott a cigarettacsikk és a sörösdoboz is gyakran odaköszönő vendég lett. Egy térhasználati rutint nem lehet egy felújítással egyik napról a másikra megváltoztatni: idő kell ahhoz, amíg a tér használói odatalálnak a szemetesekhez, addig fenn kell tartani az azonnali reagálás képességét.

Meglehetősen nagy bátorságra vall a tervezőktől a döntött kazetták, vagy a szintbeli zöldfelületek alkalmazása (például a támfalak korlátaira futtatott vadszőlők esetében), ugyanis ezek a megoldások egy érett, az épített értékeket tiszteletben tartó térhasználatot feltételeznek. Ahol nem taposnak oda, nem lépnek rá, ahova nem kell; nem szórják tele csikkel azt, amit nem szabad. Ha nincs ilyen érettség, azt intenzív fenntartással kell pótolni, mindaddig, amíg kialakul egy új térhasználati nívó. Nos erre láthatóan a most ezért felelős nem képes. Kérdőjeles a téren annak a hatalmas mennyiségű floribunda rózsának a fenntarthatósága is, amelyek eszméletlen virágdíszt tudnak adni a térnek, cserébe viszont fenntartásukban olyan szakértelmet igényelnek, amely a fenntartóknál nem biztos, hogy rendelkezésre áll. Egy fokkal jobban teljesítenek és már most tömöttebb képet mutatnak azok a szárazságtűrő díszfüvek, fűszernövények és sziklagyepi évelők, amelyek a tér „szubszaharai" klímáját sokkal problémamentesebben képesek elviselni.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
22/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

A szerethető részletekről

Számos olyan apró játékos elem született a téren, amely miatt a tér megszerethető. A kiemelt növénykazetták burkolatát például a gördeszkásoktól nem szabvány fémgombok védik, hanem egyedi bronz kisplasztikák, amelyek egy ottfelejtett pénztárcát, egy odatámasztott gördeszkát, verebeket, esernyőt mintáznak. Maga a burkolati alaprajz is, amely a fő közlekedési irányokból áll össze, a tervezők képzeletében a Moszkva tér levegőben össze-vissza futó drótjait, s az azon ülő madarakat mintázza. Bár az alaprajzzal ilyen formalista módon általában nem szerencsés játszani (hisz a tervasztalon kívül, benn a térben mindez általában nem nagyon érzékelhető) itt az egyértelmű irányszögek rajzolatából és az esti padlófények által kirajzolt motívumokból mégis megsejt a formajátékból valamit az is, aki ezt az alaprajzot nem ismeri.

Kedves elem a látszóbetonba nyomott történeti térkép, és láthatóan nagy erőfeszítéssel próbáltak megfelelni a tervezők a Moszkva téri óra legendájának, amelynek betonba mart idézetét jeleníti meg a központi helyre tervezett új óraoszlop. Talán mégsem a legsikeresebb formában. A digitális mérőszerkezet ugyanis csak távolabbról olvasható, közelről nincs jó rálátás, a totemhez közeli másik központi vertikális elem (a BKK Futár központi információs oszlopa) pedig másik vertikális elemként konkurál vele. Talán ha a két funkciót valahogy egybe lehetett volna növeszteni, hihetőbb lenne, hogy újra találkozunk majd az óra alatt, de így elvész valahol a spiritusz az ügy mögül.

Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs
28/29
Széll Kálmán tér - építész: Építész Stúdió - fotó: Danyi Balázs

A megállók elrendezése, felszereltsége, kialakítása viszont korrekt, letisztult, a rézsűbe vágott új lépcsőkapcsolatok, a Várfok utcai szakaszon pedig a mozgólépcső megjelenése sokat segít a tér használhatóságán. Az akadálymentesség terén a tér iszonyatosan sokat fejlődött. Új helyet kapott a Sellő szobor is, de megőrizték azt. Így a Krisztina körút és a Várfok utca sarkán egy korábbinál sokkal kedvesebb miliő jött létre. Szakács Barnabást máshol is tetten lehetett már érni (lásd: Ditrói Mór utca, Vígszínház) egyedi utcabútor kísérletek közben, s most a Széll Kálmán térre álmodott egy olyan kollekciót, ami a tér karakterének új alaphangot ad. A vaskos ragasztott fa ülőfelületekkel egyedi alakzatot (zsámolyt, pultot, padot) formázó bútoregyüttes különlegessége, hogy olyan nagy nyomáson gőzölt elemekről beszélünk, amelyben a fa minden pozitív tulajdonsága (természetesség, rajzolat, formálhatóság, melegség, hőszigetelés) megmaradt, de minden köztéri negatív tulajdonságát (gombásodás, vetemedés, kiszürkülés, rendszeres felületi kezelés, víz és fagyérzékenység) el lehet felejteni. Ha ezek az anyagában kezelt felületek sérülnek is a felületükön idővel, egy fenntartó csiszolással újra újszerű állapotba hozható az egész kollekció.

A részletektől (építészeti és tájépítészeti elemek, utcabútorok, szobrok és vízjátékok) válik igazán emberközelivé a Kalef, de csak néhány év múlva mondható majd el (ne feledjük a 4 dimenziót), hogy a kísérlet legalább részben sikeres tudott-e itt lenni. Viszont a Széll Kálmán tér elfogadása, szerethetősége legalább olyan mértékben múlik majd a fenntartáson, a belakás minőségén, mint a tervezésen, s ez utóbbiban a Fővárosnak (és lakóinak) nagyobb erőket kell mozgósítani a mostaninál.

Bardóczi Sándor

Térkép
29/29
Térkép

Többek között a Széll Kálmán tér is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért. 

Vélemények (13)
alfoldi2011
2016.08.30.
15:22

A Kalef

60 év sem volt elég arra, hogy a nép megszeresse a Moszkva tér nevet, HELYETTE használták a Kalefet, de nem lekicsinylő szándékkal, mint ahogyan a cikk tévesen ezt sugallja. A Kalefet, mint a Széll Kálmán névvel ellentétes nevet, kínálja a szerző, pedig ezzel melléfog.

„1929-ben Széll Kálmán volt miniszterelnökről nevezték el a teret, innen ered a tér „Széllkalef", majd egyszerűen csak „Kalef" beceneve.”

http://hg.hu/cikkek/varos/5331-a-vasbeton-legyezo

„Kalef, ritkábban Széllkalef volt a tér kedvelt elnevezése az 1950-es és az 1970-es évek között.A „Kalef” a Kálmán férfinév egyik becéző formája.”

https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9ll_K%C3%A1lm%C3%A1n_t%C3%A9r

 A pária

Jelentése: kitaszított, a legalacsonyabb fokon sínylődő, a legalacsonyabb rétegbe tartozó, elnyomott, kivetett, alantas, társadalomból kiszakított. Ebben az értelemben tényleg páriává lett ez a tér, vagy csak kellett egy ütős, hatásvadász cím, mellyel bele lehetett rúgni valami nem tetszőbe? Összhangban van a cikk a címével?

Az én és a mi

„Átadták, de nem szeretjük.” A nép nevében beszél itt valaki? Még mindig vannak mindenkire kötelező magánvélemények?

Ennyit elég lett volna leírni:

„Hiányoljuk a fákat, átkozzuk a nagy burkolati arányt, de közben nem akarjuk tudomásul venni, hogy ebből a térből nem lehet közkertet csinálni.”

Nem hiányzik némi következetesség?

„Pedig vannak benne előrelépések, nem is kevés.”

„Buda legnagyobb presztízsű kerületei és a Moszkva tér olyan kontrasztot képeztek, ami a város egyik szégyenfoltja volt.” Az is maradt a cikkíró szerint, hiszen „páriává lett”.

„… merüljünk el kicsit a térépítészeti részletekben, mert ezek lettek az igazán sikeres, ugyanakkor sokszor megköpködött vagy el sem mesélt elemei a tér átalakításának.”

„… logikusabbá, kényelmesebbé, gyorsabbá, akadálymentesebbé tették az átközlekedést. Nagyvonalúbb és letisztult teret hoztak létre, amelyeket apró dizájn szösszenetekkel tettek szerethetőbbé, egységesebbé, egyedivé.”

„A szerethető részletekrőlSzámos olyan apró játékos elem született a téren, amely miatt a tér megszerethető.

A megállók elrendezése, felszereltsége, kialakítása viszont korrekt, letisztult, a rézsűbe vágott új lépcsőkapcsolatok, a Várfok utcai szakaszon pedig a mozgólépcső megjelenése sokat segít a tér használhatóságán. Az akadálymentesség terén a tér iszonyatosan sokat fejlődött. Új helyet kapott a Sellő szobor is, de megőrizték azt. Így a Krisztina körút és a Várfok utca sarkán egy korábbinál sokkal kedvesebb miliő jött létre.”

Egy egész bekezdés foglalkozik a jónak ítélt változásokkal: „Amit szerethetünk az új közlekedési rendben”.Vannak közlekedés által dominált terek, tessék szíves tudomásul venni.

„Buda egyik legforgalmasabb tere … régen várt arra, hogy kiemeljék abból a … tranzit közlekedési csomópont státuszból, ahová a '90-es évek közepére egyértelműen visszasüllyedt.” Visszasüllyedt?

„Ez természetesen Budapesten, de az országban bárhol jellemzője a közlekedési területté lefokozott nagyvárosi tereknek …” Lefokozódott?

„Ezért azokat az irreális elvárásokat, amelyek bármely random budapesti köztér esetében annak kvázi közparkká alakítását követelik felhasználói oldalról (természetesen az eddigi funkcióinak biztosítása mellett) nagyon gyorsan el kell felejteni. Ahol ekkora és ilyen sokirányú csak az átmenő gyalogos forgalom, ott maximum kiemelt növénykazetták, rézsűk növényesítésében és a forgalmi irányokat elkerülő területek fásításában lehet gondolkodni.”

Ez a tér a közlekedés terének alakult ki, és az is marad. Súlyos tévedés azt hinni, hogy a város összes terének azonos a funkciója, és azok mind azonos módon kezelhetők. Itt a közlekedés dominál, ezt kell kiszolgálni.

„… közlekedéstervezés által uralt fejnehéz állapotot …”

Mivel a közlekedésé a fő szerep, logikus volt a közlekedési tervezők kulcsszerepe!

„… a megbízás karmestere jelen esetben is a közlekedéstervezés maradt, s az ágazat által jól-rosszul kitalált közlekedési nyomvonalakhoz és megállókhoz igazodva kellett az építész-tájépítész csapatnak véghez vinnie egy ráncfelvarrást.”

Ez így volt normális! Meglepődnénk a végeredményen, ha karmesterek, alternatív rajzfilm rendezők, Afrika-kutatók, sebészek, cukrászok irányították volna a tervezést. Egy szemészeti műtétnél sincs ez másként! A szemorvos a karmester, akinek sok egyéb orvosi szakma segít.

A közlekedés egy rendszer, melynek elemei szorosan összefüggnek egymással. Nem lehet a rendszer egyetlen pontján sem beavatkozni úgy, hogy az ne hasson a hálózat más pontjaira is. Akik viszont tudják ezeket a távolabbi hatásokat, következményeket is, ismerik ezek költségeit is. Kizárt dolog, hogy itt a közlekedéstervezők ne kaptak volna a megbízótól egy kőkemény pénzkorlátot. Megkapták, hogy meddig szabad nyújtózkodni!

Megpróbálhat valaki pénz nélkül okos lenni, de csak okoskodás lesz belőle.

„A ráncfelvarrás ezzel együtt meglehetősen eredményesnek mondható” Még szerencse, hogy voltak „ráncfelvarrók”. A cikk szerint az egyik mérnöki szakma mindent elrontott azzal, hogy helytelen szemléletével egy torzót alkotott, amit más szakmák megpróbáltak fogyaszthatóvá tenni.

„Ha mindez megtörténik és a sokat emlegetett, de a legkevésbé sem alkalmazott integrált tervezési szemlélet uralja a programot, akkor a most a Széll Kálmán térre költött 5 milliárd sokkal jobban tudott volna hasznosulni, hatásai sokkal nagyobbak lettek volna a budapesti jövő szempontjából.” Nyugodt lehet a cikkíró, hogy a közlekedéstervezők is az integrált szemlélet szerint dolgoztak. Ha esetleg valamilyen javaslatot mégsem fogadtak el valakiktől, akkor ez még nem jelenti e fontos elv figyelmen kívül hagyását. Tudják ők, hogy komplex feladatot komplexen is kell megoldani.

 A helyzetelemzésre, a koncepciók vitájára tényleg az építés befejezése UTÁN van szükség?

Minden munka a kiindulási helyzet feltárásával kezdenek a közlekedési tervezők. Ezt követik a változatok, a koncepciók legyártása, majd vitája. Sok-sok lépés után végre elkészülhet a kiviteli terv, a kivitelezés. Valóban komolyan lehet venni az építés után a helyzetelemzést, a koncepciók vitáját. Nem csupán játék ez, a „mi lett volna, ha …” kezdettel?

 A sivárság

 Gondoljunk hozzá 35 fok meleget és éjjel-nappal hőt sugárzó betont! Fölülről is és alulról is kapjuk az áldást. Embertelen környezet sikeredett! Tényleg így kell „ a szabad tereinket humanizálni”?

 „(ne feledjük a 4 dimenziót)”

Fordítva: minél hamarabb elfelejtjük, annál jobban járunk. Nincs szükség annak misztifikálására, tudományosításra, hogy fának idő kell a megnövéséhez!

 A legnagyobb botrány?

Mivel botrány sincs, akkor nem lehet legnagyobb sem! Lehet, hogy a hozzászólónak jól jönne itt is egy kis botrány?

„… a tér rendbehozatalának legnagyobb botránya, hogy a négyes-hatos végállomásának villamosforgalmát egy az egyben keresztezi a város talán legforgalmasabb gyalogos útvonala.” Szeretném megjegyezni, hogy hasonló adottságú zebrák a Nagykörút vonalán tömegesen fordulnak elő, lényegében gond nélkül.

 Hogyan lehetne a mai helyzeten javítani?

További fákkal humanizálni!Amíg megnőnek mesterséges árnyaló elemeket kellene kirakni az előállt kősivatagba a hőguta megelőzése céljából, a nyári forróságok idejére. Szép spanyol példák léteznek, csak alkalmazni kellene!Ivókutakat – működőket - kellene kihelyezni.Meg kellene szüntetni azokat a beton támfalas „virágágyásokat”, melyek csökkentik az amúgy is kis helyet, és melyek miatt kerülgetésre, értelmetlen többlet utakra kényszerülnek az emberek.Nagyon szegényes a tér információs rendszere, miközben az utazni kívánó emberek információhiánya tetemes. Hozzá kellene segíteni az embereket, hogy minél rövidebben elérjék céljaikat.Leszerelni azt a valamit, amit ma órának neveznek, mert – bár rém művészi –csak láthatatlan. Elemi dolog az, hogy látható legyen az óra. Vissza kell állítani a normális régi órát. Ezerszer jobb lenne a mainál! 

 A helyes megállapítás

"Muszáj leszögezni azt a tényt, hogy ez a tér akkor is egy napi 200-300 ezer ember közlekedését lebonyolító tér marad, ha a kritikusai ezentúl csak fejen állva közelítik meg."

 

bardóczi
2016.08.31.
10:40

@alfoldi2011: A Kalef nevet nem lekicsinylő szándékkal használtam, hanem azért, mert ez volt/lesz a tér egyik beceneve. Beceneveket pedig nem csak azok a helyek szoktak kapni, amelyeket lekicsinylünk, sőt. A tér ezzel szemben a róla megjelent eddigi publicisztikákat és internetes véleményeket olvasva valóban páriává lett, nagyobbrészt azok a részben igaztalan vádak és az össznépi lincshangulat vezérelt arra, hogy egy objektívebb mérlegelést kíséreljek meg a értékelésében, ugyanis szerintem a Széll Kálmán tér átalakulása nem egyértelmű kudarc, s mindenképpen több elismerést érdemel, mint amennyit szidják.

Ami a karmester szerepet illeti a tér szerintem elsősorban tér, nem közlekedési felület, a tereink pedig akkor tudnak kinézni úgy, ahogy, s akkor igazán szétesni, ha a fő szerep a közlekedésé lesz. Egy téren, amelyet 30-40 évente gombolunk újra nem biztos, hogy ugyanolyan elvek mentén kell újragombolni, amelyek 30-40 éve még korszerűnek számítottak. Ettől még nem a szemorvosnak kell lennie a karmesternek, de ha jelen esetben nem a közlekedésmérnökök uralták volna itt le a terepet, gyakorlatilag kész tények elé állítva az építészt és a tájépítészt, akkor valószínűleg a végeredmény is sokkal jobb (korszerűbb) tudott volna lenni.

A megoldási javaslatokról: 1. "további fákkal humanizálni" - ennek kapcsán megkérdeztem a tervezőket mi a helyzet. Gyakorlatilag minden olyan helyen, ahol fákat lehetett ültetni, ők fákat ültettek. A közlekedési irányok és a közműhelyzet ennyit tett lehetővé. Több fáért közművet kiváltani pedig még soha nem váltottak ki ismereteim szerint, jármű sávot sem sokat szüntettek meg zöldsávért.2. szerintem a téren vannak árnyékoló elemek. Közkeletű néven villamosváróknak is nevezik őket.3. a beton támfalas ágyások a tér alaprajzában pontosan azokra a helyekre kerültek, amelyek a fő átközlekedési utakon kívüli holt terek. Akadályozni szerintem nem akadályoznak semmit, ezzel szemben növelik a zöldfelületi arányt. Az áttaposás miatt ezen a téren a kiemelt ágyások alkalmazása az egyedüli járható út, szintben ez három percnél tovább nem működne, bár a döntött jellegük miatt még így is nagy a veszély, hogy áttapossák őket a használók.

városjáró
2016.09.09.
15:38

@bardóczi: 3. a beton támfalas ágyások a tér alaprajzában pontosan azokra a helyekre kerültek, amelyek a fő átközlekedési utakon kívüli holt terek. Akadályozni szerintem nem akadályoznak semmit, ezzel szemben növelik a zöldfelületi arányt. Az áttaposás miatt ezen a téren a kiemelt ágyások alkalmazása az egyedüli járható út, szintben ez három percnél tovább nem működne, bár a döntött jellegük miatt még így is nagy a veszély, hogy áttapossák őket a használók.

 

Márpedig az 59-61-es hüvösvölgyi utasvárója előtt, pont hogy egy ilyen zavaró betonháromszög ékelődik az útirányba, ahogy a 4/6-ostól a metróhoz vezető gyaloglási átlóba is. Továbbá a villamosvégállomás érkezési oldala mögötti kiemelt ágyások is zavaró akadályok a buszokhoz átmenet. 

Ami pedig az általam korábban említett "megafákat" illeti, természetesen nem egyetlen egy darab ilyen fahármasra gondoltam mint megafa, hanem arra a 5-6 (három-három egyedből álló) facsokorra amivel körberakták a teret. Jutott belőlük többek között a metróépület köré/mellé, az új BKK lelátó elejéhez, a tér villamosalagútjának közelébe és a Várfok u. aljához - a régi csobogó mögé - is.

Zöldi Anna
2016.08.30.
09:15

bár nem túl elegáns, de ajánlom a metszet köv számában megjelenő cikkemet. sok résztvevővel sikerült beszélnem, érdemes a dolgok hátterét is megismerni. a közlekedés be volt betonozva, a dizájnon vban lehet vitatkozni, a péknek örök bérlete van (botrány) a növényzet felét ellopták, a rámpa eleve nem mozgássérült rámpának készült, nem volt elég a lejtés - hiába h látszólag igen) ezért van ott lift. vannak hibák valóban, én itt lakom ötven éve, kicsit lélektelennek találom az átalakítást, de nem árt megismerni a tervezők véleményét és szándékait is a sommás véleményalkotás során. A széna téren lakom, metrókijáratra nincs szükség sztem ebbe az irányba, nem akkora a távolság a mammutig, ennyi sétát ki lehet bírni. valódi közlekedési átalakításra lett volna szükség (pl buszpályaudvar a széna téren), de erre esély sem volt. buda központi tere többet érdemelt volna öt milliárdnál, a készülő budapesti és vidéki prokjkektek költségeinek fényében pláne  terv az évtizedek során rengeteg volt. így marad, ami volt, csak kiverték a szemünket egy rendezett térrel, ahonnan elhajtották a társadalmilag kétesnek ítélt elemeket, h a budai polgár jól érezze magát. a megbízó fő célja a vandálbiztos fenntarthatóság volt, kb minden ennek van alárendelve. ami érthető, de ahogy valaki írta - ebben az országban egyelőre nem lehet az odafigyelést megúszni, szerintem nem is kell - a fenntartástól működnek a dolgok. néha (naponta) fel kéne szedni a szemetet, amitől hemzseg a rézsű. meg kéne nyitni a szuper nyilvánois WC-t mert az emberek a sarkokba pisilnek (láttam a jólöltözött urat ) és sarokból meg van jópár

aranyg
2016.08.30.
06:37

Én csak a kertépítészeti kivitelezéstől, meg fenntartástól kapok néha sikítófrászt:

hogy megint nem sikerült a mulccsal lefedni a csöpögtetőcsöveket, hadd éktelenkedjenek.hogy nem lehet havonta legalább egyszer kigyomlálni azokat a szerencsétlen ágyásokat.hogy damilos kaszával kell nyírni a tükörsima (már ahol, ugye) gyepet.hogy szakadó esőben kell működnie az öntözőrendszernek.hogy megint azokkal a csodálatos sárga dréncsövekkel kell megoldani a fák öntözését, ahol mellesleg soha egyetlen embert nem láttam, hogy legurítana egy-egy vödör vizet próbaképpen.Máskülönben szeretem a teret, érte haragszom, nem rá. Nyilván a non plus ultra az lett volna, ha még néhány csilliárd forintot beleöntenek, és leviszik a villamost terepszint alá, de szerintem ezt az unokáim se fogják megélni...

Pákozdi Imre
2016.08.30.
07:22

@aranyg: Valóban, a tér rendbehozatalának legnagyobb botránya, hogy a négyes-hatos végállomásának villamosforgalmát továbbra is egy az egyben keresztezi a város talán legforgalmasabb gyalogos átkelőhelye. A Budapest Kör egyik összejövetele előtt megkérdeztem erről Vitézy Dávid véleményét, aki - igen türelmetlenül, emelt hangon - a következőket mondta: ahhoz, hogy gyalogos aluljárót építsenek a szóban forgó villamos végállomás alá, az egész térrészt, a metróállomástól a Margit körútig alá kellett volna aluljárózni. Ez viszont a metróállomás egy szinttel lejjebbre helyezésével járt volna, ami - most figyeljenek - a város leghosszabb mozgólépcsőjének módosításával járna. A módosított mozgólépcső viszont már nem kapott volna működési engedélyt, mert ilyen hosszú járatú, csupán hárompályás mozgólépcsőt ilyen szűk alagútban ma már nem engedélyeznének. Fennmaradni viszont fennmaradhat.

városjáró
2016.08.30.
08:01

@Pákozdi Imre: Kedves Sándor, dicséred a fák pluszba ugró darabszámát, de magad is csupán facsoportokról beszélsz. Vagyis hiába nőtt az egyedszám, ha azokat kvázi egyetlen "megafaként" ültették. Olyan ez mint annak a kopasz rockernek az esete, akinek  a fején már egy szál haj sincs, da a tarkóján azért lófarokba fogja az ott még növő szálakat. 

Arról viszont nem beszélsz, hogy a téren újdosnágnak számító zöldkazetták mennyire útban vannak. Hogy áthatolhatatlan növényfalként állják útját a 4/6-os és 155/156, 128/129, 22/222 buszai között átsétálni kívánó utasoknak, vagy épp egy éles betonháromszöggel blokkolják a 61/59-eshez tartó gyalogosokat. Ugyanígy nem említed a sréhen pozicionált fémoszlopocskákon álló villamosvárókat, ahol az oszopok miatt nem csak hogy nem lehet normálisab elférni a várókban, de a 4/6-osnál már a leszállás utáni elvegyülés is akadályos. 

Átsiklasz afölött is, hogy a Várfok utcához vezető feljáró egy rámpával kezd, majd az egyharmadától érthetetlen mód léphetetlen lépcsőre vált. (Ütném, aki kitalálta!)

És megbocsájthatatlan hiba az is, hogy nem épült új metrófeljárat a Szána tér felé. És itt nem (sem) érdekel a vitézy féle mosakodás, hogy milyen sok engedélyt követelt volna meg, mert 5 Mrd-ba belekellett volna férnie. 

bardóczi
2016.08.30.
13:51

@városjáró: Nem egyetlen megafaként ültették, hanem zömében fasorokként, vagy facsoportonként több ponton. Ez azért nem egyetlen lófarok, minimum 4-5 varkoncs. A növénykazetták leírt elrendezése pedig remekül példázza a 20-as vagyok az a baj, 30-as vagyok az a baj, 80-as vagyok (az nem lehetek) az a baj problémakört. Van egy erős kívánalom (sőt követelés), hogy a téren legyen több a zöld (lásd még a kopasz rocker tarkóján a lófarokkal kérdéskört) és van egy másik, hogy minden viszonylat minden irányból megközelíthető legyen a lehető legrövidebb úton. A kettő egymásnak ellentmondó kívánalomból meg általában egy konklúzió szokott kijönni a végén: a tervező a hülye. Vagy?...

darvaskristof
2016.08.28.
16:01

Sajnos, amíg a Szilágyi Erzsébet fasor felől itt van az első metróállomás, addig a tér buszvégállomás marad. A 4-6-os villamos Alkotás utca és Hűvösvölgy irányba továbbközlekedtetése nagyobb lélegzetű beavatkozást igényel (Hűvösvölgy felé megállók átépítése, nem mindenhol férne el a hosszú villamos), de önmagában ezen nem változtatna, nem lehetne a budai buszokat akkor sem visszavágni és metrókapcsolat nélkül hagyni.

Az viszont kár, hogy a tér közlekedési tervezése az építészeti tervezéssel szemben egyáltalán nem nyilvánosan történt, a Főmterv által előre megtervezett forgalmi renddel kész tények elé állították a pályázaton induló tervezőket.

bardóczi
2016.08.29.
06:18

@darvaskristof: Idézet a cikkből: "kikerült a térről a város egyik legnagyobb köztéri buszlerakata"

darvaskristof
2016.08.29.
23:11

@bardóczi: Bocsánat, figyelmetlenül olvastam. Javítom is a hozzászólásomat.

zim
2016.08.10.
10:38

Komoly hibának tartom, hogy a lenti megállóktól nem lehet eljutni a Várfok utcába akadálymentesen (segédeszköz nélkül), pedig a széles rézsűben biztos megvalósítható lett volna egy ilyen rámpa, akár egy elnyújtott cikk-cakk vonalvezetéssel (ld. a kerekesszékesek mellett, a Normafa vagy a Vár irányába induló babakocsisokat is).

Hasonlóképpen, nem lehet normálisan átközlekedni az 5-ös megállójához a budai villamosoktól, mivel a szilánk alakban berakott épülettömeg mellett már nem maradt elég hely.

Egész elképesztőnek tartom, hogy a jegypénztár funkció helyére, középre egy sütőipari vállalkozás betonozta be magát, szétdúlva egyébként az építészeti koncepciót is.

A beérkező-induló 4-6-os villamosok pályáján való gyalogos átkrosszozás a Széna téri piac irányába ugyanolyan rosszul szervezett, mint volt, csak a magasított megállószint miatt még nagyobb a bulgakovi villamos elé esés esélye.

A heroikus túlkorosfacsemete-telepítések helyett, nem lehetett volna a ténylegesen a téren és a rézsűben meglévő lombos fákat figyelembe venni a tervezéskor..? (Talán, akkor maradt volna valami némi árnyék is a nyári napokra.)

A 70-es évek jellegzetes csúcsos-csavart szobor-csobogó kompozícióját lehetett volna egy nyugodtabb helyre is áthelyezni, ahol tényleg van az embereknek kedve pihenni körülötte.

Na és a legendás óra...

Pákozdi Imre
2016.09.07.
14:29

@zim: A "szilánk alakban berakott épülettömeg" fölösleges és tényleg útban van. Ráadásul a négyes-hatos villamos vágányai felé eső borítása csúnya, ideiglenességet sugalló, prespán-szerű etwas. Jól sikerültek viszont a hűvösvölgyi villamosok megállója mellé telepített, színes, ragasztott gyöngykavics felületek és azok berendezése (padok, fák, kőpadka). Ugyancsak klassz a rézsűs ücsörgő domb, közvetlenül a fentebb kifogásolt, félig üresen álló, "szilánk alakú" épület mellett.

A tér áttekinthetőbb, egységesebb megjelenésű és világosabb lett. Súlyos hibái (a 4-6 villamos végállomását átszelő gyalogjáró, a fenti, szilánkos épület odatervezése és megépítése, a rámpaként kezdődő, majd lépcsőként folytatódó rézsűút) nagyrészt annak köszönhetők, hogy sem a szélesebb szakma, sem a nagyközönség nem tehetett észrevételeket, mert a köz számára hozzáférhetetlen volt a megépíteni kívánt tervváltozat. Ugyanaz történt, mint a Kossuth tér esetében: az évek folyamán volt egy csomó pályázat, azokra beadtak száz tervet, amelyeknek a legjobbjait itt-ott meg lehetett ismerni (leginkább még az Építészfórumon). De a végső, megvalósítandó változatot NEM.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Gül Baba utca // Egy hely + Építészfórum

2024.01.30. 16:22
8:55

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

A Frankel Leó útról nyíló meredek, macskaköves gyalogutat sokszínű építészeti térfalai és ebből fakadó zegzugossága teszi Budapest egyik legromantikusabb utcájává. A hangulatos ösvényen keresztül lehet felzarándokolni a közel fél évezreddel ezelőtt épült Gül Baba türbéjéhez, az iszlám világ legészakibb szenthelyéhez.

Nézőpontok/Történet

Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény // Egy hely + Építészfórum

2024.01.16. 11:41
9:03

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.

Róth Miksa üvegműves, üvegfestő és mozaikművész volt. Művei megtalálhatóak az Országházban, a Zeneakadémiában, a Gresham-palotában és a Magyar Nemzeti Bankban, míg családja – a rendszerváltás előtt – hagyatékát Erzsébetvárosnak adományozta. Az Egy hely stábja a pesti "Chicagóba", a Nefelejcs utcai Róth Miksa Emlékházhoz látogat el.