A párbeszéd ereje

Az idei Design Hét valóban nagyszabású volt, nemzetközi szinten is büszkén vállalhatjuk. A design minden ágát megmozgatta, nem maradtak elhanyagolt területek – a kultúra ezen szegmense egy hétre a hazai kulturális élet fókuszába került, rávilágítva arra, hogy igen is van létjogosultsága nemzeti identitásunk alakításában. Markó Barbara írása

Az idei Design Hét ünnepélyessége nem csak abból fakadt, hogy a rendezvénysorozat elérkezett az ötödik születésnapjához, örömre leginkább az adott okot, hogy mostanra érett igazán komoly, európai színvonalú eseménnyé. A design minden ágát megmozgatta, nem maradtak elhanyagolt területek. Mikor kézbevettük a rendkívül igényesen kialakított programfüzetet, a bevezető után rögtön Kárpáti Tibor grafikus virgonc pixelei üdvözöltek, de nem egyedül az ő munkáját kapta ajándékba a Design Hét – további neves alkotók készítettek rajzokat speciálisan erre az eseményre, emelve a rendezvény fényét. A hét egyik nyitó rendezvénye is fiatal grafikusokhoz kapcsolódott, még a maratoni kiállításmegnyitó-túrák rajongói számára is kihívást jelentett, hogy egy este alatt húsz tárlat nyílt a város legnépszerűbb underground szórakozóhelyein és galériáiban. Kiemelten nagy élményt jelentett Mezei Ildikó kiállítása, aki ismét bebizonyította, hogy akármilyen médiumhoz nyúl, arannyá válik a kezében. Ildikó egyébként kiállított a MOME vándorkiállításán a Taste MOMEnts-en is, amely a Design Hét keretében Budapestre érkezett, és az Iparművészeti Múzeumban gyönyörködhettünk benne.

 

 

Szellemes kiállítások terén nem maradt bennünk hiányérzet a Design Hét végére érve. A Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület galériájában látott TransportArt kiállítás a közlekedés kötetlen fogalmi pályáit járta be egy tucat olyan alkotás segítségével, amely a képzőművészet és az iparművészet határain egyensúlyozik – pontosabban sokféle nézőpontból világít rá, hogy miért nem érvényes ez a dichotómia. Ezt figyelhettük meg a Ponton Galéria MOME BESTiárium című kiállításán is, ahol szintén nehéz lett volna meghúzni a határt „hasznos“ és „haszontalan“ alkotások közt. Az állatok világa köré szerveződött kiállítás ezen kívül azt is megmutatta, hogy a design minden területén megjelenik a zoomorf gondolkodási mód, illetve sokadjára vált világosság számunkra, mennyi tehetséges ifjú tervező vár felfedezésre. Az állatokat ihlető forrásul választani a jövőben is meghatározó trend lesz, tudtuk meg Dávidházy Panni trendelemző lenyűgöző előadásából, amelyről a korábbiakban már beszámoltunk. Panni előadásában hangsúlyos szerepet kapott a divat, amely ma már egyértelműen a kultúra egyéb szegmenseire is erős hatással bíró tényezőként jelenik meg. Ez részben magyarázza a Design Hét egyik fontos eseményének sikerét is, a Kortárs Kifutó című divatbemutatón jóformán összeverekedtek az emberek, hogy jobban lássák a fiatal magyar tervezők legfrissebb munkáit, melyek közül kiemelkedett a Je suis belle nevű formáció új kollekciója, amely számtalan okos megoldással örvendeztette meg a reflexív design rajongóit. Hiányoltuk a divatbemutatóról Szép Szidóniát, aki egy nappal korábban, a rendhagyó Pecha Kucha-esten beszélt új darabjainak koncepciójáról. A Design Hét alkalmából a kortárs építészeti „locsifecsin“ ezúttal elsősorban tárgytervezőket hagytak szóhoz jutni, a már nevet szerzett magyar stúdiók (Co & Co, Geppetto, Kolbászból Kerítést!, Ivanka Beton) képviselői mellett megjelent egy-egy fiatal tehetség is, mint például Kiss Bence Ádám, aki az elmúlt évben diplomázott a MOMÉ-n, s a diplomára készített környezet-reagens ékszerei máris elindították a pályán – az ő tárgya lett ugyanis a Design Hét protokoll ajándéka. Ami a Pecha Kuchát illeti, kissé elégedetlenül álltunk fel, örültünk volna, ha a már ismert tervezők mellett több pályakezdőt is megismerhetünk. Például Orlai Balázs korábban már adott elő Pecha Kuchán, és ha emlékeink nem csalnak, akkor is a bicikliparkoló-projektről beszélt, amelyhez azóta is nagy örömmel lakatolja hozzá a biciklijét mindenki. A tervezők úgy döntöttek, hogy a Design Hét alkalmából a Gödör mellett felállított parkolókat örökbe adják nyolc budapesti lakosnak, ezzel a gesztussal felhívták a figyelmet a kerékpáros közlekedés normalizálása szempontjából fontos projektjükre. Orlai Balázst később egy food design workshop prezentációján is hallhattuk előadni, ugyanis a Geppetto Design jövőkutató részlege, a G-lab a Design Hét keretében egy zártkörű workshopot rendezett, Tervezz ehető tárgyat! címmel. A résztvevők más-más területekről érkeztek, volt köztük építész, cukrász, formatervező, szakács, tanuló, így valódi párbeszéd alakulhatott ki az egyes szakmák között is. Az eredményt inkább jelképesnek tekintjük, olyan szellemes ötletekről volt szó ugyanis, amelyek megmutatták, hogy nem csak egy nett kávéfőző lehet a formatervezési munka végeredménye.

 

 

Az idei Design Hét sztárvendége, Marcel Wanders is arra utalt előadásában, hogy a design lényege az információ, a gondolat, s csak utána következik a mérnöki teljesítmény. Wanders előadása nagy tömegeket vonzott, sokan szerettek volna legalább egy órára bepillantani egy ilyen őrülten kreatív elme működésébe. Valóban annyira lebilincselő személyiség, hogy csak jóval az előadás után merült fel bennünk a kérdés, hogy miért beszélt az emberségesség reneszánszáról és az életminőséget javító designról, miközben fényűző jakartai paloták belsőépítészeti kialakítását, kristálycsillárokkal ékesített fürdőszobákat és kis szériás, csak gyűjtők számára elérhető tárgyakat mutatott az ámuldozó közönségnek.

 

 

Az idei Design Hét tehát igazán nagyszabásúra sikeredett, ami nagyrészt fiatal és haladó szellemű kurátorának, Halasi Rita Máriának köszönhető – az ő kezében vált a rendezvénysorozat olyan színvonalúvá, hogy a nemzetközi színtéren is büszkén vállalhatjuk. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy egy bő hetet a dizájnnak szenteltünk – a kultúra ezen szegmense egy hétre a hazai kulturális élet fókuszába került, rávilágítva arra, hogy igen is van létjogosultsága nemzeti identitásunk alakításában. Többek között erről, s a rendezvénysorozat fogadtatásáról beszélgettünk Halasi Rita Máriával.

ÉF: Miben volt más ez a programsorozat, mint a tavalyi?

HM: Minden Design Hét egyedi, így az idei is teljesen más volt, mint az eddigiek, s nem csak a jubileum okán. Sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a katalógusra és a Design Hét nemzetközi-hazai kommunikációjára. A programfüzet teljesen megújult, formátumában, tördelésében, koncepciójában, példányszámában egyaránt. Idén a programfüzetet az eseménysorozat arcaként kezeltük, hiszen ez az elsődleges kommunikációs felület, amelynek nem pusztán informatívnak kell lennie, de egy attraktív, vizuálisan gazdag és értékes kiadványnak. Ugyanaz érvényes a Design Hét web oldalára, amelyet naponta frissülő képanyaggal és minivideókkal aktualizáltunk, tettünk dinamikusabbá.

ÉF: Mi változott a nemzetközi kommunikációval kapcsolatban?

HR: Az előző négy Design Hét rejtve maradt a nemzetközi közönség elől, ugyanis nem volt a határokon átlépő kommunikációja. Botorság, ha nem közvetítjük az eredményeinket – úgy gondolom, az értékek szabad áramlása a globalizáció pozitív oldala. Idén éppen ezért kitüntetett figyelmet kapott a nemzetközi kommunikáció, tehát folyamatosan küldtük az angol nyelvű sajtóanyagokat, összefoglalókat a nemzetközi médiának. A budapesti Design Hét nagyon jó pozícióval bír az európai Design Hetek sorában, mivel színes programsort kínál és rengeteg embert mozgat meg. Tavaly 55 ezer ember volt kíváncsi az eseményekre, idén még nincs hivatalos statisztika, de várhatóan magasabb lesz a szám. A prágai Designblock kb. 20 ezer embert képes vonzani, a berlini Nemzetközi Design Fesztivál szintén, s a velünk egy időben zajló, szomszédos bécsinek még katalógusa sincs, továbbá a kommunikációja csak német nyelven zajlik.

 

 

ÉF: Mik voltak a legfontosabb szempontok a programok összeszerkesztésénél?

HR: Egyértelműen kitűnt a programsorból, hogy elsősorban a fiatalokhoz kívánunk szólni, a célcsoportunk a 20-as, 30-as éveiben járó korosztály volt. Ugyanakkor minden évben kiindulási alap, hogy a legkülönfélébb érdeklődési körű látogatók egyként találjanak a kínálatban nekik való eseményt. A programsor egyik legfontosabb üzenete, hogy a design a mindennapjaink része, kikerülhetetlen a vele való találkozás. Természetesen a design szót végig a legtágabb értelemben használtuk, ezért fért bele a Design Hét 10 napjába az illusztráció, a VJ show, a belsőépítészet, a gasztrodesign, a legkülönfélébb design szolgáltatások és a klasszikus ipari formatervezés is. Kiemelném, hogy idén először hívtunk sztárdesignert, Marcel Wanders-t, ezáltal is erősítve a budapesti Design Hét presztízsét, az európai design hetek sorában betöltött pozícióját.

ÉF: Elégedett voltál, minden úgy zajlott, ahogy terveztétek?

HR: Igen, minden elvárásunkat felülmúlta az érdeklődés, és rengeteg megerősítő, pozitív visszajelzést kaptunk, kapunk ma is. A Design Héttel kapcsolatos legnagyobb fegyvertény az, hogy nem belterjes. A szakma 2-3 ezer főből áll, de a számok egyértelműen jelzik, hogy a programsorozat a nagyközönségnek szól. Magáért beszél, hogy minden "telt házzal" működött, s szó szerint tömegek ostromolták a rendezvényeket. Nagyon fontosnak érzem, hogy a szakmai előadásokat is hihetetlen érdeklődés övezte, ami azt jelzi, hogy sikerült érdekes témákat, előadókat találnunk.

ÉF: A Design Hét mennyiben járul hozzá, hogy a design is a kulturális közbeszéd tárgya legyen? Hogy áll jelenleg ez a folyamat?

HR: Nem lehet figyelmen kívül hagyni a design szerepét, amikor a nemzet kulturális identitásáról beszélünk, gondolkodunk. A Design Hétnek fontos szerepe van az értékeink tudatosításában, de nem tudja helyettesíteni a következetes, átgondolt és hosszútávú designpolitikát. A média is sokat segít abban, hogy a design legalább egy hétig országos ügy lehessen, s tegyünk valamit a vizuális analfabétizmus ellen. Ha a középiskolai oktatásban legalább olyan komoly szerepet kap majd a vizuális nevelés, mint az idegen nyelvek elsajátítása, akkor elmondhatjuk, hogy megtörtént a tudati váltás, ami a legjobb esetben is egy több generáción átívelő folyamat.