A Magyar Távirati Iroda, azaz az MTI székházának hírközlési üzemépülete

Folytatjuk sorozatunkat a fővárosi helyi védettség táguló köreiről, melynek keretében közelebbről is szeretnénk megismertetni Olvasóinkkal olyan modernebb emlékeket, amelyek értékei nem biztos, hogy mindenki számára elfogadottak vagy éppen "könnyen emészthetőek". Őry Júlia, Ezüst Ácsceruza díjas író ráadásul egy olyan jelentős épületet mutat most be, melynek tervezőjének két jelentős munkája elpusztult már e "meg nem értettség" okán. Reméljük, az MTI székháza nem jut ugyanezen sorsra.

„Magyarországon persze minden kicsit más. Mindenhol kicsit más, de az ember itt él. Budapest nem volt Prága és nem volt Párizs. Budapest Budapest-e – ez a kérdés és ez a válasz."
(Esterházy Péter: Ami nincs és ami van. Az ún. 80-as évekről. A halacska csodálatos élete, 1991)

A fővárosi építészeti értékvédelem célja Budapest épített értékeinek megőrzése, továbbörökítése. A Fővárosi Önkormányzat 1994 óta veszi védelmébe „azokat az épületeket, amelyek a város hangulatát meghatározó építészeti értékkel bírnak" – írja Erő Zoltán, Budapest főépítésze a Védett kincseink. Fővárosi helyi védelem 1994–2019 című kiadvány előszavában.¹ A kiválasztott épületekre irányuló gondoskodó figyelem és jogi szabályozás remélhetőleg elegendő ahhoz, hogy ezeknek a házaknak ne csak letűnt múltjuk, de aktív, használatban töltött jövőjük is legyen. A 2020-as években már a 80-as évek értékeinek védelme is abszolút aktuális. Tényleg felgyorsult az idő. 

A város hangulatához számomra elengedhetetlenül hozzátartozik a Naphegy tetején álló MTI székház, Virág Csaba műve. Nem Budapesten nőttem fel (de azért nem messze, Gödöllőn), tizenkét éve vagyok pesti. A Naphegy sokáig csak valami egészen távoli, megközelíthetetlen környéknek tűnt, pláne ezzel a földrajzi névvel, ami szinte a mesék birodalmába emeli a helyet. Lehetséges, hogy aki elmerészkedik a 178-as busszal egészen a végállomásig, az egy másik dimenzióba, párhuzamos univerzumba érkezik?

Ezt a furcsa érzésemet csak fokozta, hogy amikor először jártam ott ténylegesen –  barátokhoz esti vendégségbe érkezve, sötétben láttam meg az épületet, aminek drámaisága, izgalmas, minden nézetből változó formája, magasba törő antennái, kivilágított függönyfala, az elképzelt benne folyó lázas munka dinamizmusa – azonnal megragadta a figyelmemet és erősen hatott rám. Virág Csaba a házról szóló minden írásában és interjújában leszögezte, hogy „földre szállt űrállomásként" gondolta el ezt a művét. Azt gondolom, a mű erőteljes kisugárzása, atmoszférája átélhetővé teszi a hasonlatot.

Erre a cikkre készülve egy márciusi napsütötte vasárnap délelőtt jártam többször körbe az épületet. A 2023-as valóság a mindent megmutató napfényben prózaibb: málladozó kerítéslábazat, lepergő festés, kosz és szemét, elhanyagoltság. Az épület körül több ponton az elvadult növényzet erőteljesen jelen van: erős kontraszt a függönyfal előtt magasodó magas, göcsörtös zöld fák, a szétterülő borostyán látványa.

Ehhez a speciális funkcióhoz választotta Virág Csaba a high-tech formanyelvet, „gépesztétikát", ami a 70-es évek óta nyugaton már emlékezetes és sok esetben éles vitákat kiváltó házakat eredményezett a legnagyobb építészek keze alatt. Csak két példát említenék: az egyik az 1977-ben átadott párizsi Pompidou Center (Renzo Piano és Richard Rogers), a másik a londoni Lloyd’s Building (Richard Rogers, 1978–1986) – ezek a házak mára kultikus státuszban vannak.

Virág Csaba háza vitathatatlan értékei és a hazai építészetben egyedülálló pozíciója – mint a high-tech irányzat magyar példája – mellett kétségtelenül sokak ellenérzését, értetlenkedését is kiváltotta szakmai körökben és a nagyközönség szemében egyaránt. Még egy 2022-es újságcikkben is megkapta a „groteszk" és „fenyegető" jelzőket.²

Azt gondolom, vitán felül kell állnia, hogy ez a ház olyan építészeti értéket képvisel, ami alapján biztosítani kell helyét a védett épületek sorában. Hogy pontosan mik ezek az értékek? A továbbiakban következzék a ház története.

1985-ben Virág Csaba, aki akkor már több országos jelentőségű, innovatív munkájával bizonyította, hogy a korszak egyik legkimagaslóbb tehetségű építésze, a LAKÓTERV vezető építészeként meghívásos tervpályázaton nyerte el a feladatot a Magyar Táviroda Iroda Naphegy téri épületének bővítésére, a hírközlési üzemépület megtervezésére. Az építész a villamosság és híradástechnika bonyolult területére már korábban beleásta magát (Virág racionális építészete elmondása szerint minden esetben a funkcióból indul ki, amit a tervezőnek nagyon pontosan ismernie, értenie kell³), az aranyhegyi TV székház pályázaton Pázmándi Margittal közös, emlékezetes pályaműve első díjat nyert (1967), megtervezte az MTV 4-es stúdióját (1972), 1979-re készült el az Országos Villamos Teherelosztó, és az MTI székházzal párhuzamosan épült meg az MTV 8-as és 9-es stúdiója Óbudán (befejezés: 1991).

A Magyar Távirati Iroda 1881-ben alakult meg, a világon hatodik hírügynökségként, és a két világháború között világszínvonalúvá vált. Több millió tételes fotóarchívuma kiemelkedő jelentőségű. A Naphegyen felépült, Hidasi Lajos (KÖZTI, 1950) tervezte szocreál székházába 1953-ban költözött át a rádió pesti épületegyütteséből.⁴ Érdekes, hogy erről az irodaházról lesújtó vélemény jelent meg a Budapest folyóiratban 1968-ban: „… az MTI székház éppen a város egyik legexponáltabb panorámájában jelenik meg bántóan disszonáns elemként, a maga sivár és ezen a helyen megengedhetetlenül túlméretezett tömegével."⁵

Virág Csaba megbízása ehhez a meglévő, ötemeletes, horizontálisan elnyúló, egy ponton megtört, elég ötlettelen, fegyelmezett neoklasszicista téglatesthez kapcsolódó új szárny tervezésére szólt. Felelősségteljes és nagyon izgalmas feladat a speciális műszaki követelményeknek megfelelő épület megalkotása, ami elhelyezkedéséből fakadóan – a Naphegyről a budai várra látunk rá – városképi jelentőségű. A megbízót dicséri, hogy nem óvatoskodott, Virág Csaba elképzelését elfogadta⁶, aki a funkcióhoz megfelelő szimbolikát a „földre szállt űrállomás" képében találta meg: „(…)a térstruktúrát úgy kell formálni, hogy az kifejezze önmagát, az objektum célját, rendeltetését, működését…" – mondja Virág.⁷

A helyszín a Naphegy tér – Orvos utca – Lisznyai utca – Fém utca határolta trapéz alakú telek. A szocreál tömb mellett egy háromszögletű telekterület maradt szabadon, Virágnak ide kellett elhelyeznie az új épületet. A háromszögbe rajzolt kör alaprajz maximálisan kihasználja a helyet, egyben a funkció igényelte nagyteres – folyosók nélküli – kialakításnak is tökéletesen megfelelt. A pince + földszint + öt emeletes, henger formájú tömeget finom osztású üveg függönyfal veszi körbe, lágy megjelenést nyújtva. A szintek alapterülete nem azonos (az összterület szintenként kb. bruttó 1121 m2). A szintenként szükséges alapterületnek megfelelően a henger három különböző irányból különböző módokon van lehasítva. Az épület tartószerkezeti rendszere is az elvárt egyterűséget szolgálja. Áll egyrészt a kör középpontjára szerkesztett, 9,6 méteres raszterben álló négy nagy acéloszlopból, másrészt a kör vonalára – illetve a henger palástjára – szerkesztett négy pilonszerkezetből, illetve a körbe szerkesztett négyzet lecsapott sarkain megjelenő páros oszlopokból. A tartószerkezetnek ez a fajta kiszerkesztése a homlokzatra biztosítja a belső nagyterek flexibilisen alakítható térstruktúráját.

Az egyes szintek átlátható, nagy szerkesztőségi terek: belpolitikai szerkesztőség, külpolitikai szerkesztőség, hírközpont, műszaki irányítás. A kisebb terek (mosdók, társalgók, teakonyha) az épülethéj mentén csoportosulnak. A külső szerkezeti pilonokban praktikusan a menekülőlépcső, a szárnyat a régi épülettel összekötő üvegezett acélhidak bevezető folyosója és a gépészeti berendezések kaptak helyet. Az üvegfalakon át kívülről belátni a szerkezet, „az űrállomás" belsejébe, ami az esti kivilágításban látványos igazán.

A Naphegy térre néző főbejárathoz hangsúlyos, a járdáig kifutó fekvő acéltraverz mutatja az utat, előtte kisebb teresedés (a terveken „plaza") terül el. A főtömeg hengeréhez kapcsolódó, félbevágott, félköríves tornyot, benne lépcsőházzal a főhomlokzat pilonjából induló közlekedőtér metszi, a négy szinten „kiugró" üvegdobozok napos terek. Az épület koronája az a tartószerkezet, amihez a különböző tetőantennák vannak rögzítve, önálló épületrészként érvényesülve. Az antennatorony a tetőről 22,55 méter magasra nyújtózik, a torony csúcsa a talajszinttől 70 méter magasan van.

A ház kivitelezése a korszak magyarországi ipari lehetőségei között „az elvágyódást és a lehetőségek heroikus meghaladásának invenciózus kísérletét tükrözi"⁸ – Szabó Levente mondatát Bán Ferenc nyíregyházi művelődési házáról (1969–1981) ebben az esetben is érvényesnek gondolom. A műszaki megvalósítás nehézségeiről még egy idézet Virágtól: a ház „a piacon meglévő belső bordás függönyfallal, Vierendel tartó-szerű, külső alumíniumcső erősítéssel készült. Ezeket a szerkezeteket a Fémmunkásnál egy-egy lelkes kolléga és szerénységem szerkesztettük össze kisipari módszerekkel, és nagy rizikóval, hogy vajon sikerül-e."⁹

Az épület összképéhez feltétlenül meg kell említeni, hogy a ház visszafogottan ugyan, de színes: halványzöld és meleg barna árnyalat váltakozik harmonikusan az üveg függönyfal tompa csillogása mellett. Virág a Magyar Építőművészet 1985/5-ös számában publikálta először a tervet, tervvázlatokkkal, axonometriával, makettel. A megvalósult ház ehhez képest több ponton változott, látványos különbség például, hogy a Naphegy térre néző, főbejárati oldalhoz a régi és az új épület összekapcsolásaként kulisszahomlokzatot képzelt. Virág szerette volna, ha a meglévő szocreál ház helyreállítását is rábízzák, elképzelése szerint „kissé túljátszott posztmodern" stílusban nyúlt volna hozzá.¹⁰  Az első emeletet 2006-ban a Geon építészstúdió (Pethő László és munkatársai) alakították át a korábbi cellás rendszerből egyterű struktúrává.¹¹

A kicsi gyerekkora óta építésznek készülő Virág következetesen és nagy ambíciókkal haladó pályája során mindig messziről igyekezett kerülni a középszert. Figyelemmel kísérte világhíres kortársait – Renzo Piano, Richard Rogers, Norman Foster, Frank O. Gehry –, és elnyert feladatait a hazai pénzügyi, technikai és kulturális kötöttségek mellett hatalmas energiaráfordítással igyekezett nem provinciális, a lehetőségek határait feszegető módon megoldani. A maguk idejében revelatív erejű Virág Csaba-házak fogadtatása szokatlan megoldásaik, „nem könnyen érthetőségük" miatt mindig ellentmondásos volt, de „önmagában az a tény, hogy a megépült házaim és a közízlés nem vagy ritkán találkozik, nem igazán bánt, és nem is nagyon érdekel. Abban tetszelgek, vagy pontosabban az a meggyőződésem, hogy az a fajta építészet, amelyet művelni próbálok, az »igazi, modern építészet« irányvonalában fekszik, és szerény házaim sora ezt az irányt konzekvensen és töretlenül képviseli."¹²

A házról szóló kritikák – annak értékei mellett – túlméretezettségét, a hely szellemétől való idegenségét, nem elég jó műszaki kivitelezését kifogásolják. Azt Virág is elismerte, hogy ez a ház „az akkori hazai technikai lehetőségek maximális túlfeszítése volt."

Az egyedülálló funkció miért ne vonna maga után egyedülálló megjelenést is? Az épületre a magyarországi high-tech építészet alapvető példájaként szokás hivatkozni. A Magyar Építőművészet 1991/1-es tematikus számában (High-tech mifelénk) Simon Mariann foglalja össze a tudnivalókat erről a modernista stílusirányzatról.¹³

 A tudományba vetett hit, a csúcstechnológia ünneplése, a jobb jövő felé haladás optimizmusa szólal meg a high-tech épületekben, amelyekből nem hiányzik az érzékenység, a finom részletek iránti figyelem sem. Az MTI székház a high-tech építészet jellemző térszervezési koncepcióját alkalmazza: „A »kiszolgált« és a »kiszolgáló« terek kettősségének Louis Kahntól ismert elvét érvényesítve a belsőből az épület szélére, olykor a homlokzaton is kívülre kerül a szerkezet, a gépészet, a mellékhelyiségek – ahol aztán mindez díszítőelemmé válva főszereplővé lép elő."¹⁴

Turányi Gábor 1991-es véleménycikkében védelmébe vett a házat. Nem látja túlzottan nagynak, a régi és az új épület találkozása szerinte bravúros, és az egész épület óriási mesterségbeli tudást mutat, és „elegáns, szellemes, nagyvonalú." Az egyetlen igazi problémát a kivitelezés rossz minőségű, durva megoldásaiban látja.¹⁵

Az Építészeti kalauz – Budapest szerzőpárosa, Arne Hübner és Johannes Schuler a „radikális és Budapesten csak ritkán fellelhető modernitást" képviselő házon Nicolas Grimshaw épületeinek hatását érzi.¹⁶

György Péter 1993-as tanulmányában a budapesti high-tech építészet példáit elemzi (Virág Csaba és Marillai Árpád mellett Finta József és Zalaváry József épületeit). A „pazarlás és a jólét állandósult, totális érzéki bizonyításaként" értett technicista, a kapitalizmus szellemében gyökerező stílusirányt a 80-as évek Magyarországán idegen jelenségként látja, a megvalósult házakat környezetüktől elszakadó szigetként. A Naphegy téri ház véleménye szerint impozáns épület („egy jelzésnyi Manhattan") – analógiaként a vele egyidős bécsi Haas Haust (építész: Hans Hollein, 1986–1990) – említi, de túlméretezettnek látja, a hazai ipar a nyugatinál sokkal silányabb lehetőségei miatt kivitelezésében kompromisszumra kényszerítettnek. Alapvető kritikaként a ház környezetével való kommunikációképtelenségét hozza fel, amely nem megfelelő módon uralja környezetét.¹⁷

Nem tudom, hogy az épület ma mennyire felel meg feladata műszaki követelményeinek. Láthatóan ráférne a felújítás, amivel talán az egykori kivitelezési hibákat is lehetne korrigálni. Értő rehabilitációval, a zöldfelületek, a kerítés rendbetételével, a ház funkciójáról, történetéről szóló magyarázó táblával környezete számára vonzóvá lehetne tenni.

2020-ban Virág Csaba neve sokat forgott az építészeti sajtóban, hiszen két nagyszerű, progresszív háza a szakmai tiltakozások ellenére végül le lett bontva: a budavári Teherelosztó és a balatonfüredi OMFB jacht klub épületét nem csak az építész életművének, hanem a 20. századi magyar építészettörténetnek is óriási veszteségei. A bontások megakadályozásának kudarcát nehéz lenyelni (és milyen jó, hogy a 2015-ben elhunyt építésznek mindezt nem kellett átélnie).

A Teherelosztó bontása ellen tiltakozó Magyar Építőművészek Szövetsége állásfoglalásában olvashatjuk: „A II. világháború után, a rendszerváltás előtti időszakban megvalósult beruházások közül nem egy saját korát meghaladó kvalitású épület, nemzetközi mércével mérve is magas építészeti minőséget képvisel, mely nemzeti örökségünk része. Virág Csaba többszörös Ybl-díjas építész pályája a ’60-as években indult és több mint 50 évig dolgozott. Kijelenthetjük, hogy a modern magyar építőművészet egyik »legextravagánsabb fenegyereke« volt. Mindig új utakat keresett, munkássága példaértékű a mai napig."¹⁸

A szakma feladata a műemléki védettségek intézése és a meghatározó építész-életművek kutatása, feldolgozása. Itt lenne az ideje Virág Csaba – és persze Pázmándi Margit – életművéről monográfiát is megjelentetni. Tegyünk meg mindent azért, hogy a további veszteségeket elkerüljük. Legyen ennek a háznak jövője!

Őry Júlia

A Magyar Távirati Iroda (MTI) székházának hírközlési üzemépülete

Tervező: Virág Csaba, LAKÓTERV, 1985–1990

Helyszín: 1016 Budapest, Naphegy tér 8.

Munkatársak: Karácsony Ilоnа építész, Jahoda Maja belsőépítész, Szubi Tamás statikus, Zala Kurtné elektromos tervező

Épületgépészet: KIPSZER, függönyfal: Virág Csaba és Glazer Tibor, Fémmunkás Vállalat, kivitelező: 21. sz. ÁÉV

Épült: 1987. szeptembertől 1990. augusztusig

1 Védett kincseink. Fővárosi helyi védelem 1994–2019, Budapest Főváros Önkormányzata, Budapest, 2020, 3.

2 Nagy Zsófia: Titkos osztrák villa, kohót rejtő óriásműterem és modernista luxus – a Naphegy téren kalandoztunk, https://welovebudapest.com/cikk/2022/7/13/latnivalok-es-kultura-titkos-osztrak-villa-kohot-rejto-oriasmuterem-es-modernista-luxus-a-naphegyen-kalandoztunk, 2022.07.13.

3 Elhunyt Virág Csaba – interjúval emlékezünk, 2015.06.03. Bojár Iván András beszélgetése, 2003, https://www.octogon.hu/epiteszet/elhunyt-virag-csaba-interjuval-emlekezunk/

4 Tóth Gábor: Mai szemmel. Az MTI székház bővítése (1985–1991, in: Metszet 2018/6, 7.

5 Heim Ernő: Városépítési tévedések, in: Budapest 1968/10, 26.

6 „A high-tech-et nem az a megbízó igényli, aki egyszerűen csak jól működő épületet kíván, hanem aki tisztában van a fejlett technika esztétikájának kulturális jelentésével, a megoldottság és a magabiztosság képzetével, s ezzel élni is kíván." – írja Simon Mariann. Simon Mariann: A high-tech derűlátása, in: Magyar Építőművészet 1991/1. szám, 3.

7 Vallomások… Virág Csaba. Architectura sorozat. Sorozatszerkesztő: Pálinkás György, Kijárat Kiadó, Budapest, 1999, 29.

8 Szabó Levente: Bán Ferenc építészete, Terc, Budapest, 2015, 29.

9 Elhunyt Virág Csaba – interjúval emlékezünk, 2015.06.03. Bojár Iván András beszélgetése, 2003, https://www.octogon.hu/epiteszet/elhunyt-virag-csaba-interjuval-emlekezunk/

10 Virág Csaba: Az MTI új hírközpontja, Budapest, Naphegy, építész: Virág Csaba, in: Magyar Építőművészet 1991/1, 11.

11 Néhány fotó itt megtekinthető: http://www.geon.hu/reszletek.php?projekt_id=11

12 Elhunyt Virág Csaba – interjúval emlékezünk, 2015.06.03. Bojár Iván András beszélgetése, 2003, https://www.octogon.hu/epiteszet/elhunyt-virag-csaba-interjuval-emlekezunk/

13 Simon Mariann. Simon Mariann: A high-tech derűlátása, in: Magyar Építőművészet 1991/1. szám, 2–3.

14 Simon, 1991, 2.

15 Turányi Gábor: Építészeti séta a Naphegytől a Hegyalja útig, in: Magyar Építőművészet 1991/1, 18.

16 Arne Hübner – Johannes Schuler: Építészeti kalauz – Budapest, Terc, Budapest, 2014, 148.

17 György Péter: A pest-budai high-tech. Finta József, Csizmár Gyula, Zalaváry Lajos, Virág Csaba, Marillai Árpád épületeiről), in: Holmi, 1993. február, 295–306.

18  https://epiteszforum.hu/a-mesz-peticioja-virag-csaba-teherelosztojanak-megmenteseert

Az Építészfórum sorozata Budapest fővárosi helyi védettségű, kevésbé ismert, ám rendkívül sokrétű épített örökségét állítja fókuszba. A fővárosi értékvédelem „táguló köreiről", legutóbb Erő Zoltánnal, Engedyné Juhász Veronikával, és Branczik Mártával készült interjú. Többek között e sorozat cikkeit is a jövőben ebben a dossziában találhatják meg.
Szerk.: Pleskovics Viola

A cikk a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre.