Épületek/Örökség
A Széchenyi Gyógyfürdő műemléki felújítása
2006.01.26. 13:41
A Budapest Hévizei és Gyógyfürdői Rt. 1997-ben kezdte meg a Széchenyi Gyógyfürdő tudatos, a műemléki szempontokat is figyelembe vevő felújítását.
A Széchenyi Gyógyfürdő története akkor vette kezdetét, amikor Zsigmondy Vilmos bányamérnök (akinek a neve sikeres artézi kút fúrásaival vált ismertté) tíz éves erőfeszítés után, 1877. június 4-én, a Városligeti-tó közelében lévő fúrásból termálvizet hozott a felszínre. Ez a kút jelenleg is létezik, a Hősök tere alatt található. A kút végleges mélységét (970, 48 m) 1878. január 21-én érték el. Ekkor a maximális vízhozam 12 ezer hektoliter volt naponként, az 59 Celsius fokos termálvízből.
Ezt a nagy értékű természeti kincset elődeink nem hagyták elveszni. Még ugyanabban az évben, 1878-ban a forrás fölé szerény ivócsarnokot építettek, a közeli Nádor-sziget egyik bérházát pedig Artézi fürdővé alakítottak át, ami húsz éven keresztül működött is. Közben 1884-ben megbízták Czigler Győző (1850–1905) műépítészt az új Termál- és Népfürdő terveinek elkészítésével, aki több mint húsz éven keresztül foglalkozott a feladattal. Az új fürdő ügye végül is 1905-ben jutott el a megvalósítás fázisába, a sors, a korai halál azonban megakadályozta Cziglert abban, hogy nagyszerű műve tényleges létrehozásában is részt vegyen. Közvetlen munkatársa, Dvorák Ede és Gerster Kálmán irányították az építkezést, ami 1913-ig tartott. A kor szinte minden jelentős magyar művésze (Maróti Géza, Telcs Ede, Róna József, Róth Miksa, Vastagh György, Vajda Zsigmond stb.) közreműködhetett a klasszicizáló, de véglegesen „reneszánsz stílben" tartott, és időközben Széchenyi-gyógyfürdőre elkeresztelt épület külső és belső díszítéseinek kialakításában.
Francsek Imre nyilvános tervpályázat győzteseként, 1926-ban kapott megbízást az épület bővítésére, az uszoda terveinek elkészítésére, aki az új épületszárny megjelenésének is „friss reneszánsz" formákat igyekezett adni. A rekordgyorsasággal elkészült (1927. augusztus 9-én adták át) hatalmas épületszárny közreműködő művészei között találjuk többek között Beck Ö. Fülöpöt, Pátzay Pált, Medgyessy Ferencet, Margó Edét.
A Széchenyi-gyógyfürdő folyamatos és megfelelő vízellátásának biztosítására 1936-ban új artézi kút fúrásába fogtak. A két évig tartó munkát siker koronázta, s a kútból 7 ezer m³ forró víz (72 ºC) tört elő naponta. Ez a mennyiség messze meghaladta a fürdő vízszükségletét, ezért a Főváros Közgyűlése, Szendy Károly polgármester javaslatára „propaganda értékű" szökőkút és ivócsarnok létesítését rendelte el, ugyanis az időközben elvégeztetett vizsgálatok igazolták a víz gyógyhatását. Mozgásszervi betegségek kezelésén túl, rendkívül hatásosnak bizonyult gyomor-, bélrendszeri és légzőszervi betegségek gyógyítására is.
A forrás közelében egy 12 méter átmérőjű, faragott kőperemmel ellátott medencét, egy bronz szökőkutat és egy könnyed szerkezetű pavilont építettek, amelynél az 1930-as évekre jellemző lekerekített formákat és anyagokat (acél, üveg) alkalmaztak. A Szent István nevét viselő forrást és ivócsarnokot 1939. augusztus 17-én adták át rendeltetésének, amelyet a korszakra jellemző nagyméretű neonfelirat is reklámozott. A kecses építményt az 1960-as években egy jellegtelen pavilonra cserélték, amely egyáltalán nem illett a Városliget műemléki környezetébe.
A Budapest Hévizei és Gyógyfürdői Rt. 1997-ben kezdte meg a Széchenyi Gyógyfürdő tudatos, a műemléki szempontokat is figyelembe vevő felújítását. Addig általában ad hoc munkák folytak, a felmerülő műszaki problémákat csak tűzoltás jelleggel megoldó beavatkozásokkal kezelték. Ez eredményezte például azt, hogy a Francsek-szárny homlokzatai 10-15 méteres sávokban eltérő színűek és kialakításúak voltak, az udvarok, tornyok és tetőterek megteltek oda nem illő funkciókkal, a termálfürdő belső tereiben pedig a falak feketék voltak a penésztől és a szennyeződéstől.
Legelőször a Francsek-féle épületszárny külső és strandudvari homlokzatainak felújítására készített terveket az Ybl Tervező Kft., és hamarosan meg is indult a műemlék-rekonstrukció. Legnehezebben abban tudtunk megegyezni a tulajdonossal, hogy a homlokzatok vakolt felületei - az addig követett gyakorlattól eltérően – egyszínűek legyenek. A falak az előzetes kutatások során megállapított sárgás színűket kapták vissza, az építészeti tagozatok más színárnyalatú kiemelése nélkül. A most látható eredmény igazolja a döntés helyességét, az épület architektúrája, az ornamentális és figurális műkődíszítések sokkal jobban érvényesülnek, mint korábban. A rendelkezésre álló pénz függvényében lépésről lépésre haladtunk a tető- és a homlokzat-felújítással, pótolva és kiegészítve az épület összes hiányzó műkő elemét, restaurálva a teraszokat és az előlépcsőket is. A hatalmas méretű Francsek-épületszárnyon azonban még mindig bőven akad munka, főleg az udvari homlokzatokon.
A Francsek-szárny részeként 1927-ben három kültéri medencét is építettek a régi gyógyfürdő és az új uszoda által körbezárt udvaron. Műszaki korszerűsítésük egyébként is időszerű volt, de az Európai Unióba törekvő Magyarország számára egy kormányrendelet is előírta felújításukat, a közforgalmú medencék szűrő-forgató (víztisztító) berendezéssel történő ellátását. A Mélyépterv Komplex Mérnöki Rt. tervezőinek 1998-1999-ben nemcsak a technikai jellegű feladatokat (vízforgató berendezés a kazánházban) kellett jól megoldaniuk, hanem a medencék felújításával együtt a műalkotások restaurálását (műkő posztamensek, vázák, baluszterek, díszkútak, stb.) is el kellett végeztetniük. A tervezőkkel karöltve a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján - amennyire csak lehetett - az 1927-es állapotot igyekeztünk vissza, illetve helyreállítani az uszoda területén. Ugyanezt az elvet követtük az uszoda bejárati előcsarnokának és éttermének a helyreállítása során is. A díszes, barokkos architektúrájú, műalkotásokkal teli terekben nem volt könnyű feladat a fürdő korszerű üzemviteléhez szükséges berendezéseket (ki- és beléptető rendszer, paravánok az étteremben) korrekt módon elhelyezni, valamint a funkciókat kiegészíteni (úszómesteri pavilonok, kandeláberek a medencék körül szaunák ellátása hideg vizes merülő medencékkel, stb.). A tervezett változtatások a strand összképére kedvező hatásúak, a technikai újítások pedig (élménymedence) nagyon népszerűek. A medencék körüli fűtött járófelületek lehetővé teszik a kellemes téli használatot, annak ellenére, hogy az öltözőkből a medencékhez vezető, esztétikailag rendkívül kedvezőtlen megjelenésű zárt folyosókat megszüntettük.
A Széchenyi Turizmusfejlesztési Programnak köszönhetően 2002. után felgyorsultak az események, s végre már az ivócsarnok és a Czigler szárny felújításának megkezdésére is gondolhatott a Budapest Hévizei és Gyógyfürdői Rt. A tervezési megbízásokat a rekonstrukciós munkákban addig is résztvevő, Ybl Tervező Kft. kapta meg.
2003. nyarától így három különböző kivitelezési-projekt is futott az épületen. Az előbb említett Francsek-szárny tető- és homlokzat-felújítása, a Czigler-szárny középrizalitjának, valamint az ivócsarnoknak a rekonstrukciója.
A fürdő Czigler-szárnyán a sóskúti durva mészkőből készült kőfelületek korróziója olyan méreteket öltött, hogy a homlokzat díszítései gyakorlatilag eltűntek. A restaurátoroknak szinte a teljes ornamentikát újra kellett mintázni. A kőfelületek restaurálásával egyidejűleg visszakerültek az eredeti nyílászáró szerkezetek, rácsok, megújult az oszlopok spiáter fejezete és lábazata is.
Az ivócsarnok esetében a tervező először a Millenniumi ünnepségek hangulatát idéző öntöttvas szerkezetű pavilonra gondolt. Felmerült az eredeti építmény rekonstrukciója is, de a mai igényeknek és előírásoknak a hajdani ivócsarnok egyáltalán nem felelt meg. Ezért a hivatal azt szorgalmazta, hogy a 30-as évek pavilonjának néhány építészeti elemét felhasználva, új épület készüljön, modern építészeti eszközökkel megfogalmazva. Így átvettük az eredeti ház „piskóta vagy bab" alakú, valamint a hajdani kiszolgáló fülke félköríves alaprajzi formáját, ami számítógépes módszerrel - a fotóról - tökéletesen rekonstruálható volt. Visszaidézve az eredeti acélszerkezetű csarnok nyitottságát, ahol a funkció azt megengedte, üvegfalak készültek, az íves alaprajzot követve hajlított kivitelben. Az üvegfalat a tó felőli oldalon csak két bejárati ajtó, valamint a wc-t, mosogatót, teakonyhát és raktárat rejtő, római travertin kővel burkolt, félköríves falszakasz bontja meg, ami a bejárati oldalon is megismétlődik, enyhén íves kivitelben.
Szerencsére a medence kő pereme és az öntöttvas kerítés jó állapotban az eredeti helyén megmaradt, így csak az volt a feladat, hogy az új és régi elemek szerves és harmonikus csatlakoztatását megoldjuk. A belső tér a kőburkolattal harmonizáló kőporcelán burkolatot, a tető VM ZINK lemezfedést kapott, a mennyezetre, az előtető alá is kifutva pedig vörösfenyő burkolat került. Az ivócsarnok visszakapta eredeti Szent István Forrás nevét. A felirat a hajdani betűtípussal, de nem világító kivitelben készült. A világítótestek, a berendezési tárgyak (szekrény, kő ülőpadok, árjegyzéktábla, kilincsek) szerény, de kulturált kialakításúak. A visszahelyezett bronz szökőkút eredeti, a belső térben felállított fiatal lánykát ábrázoló bronz szobor is ugyancsak a Széchenyi Gyógyfürdő számára készült műalkotások egyike.
2004-ben a Czigler-szárny főhomlokzatának restaurálása (kőmunkák, nyílászárók, rácsok, spiáterek, stb.) teljesen befejeződött, a kupolatérből nyíló oldalfolyosók hatalmas méretű ablakainak cseréjével együtt. Elkészült mind az öt kupola - díszítésekben rendkívül gazdag - rézlemez fedése, valamint az oldalszárnyak és a kiskupola terek belső felújítása is, az elektromos és a gépészeti hálózat korszerűsítésével, valamint új padlófűtés beépítésével együtt.
A munkák során sok érdekes és egészen ritka restaurálási feladatot kellett megoldani. Például a főkupola négy sarkán álló, Vastagh György, Bezerédy Gyula, Lányi Dezső és Szentgyörgyi István tryton-kompozicióinak, valamint Markup Béla hattyúinak és delfinjeinek a restaurálását. A Steiner Ármin és Ferenc ércáru-gyárában - vörösrézlemezből kézi domborítással - készült dekoratív szobrokon a háborús, illetve az 56-os forradalom által okozott sérülések nyomait is el kellett tüntetni a megroggyant tartószerkezet megerősítése mellett. A munkát csak műhelyben, a szobrok leemelése után lehetett elvégezni.
A kupolák fedésénél a díszítő jellegű elemeket csak részben sikerült megőrizni (tisztítás, restaurálás után), sokat közülük újra kellett készíteni. Bonyolult munkafolyamat (az eredetiről levett gipsz, majd horgany mintázó sablon készítése, kb. tíz melegítés után a rézlemez nyújtása és sablonba formázása, szegecselés, lágy forrasztás, elhelyezés, stb.) eredményeként az eredetivel mindenben megegyező díszítések (maszkok, kagylók, virágfüzérek, stb.) kerültek vissza a helyükre.
A tervező által megrajzolt díszes márványmozaik padlólapok újragyártásánál már maga a sablon elkészítése is művészi munkát jelentett.
Egészen különleges ismeretet és szakértelmet igényelt a kiskupola terekben lévő négy-négy Zsolnay váza helyreállítása. Ezeket hajdan „világtengerekből" származó csigákkal és kagylókkal díszítették. Az egyik pirogránit vázának a negyede hiányzott, aminek a pótlása az eredetihez hasonló kőőrleménnyel és technológiával történt. A fürdő látogatói által eltulajdonított kagylókat és csigákat méret, faj és szín szerint újra be kellett szerezni. A nehézséget főleg a megfelelő méret megtalálása okozta.
2005-ben végre megkezdődhetett a fürdőépület (Czigler-szárny) közlekedési gócpontjának, legdíszesebben kialakított reprezentációs helyiségének, a Termálfürdő kupolacsarnokának a felújítása. Ez az épület legszebb és legértékesebb része, amely építésekor gazdag és összetett képzőművészeti dekorációt kapott. A térnek - értékes szobrászi és stukkós díszítése mellett - meghatározó elemei a mozaikképek, amelyeket a világhírű Róth Miksa készített. (Részben Vajda Zsigmond festőművész kartonjai alapján). A képek témája a víz, mint az egészség, az erő, a szépség és a tisztaság forrása. „A képek tárgya a kupola záradékától lefelé haladva a következő: A kupolazáradék körmezőjében Quadriga fogatán vágtat Helios, a Nap-isten, minden élet kútforrása. Ezt a képet gyűrűben övező ornamentális díszítés futja körül, amely övben apró kis medaillonokban, évszakonként hármas csoportokba foglalva, az esztendő tizenkét hónapjának allegóriája van ábrázolva. A kupolaboltozatot négy félköríves ablak világítja meg, és a köztük lévő falterületeket az egyiptomi, görög, római, és a keleti fürdőzést példázó figurális mozaik képek díszítik. A kupolát tartó négy Pendant-iven a hő-, gyógy-, szökő- és ivóforrás van symbolikus képekben ábrázolva, a központi csarnok két oldalfalának félköríves felületén pedig az Erő és a Szépség allegorikus alakjai láthatók."¹
A kupolatérben Róth Miksán kívül is nagyszerű mesterek dolgoztak, többek között Róna József („Halászó Kentaur"-t ábrázoló díszkút), Maróti Géza (puttók, oszlopfők, maszkok, építészeti tagozatok) és Jungfer Gyula (fűtőtest burkolatok, falikarok, lakatos munkák).
Budapesten a fentebb részletezett mozaikképek talán a legszebbek. Nemcsak műemlékvédelmi, hanem higiéniai szempontból is szükséges volt már a kupolacsarnok felújítása, ugyanis majdnem 50 évvel ezelőtt tisztították le a mozaikokat utoljára, és már alig lehetett látni a szépséges alkotásokat. Ez a kupolatér az elmúlt száz év alatt csak háromszor volt beállványozva, az építéskor, az 56-os forradalom által okozott károk eltüntetésekor és most. A mozaikok szerencsére jó állapotban vészelték át a 20. századot, a szakszerűtlen javítások és a felületi hiányok csak nagyon kicsi területre korlátozódtak. A hiányzó mozaikszemeket pótoltuk, de a korábbi javítások többségét nem cseréltük ki, mivel azok egyáltalán nem voltak zavaróak.
Állványozás előtt nem lehetett elérni, és szakszerűen megkutatni a mozaikok kereteit, amelyeken bronzporos festés volt látható. Amikor az állványok elkészültek, és közelebb lehetett jutni a képekhez, egyértelműen bebizonyosodott, hogy eredetileg a mozaikdíszítések kerete aranyozott volt. Az 1950-es évek végén valószínűleg pénzhiány miatt festették le a tagozatokat, de lehetett ideológiai oka is. A bronzpor szakmailag azért nem jó, mert a jelentős mennyiségben aranyszemeket is tartalmazó mozaikok mellett, a bronzporos tagozatok zavaros esztétikai összhatást eredményeznek. Sajnálatos módon nem volt elég pénz az összes mozaikkeret aranyozására. Így a nehezebben elérhető helyeken készült csak aranyozott mozaikkeret, a nehézállvány nélkül is megközelíthető területeken pedig - ideiglenes jelleggel - bronzporos keretek készültek.
Jungfer csodálatos fűtőtest burkolatainak törött elemeit újraöntöttük, a falikarokat, az eredeti, üveglapra festett feliratokat, az ornamentális és figurális építészeti tagozatokat is megújítottuk. Remélhetőleg a közeljövőben sor kerülhet a gyönyörű tér teljes befejezésére.
Ebben az évben folytatódott a Czigler-szárny belső rekonstrukciója is, a központi társas termál medenceterek felújításával. A medencék szerkezeti és hidraulikai felújítása mellett a terek klimatizálására is sor került. Ezekben a terekben az eredeti padlóburkolatok és falicsempék eltűntek, ezért az épületben másutt megtalálható korabeli mintadarabok utángyártását határoztuk el. A falkutatás során számos műkődíszítés került elő (puttók által tartott fővárosi címerek, női fejek, maszkok, stb.), amelyeket restaurálni kellett. A falakra speciális, a penészedésnek ellenálló festék került. Ez a munka azonban csak a kezdeti lépést jelenti a hatalmas épületegyüttes belső tereinek teljes rekonstrukciója felé. A ránk váró munka hatalmas volumenéről képet kaphatunk az Ybl Tervező Kft. által éppen most elkészített tanulmánytervből, amely ütemezetten tartalmazza a következő évek feladatait (gőz és társas termál medencék, kádfürdők, szekrényes öltözők, Nappali kórház, belső udvarok, homlokzatok, gépészeti rendszerek felújítása, tetőn lévő napozóterasz visszaállítása, térburkolatok, új liftek létesítése, stb.).
A Széchenyi Gyógyfürdő Budapest egyik leglátogatottabb intézménye, és egyben az első akadálymentes fürdő Budapesten. Havonta 100 ezer ember vált jegyet, akik közül sok a külföldi. Kevés olyan műalkotás van Budapesten, aminek ennyi látogatója lenne. Ez is indokolja, hogy legjobb tudásunk szerint, a legjobb minőségben (és lehetőleg gyorsan) kell helyreállítani és bemutatni az épületet.
A fürdő építésekor a művészi munkák szétosztása minél több kiváló alkotó foglakoztatását és keresethez juttatását célozta. A felújítási munkák elosztását ma főleg a költségek és a határidők határozzák meg, de szerencsére eddig így is kiváló tervezők, restaurátorok és szakemberek dolgoztak az épületen.
¹ Petrik Albert: A budapesti Széchenyi-fürdő. Építő Ipar – Építő Művészet 1915.
szerző: Lampert Rózsa építész, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
munkatársa
képek: KÖH
Budapest, 2005. október 10.
Építész tervezők:
Ybl Tervező Kft., Beke Csilla, Bor Tamás, Kovács Tibor, Kelner Krisztián, Németh Márta
Mélyépterv Komplex Mérnöki Rt., Rákos Péter, Mikolcsó László, Tower Ervin
Kivitelezők:
Középületépítő Rt.
TEMPERO Rt.
Construm Kft.
Laky Épületszobrász Rt.
Intermont Kft., Rézműhely Kft. és Kalotherm Rt. (tető- és homlokzatfelújítás),
Gesso Kft. (kőmunkák, díszítőfestés, Zsolnay vázák)
Reneszánsz Rt. (kőrestaurálás),
A-Terazzo Kft. (márványmozaik padlóburkolat)
Restaurátorok:
Kovács Attila és Ludányi Gábor (kőrestaurálás),
Séd Gábor, Sajó Ákos és Seres János (vörösrézlemez fedés és szobrok),
Zsámboki Orsolya (pirogránit vázák)
Oroszlán Ferenc (spiáter oszlopfők, fűtőtest burkolatok)
Lőcsei József (műkő munkák)
Vélemények (0)
