Nézőpontok/Vélemény
A Magyar Néprajzi Társaság állásfoglalása: a Városligetben méltó helyre kerülhet a Néprajzi Múzeum
2015.05.07. 15:16
A magyar néprajzi szakmai szervezetek és intézmények képviselői támogatják a Néprajzi Múzeum új épületben való elhelyezését, és véleményük szerint a Városligetbe tervezett új múzeum messzemenően alkalmas erre a célra – derült ki a Magyar Néprajzi Társaság által szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetésen.
A résztvevők szerint az építészeti tervpályázaton győztes terv megvalósulása esetén a gyűjteményi és a látogatói szempontok szerint is világszínvonalú, méltó otthona lesz a Múzeumnak.
A Néprajzi Múzeum elhelyezése időről-időre napirendre kerülő kérdés. Ez rendszerint sajnálatos módon nem a Múzeum nemzetközi rangú pótolhatatlan anyagát veszi alapul, nem a nélkülözhetetlen művelődés-, nemzetpolitikai küldetését és funkcióit mérlegeli, hanem egyszerű ingatlancserének véli a Néprajzi Múzeum új helyre költöztetését. A korszerű muzeológiai szempontok, illetve az intézmény jellemzőinek ismerete nélkül, a szakmai diskurzus mellőzésével megfogalmazott – esetenként deklarált – javaslatok hátrányosan befolyásolják a Néprajzi Múzeum működésének feltételeit. A magyar néprajzi szakmai szervezetek és intézmények képviselői részvételével zajlott Kerekasztalt a Magyar Néprajzi Társaság szervezte 2015. május 6-án.
A résztvevő akadémikusok, néprajzkutatók és múzeumi szakemberek kifejtették véleményüket a Néprajzi Múzeum költözésének kérdéseiről. Kemecsi Lajos főigazgató az intézmény működéséről, illetve az érvényes kormányhatározatoknak megfelelően a Múzeum Ligetbe tervezett költözés előkészítésről számolt be. Bemutatta a Múzeum fejlesztési elképzeléseit, az új múzeumi és raktárépület terveit, hangsúlyozva, hogy a Múzeum a Városligetbe „hazatér", hiszen 1906-ban a Millenniumi Kiállításból megmaradt Városligeti Iparcsarnok üresen álló épületébe költöztették a gyűjteményt, ahonnan 1924-ben költözött tovább. A Főigazgató hangsúlyozta azt is, hogy alapos szakmai munka előzte meg a Múzeumra vonatkozó építészeti tervpályázat kiírását. A Főigazgató beszámolójában kitért arra is, hogy a Néprajzi raktárkapacitását a Szabolcs utcában, barnamezős beruházás keretében felépítendő Országos Múzeumi Raktározási és Restaurálási Központ (OMRRK) a lehető legmagasabb színvonalon szolgálja majd.
Kósa László akadémikus a Néprajzi Múzeum elhelyezésével kapcsolatos évtizedes tapasztalatait foglalta össze, jelezve, hogy a Kilián laktanyát helyszínként már korábban megvizsgálta és elutasította az általa vezetett bizottság. Borsos Balázs a MTA Néprajztudományi Bizottság elnöke a világ népeinek a Néprajzi Múzeumban őrzött kulturális emlékeiről, míg Bodó Sándor a Magyar Néprajzi Társaság elnöke az archívumok, könyvtár, film és fényképtár, rajztár értékes örökségéről beszélt, rámutatva, hogy az új múzeum és az OMRRK felépítésével végre méltó helyre kerülhetnek a gyűjtemények. Paládi-Kovács Attila akadémikus a magyar örökségvédelemben, hagyományápolásban a Múzeumra háruló feladatkörről, a Városligeti elhelyezés európai párhuzamairól és a 140 éve tartó kultúrbotrányról, a Múzeum hányattatásáról osztotta meg véleményét a résztvevőkkel. Szerinte a múzeumi negyedben való elhelyezés egyértelműen előnyére válik a gyűjteménynek.
A Néprajzi Múzeum elhelyezésének zaklatott története során alapításától, 1872-től 1892-ig a Magyar Nemzeti Múzeum épületében működött. 1892-ben a Várkert Bazárba költöztették, de a nem megfelelő körülmények miatt 1893-ban már egy Csillag utcai bérház lakásaiban egyre növekvő alapterületen működött. Itt készült első állandó kiállítása is. 1906-ban a Millenniumi Kiállításból megmaradt Városligeti Iparcsarnok üresen álló épületébe költöztették a korábbi szűkös helyről. Innen az épületet és a gyűjteményt ért viharkár miatt 1924-ben költözött a Múzeum a Tisztviselőtelepi Gimnázium üres épületébe. A népligeti iskolaépületben (Könyves Kálmán körút 40.) 1929-től harminc teremben tárta a látogatók elé rendkívül gazdag anyagát. A Múzeum formális önállóságát 1947-ben nyerte el, amikor szervezetileg is kivált a Nemzeti Múzeum kötelékéből, és országos hatáskörű önálló intézmény lett. 1975-ben költözött a Kúria volt épületébe a Parlamenttel szembe. A fentiekben röviden összefoglalt történet is jelzi, hogy a Néprajzi Múzeum, amely a magyar népi kultúra legnagyobb és legkomplexebb gyűjteményét őrzi soha nem működött múzeum számára tervezett alkalmas épületben.
A városligeti új, korszerű épületben való megvalósítás a lehető legjobb és leginkább költséghatékony megoldás a Néprajzi Múzeum elhelyezésére, továbbá tudományos, művelődéspolitikai szempontból is ideális megoldás. Ennek megfelelően került a Néprajzi Múzeum az új Múzeumi Negyed koncepció első helyen megvalósítandó intézményeként a vonatkozó kormányhatározatba. Az intézmény részéről az elmúlt évek során elkészült az új alapkoncepció, megtörtént a részletes állapotfelmérés, illetve a műszaki tervezéshez szükséges adatok pontosítása. A múzeumi szakemberek kidolgozták az előzetes kalkulációt és ütemezést is a költözés költségeire vonatkoztatva. Megvalósult az elhelyezési, majd a nemzetközi építészeti tervpályázat is.
A Múzeum elhelyezésének optimális megoldását rögzítő kormánydöntés ellenére felmerülnek évtizedes távlatban már javasolt, s érdemi szempontok alapján elvetett megoldási javaslatok. Ezek között már 1999-ben is szerepelt – mint üres belvárosi ingatlan – a volt Kilián laktanya, melyet az első bizottság is tárgyalt, és a Néprajzi Múzeum befogadására alkalmatlan helyszínként elvetett. Az épület műszaki állapota 1999-ben (!) is rendkívül rossz volt, s ez az eltelt másfél évtizedben lényegesen romlott. A korábbi döntésekkel kapcsolatban született dokumentumok szerint műszaki-statikai és alaprajzi problémák is akadályozzák a múzeumi hasznosítást. Nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy lényegesen olcsóbb egy új múzeumépület felépítése, mint egy rossz állapotú régi, és a korszerű intézmény funkcióinak ellátására alkalmatlan objektum átalakítása. A Kilián laktanya állapota már az ezredfordulón sem tette elképzelhetővé, hogy a Néprajzi Múzeum rendkívül értékes gyűjteményeit az állományvédelmi szempontoknak megfelelően elhelyezzék ott. A költségtényező mellett a megvalósítási idő is alapvető jelentőségű. A szükséges tervezés, átalakítás, kivitelezés hosszabb időt igényel a rossz állapotú épület esetében, mint a korszerű technikákat alkalmazó és modern anyagokat felhasználó új épület megvalósítása.
A széleskörű szakmai részvétellel megvalósult Kerekasztalon elhangzottaknak megfelelően, a Magyar Néprajzi Társaság megítélése szerint az új tervezésű és kivitelezésű épület olcsóbb, gyorsabb és messzemenően jobb megoldás a Néprajzi Múzeum számára, mint a volt Kilián laktanya épülete.
forrás: ligetbudapest.org
12:27
Már megint valahol utat tévesztettünk...
Az Új Néprajzi Múzeumról
Pedig a Városligetben tervezett múzeumi negyed elképzelésben számos pozitívum van. Ezredéves történeti létünk bemutatására már az előző századfordulón itt jött létre a magyar kultúrát reprezentatívan bemutató múzeum együttes és ne felejkezzünk meg arról sem, hogy a svédországi Skanzen után itt épült fel Európa második, 24 parasztházból álló Néprajzi faluja, amely átfogó képet nyújtott a korabeli Magyarország szinte teljes, tárgyakban megnyilvánuló népi kultúrájáról. Most ismét a Városligetbe tervezett magyar néprajzi múzeum került a vita középpontjába.
A hírek szerint az Új Néprajzi Múzeum terveit egy francia tervezőiroda nyertes pályázata alapján készítik el. A baj csak az, hogy a tervezett épület sem nem magyar, sem nem néprajzi, de még múzeumnak sem nagyon látszik alkalmasnak. A Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkára tervezett épület leginkább egy szellős parkolóházra hasonlít. Nem sokat segítene rajta, ha egy felvetés szerint „magyaros minta” kerülne rá. Sajnos a néprajz szakma reprezentánsai (jobb híján) rábólintottak a tervre – remélve, hogy a magyar néprajzi muzeológiának lesz végre otthona. Hiába épül múzeumnak ez az épület, nem lesz megoldva a népi kultúra hiteles és reprezentatív bemutatása, mert a látványtervek alapján megjelenésével nem fejezi ki azt a szellemiséget, amit a benne őrzött tárgyak rejtenek és számunkra továbbhagyományoznak.
Érdemes felidézni a magyar néprajzi múzeológia lassan másfél évszázados történetének néhány fejezetét. Az 1872-ben Xantus János alapította gyűjtemény viszontagságos sorsa folyamán számos helyen működött, míg a Millennium után a városligeti Iparcsarnokban lelt otthonra, mivel ide kerültek az időközben lebontott Néprajzi falu berendezési tárgyai is. De itt sem működhetett sokáig. Az első világháború után a múzeum egy külvárosi gimnázium épületét kapta meg a Népligetben a Könyves Kálmán körúton, ahol hosszú évtizedeken át működhetett és meghatározó néprajzkutató egyeniségek országos jelentőségű intézménnyé fejlesztették. Sajnos közben a múzeum teljesen kinőtte az épületet, a kiállításokat végül be kellett zárni, mert nem fért el a rengeteg gyűjtött tárgy. Az 1970-es években eldöntötték, hogy a Várba költöző Nemzeti Galéria helyére, a Parlamenttel szembe, a volt Kúria épületébe költözik a Néprajzi Múzeum. Bár akkor ezt sokan ellenezték, mert a néprajzi tárgyak stílusban nagyon nem fértek össze a Hauszmann Alajos féle neoreneszánsz-eklektikus palota díszeivel, dehát a párthatározat döntött és a főigazgató a munkaértekezleten dörgő hangon kijelentette: „Elvtársak! Itt a Parlamenttel szemben politizálni kell és nincs helye semmiféle narodnyik és nacionalista elhajlásnak!” Így aztán lett a chilei menekültek tárgyaiból kiállítás valamint az őstársadalmak és a multikulturáció bemutatása. De nem lett a közönség által nagyon várt állandó magyar néprajzi kiállítás – egészen addig, míg a rendszerváltáskor egy néprajzos nem lett a kulturális miniszter.
A rendszerváltás óta már több kormányzat beterjesztette igényét az épületre, de nem sikerült a múzeum legalább kétmilliós tárgyi gyűjteményének megfelelő elhelyezéséről gondoskodni. Most talán ennek a lehetősége is feldereng. De milyen áron?
Szólni kell arról is, hogy a népi kultúra felfedezése óta a néprajz tudományos értékei sokszor termékenyítően hatottak a nemzeti kultúra művelőire, főleg egyes művészi ágak képviselőire. Most csak az építészeket emelném ki. Lechner Ödön volt az első, aki a 19. század végén népi motívumokat alkalmazott épületein a kor szecessziós ízlésének megfelelően, s evvel megteremtette a kortárs építészet jellegzetes magyar stílusát. A 20. század elején az erdélyi Kós Károly merített szűkebb pátriája népi építészeti hagyományaiból. Jellegzetes épületei példamutatóak voltak több nemzedék számára. Az 1970-es években fiatal építészek egy csoportja felfedezte a népi hagyományvilágot és a megfáradt modernizmus ellenhatásaként az organikus építészet formanyelvébe a népi motívumvilágot ágyazva új stílussal jelentkezett. Makovecz Imre vált e felfogás legfőbb képviselőjévé, egész pályafutását áthatotta a népi gyökerű és korszerű magyar építészetért való munkálkodás. Ha az ő műveire gondolunk, bizony elszörnyülködhetünk, ha meglátjuk a készülő Új Néprajzi Múzeum látványterveit.
Miért kell hagyni, hogy a magyar népi kultúra értékeinek megint ne legyen megfelelő otthona, amit majd hosszú ideig nem lehet megváltoztatni. Most még lehetne tenni valamit, hogy ne ez a terv valósuljon meg. Miért kell megint tévútra vinni egy ilyen nemes ügyet?
Dr Tarján Gábor
14:43
Méltó hely? Az a sarok háromnegyed részben egy átlagos pesti sarok. Átlagos pesti bérházakkal, átlagos pesti bérház allapotban lévő épületekkel. A negyedik oldal pedig lebetonozva is a park része. Vagyis egyrészt degradáló a környezet egy Nagy Magyar Nemzeti Izének, másrészt a beépítés invazív jellege miatt maga a múzeum válna tájidegenné, amit csak úgy lehetne feloldani, hogy mindkét irányban beépítik a sávot.Ezenkívül a méltó helyre került méltó épület méltóságának az utcaszerkezetben is illene megjelennie, akár az épület (Kúria, Szépmű), akár a telek (Nemzeti Múzeum) lehatároltsága révén. Ehhez pedig a Liget és a múzeum mögött egy valódi utat kellene kialakítani, újabb területeket elvéve így a parktól.Tiszta ötvenes évek, ahogy egy ennyire vállalhatatlan és kártékony elképzelést így megvastapsolnak a magukat szellemi elitnek tartók közül elég sokan, miközben a többség meg meg se szólal.
10:46
Sok mindennek lehetne méltó helye a Városliget, de azért ne feledjük, hogy ebből nem következik az, hogy az a Városligetnek jót tenne.
05:54
A hirado.hu tudósítása szerint:
"Paládi-Kovács Attila akadémikus azt hangsúlyozta, hogy bár elengedhetetlen a biodiverzitás megőrzése, a kultúrák legalább annyira veszélyeztetett helyzetben vannak. "Azok a gyűjtemények, amelyeket elődeink felhalmoztak és a Néprajzi Múzeumba hoztak, azok nem csak a magyar nemzeti örökség, hanem az egyetemes emberiség kulturális kincsei is egyben", ezen anyagok megfelelő megőrzése, tárolása és bemutatása legalább olyan fontos kötelesség - fogalmazott."
Ezt tartom én a Ligetprojekt egyik ősbűnének, hogy ez a két fogalom - kultúra és zöldfelület - és a hozzájuk kapcsolódó érdek kijátszható lett egymással szemben. Ez a kérdés így soha nem vetődhetett volna fel, ha nem a Ligetet szemelik ki építési területnek.
07:37
@mzsblogger: "Kósa László akadémikus a Néprajzi Múzeum elhelyezésével kapcsolatos évtizedes tapasztalatait foglalta össze, jelezve, hogy a Kilián laktanyát helyszínként már korábban megvizsgálta és elutasította az általa vezetett bizottság." Ezt az összefoglalót sajnálom, hogy nem hallottam, illetve nem hallhattuk. Ezért kérem - akár rövidítve is - közölje le az akadémikus úr, pl. itt, az építészfórumon. Ha ez túlságos fáradtsággal jár, akkor csak a volt Kilián-laktanya elutasításának megokolását, tehát a vizsgálat írásos anyagait, köztük indoklását tegyék közzé.
A Kilián-laktanyát pártolók ugyanis - elsősorban Bugár-Mészáros Károly jóvoltából - sokkal pontosabb érvekkel rendelkeznek, mint amilyen érveket a Városligeti Ingatlanfejlesztő Zrt. és holdudvara eddig bármikor elénk tárt a Néprajzi Múzeum Ligetbe költöztetésének megindoklására. Kétszer hallottam Bugár-Mészáros úr Kilián-laktanya melletti érvelését (egyszer másfél órás változatban, egyszer 20 percben) - hát, hölgyeim és uraim, tanítani kellene. Ő ui. helyiségről-helyiségre bejárta, méghozzá a felmérés igényével az épületet, és szintenként, teremcsoportonként, funkcióról-funkcióra konkrét elképzelésekkel rendelkezik. Beleértve az udvarok leendő szerepét is. Ez persze csak úgy lehetséges, hogy mint a tenyerét, úgy ismeri a Néprajzi Múzeum anyagát, beleértve (mert ugyancsak bejárva...) a raktárait is. Kérem az akadámikus urat és társait, hogy ezzel és ilyen szinten vitázzanak erről a közpénzből, a köz javára - vagy kárára - megvalósítandó projektről.
07:04
@Pákozdi Imre: Tisztelt Pákozdi Imre!
Meglapődve és kicsit szomorúan figyelem, azt, ahogy nem néprajzosok, nem múzeumi szakemberek magabiztosan találják ki hogy milyen legyen, hova kerüljön, milyen terekben működjön az új Néprajzi Múzeum. Önök pont azt, sőt még hatványozottabban csinálják, amit olyannyira kritizálnak az egész Városliget projekttel kapcsolatban: az érintettek (jelesül a Néprajzi Múzeum, múzeumi szakemberek) megkérdezése, meghallgatása, mgismerése és megértése nélkül jelölnek ki tereket. Ennek a törénetnek a kabaréba illő one-man-show-ját adja elő több éve Bugár-Mészáros Károly, aki a Kilián laktanyát lehet, hogy ismeri, de a Néprajzi Múzeumot biztosan nem. Benézett néhány raktárba, amikor a Kúria építészettörténetét megírta. De, hogy a múzeumról közelebbit nem tud és alap adatait és tevékenységét sem ismeri az biztos. Ezért születhetnek ilyen ötletek, hogy "az orvosi szobába kerülne a [nem létező] népi gyógyászat". Ezt és hasonló ötleteit olvasva az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen! A Kilián ötlet nem szól másról, minthogy a régi laktanya épületbe, azt megőrizve hogyan lehet egy elképzelt Népajzi Múzeumot bepaszírozni. Pedig minden adat azzal kapcsolatban elérhető, hogy a Néprajzi Múzeum, hogyan képzeli el 21. században egy modern múzeumot az egyes terek nagyságával, funkcióival, működési (műtárgyvédelem-raktárak, közönségszolgálati terek stb.) sajátosságaival. Ezt a elmúlt 3 évben részletesen kidolgozta és ezen szakmai elképzelések alapján született meg az építészeti pályázati kiírása a városliget szélén a lebetonozott parkoló helyére tervezett épületre (ezek az adatok lassan 2 éve elérhetőek!). Vagyis akármilyen épületbe is kerül a múzeum ezek kellenek, hogy a minimum paraméterei legyenek!
Azt gondolom, hogy a minimum elvárás, hogy a féktelen ötletelés előtt az ötletelők ezeket az adatokat, elképzeléseket ismerjék, mert egy múzeum új épületbe helyezése nem annyiból áll, hogy a jelenlegi, kényszerből kialakított helységeit átpakoljuk egy másik alaprajzilag, állagában katasztrofális épületbe!
Üdvözlettel:
Bátky Zsigmond, Györffy István és még sokan mások nevében, akik azért dolgoztak az elmúlt 120 évben, hogy végre egyszer a Néprajzi Múzeum egy múzeumnak épült épületbe költözzön
09:31
@Bátky: Úgy látom, hogy a Magyar Néprajzi Társaság - élén Kósa akadémikussal - még mindíg nem tárta a közvélemény elé a volt Kilián-laktanya, mint lehetséges Néprajzi Múzeum-épület elvetésének indoklását és pláne nem annak írásos dokumentációját. Ha azt hiszik, hogy babra megy a játék, tévednek. Olyan sok pénzről és annyira fontos természet- és városvédelmi kérdésről van szó, hogy a leghatározottabban követelem a fenti, közérdekű adatok közzétételét.
Természetesen fenntartom, hogy méltatlan feltételezés, miszerint Bugár-Mészáros Károly ne ismerné a fenti nick mögé bújt illető által említett múzeumi programkiírást. Már amennyiben az valóban létezik és hozzáférhető.
08:42
@Bátky: Ezt az írást olvasva az az érzése az embernek,hogy úgy látszik semmi sem változott lovasnemzeti technikáink kialakulása óta,mindenki fordítva ül a lovon és hátrafele lődöz, csakhogy akik a nyomában lovagolnak az nem az ellenség,hanem mi magunk vagyunk, saját vérei, a többszörösen érintettek. Az, hogy a Néprajzi Múzeum - gyerekkorunk óta kedvenc múzeumunk - ne a Kúria épületében lakjon, arra nincs mit ellenvetni. Hogy egy bármilyen magyar múzeumigazgató szeretne korszerű , tudományát jobban szolgáló épületbe költözni, az is természetes. Minden bizonnyal tolonganának a többi szakterületek is jogos igényeikkel, ha megkérdeznénk őket. Az sem baj,ha éppen a néprajz, amely Kósa László kiváló könyvéből tanulmányozható ( A magyar néprajz tudománytörténete.Osiris kiadó) és amelyből megtudhatjuk, hogy ez a nem túl régi múltra visszatekintő tudományág amely napjainkban jelentős identitáskeresési, módszertani problémákkal küzd, kap hirtelen lehetőséget jobb körülmények kialakítására. A könyv recenziójában ezt olvashatjuk:
„A néprajz versenyhelyzete abban áll, hogy értékeit továbbra is becsülje a tudomány, igényelje és elfogadja a társadalom. Tudatosítani kell magában a lehető legmélyebben, hogy jövőjét meghatározza, hol lesz a helye a XXI. század szellemi körképén, ez pedig elsősorban rajta, munkáján, ügyszeretetén, felelősségérzetén múlik!”
De erről Ön, Önök nyilván mélyebb ismeretekkel rendelkeznek és ez a tudománya iránti felelősségérzet az Ön írásából is nyilvánvaló, bár nemigen tudjuk kit tiszteljünk az Ön személyében, a nicknév amelyet választott a magyar néprajz egyik legtiszteletreméltóbb egyénisége, próbálom Önt ebbe a képbe helyezni.
Az, hogy ez milyen áron és módon történik meg, az viszont nem egy belterjes múzeumi ügy, hanem mindannyiunk közös ügye.Tehát a múzeumlátogatóéké, a városlakóéké, a tudományág művelőié és a magyar adófizető állampolgároké együttesen. Ha jól értem, a Néprajzi Múzeum első és legfontosabb szempontja, hogy végre egy korszerű és méltó hely álljon rendelkezésre. Ez egy tiszteletreméltó és jogos szándék. Az már kevésbé, hogy a hely , ahol ez a törekvés teret kap, ne lenne meghatározó.
Mintha épülhetne ez a ház a Vérmezőre, a Városmajorban, a Nagykörúton keresztbe, sőt akár talán a Kilián laktanya helyén is, ha azt valaki gondosan eldózerolná és építene helyette egy szép, új, korszerű múzeumot. Az tehát szinte mindegy,hogy hol, csak legyen. Érteni vélem a szakmai türelmetlenséget, ki ne szeretne ideális körülmények között dolgozni. A város azonban egy élő szövet, az operációnál nem közömbös, hogy a fül helyére egy lábat varr a sebész vagy fordítva.
Ez az írás, "Bátky" írása, sajnos nem a megfelelő irányba nyilaz. A konkrét ellenvetések Bugár-Mészáros Károly urat illetik, ha jól értem az itt leírtakat és nem a Városliget védőit egyben. Nem mellesleg ezek az emberek veszik a fáradtságot és eljárnak olyan fórumokra, ahol hangot adhatnak más szempontú, de ugyanolyan súlyú ellenvetéseiknek. És ez a vélemény NEM a Néprajzi Múzeum remélt jobb körülményei ELLEN fogalmazódik meg !
A minap lezajlott, a Nemzeti Hauszmann tervet elemző konferencia külföldi meghívottjai, de belföldi tudósai és szakmai mentorai egyaránt arra mutattak rá, hogy hosszas és kimerítő, kölcsönös, megértésen és kompromisszum készségen alapuló párbeszédek, viták elemzések, újraelemzések nélkül NEM VÁLLALHATÓ egy ilyen léptékű beavatkozás, a várost és az egyetemes magyar kultúrát évtizedekre meghatározó döntés. Miután nem tudhatjuk,hogy személy szerint ki volna Ön, azt gondolom,hogy Önnel nem találkozhattunk ezeken a fórumokon, holott fontos lett volna vagy fontos lenne még most is meghallgatni az Ön , az Önök(akikről feltételezem, hogy a néprajz iránt elkötelezettek) véleményét. Önök, mint tudós emberek, nyilván messzemenően tisztában vannak ennek az elemző folyamatnak a fontosságával.
A címzettjei, az Ön döbbenetet kifejező írásának, nem az építészfórum olvasó és író tábora, hanem azok az állami döntéshozók, akik Önt és minket megkerülve hoznak íme, ahogy Ön is írja, megosztó és egyeztetések nélküli döntéseket
Ezen lehet sírni vagy nevetni, ki hogy gondolja.
Még egy: csak csendesen megjegyezném, ha a Néprajzi Múzeum történetesen nem a volt Kúria épületében lakozna, hanem mondjuk a zseniális Lechner Ödön zseniális múzeumépületében (amelyről tudjuk,hogy réges-régen nem felel meg a korszerű múzeumozás követelményeinek, mégsem löknénk le a térképről ilyen indokkal), akkor sajnos Önök lépnének be rettegve nap, mint nap a múzeumukba, hogy ma melyik kerámia dísz zuhan a fejükre. (Mert most a nem kevésbé jelentős és fontos Magyar Iparművészet múzeumi apostolai teszik ezt.) Ez esetben ugyanis senkit nem érdekelne érdemben a néprajz- antropológia- kultúrantropológia múzeumi mondanivalójának bíztató, korszerű jövője.
Volna még egy csendes megjegyzésem. Az itt megszólalók nicknevei ezt-azt jelentik. Arra eddig senki nem vette a bátorságot, hogy valamely megsüvegelt nagy előd nevét használja. Egyszerűen azért, mert nem illik. Ha nagyon szeretnénk mégis hasonlítani mondjuk építészként Ybl Miklóshoz, ami egyáltalán nem szégyellnivaló óhaj, akkor természetesen valami kis változtatással jelezzük, hogy nem a Mester tiszteletreméltó presztízsét toljuk magunk előtt, mintha ezzel jelentősebb lenne a mondanivalónk másokéval szemben.
Ybl Miklós kávéházi asztaltársasága mindenesetre nem fogadta volna a köszönését sem annak, aki azzal mutakozott volna be, hogy ő egy Palladio.
08:09
"a Magyar Néprajzi Társaság megítélése szerint az új tervezésű és kivitelezésű épület olcsóbb, gyorsabb és messzemenően jobb megoldás a Néprajzi Múzeum számára, mint a volt Kilián laktanya épülete." - mondják ezt a hobbiépítész államigazgatási zsenik, akiket a versenyszférában soha nem alkalmaznák a szakmában.....ha-ha-ha-HA