A kikötő "agya" - velencei irányítóközpont

A C+S iroda, azaz Carlo Cappai és Maria Alessandra Segatini legújabb munkája a egy ipari csarnok felújítása, átalakítása volt Velencében, az Arsenale területén. Az elhagyatott 19. századi épületben helyezték el a kikötő majdani irányítóközpontját úgy, hogy az érzékeny felújítást visszafogott kortárs réteggel és a legfrissebb műszaki megoldásokkal egészítették ki.

HBB - HARBOUR BRAIN BUILDING
Csarnok felújítása a velencei Arsenale területén
A C+S iroda, azaz Carlo Cappai és Alessandra Segatini legújabb munkája egy ipari csarnok felújítása, átalakítása volt Velencében, az Arsenale területén. Az elhagyatott 19. századi épületben helyezték el a kikötő majdani irányítóközpontját úgy, hogy az érzékeny felújítást visszafogott kortárs réteggel és a legfrissebb műszaki megoldásokkal egészítették ki.

 

 

A HBB építészeti kialakítása a velencei Arsenale igazi atmoszféráját ragadja meg: ez a terület jellemzően üres csarnokok sorából áll, melyeket ideiglenesen foglalnak csak el különböző – építésre, javításra vagy egyszerűen csak tárolásra váró –  tárgyak (konkrétan hajók). A tervezési program egy olyan kikötői állomás létrehozása volt, ahonnan Velence tengeri kikötő forgalmát fogják irányítani a MOSE projekt majdani elindulását követően. Egyfajta, a hajóforgalmat felügyelő agyként működik, épp ezért kapta a  Habour Brain Building (HBB) elnevezést is.

 

 

Egy-két tárgyalótól és irodától eltekintve, a tér igazi lakói a számítógépek, melyek a forgalmat irányítják a kikötő kapuinak nyitásakor és zárásakor. Miután minden belső válaszfalat elbontottak, az Arsenale eredetileg meglévő “teza" épületének (teza = egyszerű, ipari jellegű, ácsszerkezettel fedett pajtaépület) szögletes terébe egy korten acélból állított kolosszust terveztek az építészek, ebben az egyetlen, szoborszerűen formált tömegben, illetve a felújítás során a talajba süllyesztett pinceszinten rejtve el minden gépészetet és műszaki installációt.

 

 

A 19. századból származó csarnok mesélni kezd múltjáról: a falak textúrája látható maradt a téglafelszínt lekövető, vékony vakolatréteg alatt. Ezen a textúrán változatosan törik meg a fény, játékba fog a tetsőszerkezetet alkotó faelemek különböző rétegeivel (rácsszerkezetek, gerendák és kitöltés), melyeket teljes mértékben felújítottak. Az eredeti épületszerkezetbe helyezett új elemek üvegezettek.

 

 

Az üvegezett függőleges paneleket nagyon vékony fa vázszerkezettel tervezték, így amellett, hogy a csarnok terét különböző helyiségekre osztják, mégis megmarad a “teza" hatalmas, egybefüggő terének hangulata. Ráadásul az egymásra rétegződő, változó felszínű különböző anyagok tükröződésének komplexitása tovább gazdagítja a teret.

A tető kortárs “bevilágító laternává" válik, mivel egy részén fotovoltaikus paneleket helyeztek fel (velencei, olasz felújítási munkák közül elsőként, csakúgy, mint a geotermikus szivattyúkat), hogy segítségükkel energiát termeljenek a HBB üzemeltetéséhez. A ház így megformált, kortárs rétege fény-árnyék játékot biztosít a meglévő térben, ugyanakkor a fenntartható építészet legkifinomultabb műszaki eszközeit alkalmazza.

 

 

A műszaki megoldás nem csupán kontrasztos, idegen tárgyként akar viselkedni a régi térben, hanem megpróbálja magát beírni az “épület emlékezetébe", azzal eggyé olvadni, a témájával, anyagokkal, színekkel és fénnyel beépülni abba a történelmi folyamatba, ami évszázadok alatt rakódott le rétegről rétegre.
 A fotovoltaikus cellák textúrája keskeny pászmákra szabdalja a fénysugarat, hasonlóan a velencei szalonok ólomüveg ablakaihoz vagy az ősi velencei padlók apró, színezett kőlapjaihoz. A fotovoltaikus panelek egyszerre viselkednek energiatermelő elemekként (a maximális előállított energia 4,8 kWp) és árnyékoló lamellaként.

A földszint klimatizálásához (60 méter mélyre nyúló) hőszivattyúkkal felszerelt hőközpontot üzemeltek be, első alkalommal Velence történetében.

 

 

A műszaki megoldás alkalmas az eredeti csarnoktér megőrzésére: a projekt technológiai installációja a lehető legvisszafogottabb, csupán kis, kör alakú bronz pontokként jelenik meg a fapadlón, miközben ezek a pontok valójában csatlakozásra lehetőséget nyújtó elektromos csatlakozások. A légkezelést két, a föld alatt elhelyezett kisméretű berendezés végzi. A légcsatornákat az úsztatott padló alá tették, a kifúvás a falak mentén történik, a beszívás a korten acél tömeg szélén. A számítógépes szerverszoba a pinceszinten található,  mert így biztosíthatóak a gépek számára előírt szigorú követelmények (22 °C és 45% páratartalom).

---

Harbor Brain Building - Arsenale 62, Velence

vezető tervezők: Carlo Cappai, Maria Alessandra Segantini
tartószerkezetek: Thetis S.p.A.
épületgépészet: Thetis S.p.A.
műszaki ellenőr: Giovanni Zarotti, Thetis S.p.A
generáltervező: C+S Associati

kivitelező: ICCEM, Venice
megrendelő: Magistrato alle Acque di Venezia tramite il suo concessionario Consorzio Venezia
fotók: Pietro Savorelli