Nézőpontok/Kritika

A tudatos építész

1/74

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Mark Darley
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Undine  Prohl
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Tim Bies
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Mark Darley
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Mark Darley
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Tom Kundig a Residential Architect magazin címlapján
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Charles  Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) az előregyártott elemek a Spearhead faüzemében
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Jan Cox
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
?>
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
?>
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
?>
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Mark Darley
?>
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
?>
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Undine  Prohl
?>
Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Tim Bies
?>
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Mark Darley
?>
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
?>
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
?>
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Mark Darley
?>
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
?>
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
?>
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
?>
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
?>
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Tom Kundig a Residential Architect magazin címlapján
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Charles  Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) az előregyártott elemek a Spearhead faüzemében
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
?>
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Jan Cox
?>
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
?>
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
?>
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
?>
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
?>
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
?>
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
?>
1/74

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

A tudatos építész
Nézőpontok/Kritika

A tudatos építész

2011.12.22. 20:30

Cikkinfó

Szerzők:
Pásztor Erika Katalina

Építészek, alkotók:
Tom Kundig, Olson Kundig

Vélemények:
33

Tom Kundig a hétköznapi életben farmert hord és nincs benne semmi, ami egy olyan sztárra emlékeztetne, aki 56 éves korára 70 (!) szakmai díjat nyert el, köztük az USA legrangosabb építészeti elismeréseit is. Sikere nem véletlen, olyan rejtett társadalmi értékrend jelenlétét igazolja, amely átgondolásra késztethet minket is saját közös ügyeinket illetően. Pásztor Erika Katalina írása.

Tom Kundig az USA egyik legsikeresebb lakóépületeket tervező építésze. A hétköznapi életben farmert hord és nincs benne semmi, ami egy olyan sztárra emlékeztetne, aki 56 éves korára 70 (!) szakmai díjat nyert el, köztük az USA legrangosabb építészeti elismeréseit is. Az elsőt 1981-ben kapta, a másodikat 1993-ban, a következő tíz évben évente átlagosan egyet-egyet, míg 2004-től kezdve szinte díjesőben él: egyedül a 2010-es évben 13 díjat nyert el, párat az Olson Kundig Architects építészirodával közösen. Csodálkozik azon, ha munkáját túlértékelik, személyének túl nagy jelentőséget tulajdonítanak. De egy megbízás-szegény időszakban a cégnek nem jön rosszul, ha egy-egy épületének publikációja után szünet nélkül csörögnek a telefonok és mindenki vele (velük) akar házat terveztetni. A Princeton Architectural Press által kiadott monográfiája a kiadó életében minden idők üzletileg is legsikeresebb kiadványa lett.  

Ebben az írásban azt próbálom körüljárni, ami Tom Kundig tőlünk távoli, mégis sok tekintetben közeli építészetéből, gondolataiból számunkra is tanulságos lehet. A körüljárás során óhatatlanul nagy hurkokat fogok tenni. Kundig sikere nem véletlen, olyan rejtett társadalmi értékrend jelenlétét igazolja, amely átgondolásra késztethet minket is saját közös ügyeinket illetően.

 

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
1/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
2/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
3/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

 

A közönség tapsol

A sikert illetően ki kell emelni egy lényeges pontot. Tom Kundig nem felfedeztette magát a közönséggel, hanem fordítva, a világ érett meg arra, hogy értékelje. Ahogy Peter Zumthor sem, sikerét nem kommunikációs stratégiákra, PR-re vagy médiamegjelenésekre építette. Kundig és Zumthor építészetét a közönség azért tartja fontosnak, mert találkozik azokkal az elvárásokkal, amelyek célja ember és természet viszonyának újratervezése.

Az ember – minden ismert elbutító- és kényelmesítő befolyás ellenére – természeti lény, természettől való fizikai (kulturális) elszigetelődése túl gyors és erőszakos, történelmi távlatokban mérve percnyi folyamat, nincs szinkronban biológiai természet-függőségével. Sokszor pontatlanul, de a maga módján mindig meg tudja fogalmazni, hogy mit akar. A komplexitások helyett anyagszerűbb, természetközelibb, átláthatóbb, egyszerűbb életre, egészséges ételre, tiszta levegőre, kisebb denzitásra vágyik, de nem akar lemondani a modern technológia által biztosított kényelemről sem. Nevezzük nevén: ez az életmód-átalakító áramlat kevesebb hazugságot és mesterkéltséget, több racionalitást és költészetet, őszintébb, szabadabb életet akar.

 

Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
4/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
5/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
6/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Mark Darley
7/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Mark Darley


 

Nehéz megmondani, hogy pontosan hányan lehetnek, akik ezt így gondolják, de talán erre vonatkozóan valamelyest képet kaphatunk a 2012-es amerikai elnökválasztást előkészítő vitákból. S bár az egyre nagyobb étvágyú, adókból finanszírozott, központosított szuperállam ellen Ron Paul 76 éves texasi szenátorként évtizedek óta küzd, a válság, a termelés visszaesése, az elszegényedés, a gigantikus bankmentő csomagok és a látványos eladósodás, a durva társadalmi polarizáció, az égbe szökő szociális és katonai kiadások most teremtettek olyan helyzetet, amelyben Ron Paul üzenete, hogy létezik más út, visszhangra talált. Ron Paul libertáriánus politikus, számára az alkotmány a status quo.

Mi itt Magyarországon nem ismerjük a nem-etatista rendszereket. Nagy részünk el sem tudja képzelni, hogy hogyan lehet egy olyan társadalmat megszervezni és működtetni, amely a lehető legtöbb dologban az egyének és önszerveződő közösségeik önálló döntéseire épül1. Felettébb izgalmas, hollywoodi akciófilmbe illő küzdelem az, ahogyan a neokonzervatív hatalmi konglomerátumokkal látszólag csak egy törékeny, 76 éves öregember küzd. De azért ez nem teljesen így van.

Történelmi pillanatokat élünk meg. Miközben Európában és az USA-ban is az egyre magasabb szintű (állami, uniós, szövetségi) centralizáció tanúi vagyunk, s ennek szükségességét és elkerülhetetlenségét sulykolja a média, addig az óperenciás tengeren túl Ron Paul a decentralizációt és az állam minimalizálását hirdeti. És óriási sikere van. Évtizedek óta konzekvensen azt hajtogatja, hogy az embereknek maguknak kell dönteni arról, hogy az életükkel mit kezdenek és a jövedelmüket mire költik.

 

 

Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Benjamin  Benschneider
8/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Undine  Prohl
9/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Undine Prohl

Chicken  Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects -  fotó: Tim Bies
10/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Tim Bies

 

 

Önszerveződés

Az állami forráselvonások nem csak az egyén, hanem a kisebb közösségek ellen is dolgoznak, az önkéntes, szabad választáson alapuló közösségi részvételre egyre kevesebb szabad idő, pénz és eszköz marad az egyes embereknél. Elvileg az újraelosztási rendszeren keresztül támogatás formájában visszafelé is van erőforrás áramlás, de az újraelosztási rendszer adott csoportok általi elfoglalása, kisajátítása más csoportokat kizár a támogatások köréből. A központosított irányítási és újraelosztási rendszer melegágya a speciális előnyök szerzésének, a jogrendszer torzulásának, túlbonyolításának és a bürokráciának. Mindez a közösségek lebontását, önrendelkezésük elsorvasztását eredményezi.

Janáky István „Levelek Árkádiából" című, sok vitát kavart írásához Gerle János hozzászólása a szerves építészek példa értékű önszerveződésére hívta fel a figyelmet2. Egy szabad választáson alapuló közösség a központosított hatalomtól függetlenül is életképes mindaddig, amíg a résztvevők erőforrásokat tudnak a közösségi tevékenységre csoportosítani. A Kós Károly Egyesülés az etatizmussal szemben nagyon korán felismerte, hogy tudatosan kell közösséget építeni. Tulajdonképpen ma az egyetlen olyan önszerveződő építész közösség Magyarországon3, amely saját erőből független iskolát, újságot hozott létre és tart fenn. Ez a tény akkor sem vitatható, ha Janáky írásában azt sugallja, hogy ez a közösség most a kultúratámogatási rendszer kisajátításán dolgozik.

 

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Mark Darley
11/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Mark Darley

Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider
12/74
Chicken Point Cabin 2002, vezető tervező: Tom Kundig, Olson Kundig Architects - fotó: Benjamin Benschneider

 

 

Közösségépítésről, az etatista szemlélet lebontásáról beszél Patartics Zorán is közösségszervező és -fejlesztő munkája, A FAL projekt s annak folytatása, az „Építő vélemény" pályázat megszervezése kapcsán. Patartics célja a diskurzus szintjének emelése, az építészetről való gondolkodás fejlesztése. A jórészt fiatal építészek által szervezett építőtáborok – több mint harminc éves hagyománnyal a hátuk mögött – mára alulról építkező közösségfejlesztési mintákká váltak, ezekre alapozva több más kezdeményezés is lábra állt.

A fentiek mind osztoznak abban, hogy hatalom-független, érték alapú civil aktivitás hívta őket létre, ami Ron Pault látszik igazolni: ha több maradna az embereknél, akkor többet tudnának egymásért – saját belátásuk és preferenciáik szerint - tenni. Ron Paul vegyes, republikánus és demokrata szavazókból is álló támogatói körének hihetetlenül gyors növekedése és aktivitása (kampányidőszak még sehol, de a jórészt fiatal önkéntesek már keményen dolgoznak) - a politikus immár harmadik választási kampányát messze a legesélyesebbé teszi. Ron Pault – bár mindig is ugyanazt mondta, hitte, csinálta, csak most kezdi igazán érteni a közönség. 

 

The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
13/74
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo

The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Mark Darley
14/74
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Mark Darley

The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
15/74
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo

 

 

A központosított rendszerek látható, hosszan elnyújtott agóniájából meg az elhintett magokból4 érték alapú társadalmi elvárásrendszer érett be5. Ez mindvégig rejtve maradt, mert kommunikációja kiszorult, és a mai napig alig kap hangot a nemzetközi fősodratú médiában (lásd Occupy Wallstreet mozgalom). Az alternatív médiafogyasztásban illetve -előállításban, szociális hálózatokban, civil közösségekben és mindenféle mozgalmakban már régóta jelen van, és most olyan, mint a palackból kiszabadult szellem. S még akkor is figyelemre méltó erőről van szó, ha a kezdeményezések összességükben meglehetősen fragmentált – a magyar (építészeti) közéletben hovatovább értelmetlenül polarizált – képet mutatnak.

 

The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
16/74
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo

The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo
17/74
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects), fotó: Marco Prozzo

The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
18/74
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
19/74
The Brain, 2002 - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

 

A svájci plusz          

Peter Zumthor most 67 éves. Személyében olyan valaki kapta a Pritzker díjat, aki nem épít sokat és nagy dolgokat, s ehhez kicsi irodát tart fenn. A kézműves ethoszt képviseli, számára tervezés és megvalósítás elválaszthatatlan, holisztikus egység, a valami új értékesítési célú létrehozása helyett az építészet lényegét a termelésre (alkotásra, problémamegoldásra) helyezi. Tom Kundig 56 éves, sok házat épített, köztük nagyokat is, nyolcvan fős iroda van a háta mögött, és praxisának jelentős részében ő is ugyanúgy tervezői szolgáltatást végez, mint bármelyik másik, tehetséges építész a világon, hogy az irodája korrekt feltételeket biztosító munkahelyként fennmaradhasson.

 

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
20/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
21/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
22/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider

 

 

A vadregényes északnyugat egyik kisvárosában, Spokane-ban nőtt fel, svájci származású építész apja egyik barátjánál, a sokoldalú, nagy léptékű, fém- és kerámia muráliáiról híressé vált Harold Balazs képzőművésznél hegeszteni is tanult. A hatvanas években még jelentős, mára a mezőgazdaság egy kicsiny szeletét leszámítva szinte teljesen eltűnt ipari épületek (bányászat, fakitermelés, vízi szállítás) szerkezeti részletei mellett a kinetikus művészet, főleg a (szintén svájci) Jean Tinguely gép-szobrai alakították esztétikai érzékenységét, s váltak későbbi építészeti munkáinak fontos inspiráció forrásává. Az építészeti és művészeti háttér ellenére a Washington Egyetemen fizikát kezdett tanulni, de viszonylag hamar pályát módosított, és 1977-ben BA, 1981-ben MA építész diplomát szerzett. 1977 óta dolgozott különböző irodákban, 1980-81-ben Svájcban volt egy évig, később saját vállalkozással próbálkozott, míg 1986-ban csatlakozott Jim Olsonhoz Seattle-ben, ahol tíz év múlva, 1996-ban lett tulajdonostárs.

 

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
23/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
24/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
25/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
26/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies
27/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Tim Bies

Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider
28/74
Olson Kundig Architects irodája, 2004 - fotó: Benjamin Benschneider

 

 

A nyolcvanas évek poszt-modern építészetével nem tudott mit kezdeni, nem illett a kulturális közegbe, inkább hegyet mászott. Rengeteg időt töltött Idaho és Washington állam hegyeiben, s amit akkor szakmai munkája szempontjából elvesztegetett időnek gondolt, később kiderült, hogy mennyire fontos volt ahhoz, hogy magára találjon. „A hegymászás nem arról szól, hogy az ember feljut a csúcsra, hanem arról, hogy hogyan jut oda, mennyire elegánsan, tisztán, hatékonyan és könnyedén éri el azt. Az egész a problémamegoldásról szól, akárcsak az építészet."

Északnyugat hatalmas szabad területei, bőséges folyói, magas hegyei, gleccserei, szakadékai,  vadregényes tájai lélegzetelállítóan szépek. Tom Kundig, amikor a saját munkáit meghatározó befolyásokat említi, akkor a helyről, a tájról, és a lenyűgözően tágas térről is beszél – ez utóbbiból Idaho és Washington államokban tényleg elég sok van. Magyarországon négyzetkilométerenként ~107 ember lakik, Idaho-ban 6. Washington állam kétszer akkora, harmadannyi a népsűrűsége és több, mint hatszor annyi vízfelszíne van, mint Magyarországnak. A félmilliós Seattle körül több, mint hárommilliós agglomeráció épült, a Microsoft, Amazon.com, Boing, Starbucks ehhez a városhoz kötődik. Seattle intellektuális potenciálja is impresszív, egy 2005-ös felmérés szerint a 24 év fölötti lakosok több mint fele rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Tágas vidék, gazdag és változatos természet, igényes intellektuális környezet.

 

A kicsi szép

Kundig legsikeresebb épületei egyáltalán nem nagyok és olyan helyre épültek, ahol nem kell Photoshop-al kimaszkolni a szomszédság vagy az infrastruktúra képbe nem illő építményeit, mert jobb esetben ameddig a szem ellát, nem lakik senki. Jim Olson, akinek irodája már akkor, amikor Kundig hozzá csatlakozott, közel húsz éve sikeresen működött, a kezdetektől azt vallja, hogy az építészetnek híd szerepe van ember, természet és kultúra között.

 

Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
29/74
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
30/74
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
31/74
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
32/74
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider

 

 

A posztmodern, majd a pénzbőséggel és gazdasági növekedéssel együtt járó grandiózus és sokszor csak nyereségvágyból beindított ingatlanfejlesztés ("pénz-fejlesztés") az építészetet a pénztermelő folyamatoknak rendelte alá. A ház meghatározott időre számolt ROI (revenue of investment, a befektetés megtérülése – a szerk.) függő tényező lett a kisebb, illetve a márkakommunikáció részévé vált a nagyobb presztízsű, drágább beruházásokban. Az a kézműves építészet, amiről Olson, Kundig vagy Zumthor beszél, hosszú évekre az építészeti világtérkép perifériájára szorult. 2008-tól a gazdasági válság lelassította, majd leállította a sok szempontból kritizálható globális ingatlanfejlesztési boom motorját. De az USA-ban sem szűnt meg az élet. Azok a fejlesztők, akik nem csak a pénzt keresik az építésben, hanem a kihívást is, most is képesek sikereket elérni. 

Tom Kundig Art Stable háza 2011-ben az USA két lakóépület tervezési díját (National AIA Housing Award, Residental Architect Design Award) is elnyerte. A zsűrorok lelkesen ünnepelték az épület léptékét, mint a városi fejlesztés következő évtizedre meghatározó mintáját, és tény, hogy az Art Stable hét szintjével a korábbi fejlesztések mellett szinte eltörpül. A ház földszintjén üzletek vannak, az első emeleten parkoló, a többi öt emeleten pedig szintenként ~400 négyzetméter loft, üres tér, amit minden tulajdonos/bérlő saját ízlése szerint rendezhet be.

 

Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
33/74
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider
34/74
Art Stable, Tom Kundig (Olson Kundig architects) - fotó: Benjamin Benschneider

 

 

A házat olyan művészeknek illetve gyűjtőknek szánták, akik nagyméretű műtárgyakkal dolgoznak, mert a műtermek utca felőli teljes üvegfelületén (Kundigra jellemző) látványos mechanikus szerkezetű, könnyedén nyitható, hatalmas ablakok vannak. Ezeken keresztül, valamint a tetőre szerelhető daru segítségével a nagy tárgyak, bútorok egyszerűen ki- és beemelhetők. „Történelmi távlatokból nézve mindannyian kunyhókból és falvakból jövünk, de ma sűrű szituációkba kényszerülünk. […] A jövőnk  inkább a kisebb épületekről szól majd, mint a nagyokról." - nyilatkozta a Residental Architect magazinnak.

 

Tom Kundig a Residential Architect magazin címlapján
35/74
Tom Kundig a Residential Architect magazin címlapján

 

 

Az öt lakásos épület a nyerseség és a finomság kombinációja, amerikai léptékkel mérve pedig valóban intimnek hat. A fejlesztés is reális piaci megfontolásokból indult ki, mert a nagy méretű műtárgyakat inkább a magasabb jövedelműek engedhetik meg maguknak, akik az elmúlt években szépen gyarapodtak. A statisztikák szerint a vállalatvezetők jövedelme az USA-ban átlag 27%-al nőtt az elmúlt évben.

 

Építő techné

Tom Kundig előszeretettel használ a házaiban egyedi fejlesztésű „gizmo"-kat, kézzel működtetett mechanikus szerkezeteket. Szerinte ezek az épületet bizonyos értelemben kinetikussá teszik. S bár a mérnöki lelemény és művészet kinyilatkoztatott házassága a kinetikus művészet6 fogalom megalkotásával lett a huszadik század ötvenes éveitől kezdve az egyetemes művészet- (és kultúra) történet ily módon nevesített része, a kettőt – leleményt és művészetet – együtt, egymástól ősidők óta elválaszthatatlanul a techné jelöli. Ez eredendően nem céltudatos tevékenység, közvetlenül nem az új érték (eladási célú) tervezése mozgatja, hanem a probléma, amivel az ember szembekerül, s amit az éppen rendelkezésére álló eszközökkel megpróbál megoldani. Kundig kinetikus szerkezetei, amelyeket mérnökökkel együtt talál ki, és kísérletek és modellek előznek meg, szoborszerűek és funkciójuk is van. 

 

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
36/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
37/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
38/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
39/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

 

 

A kinetikus műalkotások gépekhez, szerkezetekhez, azok működéséhez, mozgásához, hangjaihoz esztétikai minőséget - és kritikai tartalmakat is - rendeltek. A Kundig által is gyakran hivatkozott Jean Tinguely egyik leghíresebb munkája, az 1960-ban készült, önmagát elpusztító „Hommage to New York" hatalmas méretű mobil szobor a technikai fejlődésbe vetett hit kritikája. A legenda szerint a fémhulladékokból álló szobrot elvileg tizenöt motornak kellett volna darabokra zúzni és elégetni a bemutatón, de állítólag egy tűzoltó – nem pontosan a tervek szerint – vetett véget a show-nak. Kundig esetében a kinetikus elemek beemelésének a játékosság és az örömszerzés mellett – Tinguely szobrához hasonlóan - kritikai jelentése is van. A több tonnás ablak- és falfelületeket ki lehetne nyitni elegánsan elrejtett, beépített (burkolt) elektronikus szerkezetekkel, automatikus rendszerekkel is, de Kundig mégsem ezt teszi.

 

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
40/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
41/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

  

 

A burkolás

A klasszikus fizika elvén működő gép anyagában és szerkezetében is a logikus működés nyilatkozik meg, válik láthatóvá és egyben visszafejthetővé is. Az elrejtett, nem-anyagi természetű algoritmusok által irányított számító-gépi rendszerek az anyagszerűséget tüntetik el, az elsődleges észlelési, láthatósági tartományból kivonják a szerkezeti logikát, s ezáltal annak visszafejthetőségét is, és azt kizárólag olyan specialisták számára teszik hozzáférhetővé, akik egyrészt bírják azt a (kód)nyelvet, amellyel az algoritmus írva van, másrészt vannak olyan eszközeik, amelyekkel ez a nyelv megjeleníthető. A szerkezeti logika kiolvashatósága, megmutatása fontos része a hozzáférhetőségnek, annak, hogy ura vagyunk a helyzetnek, kezelni tudjuk azt. Tom Kundig mechanikus szerkezeteiben a kezelhetőség szó szerint értendő.

 

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
42/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Charles  Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
43/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) az előregyártott elemek a Spearhead faüzemében
44/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) az előregyártott elemek a Spearhead faüzemében


 

Az elrejtés, a burkolás tökéletesen egybevág a kurrens ipari folyamatokkal, bedobozolt high-tech eszközeinkkel, zsebkendőnyivé zsugorított számítógépeinkkel, az épületek szerkezeteit akár több rétegben is elfedő külső-belső héjakkal, amelyekkel az energia-, levegő-, fény-, víz- és információ-áramlás sűrű hálózatait takarjuk el. A burkolatok belépési korlátokat jelölnek. Ilyen belépési korlátok ellen küzdenek például az open source, vagy a creative common, illetve a DIY (csináld magad) közösségek, de a civil mozgalmak különféle társadalmi hálózatai is. Az építészetben a nem eltakart szerkezetek (a megvalósítás visszafejthetősége), az anyagszerűség, a történet (öregedés), a szerkezetek őszintesége az, amely az említett társadalmi aktivitásokkal párhuzamba hozhatók.

 

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
45/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
46/74
Charles Smith Borkóstolója, Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

 

 

Az erősen központosított rendszerekben az információhoz, tudáshoz, technológiához hozzáférők köre a rendszer természetéből következően folyamatosan szűkül7, vastag belépési korlátokat, jogi védőhálót és óriási bürokráciát növesztve önmaga köré. Minden eszköz, amit készen kapunk és nem tudjuk, hogyan működik, hogyan lehet szétszedni és újraépíteni, növeli kiszolgáltatottságunkat. Ez a folyamat – messze nem csak a munkamegosztás differencializálódása miatt - egyre többeket zár ki a világ alakításának lehetőségéből.

Miközben az egyik oldalon oligarchikus nagy rendszerekről (big media, big pharma, big science, big business etc.) beszélünk, a másik oldalon nem vesszük észre, hogy tulajdonképpen a kicsi, de lényeges dolgok létrehozásához szükséges tudást egy-két generációnyi idő alatt elfelejtjük. Papírépítészet, mintakövetés ez, ha az építészet területére szűkítjük a megfigyelést, de az élet minden más szegmensében hasonló minták érvényesülnek. A fogyasztói kultúra a fogyasztás bővítésével párhuzamosan a túléléshez szükséges alapvető tudás (termelés, innováció) területeiről történő tömeges kizárást is jelenti egyszerre. Ez az összefüggés azonban többnyire rejtve marad.

 

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
47/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
48/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
49/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
50/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

 

 

Az „ősforrás"

Tom Kundig kinetikus épületszerkezetei a meglepetés erejével hatnak. A kollektív emlékezetből idézik meg az elektronika előtti kort, látható szerkezetei a bennünk élő szabad emberhez, a feltalálóhoz szólnak, aki képes megoldani a problémákat. Valószínűleg őt is ez inspirálta az ipari épületek és a hegymászók leleményes szerkezeteiben, vagy az eltűnőfélben lévő mesterségek fortélyaiban. Kundig építészete egyfajta leleményes kézműves építészet, de művészként ezen messze túl is mutat.

Eredetisége másokat is megihletett, hiszen a súlyos épületszerkezetek mozgatása akkor is látványos, ha kihagyjuk belőlük Kundig kinetikus művészetét és annak forrásait. A különleges építészeti ötletek pillanatok alatt szétáramlanak a kortárs építészeti médián keresztül, ami szerinte a tervező egyéniség önmagára találásának útjában áll.

 

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider
51/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Benjamin Benschneider

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
52/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
53/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol

Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol
54/74
Hot Rod ház (az építész saját háza) - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Paul Warchol

 

 

A National Building Museum-ban tartott előadásának végén hallgatóságának azt tanácsolta, hogy ötletekért ne lapozgassák az építészeti magazinokat túl sokat, mert azokban mások ötleteit látják, amelyek mire megvalósulnak, már legalább négy éves elképzelések. „Arra kell figyelni, hogy az ember képes legyen learatni mindannak gyümölcsét, amivel felnő, felfedezni magában azt, ami egyedül az övé. Úgysem tud más ugyanolyat csinálni, mert a valóban új elképzelések nagyon személyes helyről, mélyen belülről fakadnak." Kundig tudatosan nem a mediális közvetítőkön keresztüli, hanem a személyesen megtapasztalt, belső világból építkezik, amiben az önmaga értékeit felismerő, másoktól nem függő, szabad alkotó embert kell észrevennünk.

 

Rész és egész

Az építészeti formai kánonok (és az ezek alapján történő elemzések, kritikák) kimerülése után másfajta szemlélettel kell közelítenünk az építészethez. Ebben a megközelítésben a természeti-társadalmi kontextusnak, és az ebből eredő egyéni és csoportos stratégiáknak fontos szerepük van. A gyökereket is vizsgálnunk kell.

 

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
55/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
56/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
57/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
58/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
59/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

 

 

Az építészet ma elsősorban nem forma, hanem viszony kérdése. A forma szabadsága lezárt vita, minden forma és azok bármilyen kombinációja lehetséges és bizonyos határok között elfogadható. Ezen túl azonban az anyagi/formai (tágabb értelemben technikai/technológiai) alkotóelemeknek van olyan mögöttes tartalmuk, amelyek felfejtése során komplex viszonyrendszerek bomlanak ki.

A felhasznált anyagok és szerkezetek keletkezéstől pusztulásig tartó története nem csak a kibocsátás, a globális környezetszennyezés, és a felhasznált energia szempontjából fontos. Ennél ma már többet tudunk. Az anyagok, felhasználásuk, pótlásuk a helyek és az ott élő közösségek sorsát is eldöntik8. Ezt a komplex viszonyrendszert akkurátusan fel kellene térképeznünk ahhoz, hogy felelős döntéseket hozzunk, ugyanakkor könnyen belátható, hogy jelen eszközeinkkel és ismert korlátaink mellett ez szinte lehetetlen.

2003-ban a Rotterdami Építészeti Biennálén Odile Decq-el készítettem egy rövid interjút, amiben Odile hangsúlyozza, hogy a tér formája neki szinte mindegy, szerinte az emberek a legfontosabbak az építészetben. Mára ennél már messzebb jutottunk. Ökológiai rendszerben – amelynek része az ember, nem uralkodója – kell gondolkoznunk, amelyben minden döntésünknek következményei vannak.

 

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
60/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
61/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Jan Cox
62/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Jan Cox

Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
63/74
Outpost - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

 

 

Az ökológiai rendszer szemléletű építés adott esetben a nem-építésről szól, arról, hogy hogyan ne tekintsünk belvárosi területekre zöldmezős beruházásként, hogyan ne betonozzunk le további mezőgazdasági- vagy erdőterületeket, vagy arról, hogy köztereinken hogyan hagyjunk több helyet a fáknak, amelyek mellesleg a klímavédelem kulcsfontosságú szereplői.

Az ökológiai rendszerben gondolkodó építész majd valószínűleg egyből nemet mond sok olyan beavatkozásra, amelyeket ma kisebb-nagyobb heves társadalmi tiltakozás kísér. S mindez még mindig kevés lesz, ha ez a gondolkodás nem kap teret a programalkotásban, a döntésben, hogy mit, hova, miért, mikor nem szabad, érdemes, vagy kell építeni és hogyan.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete (mint civil szervezet) 2003 óta az etikus, környezeti és társadalmi értelemben is tudatos vásárlás népszerűsítésért dolgozik, célja, hogy „hozzájáruljon a fogyasztói értékek és a vállalati működési gyakorlatok pozitív, a társadalmi és természeti környezet fejlődését támogató változásaihoz." A TVE nem a fogyasztás ellen, hanem az átgondolt fogyasztás mellett kardoskodik. Ahogy a TVE – nyilván sok munkát követően – mindenki számára érthetően meg tudta fogalmazni a Tudatos Vásárló 12 pontját – úgy talán nem ördögtől való lenne elgondolkozni azon, hogy a tudatos építésnek/építészetnek vajon tudnánk-e ilyen 12 (vagy akárhány) pontot összehozni?

 

False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
64/74
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
65/74
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
66/74
False Bay, az író nyaralója - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

 

 

Az építésben és az építészetben az épített környezet ökológiai rendszer szemléletű alakítása lesz a feladatunk. Ehhez először meg kell tanulnunk9, hogy ez pontosan mit jelent, hogy megfogalmazhassuk azt, hogy mit tartunk ebből következően jó építészetnek. Ha ez megvan, akkor lesz olyan üzenet a szakma kezében, amivel egyrészt a közjó elveszett fogalmát, másrészt a társadalom intellektuális, képzett rétegének vezető szerepét – részben - restaurálni tudja, ha akarja.

De ne legyünk naivak, a centralizált szuperhatalomnak az öko-terror nagyon jól jöhet saját hatalmi pozícióinak megszilárdításához. Lehet újabb adókat kivetni és gúzsba kötő jogszabályokat alkotni. Ron Pault sokan kritizálják, hogy a libertáriánus elvek szerint hogyan lehet a fenntartható környezeti kérdéseket rendezni. Ron Paul mint politikus, az egyszerű alapelveket szereti: a környezetet a tulajdonhoz köti, és azt mondja, hogy senkinek nincs joga a másik tulajdonát szennyezni.

 

Status quo re:set

Az építészet (de leginkább az építész) társadalmi pozíciójának erodálása azokból az alkukból tevődik össze, amelyek a „bármit megtervezünk és megépítünk" elvéből, a megbízók érdekeinek kritikátlan kiszolgálásából ered. Legalábbis a külső szemlélőknek ez csapódik le.

A valóságban azonban az építészek többsége a tervezés-megvalósítás során olyan présbe kerül, amelyből a legritkább esetben születnek saját maguk által 100%-ban felvállalható épületek. Itt nem csak arról van szó, hogy az építészet csapatmunka és milliónyi külső-belső tényezőtől függ, és még csak nem is arról, hogy megrendelői igényekre szabott szolgáltatásról van szó. A folyamatos felelősség áthárítás az, ami a legtöbb esetben áttekinthetetlen és vállalhatatlan helyzeteket teremt az előkészítés-tervezés-megvalósítás során a privát és közösségi beruházásokban egyaránt.

Egy építkezés, legalábbis Magyarországon, pszichológiai dráma, amelyben a jó építész egyedül marad esztétikai, környezeti értékközpontú szemléletével. Olyan bozótharcos, akinek nem csak az érdektelenség és értetlenség sűrű erdejében kell utat törnie, hanem a csapattagok (építtetők, bonyolítók, kivitelezők, hatóságok) zavaros érdekhálózataiban is óvatosan kell lavíroznia, hogy legalább valamit el tudjon érni abból a minőségből, amit megálmodott, miközben túllihegett és logikátlan rendeletek és előírások százainak betartásáért kell felelősséget vállalnia.

 

Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
67/74
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo

Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
68/74
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo

 

 

Mikor elkészül a ház, az utca vagy a tér, az esetleg bekerül a hírekbe, hogy mennyibe került, de az, hogy milyen, senkit nem érdekel. Patartics Zorán azt reméli, hogy a milyenséget célzó diskurzus stimulálásával előrébb jutunk. A minőség-mániás Vonnák János10 villákat tervez, amelyeket szintén minőség-mániás fiával együtt kiviteleznek. Az ő esetükben a megbízó, a tervező és a kivitelező érdeke egybevág, mert a kultúra, amely összefogja a szereplőket azonos esztétikai értékrenden alapul. Ez a ritka, kivételes példa. A legtöbb esetben kiváló építészeink és a megvalósítás számtalan anonim szereplője között szédítően mély szakadék tátong. A tervező felelősséget vállal, a többiek nem. A felelősséget nem vállaló ember az adott viszonyrendszerben megszerzett pozícióját félti, nincs szabad akarata és számára a termelés-teremtés nem cél, csak ürügy.

A szakmai érdekközösségnek tehát minőségi változásokra van szüksége saját praxisát és kommunikációját illetően. A szakmának nem csak az értékrend átalakításával (esztétikai/formai vs. ökológiai) kell megküzdenie, hanem a társadalmi viszonyainkat jellemző etatizmussal is. 

A Bécsi utcai tervtanácsi döntés dióhéjba foglalt története a többség által elfogadott értékrend artikulációjának égető hiányát mutatja meg. A tervtanácsban neves építészek és városvédők helyénvalónak tekintettek egy olyan építkezést, amely a szakma nagy részénél és a szakmán kívüliek jelentős részénél is kiverte a biztosítékot. Az érdekeltségi körök által befolyásolt média teljesen más üzenetet közvetített, mint az alternatív média közösségi oldalakon, levelező listákon. Az ingyenmunkás köznép, mint ad hoc helyi értékvédő közösség felháborodott, szervezkedett, aláírást gyűjtött, perelt.

 

Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
69/74
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo

Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo
70/74
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Marco Prozzo

 

 

A történetből a szakmának rá kellett volna jönnie, hogy már régóta létezik az a bizonyos 12 pont, ami Magyarországon a közvélemény építészethez való viszonyát leírja. A szakmának nem lenne más dolga, mint hogy ezt megfogalmazza és az üzenetre fogékony társadalmi többség élére állva, minden fórumon, ékes retorikával, érthető közbeszéddel képviselje. De nem ez történik. Pedig komoly a tét: ki veszi észre előbb az alulról felfelé törő, tudatos építészet és a civilség energiáit, és ki mire fogja azt használni? Ki fog a „mozgalom" élére állni? A szuperállam vagy a szakma és önkéntes szerveződései?

 

A káosz esszenciája

A helyzet az, hogy életmód kérdésekben a társadalom többsége sokkal előrébb tart, mint a szakma. Nem csoda, hiszen az jórészt magával van elfoglalva. Elefántcsont tornyában a szakértő értelmiség már egy ideje a korábban megszerzett, piacvédő kamarai legitimáció és bevételi forrásainak elvesztését siratja, vagy aki tud, külföldre menekül. Mintha nem akarná tudomásul venni, hogy a forma - tartalom nélkül - kiüresedett, a kamara11 nem jelent semmit és nem is biztosít semmit, legfőképpen nem társadalmi presztízst és jogokat. A szakmán belül a fejekben még mindig élénken élő, a társadalomban már egyre kevésbé elfogadott (szemet hunyó, elnéző, mert kedvesek és udvariasak vagyunk) értékpluralizmus - házasságban az etatizmussal - semmilyen akadályt nem jelent a pénz- és politikai hatalom nyílt centralizációs törekvéseivel szemben, és ez a legjobb út a (szakmai) megsemmisülés felé.

Az építész praxis ma olyan legitimációs válságba került, amelyből csak érték alapú önszerveződéssel fog tudni kikerülni, és csak akkor, ha rátalál a csendes többség rejtőzködő, meg nem fogalmazott elvárásaira – a közjó-ra. Szerencsés lenne, ha erre nem a központosított hatalom lelne előbb. Az építészet társadalmi-politikai intervenciója nem elkerülhető, mert az építészet – hogyan élünk és hogyan fogunk élni a jövőben - politikai kérdés.

Kinyilatkoztatott értékrend nélkül az érdekek individuálisak és a pillanatról szólnak. A piac beszűkül és eltűnik, ma már jogászok, menedzserek, politikusok és központi EU-s pályázatok terveznek várost, házat, települést, az építész/mérnök csak rajzolni, számolni és aláírni kell. Politikusok, közszereplők fejlesztési ötletviharai söpörnek végig a médián, míg reszketve figyeljük az euró válság legfrissebb híreit, bele se merünk gondolni, hogy az összeomlás mivel jár. És egymásnak esünk avítt formai vitáinkat, neurózisainkat citálva újra és újra12.

 

Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
71/74
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)
72/74
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects)

Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies
73/74
Sedgwick Rd hirdetési ügynökség - Tom Kundig (Olson Kundig Architects) - fotó: Tim Bies

 

 

Az építészet – ami nem csak házak építését, hanem tágabb értelemben a világ alkotó építését (hosszú távú gondolkodást, maradandóságot, stabilitást, biztonságot) jelent – eltűnik a világból, és ez messze nem csak minket érint. Ron Paul (76), Zumthor (67), Kundig (56) is - a maguk helyén és módján - egész életükben küzdöttek ellene, és a siker most kezdi eléri őket. Ez egy átmeneti kor. Zavaros, kusza, bizonytalan. A bizalom megrendült, az agyakat átmosták, az összefüggések rejtve maradnak. De most születik a jövőnk, és rajtunk múlik, hogy milyen lesz. Lehet az is, hogy ehhez tényleg meg kell élnünk az összeomlást, de utána mi lesz? Mit fogunk építeni?

 

Pásztor Erika Katalina

 

képek: Olson Kundig Architects

 


1 A Progresszív Intézet 2009-es kutatása Magyarország polgárainak értékválasztását térképezte föl. „A magyar társadalom jelentős mértékben a baloldali gazdaságpolitikára fogékony, azaz igényli az állam mind nagyobb támogatását; a megkérdezettek 88%-a tartozik a koordináta-rendszer bal oldalához. Az emberek tehát ragaszkodnak a Kádár-rendszerben megszokott állami gondoskodáshoz. Kulturális szempontból viszont inkább konzervatívak a magyarok; 68 százalék sorolható erre a térfélre. […] A legnagyobb csoportot a nyitott-alkalmazkodó-etatisták alkotják, a megkérdezettek 40 százaléka tartozik ide." internet: http://dialogusegyesulet.hu/download.php?id=14

2 „Hol vannak a nemszervesek saját világszemléletükre épülő önszerveződő, maguk finanszírozta egyesületei, amelyek folyóiratot adnak ki és szakmai továbbképzést indítanak és annak hallgatóit dobják be a katasztrófa sújtotta területek helyreállítási munkáinak mélyvízébe, főépítészeket küldenek a kistelepülésekre? Janáky saját hazájában az volna a baj, ha valaki egyáltalán megpróbál európai módra viszonyulni a saját szakmájához, kollégáihoz, szociális közegéhez, történelméhez és földjéhez? Amit nem mások kárára, hanem mások javára művel?" internet: http://www.epiteszforum.hu/node/19976#comment-14979

3 A Magyar Mérnök- és Építész Egylet, mint önszerveződő, önkéntes szakmai közösség 1867-ben a kiegyezés évében alakult meg, Hollán Ernő vezetésével, 627 taggal és 1945-ig működött. Az egyesület újságot adott ki, könyvtára volt, díjakat adományozott, alapítványokat hozott létre. Internet: http://www.kislexikon.hu/magyar_mernok-_es_epitesz-egylet.html

4 Szeretném hinni, de valószínűleg túlbecsülöm a radikális, alternatív művészek több mint hatvan éves fogyasztói-társadalom kritikáját, oknyomozó, tényfeltáró újságírók, illetve az utóbbi években az alternatív újságírás (blogok), filmesek, dokumentumfilmesek (sokszor ismeretlen szerzőinek), valamint az akadémiai közegben viszonylag nagyobb szabadságfokkal munkálkodó kutatók munkáját. Azok névsora, akik jelentős befolyással voltak az ethosz változására, igen hosszú lenne.

5 Szabó Máté 2009-ben a Politikatudományi Szemlében a magyar civilség problémáját így összegzi: „Összességében a polgári és a civil hagyományok hiánya, gyengesége, gyengülése az az örökség Közép-Európában, amely megkönnyíti az etatizmus pozícióit húsz évvel a rendszerváltást követően. A kommunizmus tehát nem hozta létre stabilan a „homo sovieticus" társadalmát, de sikeresen számolta fel a prekommunista civil társadalom pozícióit. Hogyan állunk tehát ma, húsz évvel a rendszerváltás után? 1. Van valamiféle posztkommunista polgárság, nem olyan, mint a „nagykönyvben", de létezik. 2. Van a civil szervezetek szektorának egy impozáns profilja, persze ugyanakkor egy sor ellentmondása és problémája is. 3. Ami viszont nagyon posztkommunista, az az etatista mentalitás, amely a szolidaritást és az államot azonosítja, az „én befizettem az adót és utána élem az életemet" vezérelve. Hiányzik a szolidaritás, az autonómia, a kreativitás és a tolerancia értékeinek mozgósító ereje a civil társadalomban." in: Szabó Máté: Autonómia és etatizmus a magyar civil társadalomban. Politikatudományi Szemle, 2009/3. internet: http://www.poltudszemle.hu/szamok/2009_3szam/szabomate-2009-3.pdf

6 2011 decemberében a Nemzetközi Kepes Társaság három kiállítást is szervezett, amelyek a művészet, tudomány és a technológia határterületein dolgozó képzőművészek munkáit mutatja be. Az A 22 galériában kinetikus fényművészettel foglalkozó négy német alkotó, Kerstin Ergenzinger, Mischa Kuball, Michael Belyenberg és Wolfgang Plöger egy-egy munkái 2012. január 5-ig tekinthetők meg. A másik két kiállítás december 15-én nyílt a Budapest Kiállítóteremben (Szabad sajtó út 5., 17 órakor), illetve a noMade Galériában (Anker köz 2-4., 19 órakor). A Budapest Kiállítóteremben a Nemzetközi Kepes Társaság központi kiállítása, 35 művész kísérleti fotói, lentikuláris felvételei, anamorf grafikái, kinetikus munkái, festményi illetve kisplasztikái láthatók, míg a noMade Galériában fényművészeti munkákat – fényinstallációkat, hologramokat, lumineszenciára érzékeny festményeket láthatunk. A Nemzetközi Kepes Társaság Kepes György életművének szellemében dolgozó alkotókat fogja össze, megalapítását 1996-ban, az I. Nemzetközi Fényszimpóziumon határozták el Egerben. 

7 Egely György, az akadémikus tudománnyal szembehelyezkedő, s ezáltal tudományos munkásságát tekintve vitatott megítélésű gépészmérnök és feltaláló „Apokalipszis 2012" című tanulmányában – amely Hetesi Zsolt, az ELTE fizikusa, a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport vezető kutatója által közzétett tanulmányára adott válasz is egyben - részletesen kifejti és példákkal illusztrálja, hogy az olajipari érdekszövetségek hogyan gátolják azon innovációk és szabadalmak bevezetését és elterjedését, amelyek érdekeikkel ellentétes hatást fejtenek ki. Egely György szerint Hetesi Zsolt diagnózisa helytálló, de a kivezető utat ő a technikai civilizáció megújulásában, az energiapiacok liberalizációjában látja, amely szabad utat enged a sok esetben már évtizedek óta rendelkezésre álló energiatakarékos találmányoknak, s ezáltal a kevesebb fogyasztásnak és az alternatív energiaforrások hatékonyabb fejlesztésének.

8 A HuGBC 2010-ben elkészített egy ajánlást a környezettudatos várostervezéshez, amelyben a felhasznált anyagokra vonatkozóan kiemeli a helyi (regionális) építőanyagok szerepét. Technikai/technológiai nézőpontból az anyagfelhasználás nem társadalmi, hanem energiafelhasználási, logisztikai kérdés, ugyanakkor itt találkozik a fenntartható közösség elvárásaival is. Internet: http://epiteszforum.hu/node/15722

9 A kamarai fizetős "kreditpontvadászatot" - heterogén jellegéből fakadóan – sokkal inkább egyfajta „adó"-nak lehet tekinteni, mint a valódi tudás megszerzését támogató rendszernek. Minden hatékony képzésnek kell, hogy legyen célja, időbeni építkezési struktúrája (tanterve), képzési és kimeneti követelményei, stb. A jelenlegi kreditpontos képzésekkel szemben egy strukturált, szabadegyetemi jellegű, hosszabb időtávra szóló (nem évente megújítandó!) képzés alapja lehetne az ökológiai rendszer szemléletű tervezés oktatásának.

10 Vonnák János nagyon hamar kilépett az állami tervezésből, az elsők között alapított önálló építészirodát feleségével, Tanos Mártával közösen, évekkel a rendszerváltás előtt, 1982-ben. Önállóság és kreativitás, az etatizmust nehezen viselő, szabad alkotó ember vállalkozó szelleme az, amely ezt a lépést magyarázza. Ma már lányuk, Vonnák Kata építész is velük dolgozik.

11 A kamara mint intézmény - kötelező tagsága, s a tagsághoz kötött szakmagyakorlási jogok által - állam az államban. A tagság és a kamarai tisztségviselők (aktivisták) között elkerülhetetlenül (vezetőktől és programjaiktól függetlenül) hasonló etatista viszony alakul ki, mint a központosított állam és polgárai között. A tagság a felelősséget maximálisan a tisztségviselőkre hárítja. A problémák egy bizonyos szintjéig belső szabályokkal, tisztségviselők leváltásával kezelhetőnek látszik a helyzet, de hosszú távon nem, mert a rendszerben az egyéni felelősséget nem vállaló ember termelődik újra és újra. Érdemes ebből a nézőpontból is újraolvasni Eltér István kamarai elnök 2003-ban írt, miniszterelnöknek címzett nyílt levelét, amelyben a kamarai célok elérése érdekében felülről, vezető politikusoktól várja a segítséget (a megoldást?), korábbi, „jó állami vezetőket" állítva példaképként az aktuálisak elé. Internet: http://archivum.epiteszforum.hu/mitholmikor/hir_kepek/elterszoveg.pdf 

12 Az „ellenség" - ha meg kell nevezni - nem a másik építész, aki másféle formákban és terekben gondolkozik, hanem a felelősséget folyamatosan hárító ember. Aki - ne feledjük! - bennünk is ott rejtőzik. Ezzel a belső ellenséggel egyedül a független, szabad alkotó ember képes szembenézni, és akár szeretjük építészetét, akár nem, ilyen Peter Zumthor, Tom Kundig, de ilyen volt Makovecz Imre is.

 

 

 

 

Vélemények (33)
mB
2012.01.23.
21:16

friss Tom Kundig interjú: http://www.archdaily.com/200561/interview-with-tom-kundig-by-lawrence-w-cheek-of-seattlemet/

FenyvesiHK
2012.01.23.
23:05

@mB: Nagyon jó kis cikk ez. A 70-es években OT haveromnak Maros Tamás tervezett egy Kundig szellemű házat itt a Rózsadombon.Megpróbálom megidézni.Szájtátva jártunk csodájára. II. kerület,erdő melletti utolsó utca.Világvége. Keskeny, meredek, hegyi telek.Egytraktusos,belső lépcsőzésű ház. Alul a nappaliba lehetett belépni,innen már eszelős panoráma adódott,ezért a hosszú, keskeny földbenyúló nappali végében elhelyezett fürdőkádban ülve is lehetett csodálni Pest fényeit, hogy fürdéskor se maradjon le semmiről az ember. A nappaliból egy lépcsőkar vitt fel a dolgozó galériára, mögötte egy "medence" leereszthető és felhúzható lépcsővel, voltaképpen gyerekszoba.A galériáról le lehetett látni a rajztábla-íróasztal mellől, viszont a gyerek nem esett le semmiről.(gigamászóka) A medence felett egy híd vezetett át a háló-zónába. A keskeny traktus itt használt villamossínekből konstruált hatalmas üvegfalakkal szervesült az erdővel és teremtett fantasztikus térélményt. Az üvegfal-ablakokból egy tengelyen forgott és egybe is nyílt az erdővel.Hajnalban benéztek az őzek. A medence és az ágy között két szimmetrikus toronyként elhelyezett, egyenként két méter átmérőjű vaslemez ipari hőcserélő henger alkotta a gardrobot és a zuhanyozó blokkot. A hőcserélő hengeres-peremes oldalnyílásán lehetett bemászni, de ez a nyílás hermetikusan zárható is volt egy szigetelt, bajonettzáras, üvegezett fémajtóval. A hengerek tetőteraszra nyíló mennyezete egy felhajtható műanyagkupolával záródott,amit felhajtva és a zuhanyzós hengert nyakig megtöltve vízzel lehetett forró nyarakon csobbanni. A ház natur zsalukőből épült és a déli oldalon fekete napcsapdája volt egy ferde üvegfelület mögött távnyitható szellőzőkkel. Kundig kb. ötödikes lehetett akkortájt. Ezek a nagy dolgok. Az igazsághoz tartozik, hogy ezt az innovatív motivációt, bár elsősorban a valódi önmegvalósító játék,de másodsorban a pénz hiánya és harmadikként a technika hiányosságai hívták elő.

Pákozdi Imre
2012.01.24.
06:53

@FenyvesiHK: Nagyon kiváncsi vagyok, milyen lehet életszerűen megtapasztalni - tehát tartósan lakni, irodaként használni vagy akár csak naponta látni - a Kundig-házakat. Rám elemi hatást gyakorolnak, de valahogy úgy, ahogy Makovecz Imre épületei: döbbenet, katarzis és szerelem első látásra, majd újra és újra - ám óvatosságra int, hogy nem laktam egyikben sem, nem látogattam rendszeresen sem templomát, sem művelődési házát. De Kundignak és Makovecznek legalább vannak gesztusai. És érdekes módon - már csak ezért is jó volt olvasni ezt az interjút - Kundig is nagyon erős verbális vénával bír, kiválóan, szuggesztíven fogalmaz, akárcsak néhai magyar hatástani rokona, Makovecz Imre.

másik
2012.01.24.
07:34

@Pákozdi Imre: nekem meglepő a cikkben is és itt is egy, közös világként utalni zumthorra, kundigra ÉS makoveczre. az első kettő olyan mélységben műveli a szakmát – mindkettő nagyon sokat beszél a _mesterségről_, de az épületeik is szinte énekelnek a szerkezeti tudásról, a mikro-részletekig menő alaposságról és igényességről, a szakma és a majdani épületiránti alázatról, addig makovecz imre házai magukrahagyva, a túlélésért küzdenek. … … … … megoldatlan csomópontok, megoldhatatlan víz- és hózugok, díszletjellegű rátét-megoldások [szemben például kundig a cikkben is felemlített mindent megmutatásával - mindent-megoldásával). ezt nem csak a látvány miatt érzem így, hanem fiatalként dolgozni is módom volt ebben a körben – de míg mások ebből a lendületből megalapították a visegrádi táborokat, addig én messzire menekültem: a (nem tudok jobb szót) flegmaság, a kivitelezőt [a kitalálatlan] részletrajzról-részletrajzra zavaró habitus [’majd megoldja!’], a haverság elsőbbsége, a puszta forma prioritása a szakmaisággal szemben. végigvésett ágasfák, kitalálatlan álmennyezetek, át-nem gondolt burkolatok: nem kivitelezési minőségről, de tervezői megoldásokról (megoldatlanságokról), kidolgozatlanságról beszélek … … … … … a piliscsabai egyetemnél (is) éreztem ezt nagyon határozottan: míg zumthor vagy kundig munkáinál az _egészre_terjedő mérhetetlen komolyság és alaposság a szemlélőt egy mélyből induló, magabiztos derűvel ajándékozza meg, addig a piliscsabai komplexum ceruza-kerítése, megoldatlanságai, mű-romjai láttán az ember egyszerűen felnevet.

Pákozdi Imre
2012.01.24.
07:38

@másik: A munkamenet mikéntjéhez nem tudok hozzászólni. De vigyázat, a felsorolt esendőségek nem feltétlenül makoveczi specifikumok, bár kétségtelen, hogy az ő épületeit kerülgeti a leginkább az enyészet... Ennek egyik oka, hogy a fából készült szerkezetek sorsa Magyarországon általában is igen mostoha. Nem ápolják, nem kenik, hagyják rohadni, kiszáradni majd tovább rohadni azokat. Másik, hogy a beton és a fa találkozását valszeg tényleg nem oldotta meg korrektül a Mester, mert ahány épületét látom, mindenhol töredezik a beton és repedezik a fa. Ami viszont a ceruzakerítést illeti... nem kell a Makona-Stúdióból származzon (-zék) a terv, hogy a munka felháborítóan befejezetlen legyen. Elég, ha a szentendrei Kovács Margit Múzeum új kerámia-falának tavaly január óta nem korrigált ocsmány illeszkedését ill. közvetlen határvonalát említem példaként vagy a MÜPA előtti parkoló fadorong-drótháló kerítés-tákolmányát. Ami egyidős a MÜPÁ-val, tehát annak szerves részeként tekintendő.

másik
2012.01.24.
07:47

@Pákozdi Imre: 'vigyázat, a felsorolt esendőségek nem feltétlenül makoveczi specifikumok' -- ez igaz, még szerencse hogy nem mondtam ilyet ;), ahogy nem is esendőségekről, hanem hangsúlyozottan -- és jól beazonosíthatóan [általam személyesen megtapasztaltan] tervezői végiggondolatlanságról beszéltem. és: más (szakmaiságában vitatható) építészt nem is emlegetnek együtt zumthorral (kundiggal) -- nekem ez az alapkérdésem. hogy tehető egymás mellé két ilyen fényévekre levő világ?

Pákozdi Imre
2012.01.24.
09:48

@másik: Hatástanilag. Ami alatt azt értem, hogy mindhárom igazi építőművész. Tehát a világról, a társadalomról, a térről, az épületekről, azok funkcióiról koherens tudással és érzelmekkel rendelkeznek, ezeket pedig szenvedélyes jobbítási szándék kíséri. Ráadásul roppant formaképző tehetséggel áldotta meg őket az úr, amit - szigorúan az előbb felsoroltak nevében - gátlások nélkül, saját ízlésük erejében és megtartó képességében bízva, nagy egók lévén, ki is élnek.

zapata
2012.01.24.
10:55

@másik: Makoveczen lehet fanyalogni látástól vakulásig, lehet az is, hogy nem volt egy lelkiismeretes mesterember, de a magyar építészetet a külvilág felé (és nagyon sokak számára befelé is) akkor is ő reprezentálja és nem x vagy y, akit barátai és üzletfelei itthon pedig már minden lehetséges és lehetetlen elismeréssel elhalmoztak. Ez tény, hogy szomorú vagy nem szomorú tény, azt én nem tudom és nem is akarom eldönteni.

másik
2012.01.24.
11:23

@zapata: 'én nem tudom és nem is akarom eldönteni' -- kár, mert egy ilyen beszélgetés pont ilyesmit célozhatna -- na nem valamiféle mindent eldöntő ítéletet, hanem a dologról való beszélgetést: hogy tudjunk róla, hogy legyen véleményünk, hogy ismerjük -- és ne mondjunk olyat hogy "nem tudom de nem is akarom". :) fentebb az alapkérdés az volt hogy van-e párhuzam 3 építész között -- a magam részéről sajnálom ha ezután egy 'nem tudom és nem is akarom eldönteni' hozzászólás érkezik. azt hiszem _van_ miről beszélgetni, és érdemes is (volna). ... ... ... rajtunk múlik hogy 'fanyalgunk' vagy beszélgetünk, 'dicsőítünk' vagy elemzünk, 'szidalmazunk' vagy értékelünk -- a legrosszabb saját megítélésem szerint a 'nem tudom és nem is akarom'.

FenyvesiHK
2012.01.24.
11:36

@Pákozdi Imre: Volt lehetőségem lakni a Maros Tamás(ő a perbáli sorházak tervezője! és szerintem Kundig Mo-i szellemi rokona) féle fent leírt házban. Egész későbbi működésemet meghatározó élmény volt. A szabadság érzése. A bátorság és életszeretet szabadságának érzése. Ezek a házak majdnem mindig valakik ellenében valósulnak meg. Kell a bátorság. Önmagunkkal szemben is. A sallangok elhagyása.A lényeg szeretete. Furcsa szakma a miénk, hiába tudja a tervező az ő igazságát, mindenki kételkedik az utolsó pillanatig. Csak akkor válik igazzá mások számára is, amikor már ott áll és körbe lehet járni. Addig az építész, ahogy perika írja: "Olyan bozótharcos, akinek nem csak az érdektelenség és értetlenség sűrű erdejében kell utat törnie, hanem a csapattagok (építtetők, bonyolítók, kivitelezők, hatóságok) zavaros érdekhálózataiban is óvatosan kell lavíroznia, hogy legalább valamit el tudjon érni abból a minőségből, amit megálmodott, miközben túllihegett és logikátlan rendeletek és előírások százainak betartásáért kell felelősséget vállalnia." Biztos létezik nálunk is még több ilyen ház, mindenesetre nagyon jó tudni,hogy ez a gondolkodásmód történelmileg jelen van a világban.

másik
2012.01.24.
15:38

@FenyvesiHK: nagyon izgalmasan hangzik! volt publikálva valahol? érdekes lenne megismerni -- pláne ha ma is megvan még, pláne ha jó állapotban.

perika
2012.01.24.
16:04

@FenyvesiHK: Igen, egyetértek Másikkal, sajnos nem ismerem a házat és nagyon is érdekelne! Ha tudsz nekünk segíteni ebben, kérlek, tedd meg! üdv, e

FenyvesiHK
2012.01.24.
18:31

@perika: Pont erre gondoltam én is.Először utánanézek érdemes-e, de nagyon remélem! (Az építtető akkori tulajdonos jelenleg Amerikában él,de keresek vele kapcsolatot.)

Pákozdi Imre
2012.01.24.
19:09

@FenyvesiHK: OT itthon van, szívesen megkerem, mutassa be a házát...

FenyvesiHK
2012.01.25.
11:25

@Pákozdi Imre: Ha ugyanarra az OT-ra gondolunk....?

Ertsey Attila
2012.01.04.
06:55

Kedves Erika! Remek indító cikk 2012-re! Üzenete számomra az, hogy az ökológiai és szociális elkötelezettség egyformán fontos, sőt létkérdés, és nem lehet az államra(kamarára) tolni azokat a teendőket, melyek ránk tartoznak. Ami rájuk tartozik, azt viszont meg kell tenniük. Ami meg nem rájuk tartozik, onnan ki kell tessékelni őket(minket). Ami a külvilágban ökológiai és szociális katasztrófával fenyeget, akár a háborúig menően, arra csak a szabad, felelős, önszerveződő lét a válasz. Ha nem tudjuk átalakítani etatista struktúráinkat és saját rögzüléseinket, hanem egymás ellen harcolunk, akkor vesztettünk. Ez 2012 tétje.

gádor
2012.01.04.
08:24

@Ertsey Attila: Magam is nagyon hasonlóan látom a dolgot, de a hétköznapi emberek gondolkodása rettentően messze áll Kundig és Zumthor építészeti felfogásától, az önszerveződéstől és egyáltalán a tenni akarástól. Mindenki azt várja, hogy elsöpörjék a háza elől a lehullott falevelet, havat, stb. A tudatépítést az alapoktól kell kezdeni (még az építészek körében is) amitől e cikk (elismerésre méltó) magasröptűsége messze van, sajnos. Én személy szerint az innovatív, energiatudatos épületfelújítások felé terelném a mai építészeti közéletet, sőt általában az innovációs, azaz a befektetett szellemi erőfeszítések felé, a formai kérdések helyett. Számomra ez a 2012-es év feladványa.

FenyvesiHK
2012.01.04.
15:27

@Ertsey Attila: Amikor már az égvilágon minden kezd működésképtelenné válni, akkor jön az önszerveződés gondolata. Ahelyett, hogy mindenki a maga helyén tenné a dolgát, a vezetők, a képviselők és így fölfelé az egész „état”, ahelyett egyesületekbe önszerveződünk kínunkban, szabadidőnkből szabad energiáinkból és nem kevésbbé saját pénzünkből. Kiadványokat szerkesztünk, fórumokon ágálunk, ahol a helyi hatalom bezárja az ajtókat a szavazás előtt egy órával,vagy meg sem jelenik, pedig megígérte. De mi csináljuk kifulladásig, mert nem hisszük el, hogy ne lehetne önszerveződni. Miközben NINCS a kezünkben eszköz, amit bevethetnénk. Kisvárosban élek, agglomerációban. Az önkormányzati szabadság( szabad önszervező, helyben pénzt költő, elviekben a közösség céljait szolgáló választott testület szabadsága) a létbizonytalanság(korrupció, ostobaság) olyan hullámát zúdította a település nyakába, amelyik a korábbi korrupt vezetőitől kifosztva lézengett eddig is, hogy most megérjük azt a bizonyos: legelők lebetonozása, gyümölcsösök kivágása, helyi egészséges élelmiszert termelők elűzése folyamatot, ami minden második magyar településen jelen van,politikai hovatartozástól függetlenül. MILYEN alulról szerveződés van még ezt megállítandó? Normálisan persze önszerveződni kellene. Ha van baj, ha nincs. Meglévő társadalmi(szakmai) berendezkedést finomító önszerveződést eredményesen, békés polgári társadalomban lehet, közmegegyezésen alapuló szabályok szerint élő emberek között. Tessék észrevenni, kifulladtunk. A leírtak ellenére mégis (sokan) utolsó lehelletünkig önszerveződünk nap, mint nap, mert a tisztességünk erre kényszerít. Minden egyes munkánknál újra és újra megpróbálunk szövetségeseket találni a megbízóban, a kizárólag a haszonra utazó befektetőben, a bürokrata hivatalnokban, a lefáradt, alulfizetett segédmunkásban, a túlfizetett öntudatos építési vállalkozóban, hogy amit létrehozunk értékteremtő,maradandó és használható legyen. Ha mindenki megteszi legalább ezt az önszerveződést, lehet hogy történik valami.

alfoldi2011
2012.01.09.
10:50

@FenyvesiHK: Ajánlom szíves figyelmébe: http://www.mernokkapu.hu/hirek/20/3/Nekunk_Mohacs_kell?

FenyvesiHK
2012.01.09.
12:51

@alfoldi2011: Hát igen hovatovább afféle szabadkőműves társaságot kell létrehoznunk szakmai önvédelemből, amely szakma fölött átvenni látszik a virtuális irányítást az informatika. Ma már nemcsak a cerkóf majom, de egy informatikus is tud házat építeni(tervezni).Véli a közvélemény, tanult politikusainkat is beleértve. Ebből egy kicsit kilógnak még a mérnökök - a házépítés tudományát a statikára kicsontozva még értékeli a társadalom - és talán völgyzáró gátat sem mernek építeni látványtervből. De ami késik nem múlik. Úgyis túl sokan vagyunk a bolygón.

Lazzlo
2012.01.02.
18:39

Íme a tudatos építtető 12 pontja 2012-re, az ihletet a TVE 12 pontja adta: 1. A pénzeddel szavazol Az építkezés a saját döntésed. Eldöntheted, mit/kit támogatsz, mit/kit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, a felesleges építőanyagok tömeges gyártását, energiafaló épületek létesítését és fenntartását, a zöldterületek indokolatlan beépítését, a trópusi fák kivágását. 2. A hulladék a legdrágább Az építőanyagok gyártása és felhasználása közben is keletkezik hulladék, így az életciklus végén nem mindegy, mennyi az újrahasznosítható rész. Ami nem hasznosítható, az szemét - értelmetlen pénzkidobás, terhelés a környezetnek. Mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel (idő előtt, és amikor lejár az ideje). Az energiafaló ingatlan is szemetelés, ezért olyan házat építs, ami nem szennyezi a környezetét az üzemeltetés során felesleges szén-dioxid-kibocsátással, ezzel a pénztárcádat is kíméled. 3. Csak a szükségeset! Építkezés előtt írd össze, mire van szükséged. Ne a divatot kövesd, hanem valós szükségleteidet! Ne hagyatkozz "polctrükkökre", a "magazin építészetre", vagy a szomszéd házára! (Hagyatkozhatsz, de ne másolj átgondolatlanul!) Legyen saját véleményed a dolgokról, így a környezetről is, melyben élni kívánsz - te döntsd el, mi a fontos számodra! 4. Helyi erő Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! Használd a helyismeretedet, szervezd az építkezésed magad, lehetőleg vásárolj helyben kapható árukat, és bízz meg helyi mestereket. Kutasd fel a jó beszerzési forrásokat és szakembereket! A meglévő épület bontása előtt mérlegeld: nem éri meg inkább felújítani? 5. Mit, hogyan, mennyit viszel haza? Ha építkezel, és ha lehetőségeid engedik, szerezz be utánfutót, vagy kisteherautót - a kisebb mennyiségű építőanyagot így magad is el tudod fuvarozni. Nagyobb mennyiségek rendelésénél ügyelj a szállítási távolságra és a csomagolóanyagra. A raklapokat váltsd vissza! Csak annyi építőanyagot rendelj, amit fel is használsz. 6. Keresd az eredetit, olvasd el a címkéket! Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, előállított építőanyagokat, ismerd meg a teljes életciklusra vetített mutatókat, az anyagok előállításához felhasznált energiát. Az építőanyagok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne alkalmazz olyan anyagokat, melyek mérgező vegyi anyagokat tartalmaznak - ha van választási lehetőség, a természetes anyagokat részesítsd előnyben! 7. Gondolj az építkezés következményeire! Az épületek megépítési költségei mellett az üzemeltetési kiadások ma már egyre inkább meghatározóak, ezért ne feledd: a megépült házakat fűteni, világítani, takarítani is kell, nem beszélve az adókról és az esedékes karbantartásokról! 8. Válassz fát újratelepíthető hazai erdőkből! Ha fát használnál az építkezés során, válassz olyan fákat, melyek a hazai erdőkben nőttek, és újratelepíthető módon gazdálkodva kerülnek felhasználásra. Válassz olyan köveket, melyeket hazai bányákból termeltek ki. Kerüld a távoli országokból ideszállított egzótafákat, a drága márványokat és egyéb luxus építőanyagokat. 9. Tartós használat Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár. A jobb minőségű termék tovább tart. Ha választani kell, olyan termékeket építs be, melyek tartósabbak, és hosszabb időn át fognak szolgálni. 10. Korszerűt Alkalmazd a legújabb és legkorszerűbb elérhető technológiát, ebben van a haladás reménye. A valóban haladó, korszerű technológia mindig hordoz olyan értéktöbbletet, ami miatt érdemes áttérni rá. Elsősorban a hazai piacon már kipróbált és bevált megoldásokat keresd! A távoli országokból származó megoldások nem mindig használhatók idehaza, még ha a csomagolásuk gusztusosnak tűnik is, elavult technológiát pedig egyszerűen nem érdemes alkalmazni. 11. Helyi alvállalkozókkal dolgoztass! Keresd a lakóhelyed közelében dolgozó építészeket, szakembereket és kivitelezőket! Így a helyi környezetedet támogathatod és kevésbé járulsz hozzá a mérnökök és munkások közlekedéssel járó környezetterheléshez. 12. A lehető legtökéletesebbet Ha nincs is tökéletes épület, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, ki tervezi és ki építi, mit tartalmaz, mennyi energiát fogyaszt, mennyi járulékos költség van vele, meddig tart, és lebontása után hová kerül. http://www.greenpressblog.com/2012/01/tudatos-epitteto-12-pontja-green-press.html

alfoldi2011
2012.01.02.
09:22

Nekem nem tetszik a prérire tett betonkocka, még akkor sem, ha tehén legel mellette. Ettől lesz ez "ökológiai rendszer szemléletű építés"? Én nem szertnék egy üzemcsarnokban sem lakni. Ilyen nehéz észrevenni, hogy ez a dolgozat a magyar építészekről, a magyar építészeknek szól? Nem kellene kiutakat keresni?

Pákozdi Imre
2012.01.02.
07:45

Az írás "szitokszava" az etatizmus, anélkül, hogy ezt a fogalmat való igazában értelmezné az építész-társadalomra. Nem mintha elsősorban szegény építészeinkre lenne vonatkoztatható! Ám, egy építészetről (és leginkább építészeknek, építészek által) írt honlap cikkében ez, tehát a tárgyalt fogalom építészeti vetülete megkerülhetetlen. Nos, elő a farbával: én etatizmusnak tartom azt, amire a Budai Vár "hivatalos" újjáépítési tervei vallanak. Azt, hogy egy vagy több építész csapat, csak és kizárólag állami, önkormányzati és európai uniós forrásokra számítva tervez. Hogy másfélezer-milliárd forint becsült bekerülési értékű projektben gondolkodnak úgy, hogy az eredmény állami szervek és nemzetközi szervezetek gettó-, pardon, enklávé-szerű kánaánjává tenné a Várat, különösen a Palotanegyedet. Ez a hasznosítási mód kiűzné onnan a publikum által látogatható Galériát és Széchényi Könyvtárat, a Polgárvárosba pedig további kenetteljes célú intézményeket telepítene. A fenti építészi törekvés jó példa arra, hogy az etatizmus könnyen válhat közönség- és közösségellenessé.

mB
2012.01.01.
12:18

Vitatkoznom kell a fenti szöveggel – az az érzésem, mintha abban két szöveg keveredett volna, s e két rész között én semmilyen kapcsolódási pontot nem látok, azt érzem, a kettő külön külön, pontosabban kifejtve talán kerekebb, érthetőbb is volna. Kundig (de a párhuzamosan citált Zumthor és Makovecz) építészetének olvasatomban semmi köze nincs a cikk általános részében ismertetett nem-etatista, alulról építkező, közösségi vonalak mentén kibomló építészethez. Ennek a gondolati iránynak a kulcsszavai (részint a cikkből): átláthatóság, egyszerűség, decentralizáció, hozzáférhetőség, csoport, önszerveződés, civilség, „csináld magad” – ennek eredménye (már a saját szavaimmal): anonimitás, folytathatóság (sőt: folytatANDÓság), lezáratlanság, közös ismeretekre való építés, takarékosság, fenntarthatóság, stb. Mi sem áll távolabb a fenti alkotók világától – kulcsszavaik lehetnének: arisztokratizmus, alkotó egyén, kifinimultság, lezártság, elkülönölés (akár a természettől), szakértelem, profizmus. (A két kategőria természetesen nem értékkülönbséget, hanem szemléleti különbséget jelent.) Az alkotások itt olyan önálló, lezárt entitások, amik nagyon nehezen viselnék az utólagos beavatkozást, a tervezési folyamatuk is egyértelműen zárt, a munka integritása miatt sokszor komoly (szerkezeti, hőtechnikai, fenntarthatósági, költségbéli) áldozatokat is vállalnak. A három citált alkotó munkái sokkal inkább (vagy legalább annyira) műalkotások tehát (akár: emlékművek), mint az élet keretét biztosító lakó- vagy középületek, amelyekben a technika ha érthetően és hozzáférhetően is, de olyan kifinomultan, magas szinten jelenik meg, ami egyértelmű határvonalat húz az alkotó (az alkotás) és a befogadó, a használó közé. (Vitatkoznom kell a „csomagolás hiánya” mint az őszinteség, hozzáférhetőség megjelenése megállapítson is: Kundignál ez pont a mívesség, a mérhetetlen aprólékosság, a végleletig kicsiszolt gondolat (és mű) megmutatásának lehetősége. Lám, az építész, az alkotó egyén itt még a gépészeti szerelvényekre is kiterjeszti hatalmát, a társ-szakágakat saját döntési körébe vonja, maga alá rendeli (tegyük hozzá: fantasztikusan). Képzeljük el, ha valamelyik lelkes lakó vagy használó kicsit továbbgondolja és csavarozgatja-hegeszti ezeket a vernegyulai csodákat sugalló szerkezeteket – ugye hogy lehetetlen?) Mint kiemeltem, ez semmiképp nem jelent értékbéli hiányt, sőt: mind Zumthor mind Kundig munkáinak összetettsége, gazdagsága, gondolati és kivitelezési színvonala egészen kiemelkedő értéket képvisel. Csak egy más szemléletet: ha a jövő építészetének iránya a közösség, a hozzáférhetőség, a gazdaságosság, akkor ezek az építészek nem ennek az iránynak, hanem a kiemelkedő státuszú, sokszor manifeszt épületek az előző szemlélet szempontjából kompromisszumokat is bevállaló szimbolikus csúcsművei. Ha az előző kategóriákról szeretnénk állításokat tenni, akkor (és csak akkor) ezen alkotók életműve rossz példa.

Pákozdi Imre
2012.01.01.
15:55

@mB: Egyetértek. Azért szóltam hozzá csak az épületekhez, mert amit mB az írásról írt, nem tudtam ilyen szabatosan megfogalmazni.

zsuppanandras
2012.01.01.
20:03

@Pákozdi Imre: ami az amerikai belpolitikai részt illeti, hadd idézzek pár mondatot Ron Paulról az egyik kedvenc publicistámtól, Gail Gollinstól: "Paul is the only person running for president in either party who seems determined to be consistent, come hell or high water. The only time I ever saw him dodge a question was when somebody asked him if he preferred letting people die in a ditch to government-financed health care. But, even then, you could tell that he really did prefer the ditch."

érdemes elolvasni az egészet, szokás szerint vicces és találó:  http://www.nytimes.com/2011/11/26/opinion/ok-now-ron-paul.html?_r=1

Botzheim Bálint
2012.01.04.
01:39

@mB: Milyen sok olvasata van egy szövegnek. Én építészekről és a széthullás szélén álló szervezeteikről olvastam. Tizedmilliméter-pontos helyzetképet egy hanyatló szakmáról. Segélykiáltást összefogásért, értékekért. Köszönöm Erika, hogy Te még aggódsz értünk, talán sikerül egy-két embert fölrázni a szakadék felé tántorgó tömegből.

mB
2012.01.07.
17:28

@Botzheim Bálint: Sok olvasata – de legalább kettő :-). Fentebb e két olvasat közti távolságra hívtam fel a figyelmet, és fontos kérdésnek tartom a magyar építészettel kapcsolatban általában, hogy hogyan is választjuk meg eszményeinket, mik is azok a célok (vagy követendő irányok, vezérfonalak), ami mentén a jelenünket jövőnket elképzeljük. Ez a cikk újra ebben a pillanatban David Chipperfield egy friss előadása kapcsán jutott az eszembe, a címe: Miért gyűlöli mindenki a modern építészetet? Az előadás kulcsfogalma a párbeszéd – és csodálkozva kérdezi meg (magunktól, magától), hogy is fordulhat elő, hogy sokunkban a „párbeszéd” fogalma nem más, mint a konfliktus, a kényszerű kompromisszum szinonímája? WGA hívta fel a figyelmet egy évekkel ezelőtti cikkében a horizontális hivatkozások látható hiányára: míg műleírásaink, épületismertetéseink ádámig-éváig vezetik vissza magukat, az épületet végre a hely szellemének méltó megvalósulásaként láttatva, addig igen ritka az olyan célkitűzés, ami mondjuk egy kollégánk felvetett gondolatát, megoldását kívánná továbbvinni, egyáltalán: ami megemlítené hogy hatással volt rá egy kortársa, kollégája, szomszédja (ennek az ellenkezője a jellemzőbb: kínos, ha valami nagyon hasonlít, hozzászólók sokasága kiált „lopást” egy-egy építészeti párhuzam láttán). Mintha hajlamosak lennénk magunkban jellemzően a szuverén alkotót ünnepelni, eszményeinkként a néhány keveseket, a hétköznapi emberek felett álló arisztokratikus nagyságokat emelni – miközben „balkézről”, titkolt irigységgel azért lökünk kicsit a mindenkori „sztáron”, akinek (nyilván) „mindent szabad” (?). Nagyon sok jó minta van a nem-etatista világlátás remek építészeti megjelenésére (példa: egy nemrég a DLA képzés keretében hallott előadás a közösség-orientál építés lehetőségeiről, de hasonlóak hosszan sorolhatóak lennének), ezért furcsa nekem hogy a cikk és sok olvasó is a közösségi gondolkodás, a nem-etatista gondolat képviselőit mégis a szakma eszmei csúcsain (megjegyzem: joggal) trónoló arisztokratikus nagyságokban látják, a magyar építészet (vágyott?) eszmei önarcképét bennük vélik megtalálni. Néhány kiemelt gondolat Chipperfield előadásából – azt gondolom nagyon sokban párhuzamba hozható hazai tapasztalatokkal-gondokkal: "az egészséges párbeszéd hiánya"; "a párbeszéd miért a konfliktus szinonímája?" "az építészet közös erőfeszítés gyümölcse"; "nem csupán forma, dekoráció – ez az amiben élünk, ami körbevesz, ami velünk történik"; "fontos az építés minősége, fizikai valósága"

Botzheim Bálint
2012.01.08.
23:07

@mB: Két betű a különbség közösségi építés és építész közösség között, a Te fantáziádat az eredeti cikk kapcsán az előbbi, míg enyémet az utóbbi mozgatta meg. A fenti commented WGA-s bekezdéséhez: engem általában elszomorít az azonnali lopás-kiálltás. Miyen jó lenne az építészetről úgy gondolkodni, mint a Jazzben a Standardekről. Egy-egy Standard végigkíséri szinte összes stílust, az egész jazz-történetet. Elfogadott a feldolgozás illetve továbbgondolás. lásd a triviális példát: Ornitology, mint a How High The Moon továbbfejlesztése) A Standard irodalom a stílusról szóló párbeszéd tárgya. Persze ott is vannak lopás-kiálltók, pl. Jelly Roll Morton aki a jazz feltalálójának tartja magát, Szerinte az egész 20. századi Jazz lopás. Így tarthatná az egész 20. század építészetét lopásnak Theo Van Doesburg. Ha a stílust továbbdolgozható, továbbgondolható szerkesztési szabályok összességének (a részek szuperpozíciójának: ideáknak, illetve kutatási programnak) tekintenénk könnyebb volna a párbeszéd.

Pákozdi Imre
2012.01.09.
07:08

@Botzheim Bálint: A dzsesszes hasonlat nagyon találó, és a valós folyamatokat írja le. Már csak be kell lássuk ezt...

alfoldi2011
2012.01.01.
10:31

„Kundig sikere nem véletlen, olyan rejtett társadalmi értékrend jelenlétét igazolja, amely átgondolásra késztethet minket is saját közös ügyeinket illetően.” Remek ez az írás! Mi a szárépítész sikeréne titka? Mi a társadalmi értékrend ott, és mi itt? „A komplexitások helyett anyagszerűbb, természetközelibb, átláthatóbb, egyszerűbb életre, egészséges ételre, tiszta levegőre, kisebb denzitásra vágyik, de nem akar lemondani a modern technológia által biztosított kényelemről sem.” Ezt a magyar építészek nem tudják? Megoldható ez a nappalira egy garázsajtó felszerelésével? A magyar építészek képtelenek hegyet mászni vagy „gizmo”-kat tervezni? „Mi itt Magyarországon nem ismerjük a nem-etatista rendszereket. Nagy részünk el sem tudja képzelni, hogy hogyan lehet egy olyan társadalmat megszervezni és működtetni, amely a lehető legtöbb dologban az egyének és önszerveződő közösségeik önálló döntéseire épül” Ez a mi bűnünk? Miért nem tudnak általánossá lenni az Önszerveződés alattiak igyekezetei? Amerikában tényleg nem központosított a rendszer és az nem agonizál hosszan elnyújtottan? „Az építészet (de leginkább az építész) társadalmi pozíciójának erodálása azokból az alkukból tevődik össze, amelyek a „bármit megtervezünk és megépítünk” elvéből, a megbízók érdekeinek kritikátlan kiszolgálásából ered.” De mit tehet mást? „A folyamatos felelősség áthárítás az, ami a legtöbb esetben áttekinthetetlen és vállalhatatlan helyzeteket teremt az előkészítés-tervezés-megvalósítás során a privát és közösségi beruházásokban egyaránt. Egy építkezés, legalábbis Magyarországon, pszichológiai dráma, amelyben a jó építész egyedül marad esztétikai, környezeti értékközpontú szemléletével. Olyan bozótharcos, akinek nem csak az érdektelenség és értetlenség sűrű erdejében kell utat törnie, hanem a csapattagok (építtetők, bonyolítók, kivitelezők, hatóságok) zavaros érdekhálózataiban is óvatosan kell lavíroznia, hogy legalább valamit el tudjon érni abból a minőségből, amit megálmodott, miközben túllihegett és logikátlan rendeletek és előírások százainak betartásáért kell felelősséget vállalnia.” Tökéletes mondatok! Mit tehetünk? „A tervező felelősséget vállal, a többiek nem. A felelősséget nem vállaló ember az adott viszonyrendszerben megszerzett pozícióját félti, nincs szabad akarata és számára a termelés-teremtés nem cél, csak ürügy.” Ezek a „viszonyrendszerek” megérnének egy külön misét! Szerintem a magyar építész is tudatos, és tud tenni saját érdekében.

Pákozdi Imre
2012.01.01.
10:26

Szeretem az olyan építészeket, akik, mint Kundig is, képesek távlatos gesztusokra. "Végy egy tavat, ellenpontozd néhány retro technikai elemmel, sózd meg rozsdával és szürkével, körítsd szögletekkel, kend ki fénnyel és béleld fényűző bútorokkal." Nagyon működik, legalábbis nekem bejön. Nyilván vannak jobb és kevésbé sikerült technoromantikus darabjai (nekem kicsit sok, amikor nem festi be a tetőszerkezetet, vagy ahogy az Outpost nappalijában hozzáférhetetlenné teszi, ezáltal sznob díszletté degradálja a könyveket :-), ám az életmű hihetetlenül jó, gondolatébresztő és izgalmas. A csúcs természetesen - amiképp festőknél az önarckép - Kundignál is a saját háza. Az a lépcsőház önmagában is megéri a bemutatást, amint a Chicken Point talán legszebb része is az oldalról nyíló, függesztett falépcső. Olyan hívogató, hogy szinte fel- és beszippant...

Térműhely
2011.12.29.
13:07

Kedves Perika, ÉF! Talán nincs szégyellnivaló abban, hogy most egyszerűen csak lelkesedem az egyszuszra háromszor átolvasott, emitt pontos diagnózist adó, máshol filozófiai igényességű munka miatt. Kicsit meglepett, hogy az e percig több, mint 2000 olvasóból senkit nem érintett meg annyira az elemzés, hogy legalább egy igent/(nemet) nyomjon. Az írásban feltett alapkérdésekre ugyanis szekértábortól függetlenül tényleg érdemben reagálnunk kell, nemcsak egyénenként, együtt - s ha kell, a nagy rendszerek ellenében - is. Kívánok ehhez (is) egészséget, boldog új évet: Rombi

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk