Múltból építkezve – Válogatott alkotások Erdély kortárs köztérépítészetéből

Hogyan jelenhet meg a történeti, kulturális és társadalmi sokszínűség a városi tereken? Használható-e a kortárs építészet a nemzetek közötti párbeszéd, a megértés és az együttgondolkodás eszközeként? Laczka Áron írása az erdélyi köztereken zajló változásokba nyújt betekintést, Kolozsvár, Nagybánya, Kézdivásárhely és Szatmárnémeti példáinak vizsgálatával, az Építészfórum határon túli építészetről szóló összeállításának részeként.

Napjainkban az erdélyi közterek átépítése egyre látványosabb folyamattá válik, hol erőteljesen megváltoztatva a köztér karakterét és adottságait, hol pedig érzékenyen kezelve történelmi rétegződéseit. Ezen kortárs átépítések esetében megfigyelhető egy olyan építészeti szemlélet, mely a hely történetének megőrzésével és történelmi értékeinek tervbe való integrálásával környezetünk szerves részévé teszi örökségünket. Jelen publikációban a kortárs erdélyi köztér építészet azon részével foglalkozom, melyek a témakör egyik legizgalmasabb csoportját képviselik, és a történelmi városrészek köztereinek identitásában hoznak létre jelentős beavatkozásokat.

Ezeknek a változásoknak a bemutatására Erdély egyik kulturális központjának, Kolozsvár tereinek átalakulását nagyítóként használva más erdélyi közterekre, úgymint Nagybánya, Kézdivásárhely és Szatmárnémeti köztereire is tipikusnak mondható változásokat szeretnék érthetővé és értékelhetővé tenni. Az olyan kortárs építészeti beavatkozások, mint Kolozsvár legfontosabb tere, a Fő tér felújításának, a Farkas utca tervezett átalakításának vagy az egyik emblematikus zöldterületének, a Fellegvár területének a tervezett átformálása aktuálissá teszik a kérdést, hogy építészeti eszközökkel hogyan hozhatunk létre olyan fejlesztéseket, melyek napjaink sokszor semleges megoldásai helyett kifejezik a hely értékeinek rétegzettségét és gazdagítják a város és közösségének identitását. Nézzük tehát, hogyan változik eme három tértípus és a változás sajátosságai hogyan figyelhetőek meg más erdélyi közterek kortárs átépítéseiben.

Egy építészeti beavatkozás során, megfigyelőként nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy milyen gondolatokat felhasználva jött létre egy alkotás. Egy furcsa görbe, egy burkolatváltás, egy csobogókút, mind olyan új elemei lehetnek egy térnek, melyek tervezetten készülnek és jelentéssel bírnak. A MOSSFERN és MVAA iroda 2018-ban a Farkas utca átalakítására készített munkájában a múlt megismerése nemcsak a térhasználat megértésében játszott szerepet, hanem az idők során létrejött értékek felhasználásával és tervbe való integrálásával egy olyan építészeti minőséget és érteket szerettek volna létrehozni, melynek szemlélete példamutató lehet más erdélyi városok tereinek átalakításában is.

Macalik Arnold építésszel történt beszélgetésem során érdekes volt megismernem, hogy az alkotói munka során nem csak egy zöldebb, autómentes környezet létrehozása volt a cél, hanem egy olyan tér kialakítása, mely gazdagítja az utca kulturális értékeit. Ennek köszönhetően a terv kialakítása során nemcsak a nagyobb összefüggésekre, hanem olyan apró részletekre is figyelmet fordítottak, mint a csöpögő víz hangjának vagy a föld és kavicsok ropogó hangjának jelentésmódosító szerepe. Egy korábbi publikációban részletesen ismertettem a teret érintő tervezett változásokat, melynek eszközei a tér múltban gyökerező rétegeit első sorban nem didaktív módon, hanem részletképzésekben, apró gesztusokban, olyan szimbolikus eszközök használatával igyekeznek láthatóvá, észlelhetővé, átélhetővé tenni, melyek teljesen részévé válnak környezetüknek. Jelen írás egyfajta folytatásaként is értelmezhető az említett publikációnak és a kortárs erdélyi építészetben megjelenő változások bemutatásának, így érdemes lehet először elmerülnünk kicsit a Farkas utca átalakításában.

A MOSSFERN és MVAA iroda munkájában megfigyelhető érzékenység Kolozsvár egy másik típusú emblematikus terének átalakítási terveiben is észlelhető. A Fellegvár területének átalakításra kiírt pályázatot a Metapolis Architects BVBA, az Atelier Mass és Ana Horhat által készített terv nyerte 2019-ben. A tervezők által benyújtott projekt sajátossága és egyben erőteljes koncepcionális döntése, hogy nem megváltoztatni akarja egyik vagy másik történelemi réteget, hanem egymással kapcsolatot teremtve olyan megoldást kínál, mely nem csak feloldja ezt a több évtizedes építészeti problémát, hanem újra megmutatja a régi erődítmény körvonalát és integrálja Erdély kulturális örökségét hétköznapjainkba.

A beavatkozás első alkalommal történő megismerése során talán nem is veszünk róla tudomást, hogy milyen gondos elemzés és értelmezés előzte meg a tervezést. Egyszerűen csak egy parkosított területet, új útvonalakat, néhány funkcionális változást láthatunk: a Belvedere szálló parkolója reprezentatív térré alakul, új, tematikus útvonalakat hoznak létre és több perspektívából is megfigyelhetjük majd Kolozsvárt.

A tervezés során, a koncepcionális döntések meghozatalának folyamán azonban az alkotók ennél jóval több szellemi érték hozzáadására törekedtek. Alkotásuk a helyet, mint élő rendszert szemlélve őrzi meg a „természet alkotta, ember alkotta, természet rombolta és ember rombolta" lenyomatokat az utókor számára. A Metapolis Architects iroda egyik alapító tervezőjével, Mircea Munteanu építésszel történt beszélgetésem folyamán izgalmas volt megismernem, hogy a köztér átalakítása során a kortárs építészetet nem öncélúan formálták, hanem minimálisan, első sorban tájépítészeti eszközökkel szorították a korok közötti párbeszédre. Az emlékezet, a helyi értékek továbbörökítése, ahogyan azt a MOSSFERN és MVAA iroda által készített átalakítás esetében is láthattuk, a topográfia megőrzését és a téri helyzetek helyreállítását alkalmazza eszközként a kulturális értékek tovább örökítéséhez.

Jelenlegi állapotában a vár körvonala észlelhető, mégis nehezen bejárható. Ez azért is jelent problémát, mert egy hely megismerése során nemcsak az anyagi, fizikai valójában létező értékek fontosak, hanem mindazon tényező, mely képes megteremteni azt a térélményt vagy atmoszférát, mellyel egy hely valamikor rendelkezett.  Ha csak a vár területére koncentrálunk, akkor ezt a térélményt a védfalak és környező területek közötti szintkülönbség érzékelése, a természetes formáktól elkülönülő bástyák éles vonalvezetése, vagy az erőd kapuján keresztül való megérkezés adja meg, nem pedig a néhány helyen lassan eltünedező falon keresztül való közlekedés. Ezt a sajátosságot a tervezett átalakítás figyelembe veszi és a fal teljes körvonalát helyreállítja, a megérkezést pedig kissé átalakítja. Bár megmaradnak az eredeti fő közelítési útvonalak, számos helyen új kapcsolódási pontok jönnek létre, melyek segítségével a várba a falon keresztül is bejuthatunk. Ezzel bár a várfal körvonala nem módosul, a hely topográfiája kis mértékben igen, így egy új, kortárs topográfiai réteg jön létre, mely a várat több ponton is összekapcsolja a körülötte kialakult parkosítással.

Az atmoszférát tovább erősíti, hogy a jelenlegi parkolót eltávolítják, így újra felszabadul a vár belső udvara és kialakul egy közösségi és reprezentatív tér kulturális események szervezésére, javítva ezzel a különböző korok építészeti alkotásai között kialakult párbeszédet. A Belvedere szálló dominanciája a terület funkcionális átszervezésének következtében megszűnik; egy kor ideologikus építészete helyett a kultúra és közösség kerül előtérbe.

Kolozsvár főterének átalakítása során a változás még nagyobb mértékű. Története során a Fő tér számos arculatot váltott: a templom körül létrejövő vásári bódék építésével, azok elbontásával, emlékművek elhelyezésével vagy áthelyezésével, egy kellemes park megálmodásával és annak korunkban történő teljeskörű átalakításával. A jelenlegi megoldás, melyet a Planwerk építész iroda tervezett 2006 és 2009 között, a tér előző kialakításaihoz viszonyítva nagymértékű változtatásnak számít. A kétezres évekre ugyanis a tér reprezentatív jellegét fokozatosan elveszítette és egyre inkább ünnepségek, fesztiválok helyszínéül szolgált. Így a kezdetben hosszú idők során kialakított parkosítás, melyért oly nagy munka zajlott a város vezetésének részéről a 19. század végén, fokozatosan eltűnt.

A jelenlegi tér kialakítása a Farkas utcával szemben a múlt történéseit kevésbé őrzi, a részletekben nehezen fedezhető fel a múltból inspirálódott megoldások lenyomata. A templom körül található régi beépítés, a vásári bódék jelölése is Pákey Lajos idejéből származik. Bár az építészeti vonatkozás a különböző történelmi rétegek bemutatására nem olyan gazdag, mint azt a Farkas utca vagy a Fellegvár tervezett felújítása esetén láthattuk, mégis egy eddig nem látható történelmi réteg bemutatásával, a római romok láthatóvá tételével tovább gazdagodott a tér.  A parkosítás drasztikus megváltoztatása, a tér reprezentatív jellegének informális, közösségi térré alakulása bár egy rendezvények tartására alkalmas teret hozott létre, mégis, történelmi rétegzettségének bemutatása ezzel a gesztussal nem erősödött jelentősen tovább. Kérdés viszont az, hogy a kollektív emlékezetet milyen módon fogja majd bővíteni a jelenlegi kialakítás, mivel új rendezvények szervezésével több lehetőség nyílik az interakcióra, ezzel erősítve a városhoz való kötődést.

A kolozsvári Fő tér átalakításával szemben a történelmi rétegzettség bemutatása a nagybányai Szent István torony és hozzá kapcsolódó, régen Cinterem néven is ismert téren, a 9OPȚIUNE építésziroda által 2017-ben készített felújításában, a rétegek erősebben mutatkoznak meg. Az itt lévő templomot még 1847-ben bontották el és csak tornyát őrizték meg. A templom helyét később csak fák jelölték, ezért ezen növényeknek védettséget biztosítottak. A burkolat tervezése során a fákat külön meg is jelölték, ezzel akár csak a Farkas utca esetében, a növényzetet is beemelték az emlékezés folyamatába.

Az építésziroda a templom esetén nem csak az emlékezés szenzuális vetületét tartotta fontosnak, ezért a burkolatban megjelölték alaprajzi formálását és akár csak a kolozsvári Fő tér esetében, üveggel fedett régészeti árkokat nyitottak. A tornyot megerősítették és belsejében kiállítóteret létesítettek. A részletképzések kialakítása során egy erős gesztussal tovább hangsúlyozták a tér rétegeinek bemutatását, ugyanis a világítás tervezésekor a történelmi rétegek meleg tónusú, míg a kortárs beavatkozások hidegebb tónusú fényt kaptak.

A megvalósítás során két szempontot tartottak mindig szem előtt: a meglévő értékek minél gazdagabb bemutatását és egy európai szintű tér kialakítását. A nagybányai átalakítás során a rétegek bemutatására való törekvés a kolozsvári Fő térrel szemben tehát egy tartalmasabb, kulturális szempontból gazdagabb átépítést eredményezett. Az utalásokat ebben az esetben a burkolat anyagának és színének változtatásával, a növényzet megőrzésével és a fények finom módosításával érték el, úgy, hogy eközben a tér rendezvények tartására is alkalmas maradt.

Látva a nagybányai megoldást, a kolozsvári tér átalakítása kapcsán jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon hasonló gondolatok mentén, nem lehetett volna-e egy tartalmasabb, mégis funkcionális teret létrehozni. A kolozsvári főtér esetén megfigyelt funkcióváltásra kisebb erdélyi városok esetén is találhatunk példát, ugyanis Kézdivásárhely főterének tervezett átalakítása, melyet helyi fiatalok: Gál Zoltán és Kovács Hunor építész tervezők, Barabás Ágota és Szabó Rákhel építész munkatársak terveztek 2018-ban, nagymértékű változást hoz majd a város főterének életében. Szükségességét, akár csak a kolozsvári Fő tér esetében, az autós közlekedés kiszorítása, a szűkös, kevésbé szellős tér átalakítása és egy közösségi tér létrehozása indokolta. Kézdivásárhely központi terét szalagtelkek határolják, melyekben idővel udvarterek, azaz keskeny, hosszú utcák jöttek létre. Kialakulásukat a lakosság kézműves életformája és a székely örökségi törvény magyarázhatja, mivel a telket a gyermekek között egyenlő arányban osztották el, így a beépítés a tér felől hosszában kezdett terjeszkedni. Erre utalhat az a tény, hogy régebben az utcaneveket egy-egy családról nevezték el. (Később ezeket felváltották a számmal való jelölések.) Ezek az udvarterek tehát a főtérhez kapcsolódnak, mely régen a városi piacnak szolgált helyéül. A tervezett átépítés ezt a történetet átemeli és a burkolatban jelölve, az udvarterek meghosszabbításaként teszi vizuálisan érzékelhetővé az udvarterek és főtér kapcsolatát.

A téren található jelenlegi park a jövőben teljesen eltűnik, azonban a magnóliafák megőrzésével életben tartják a régi park emlékét. A Gábor Áront ábrázoló szobrot áthelyezik és a tér vele ellentétes pontjában egy kör alakú kutat alakítanak ki. A tér átalakítása a kor igényeinek megfelelően közösségi tér létrehozására törekszik, az átalakítás során lehetőleg minél több kapcsolatot megőrizve múltjából. Látva azonban az előző példákat, akár csak a kolozsvári főtér esetében, felvetődhet bennünk a kérdés, hogy vajon nem lehetett volna további építészeti eszközökkel egy tartalmasabb teret létrehozni. A tér felszabadítása tehát hasznos, ám az alkalmazott eszközök nem minden esetben vitathatatlanok. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy akár csak Kolozsvár főterénél, szükséges-e a teljes park eltávolítása, nem elégséges-e az autók kiszorítása és az általuk használt tér átalakítása, a tér déli oldalán levő körforgalom megszüntetésével pedig nem szabadulna-e fel elegendő tér kisebb rendezvények megtartására. A park majdnem teljes mértékű eltávolításával nem csak egy kellemes atmoszféra, hanem egy korhoz köthető folyamat építészeti megjelenése tűnik ezzel ismét a múlt homályába.

Hasonló folyamat zajlik jelenleg Szatmárnémetiben is, ahol a központ átalakítására bemutatott terv a központ örökségét hasonlóan nagy mértékben változtatja meg. Szatmárnémeti központjának átalakítására bemutatott terv ugyanis a helyi kulturális örökségek átörökítésével kapcsolatban több részletében is megkérdőjelezhető megoldásokat tartalmaz. Először is az új tér kialakítása részben az egyszerűsítésre épül, mely a topográfiát, a különböző térszintek teljes megváltoztatását eredményezi. A központi kiemelt tér a környezetéhez igazodik, azonos magasságba kerül azzal. Ez jelentős változás, mert a korábbi kialakítás szervezésében ez a pont kiemelt szerepet jelentett, a térszervezés központi részét alkotta. Kiemelt jelentősége a topográfia megváltoztatásával eltűnik, a térfelülek, a térszintek hierarchiájában nem mutat majd különbséget, így az itt lévő szobor is a tér többi részével olvad majd egybe. Továbbá az északi és déli oldalon lévő lépcsőzetes megközelítés is síkba kerül, amely a központi tér körül lévő szökőkutakat és a hozzájuk tartozó nyitottabb pihenésre szolgáló teret is a tér további eltérő jelentőségű és karakterű szerkezetébe olvasztja.

Az egységesítést és egyszerűsítést tovább hangsúlyozza, hogy a helyi képzőművészek által alkotott szökőkutakat áthelyezik a térről, amely a központ kulturális örökségének gyengítését eredményezi. Továbbá problémás kérdés a térszervezést illetően a park útvonalainak a szinte teljes körű megváltoztatása. A kialakítás az észak-déli tengely megtartásával ragaszkodik a történelem során kialakult szerkesztéshez és a Pannónia Szálló reprezentatív előtere szeretne maradni, mégis a zöldfelületek felosztása mintha figyelmen kívül hagyná a megtartott térszervező elemeket és nyílegyenesen vágja át azokat. Ezeknek az ellentmondásos szerkesztési megoldásoknak a gyökerei a tér identitásának megváltoztatásában keresendők. A széles észak-déli tengely megtartásával a tér még továbbra is szeretne egy a korábbaikban kialakult szimmetrikus elemeket tartalmazó reprezentatív tér maradni, akár csak amilyen a kolozsvári főtér vagy a kézdivásárhelyi főtér korábbi állapotában volt, azonban az igények megváltozásával további funkciókat is szeretne befogadni. Ezek a funkciók első sorban az aktív pihenést szolgáljak, nem reprezentatívak, így két eltérő tértípus kapcsolata jelenik meg a szervezésben. A két teljesen eltérő térhasználat megjelenését így a burkolati jelölések próbálják vizuálisan elválasztani, mely egy foltszerű szerkesztést eredményez, felváltva a korábbi jól átgondolt térszervezést.

A tervezett megoldás tehát, bár egy a közösség számára aktív kikapcsolódást biztosító élményszerű térré válik, mégis kevésbé erősíti a városhoz köthető karakteres identitást és megszünteti az előző kialakítás hierarchikus rendjéből eredő, a térfalakkal közösen alkotott egységet. Továbbá érdemes belegondolnunk, hogy a tér átalakítása során biztosan a térfalakkal és parkkal van-e jelenleg a probléma, nem-e az ezeket összekötő térfelülettel? A kortárs építészetet ebben az esetben nem egy párbeszédet létrehozó kapcsolatként kellene hasznosítanunk, ahogyan azt a kolozsvári Fellegvár átalakításának tervében láthattuk? Biztosan szükséges-e a teljes átépítés, amikor egyszerű tajépítészeti eszközökkel egy három rétegből felépülő teret hozhatnánk létre: egy külső történelmi térfalat, egy belső történelmi közparkot és egy ezeket összekötő kortárs beavatkozást, amely engedi érvényesülni az autóktól megszabadított teret, de mégis megtartja azt a változatos történelmi szépséget, amellyel ez a központ ma rendelkezik? Fontos megemlítenünk, hogy ezen tervezett átalakítások egy részének bemutatása még csak a közelmúltban történt így néhány terv, mint a Farkas utca átépítése, a Fellegvár átformálása, Kézdivásárhely főterének megújítása és Szatmárnémeti főterének átalakítása a közeljövőben fog megtörténni, ezért érdemes követnünk az eseményeket, változásokat a megvalósulásig.

A publikáció végére érve tehát láthatjuk, hogy az erdélyi közterek kortárs átépítése során jelen van egy kontextusból merítő építészeti szemlélet, mely a topográfiát, a teret meghatározó funkcionális térhasználatot, a hanghatások és burkolatok jelentés erősítő szerepét, a köztéri szobrok vagy emlékművek elhelyezését és megközelítését, a növényzet szerepét és történetét, a kortárs építészet szerepének korok közötti párbeszédre való csökkentését, a fényhatások intenzitását és szimbolikus megjelenését alkalmazzák a hely történetének és értékeinek kortárs átépítésekbe való integrálása során. Továbbá az is megfigyelhető, hogy a korábbi reprezentatív terek egyre több közösségi tevékenységet fogadnak magukba, melyre a jelenlegi térformálás nem ad kellő lehetőséget, így átalakításukkal több esetben is karakterváltozáson mennek keresztül. Az említett példák ismertetéséből még nem vonhatunk le általános következtetéseket, mivel az átalakítási folyamatok napjainkban is zajlanak, így érdemes továbbra is figyelemmel kísérnünk az aktuális változásokat.

Laczka Áron

A szerző a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem végzős építészmérnök MA-hallgatója. Szatmárnémetiben született, általános és középiskolai tanulmányait is Szatmárnémetiben végezte. Egyetemi tanulmányai során az Új Nemzeti Kiválóság Program keretén belül több alkalommal is lehetősége volt a kortárs erdélyi építészet aktuális problémáit kutatni.

Az Építészfórum határon túli magyar építészettel kapcsolatos összeállítása a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jött létre. Az összeállítást Kovács Dániel szerkesztette.

Irodalomjegyzék:

Anna, H. (2018. június 17). www.maszol.ro. Forrás: https://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/97862-megmutatjuk-hogyan-ujul-meg-szatmarnemeti-regi-es-uj-f-tere

Blanka, B. (2018. október 01). www.szekelyhon.ro. Forrás: https://szekelyhon.ro/aktualis/felujitanak-kezdivasarhely-foteret#

Fazakas, L. (2019. február 7). Erdélyi Krónika. Utolsó megtekintés: 2019. Október 26, forrás: Haller Károly, Kolozsvár városépítő polgármestere. https://erdelyikronika.net/2019/02/haller-karoly-kolozsvar-egykori-polgarmestere/

Gaal, G. (2001). Kolozsvár. Kolozsvár: Polis könyvkiadó

OADR - 53 - DP1212 - MOSSFERN SRL. (dátum nélk.). Ordinul Architecților Din România. Utolsó megtekintés: 2019. október 26, forrás: 53 - DP1212 - MOSSFERN SRL: https://www.oar.archi/en/concursuri/proiect/urban-development-of-kogalniceanu-street/510

OADR - Amenajare Cetățuia. (dátum nélk.). Ordinul Architecților Din România. Utolsó megtekintés: 2019. október 26, forrás: Amenajare Cetățuia: https://www.oar.archi/ro/concursuri/amenajare-cetatuia

OADR - Urban Development of Kogălniceanu Street. (dátum nélk.). Ordinul Architecților Din România. Utolsó megtekintés: 2019. október 26, forrás: Urban Development of Kogălniceanu Street: https://www.oar.archi/en/concursuri/urban-development-of-kogalniceanu-street

Paskucz, Ș. (dátum nélk.). Reabilitare, cu multă grijă. 9 Opțiune: Piața Cetății, Baia Mare. Forrás: Zeppelin: https://e-zeppelin.ro/reabilitare-cu-multa-grija-9-optiune-piata-cetatii-baia-mare/  

Planwerk - PIAŢA UNIRII Cluj. (dátum nélk.). Planwerk Cluj. Letöltés dátuma: 2019. október 26, forrás: PIAŢA UNIRII Cluj: http://www.planwerkcluj.org/project.php?id=35

Planwerk - PIAȚA Unirii, latura vest Cluj. (dátum nélk.). Planwerk Cluj. Letöltés dátuma: 2019. október 26, forrás: PIAȚA Unirii, latura vest Cluj: http://www.planwerkcluj.org/project.php?id=81

THE INSTITUTE. (2017. április 21). Utolsó megtekintés: 2019. október 26, forrás: 9 OPȚIUNE: https://institute.ro/rdw-portfolios/architecture/9-optiune-2224.html