A nagy visszatérők – Bejárás és interjú Finta Sándorral, a Nemzeti Hauszmann Program beruházásai kapcsán

Mielőtt a budai Vár felé vettem az irányt, szinte kötelező érvényű volt levenni a polcról a műemlékvédelem történetével foglalkozó klasszikus szakirodalmakat. A lapokon stílhű visszaépítések és modern átírások egyaránt váltották egymást fejezetekről fejezetekre, azaz korszakokról korszakokra történelmünk során. Akár támogatjuk, akár ellenezzük, egy biztos: most ismét egy új lap következik, amikor a budai Vár Lovardája, a Stöckl lépcső és a Főőrség rekonstrukcióira tekintünk. 

Hogy mit indított el ez a három újjáépítés, arról Finta Sándorral, a Nemzeti Hauszmann Programot lebonyolító Várkapitányság Nonprofit Zrt. Üzemeltetési és Fejlesztési Divíziójának vezérigazgató-helyettesével beszélgettem az együttes bejárásakor.
 

A három architektúra immáron visszaépült, de mi az ütemezése a tabáni akadálymentes tengely fejlesztésének és a Csikós udvar további rekonstrukcióinak?

Finta Sándor: Az elkészült Lovarda 2021 második felében nyitja meg kapuit multifunkcionális rendezvényteremként a nagyközönség előtt, helyszíne, a Csikós udvar teljeskörű megújítása és akadálymentesítése után. Ennek a projektnek a keretében már megkezdtük az Ybl-támfal köpenyfalának teljes felújítását a Palota út mentén, a Csikós udvaron most látható hatalmas akna pedig két nagy kapacitású lift kiépítését vetíti elő, amely a Dózsa György téren parkoló turistabuszok utasait viheti fel a Lovarda elé. Már elkészült további két új lift az Országos Széchényi Könyvtárhoz vezető folyosón, ezek folytatólagosan a Csikós udvarról tudják felszállítani majd a látogatókat a Hunyadi udvar szintjére, de a két udvar összeköttetését szolgálja a szintén újjáépült neoreneszánsz Stöckl lépcső is.

Folyamatban van a Hauszmann-féle rámpa újjáépítése a Lovardától haladva három felvezetővel a Hunyadi udvar felé, amely ugyancsak a Csikós udvar és ezáltal a budai Vár akadálymentesítését segíti majd elő. A Lovarda tömbje mögött álló, háború után épült Karakas pasa tornyának helyreállítása is készül, melyben elképzeléseink szerint egy török hangulatú kávézó üzemelhet a jövőben. A terület a teljes akadálymentesítéssel és a tereprendezéssel együtt 2021 év végére készül el.

Az említett Ybl-támfal egy szakasza mögött több száz férőhelyes mélygarázs üzemel, de korábban több ilyen típusú beépítést is terveztek az autóforgalom csökkentésére. Ezek a fejlesztések hol tartanak?

F.S.: A Lovarda épülete alatt üzemelő mélygarázs korábban egy magánberuházásként indult, de ma már ezt is a Várkapitányság üzemelteti. Ezen, valamint a Várkert Bazár mélygarázsán kívül épül még egy harmadik garázs is a Csikós udvar alatti parkolótól északra, amely felett a zöldfelületeket is rehabilitáljuk gyümölcsöskertek ültetésével. A Várhegy barlangrendszereit statikailag ezek a beépítések nem veszélyeztetik, azt sokkal inkább a jelenlegi autóforgalom teszi. A tabáni oldal akadálymentesítése és e várgarázsok kivitelezése a Dísz tértől délre eső területek teljes autómentesítését segíthetik ily módon.

A Főőrség épülete kívül ugyan kész, de belsőépítészeti munkálatai még tartanak. Mikorra várható az elkészülte és pontosan milyen funkciókat rejtenek az egyes szintek?

F.S.: A bejárati oldalon egy kávézó és étterem nyit majd, amelynek a belsőépítészeti kialakítása valóban zajlik. A nyáron történő megnyitást a pandémia írta felül, de a bérlő már javában folytatja a kivitelezést. Az épület többi helyiségében szintén kortárs lesz az enteriőr, letisztult réz, terrazzo, vagy acél elemek uralta részletekkel. A felső emeleten egy hatalmas kiállítótér kap helyet, a legalsó szintek alaprajzát pedig némileg felülírták a tervezők, ugyanis fontos középkori leletek kerültek itt elő. A Csikós udvar terepszintjén ezért is zártuk le a Főőrség homlokzatát egy szobrászati pályázat útján megtervezett bronzkapuval, mert a jövőben lehetőség adódhat a mögötte megbúvó részleteket összekötni a Budapesti Történeti Múzeum középkori mélyszintjének romterületeivel.

A frissen pácolt fa illatával átitatott Lovarda terében állunk, merengve a rekonstruált részleteken, ahonnét a modern hang- és fénytechnika egy-egy eleme bukkan elő a történelmi formák között. Ez a megújult infrastrukturális háttér pontosan mivé tud avanzsálni egy múlt századi épülettípust?

F.S.: Ugyan az épület alaprajzi elrendezése követi az eredeti terveket, Potzner Ferenc építész vezetésével a tervezőcsapat mégis a mai kor igényeire szabta át a hajdani kiszolgáló tereket. A lovas bemutatókhoz szánt ideiglenes karámok helye ma például modern catering és konyha tér, az alagsorban pedig letisztult ruhatárt alakítottak ki. A központi tér burkolata felszedhető álpadló, amely helyett bármikor korszerű lovas sportoláshoz és bemutatókra alkalmas színteret lehet kialakítani. Esküvőktől kezdve zárt területre tervezett fesztiválokig sokféle esemény tartható itt, amelyekhez modern elektronikai és gépészeti hátteret alakítottak ki a mérnökök. De az eredetivel egyező anyagok, a famennyezet, a magas lambéria, azaz a puha felületek önmagukban is remek akusztikát biztosítanak.

Milyen folyamat előzte meg a kivitelezést a lebonyolító részéről? Mi volt a garancia arra, hogy a régi részleteket valóban hitelesen tudták újraalkotni a mesteremberek?

F.S.: A műemléki beruházásokat ugyebár a lehető legszélesebb körű gyűjtés, történeti kutatás, azaz a műemléki dokumentáció előkészítése előzi meg, amelyet jelen esetben a BTM csapata végzett Rostás Péter vezetésével. Ez persze nem jelenti azt, hogy az építkezés közben ne találnánk olyan újabb töredékeket, vagy ne bukkannának fel akár hagyatékokból olyan dokumentumok, amelyek segíthetik a további munkát. Mielőtt bármely fejlesztés és részlet kivitelezésébe kezdünk, egy nagyon komoly bíráló bizottságot hívunk össze, hogy megvizsgáljuk a szakági kivitelezőktől kért mintafelületeket. Volt, amikor a finomítások könnyen mentek. Például a palota déli összekötő szárnyában, a Szent István-terem rekonstrukciója során a Zsolnay-gyárnál elég volt levenni a polcról a szóban forgó régi öntőformát és a generációknak átadott technika szerint újragyárthatták az elemeket. Voltak azonban felületek és szerkezetek, amelyeknél a kortárs mestereknek újra ki kellett taposniuk a régi utakat.

A Program következő ütemében hamarosan megkezdik a József főhercegi palota, a Vöröskereszt Egylet egykori székházának és a Honvéd Főparancsnokság épületeinek rekonstrukcióit. A most elkészült kiépítések után akadnak-e tanulságok rájuk nézve a tervezés és üzemeltetés szempontjából?

F.S.: Rendkívül felkészült és képzett szakemberekből álló csapat együttműködése hozza létre a fejlesztéseket, ezáltal a kivitelezés egy gyakorlottabb formában tud lezajlani, folyamatosan fejlődve és a múltbeli tapasztalatokra építve. A műszaki nehézségek ellenére a Csikós udvar fejlesztése során is tartotta és jelenleg is tartja mindenki magát az ütemezéshez. A legnagyobb tanulság talán az, hogy lehetőség szerint a projekt előkészítésére több időt kell hagyni. Egy egykomponensű műemléki fejlesztésnél sokkal több időre van szükség ebben az esetben a megelőző kutatásokra, hiszen minden mindennel összefügg, így bármely megtalált részlet elképesztően sokat számít. Ez a palota épületénél különös körültekintést igényel majd, elvégre működő intézményeket foglal magába az épületegyüttes. Az munka megkezdése előtt meg kell tervezni, hogy a falkutatások és az épületrészek feltárásai ne zavarják ezek látogatottságát. Tekintettel arra, hogy a Várkapitányság által fejlesztett objektumok üzemeltetését is társaságunk látja el, így folyamatos monitoringozás mellett lehetőség van a legkorszerűbb üzemeltetési elveket figyelembe venni az új fejlesztések megtervezésekor.

Ezek szerint teljesen biztos, hogy megkezdik a palota különböző szárnyainak, netán a kupolának a rekonstrukciós munkálatait?

F.S.: A Program első ütemében már megkezdődött a Budavári Palota déli összekötő szárnyának, és azon belül a reprezentatív Szent István-teremnek a rekonstrukciója. Emellett a mi feladatunk most első körben az, hogy a palota teljes felmérését is elkészítsük. Az 1970-es években a KÖZTI viszonylag jól dokumentálta az átalakításokat, így ezek is nagyban segítenek. 3D szkennerrel felmérjük a teljes együttest és már készülnek az egyes szárnyak műemléki dokumentációi is, amely együtt jó bázis lesz arra, hogy a funkció- és koncepciótervezés megkezdődhessen a jövő évben. Jelenleg keressük, hogy miként jöhetne létre egy összefüggő, reprezentatív térsor rekonstrukció, vagy mire lehetnek alkalmasak például a Krisztinavárosi szárny terei.

Ez esetben akkor mi lehet a sorsa a BTM értékesebb, 20. század második feléből származó részleteinek?

F.S.: Az említett műemléki dokumentáció alapján többek között tisztázhatjuk azt is, hogy pontosan mi jelent valódi értéket ebből a korszakból. Köztudott ugyanis, hogy számos részletet kifejezetten csak egy szűk szakmai réteg véd, de el kell ismerni, hogy voltak valóban progresszív, hozzáadott értékei is az átalakításoknak, amelyet meg kellene menteni. A Várhegy déli oldalán például máig fennmaradtak az 1960-as és 1970-es évekből származó, az iskolateremtő dr. Ormos Imre által tervezett kertek tájépítészeti elemei, amelyek felújításainak tervezését nemrég meg is kezdtük.

Kortárs építészként, Ön hogyan ítéli meg a visszaépítések műfaját?

F.S.: Amióta csak lebontották ezeket a háborúban megsérült, de megmenthető épületeket, azóta folyik a vita a visszaépítésük mikéntjéről is. Megnyugtató konszenzus ez alatt a több mint fél évszázad alatt egész egyszerűen sosem tudott létrejönni. A Nemzeti Hauszmann Program keretében most megkezdtük a Dísz tér sarkán sokáig városképi sebként tátongó, méltatlan állapotú telken a Vöröskereszt Egylet egykori székházának újjáépítését, illetve a  Honvéd Főparancsnokság torzójának fejlesztését is. Az üres telkekre vagy a megmaradt romterületekre vonatkozóan az elmúlt évtizedek során persze születtek tervek, akár igazán neves szakemberektől is, amelyek többsége - ha akad is kivétel - nem állnák ki az idő próbáját. A budai Vár Magyarország, Európa és a világ kiemelkedően értékes épített és kulturális örökségének része, a nemzet szimbolikus helyszíne.

Ez a szövet az idők során roncsolódott, értelmezhetetlenné vált a kontextus és erősen funkcióhiányos is lett. Ha áttekinti az elmúlt évtizedek tervpályázatait, akkor nem biztos, hogy lát közöttük olyat, amely szerencsés lett volna, ha meg is épül. A bontás politikai értékválasztás volt, a visszaépítés is az. A stílben tervezésnek egyébként nem vagyok kifejezetten híve építészként, de ezen a helyen a Program releváns, hiszen a célja, hogy a budai Vár ismét visszanyerje világörökségi státuszához méltó rangját. Ráadásul olyan időtálló tartalmakkal, ahol akár csak egy párkánykőben is annyi munka, idő, és gondos felkészülés van, amelybe érdemes belefektetni, és amely a nemzeti értékgyarapodást tekintve kézzelfogható eredményeket jelent.

Pleskovics Viola