A pesti gangok új világa

... "A függőfolyosók összetett rendszere egészen sajátos látványt ad a háznak: a lebegni látszó járdaszakaszok, a sarkokban megjelenő kis lépcsők cikkcakkjai könnyed, fellazított struktúrát érzékeltetnek." Építész: Selényi György, Sebők Ildikó, Szerényi Győző. Lakóház a Rózsa utcában- Haba Péter írása

Az új budapesti lakóházak udvarai egyre inkább homályosan derengő aknákra hasonlítanak. A beépítési szabályok sok helyen lehetővé teszik ugyanis, hogy a nyitott közösségi területek, zöldfelületek csak úgymond mutatóban, szánalmas kis zárványként jelenjenek meg a háztömbökben. A lakók számára fontos külső gangnak alig, vagy egyáltalán nem jut hely – pedig a pesti bérház hosszú ideig szinte elképzelhetetlen volt nélküle, s nem kétséges, hogy – a minimum hatvan-hetven évnyi, a külső gangot nemigen preferáló modernizmus után – még mindig (vagy már újra!) igény van rá.

A sokszor indokolatlanul magas maximális beépítési százalékokat, szintterületi mutatókat meghatározó szabályzatokat az ingatlanfejlesztők többsége természetesen szemrebbenés nélkül kihasználja. Ezek a gyanúsan keretfeszegető projektek azonban mintha egyre kevésbé nyernék el az engedélyező hatóságok tetszését.

Az utcai homlokzat megformálását szintén a környék építészeti múltjához kissé rigorózusan ragaszkodó előírások határozták meg. Ezeknek felel meg a magas cseréptető, a felsőbb részektől markánsan eltérő földszint, az osztó- és a zárópárkány. Az anyaghasználat és a nyíláskiosztás már az építészeken múlott: a földszint és az első emelet vakolt felületei, illetve a második emelettől megjelenő téglaburkolat a szomszédos eklektikus stílusú házak megfelelő homlokzatrészeit követik.

Az alsó homlokzati sáv az épület egyik legvitathatóbb eleme: a vakolat és a világos színezés még egy magas presztizsű lakóterületen sem volna szerencsés választás – a háznak helyet adó, jelentős részben elszlömösödött, épp csak most revitalizálódásnak indult városrészben különösen nem az.

Az első emelet sávja viszont a homlokzat egyik legfrappánsabb megoldása, vizuális értelemben úgy „támasztja alá" a téglaburkolatos részeket, mintha egy nagyra növelt fogrovatos párkány volna. Ez a kompozíciós fogás megjelenik a koronázópárkány alatt is, a hatodik emelet sávjának képében. A téglaburkolatos rész a különböző anyagok, textúrák, plasztikus részletek egészen finom, szinte nüanszokból építkező kompozíciója. Mivel az utca igen keskeny (mindössze 12 méter széles), erkélyekről szó sem lehetett – ez a kötöttség vezetett az egészen sekély loggiák ötletéhez. Ezek bemélyedő mezői a manapság divatos „vonalkód-elrendezést" követik – „rendetlenségük" adja a homlokzat karakterét. A födémek látszó betonlemezeinek világos csíkjai azonban határozott rendet vágnak a „kuszaságba". A horizontalitást erősítik a téglafelületek eltérő formájú elemekből rakott sávjai és a loggiák kiugró műkőlemezei.

Az udvarban a már említett függőfolyosók a legfigyelemreméltóbbak. Az utcai traktus esetében ezeket a tervezők kissé elhúzták a homlokzattól, hogy keskeny hézag nyílhasson a fal és a járófelület között. Nem holmi téri mutatvány ez, hanem nagyonis gyakorlati célú: az udvari ablakok számára több fényt biztosít. A függőfolyosók ugyanakkor az egyes padlószinteknél valamivel alacsonyabban futnak, hogy az egyes lakásokba ne lehessen közvetlenül belátni. E megoldásból adódott az ötlet, hogy minden lakás elé néhány lépcsőfoknyi szinteltolás révén elkülönülő félig privát tér kerüljön. A lakások elrendezésével a tervezők azt is elérték, hogy a traktusok közepén kis beugrók előzzék meg az egyes bejáratokat, intimebb miliőt teremtve a használók számára.

A függőfolyosók összetett rendszere egészen sajátos látványt ad a háznak: a lebegni látszó járdaszakaszok, a sarkokban megjelenő kis lépcsők cikkcakkjai könnyed, fellazított struktúrát érzékeltetnek. A változatosságot az egyes falfelületek eltérő színezése is fokozza. Sajnos a kivitelezés hiányosságai éppen itt, az épület legigényesebben tervezett részein mutatkoznak meg leginkább. A különböző hibák és redukciók önálló kivitelezői döntések következményei, mivel a beruházó nem adott lehetőséget a tervezői művezetésre.

A jelenlegi ingatlan-trendnek megfelelően a lakások igen kicsik, ám a közöttük futó falak nem hordoznak terhet, így később összenyithatók. A hatodik emeletei lakások kétszintesek – egy belső lépcső segítségével a tetőtérbe is kiterjednek.

A Rózsa utcai ház tervezői nem kevesebbet tettek, mint hogy ismét jelentős elemmé tették a ház funkcionális rendszerében a régi pesti bérház jellegzetes elemeit, az udvart, a gangot, a lakás-előteret; úgyis mondhatjuk, hogy visszaadták azok régi rangját. Igyekeztek e tértípusokat úgy „rehabilitálni", hogy mind az új használói elvárásoknak, mind a mai befektetői igényeknek megfeleljenek.

Haba Péter (szöveg), Selényi György és Szerényi Győző (fotó)

Lakóház a VI., Rózsa utcában
Építtető: Horváth Lehel, Horváth Péter LAKÉV Kft.
Generáltervező: RADIUS Építészműterem Kft., Sebők-Selényi Műépítészet
Építész tervezők: Selényi György, Sebők Ildikó, Szerényi Győző
Építész szerzőtársak: Mayer Brigitta, Tavaszi Tamás
Építész munkatársak: Szabó Péter, Pásztor Ádám, Horváth Liliána
Tartószerkezetek: Facskó Gergely
Épületgépészet: Temesvári László, Soós Imréné
Villamos tervező: Tóth Zoltán
Épületszerkezetek: Barta Ferenc
Zajvédelem: Barta Ferenc, Csott Róbert.
Mélyalapozás: Petik Árpád
Talajmechanika: Vona László
Kertépítészet: Sikabonyi Miklós
Közlekedés: Barkács Gyula
Geodézia: STUDIO ‘R’ Kft.,
Személyfelvonó: Nagy Sándor
Parkológép: Koltai Jenő, Simon Ágoston

Külön köszönet: Tétényi Éva főépítésznek, id. Benczúr László tervtanácstagnak, a kerületi tervtanácsnak