Az 1870-as évek végére, a fővonalak megépülése után a kormányzat új, egyszerűsített műszaki keretrendszert és típusterveket készített, hogy a magánszektort a hálózatot teljessé tevő, kisebb vasutak építésére ösztönözze. (kép: Fortepan/Schoch-Frigyes)
Az új vasutakhoz moduláris felvételi épületek tartoztak. A kis megállóhelyek egyszintes épülete jelentette a legalacsonyabb, negyed osztályt, míg a harmadosztályút bővítve (akár utólag is) a másod- és első osztályúak készülhettek. (vasutallomasok.hu)
A Budapest-Esztergomi HÉV az elmúlt évek felújításai nyomán az egyik legforgalmasabb elővárosi vasúttá fejlődött. Dorog állomás első osztályú épülete is a vasúttal együtt született újjá.
A 2021-re felújított állomásépület földszintjén egyszerű váróterem kapott helyet, emeletét jelenleg nem töltik meg üzemi funkciók. Bár nem védett, a felújításakor gondosan ügyeltek a 127 éves külső helyreállítására.
Diósjenő állomás harmadosztályú felvételi épülete több ütemben bővült, mai formáját az 1970-es évekre nyerte el. Utcai homlokzata előtt ma is áll az egykori vasúti távíróhálózat utolsó oszlopainak egyike.
A ma is jól karbantartott állomás történetének talán legjelentősebb változtatása az 1920-as években az épület mellé épített fölszintes vendéglő volt. Azóta alig változott, de a vasútüzem nem is tette feltétlenül szükségessé.
A ritka közlekedéstörténeti emlékek egyike az állomás melletti, eredeti burkolatú rakodótér, favázas áruraktárral. A vasutak előírásai részletesen szabályozták ezek kialakítását is, egészen az állomás elé ültetendő három gesztenyefáig bezárólag.
A Bicske–Székesfehérvár–Sárbogárdi HÉV vasúttársaság 1898-ban kezdte meg működését, maga a vasútvonal 80 évig működött eredeti formában. A már erősen lepusztult Alcsút-Felcsút állomás 2006-ban.
2012-re az állomás teljesen megújult, négy évvel később pedig a HÉV nyomvonalán megépült Vál-völgyi turisztikai kisvasút középső megállóhelye lett.
Az első osztályú felvételi épület tetőácsolatát eredeti fényképek és tervek szerint állították helyre. 2006 óta helyi védelem alatt áll.
Ugyancsak hagyományos nagyvasúti szolgálati helyként kezdte működését Almamellék állomás, az egykori Szigetvár-Kaposvári HÉV vonalán. A vasút 1976-os bezárása előtt még Pécs-Balaton viszonylatú gyorsvonatok is áthaladtak itt.
Az állomásról a közeli erdőkbe induló erdei vasút átvészelte a vasútvonal bezárását, és ma almamelléki kisvasútként szolgálja a kirándulókat. A végállomássá lett HÉV-épületbe helytörténeti múzeum költözött, 2018-ra homlokzata is visszanyerte díszeit.
A megszűnt vasútállomások újkori történetére különleges példa a budapesti Vizafogó teherpályaudvar, amely a 20. század elején még az újlipótvárosi ipari területek kiszolgálását segítette.
A mintegy ötven éve bezárt állomás épülete némileg eltér a HÉV típustervtől, méretében az Angyalföld állomáson épült párjához hasonlóan az 1880. évi Máv fővonali szabványépületekre is hasonlít. Jelenleg irodaház.
A megállóhelyek és megálló-rakodóhelyek jellegzetes épülete az egyszintes, negyedosztályú típusterv, amelyben csak iroda és kis váróterem kapott helyet, szolgálati lakás nélkül.
A negyedosztályú épületek egyik legszebb mai példája Mártély megállóhely, ahol az állomásokhoz egykor gyakran hozzáillesztett favázas utasváró is fennmaradt.
A kirándulók által sűrűn használt Nógrád megállóhely épületében a váróterem még ma is nyitva áll. A épület előtt a vasúti dolgozó a közeli útátjáró száz éves, kézzel működtethető sorompóját nyitja fel.
A 20. század közepének jellegzetes változásain esett át Mindszent állomás, amelynek díszeitől megfosztott felvételi épülete új, modern szárnyat kapott, benne a biztosító berendezés gépészetével és váróteremmel.
