Épületek/Középület

A kő illúziója - zeneművészeti könyvtár Werdenben

1/13

Helyszínrajz, forrás: Max Dudler Architects

Helyszínrajz, forrás: Max Dudler Architects
A homlokzat képe belülről nézve, fotó: Stefan Müller
A homlokzat részlete Stefan Müller munkáival, fotó: Stefan Müller
A homlokzat belülről, a könyvtár központi terén át, fotó: Stefan Müller
Munkaállomás, fotó: Stefan Müller
Az új épület a Folkwang Universität főépületével, fotó: Stefan Müller
Olvasóterem, fotó: Stefan Müller
A könyvtár déli oldala, fotó: Stefan Müller
Hátsó homlokzat a Klemensborn felől, fotó: Stefan Müller
Az olvasóterem képe, fotó: Stefan Müller
Főhomlokzat az udvar felől, fotó: Stefan Müller
Főhomlokzat az udvar felől, éjjel, fotó: Stefan Müller
A homlokzat részlete a Klemensborn felől, fotó: Stefan Müller
?>
Helyszínrajz, forrás: Max Dudler Architects
?>
A homlokzat képe belülről nézve, fotó: Stefan Müller
?>
A homlokzat részlete Stefan Müller munkáival, fotó: Stefan Müller
?>
A homlokzat belülről, a könyvtár központi terén át, fotó: Stefan Müller
?>
Munkaállomás, fotó: Stefan Müller
?>
Az új épület a Folkwang Universität főépületével, fotó: Stefan Müller
?>
Olvasóterem, fotó: Stefan Müller
?>
A könyvtár déli oldala, fotó: Stefan Müller
?>
Hátsó homlokzat a Klemensborn felől, fotó: Stefan Müller
?>
Az olvasóterem képe, fotó: Stefan Müller
?>
Főhomlokzat az udvar felől, fotó: Stefan Müller
?>
Főhomlokzat az udvar felől, éjjel, fotó: Stefan Müller
?>
A homlokzat részlete a Klemensborn felől, fotó: Stefan Müller
1/13

Helyszínrajz, forrás: Max Dudler Architects

A kő illúziója - zeneművészeti könyvtár Werdenben
Épületek/Középület

A kő illúziója - zeneművészeti könyvtár Werdenben

2014.08.01. 13:45

Projektinfó

Földrajzi hely:
Essen, Németország

Építészek, alkotók:
Max Dudler

Vélemények:
1

Zeneművészeti Könyvtár, Folkwang Universität

URL:
Max Dudler Architects

Tervezés éve:
2006

Építés éve:
2012

Bruttó szintterület:
5603 m2

Stáblista

Projektmenedzsment: Alexander Bonte
Generáltervező az építkezés alatt: Nattler Architects
Szerkezeti tervezés: Leonhardt, Andrä und Partner - Beratende Ingenieure VBI, GmbH, Berlin
Épületgépészet: Winkels Behrens Pospich - Ingenieure für Haustechnik GmbH, Münster
Fotó: Stefan Müller

Letölthető dokumentumok:

Egy történeti épületegyüttes lezárásaként, és három nagy zenei gyűjtemény közös otthonaként valósult meg a Folkwang Universität új könyvtárépülete Németországban. Max Dudler tervező egy fotográfussal együttműködésben különleges kő-üveg homlokzatot hozott létre egy speciális eljárással.

A Folkwang Művészeti Egyetem az egyik legnagyobb zenei gyűjteménnyel rendelkező intézmény Németországban. Eddig a közel 190 000 darabot számláló gyűjtemény – kották, hangfelvételek, képek, könyvek, stb. - különböző archívumokban, könyvtárakban voltak eddig, elszórtan a régióban. Mostantól azonban három különböző intézet – a Folkwang Egyetem, a bochum-i Ruhr Egyetem korábbi Zenetudományi Könyvtára, valamint a Duisberg-Essen Egyetem Zeneművelődési Osztályának – anyaga egyetlen tető alatt érhető el, az új épületben, melyet Max Dudler építész tervezett, és 2012 szeptemberében nyílt meg.

Helyszínrajz, forrás: Max Dudler Architects
1/13
Helyszínrajz, forrás: Max Dudler Architects

A Folkwang Universität der Künste Észak-Rajna-Vesztfália képzőművészeti és zenei szellemi központja. A fő campus a korábbi Szent Ludgerus bencés apátságban található, Essen-Werdenben, a Ruhr-völgy déli részén. A kis 8. századi együttest a 18. században hercegi rezidenciává bővítették, amelyet egy udvar köré szerveztek. Az új könyvtárépület építésébe az udvar déli oldalán fogták bele, amely egy 1969-ben lebontott 19. századi katonai kórházépület helye volt. 2006-ban Max Dudler nyerte meg a kiírt tervpályázatot.

1811-ben, a francia megszállás idején börtönt csináltak a werdeni apátságból. Később a porosz időkben is bővítették, és felépítették a déli oldalon állt, említett katonai kórházépületet. A bontás miatt azonban a megmaradt együttes képe előnytelenül felbillent. Anélkül, hogy a börtön eredeti formáját rekonstruálná, az új könyvtárépület hangsúlyos kristályszerű tömegével lezárja a déli oldalt. Az új épület keleti oldalához csatlakozik az ún. adminisztratív szárnya a régi apátságnak. Az épület léptéke összhangban van a szemközti oldali porosz-szárnnyal.

Az új épület a Folkwang Universität főépületével, fotó: Stefan Müller
6/13
Az új épület a Folkwang Universität főépületével, fotó: Stefan Müller

A Folkwang Könyvtár monolitikus tömege régi, egyenetlen kőfalak fölé épült. Max Dudler koncepciója a múzeumi vitrinből indult ki: egy külső burok védje a belső tartalmat. A kiszolgálóterek az olvasóterem köré vannak csoportosítva, amely az épület központjában helyezkedik el. A könyvespolcok szigorú rendszerben vannak elhelyezve, ezáltal közvetítve a térbe az egész épület arányait és struktúráját. Két bejárattal rendelkezik az épület: a főbejárat az épületegyüttes udvarából nyílik, egy lépcsősoron keresztül közelíthető meg, amely az együttes többi épülete bejáratához közelítő stílusban lett megformálva. A másik bejárata a Klemensbornról (egy útról – a szerk.) nyílik, amely vészkijáratként működik csak. A kölcsönzőpultok, médiakabinok, egy adminisztrációs rész, és a ruhatár a földszinten, az olvasóterem az első emeleten található. A pincében kaptak helyet a raktárak.

A homlokzat képe belülről nézve, fotó: Stefan Müller
2/13
A homlokzat képe belülről nézve, fotó: Stefan Müller

Az épület homlokzati kialakítását a fotós Stefan Müllerrel együttműködésben hozták létre. Minden egyes üvegtábla egy kőfelületről készült nagyméretű fotó mutatja, amely eredeti méretében láttatja a csiszolatlan követ. A fotókat speciális technikával applikálták az üvegre. A tizenkettes szám zenei jelentésére való reflektálásként tizenkét motívumom váltogatja egymást az egész kompozícióban. Ahogyan a reneszánszban a scagliola-technika (stukkómárványozás), úgy ez a speciális fotótechnika is alkalmas arra, hogy azt az illúziót keltse, mintha valódi kővel lenne felöltöztetve a ház. Ugyanakkor izgalmas feszültség keletkezik a rusztikus, feldolgozatlan kő textúrája és a sima üvegfelület valósága között. Az új épület sima üvegfelületei tökéletes illúzióját keltik egy csiszolt, monolit kőfelületnek. Az épület transzparenciája ezáltal megkérdőjelezhető lenne, de inkább játékosan megtöri a kinn-benn határát. Emberi alakok körvonalát láthatjuk mozogni. A beltérben puha, szűrt fényt alkalmaztunk. Esténként az épület kifelé ragyogva megvilágítja saját környezetét.

Olvasóterem, fotó: Stefan Müller
7/13
Olvasóterem, fotó: Stefan Müller

Az épület megerősített, merevített vasbeton vázzal valósult meg. Az üveghomlokzat az épület födémrendszeréhez rögzített. A vasbeton pillérek elhelyezkedése, arányrendszere a könyvespolcok méretéhez lett igazítva. A pilléreket cseresznyefa burkolattal láttuk el, amely anyag használata az olvasótermi polcokra is kiterjed. Nem az összes pillér tömör, némelyeket a légkeringető berendezés részeként belső kürtőkkel építettünk meg. A „csöveket" átvezettük a megerősített betonfödémeken is, így előnyösen kihasználva az épület hőcsapdáit. Ezt párosítva a hőcserélés rendszereivel, egy innovatív módját értük el az energiahatékonyságnak is.

Az épület berendezését – az asztalokat, székeket, polcokat – szintén Max Dudler készítette.

 

Vélemények (1)
Pákozdi Imre
2014.08.03.
06:41

A könyvespolc mint a könytár metaforája... Hm. Rászorul-e egy könyvtárépület, hogy könyvespolcra emlékeztessen? Ad-e többletinfót, elmélyíti-e tudásunkat, érzelmeinket, azonosulásunkat a könyvtárral, ha megjelenésében könyvespolcot idéz? Ekler a vele készült, éppen most olvasható interjúban ( http://epiteszforum.hu/elvek-es-nyelvek ) erről így szól: "Hogy egy könyvtárat hatalmasra nagyított könyvekből képzelsz összerakni? Őszintén, nem hülyeség ez? Dehogynem. De ki mondja meg, hogy ezt vagy azt meg szabad-e építeni, vagy sem?" Mindenesetre ez az esseni épület következetes, beteljesítve ezzel a talán leginkább közkeletű hiedelmet, amelyet a németekről táplálunk:-). Kívül-belül könyvespolc: belül szerencsésen, sőt, megkockáztatom, szépen, mert invenciózus, nagyvonalú a polcrendszerre rímelő, azt felnagyítva mímelő osztásrend és kiváló a színhasználat. Kívül már más a helyzet. Ekler idézett interjújának kezdőképe kínálkozik túlzással magyarázó párhuzamnak. Ha a valóságban egy olyan küllemű könyvtárral találkoznék, ideges lennék, mint minden, a művészet nevében elkövetett szájbarágási kísérlet láttán. Ez az esseni épület valamelyest elvonatkoztatottabb, de még mindíg kiábrándítóan lapos, mert túl közvetlen utalással él az épület funkciójára. Mondjuk olyan, mintha a keresztény templom nem tornyos, hanem Krisztus alakú szobor formájú lenne. Ráadásul a metafora (amely, ha ennyire közhelyes, talán már nem is az...) oltárán feláldoztatott a külső megjelenés összes egyéb funkciója: a környezethez való illeszkedés, a kontraszt-képzés, a tagolás sugallta megközelíthetőség, a belső térgazdálkodás érzékeltetése a tömegek játékával, minden. Van a könyvespolcot mintázó, szögletes épület, rajta az emeletek polc-szintjei, azon a könyvek, az ablakok. Egyszer ránézel, ezzel kész, vége. Másodszorra már csak az ment meg a kómától, ha belépsz....

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk