A válság és korunk hőse, Mekk Elek
„Kisfiam, ha valamit elszúrsz, az nem baj. Baj akkor van, ha nem tudod megmagyarázni." E mondat jó ideje érvényes az építőiparban, s bizonyára más területeken is, elég csak az ismert mesefigurát, Mekk Eleket felidéznünk. Úgy tűnik, szakmai megtisztulást a válság sem hozott, kontárból nem hogy kevesebb, inkább több dolgozik manapság. A jelenségről Patartics Zorán osztja meg gondolatait.
Harminc felett nincs hazánkban, ki ne ismerné Mekk Elek meséjét, s valószínűleg olyan is alig van, aki ne tartaná szánalmas figurának. De hogy ki miért tartja annak, abban már lehetnek különbségek. Reményeim szerint a többség azért, mert öntelt, ügyeskedő kontár. Ne zárjuk ki azonban annak lehetőségét se, hogy van, ki azért, mert ügyeskedéseivel végül mindig pórul jár - eltekintve az utolsó esettől, mikor is végül a tehén felfeslett fehér ruhájára fércelt színes foltokkal szabóként sikert aratott.
Szóval, alighanem egyesek szerint azért szánalmas ez a hencegő kecske, mert nem sikerül megúsznia szélhámoskodásait - lúzer, így kell ma mondani. Bár vannak még a magyar televíziós mesekörben kedvelt figurák - s köztük vannak bölcsek, igazságosak, találékonyak is -, valószínűleg nem lehet véletlen, hogy egy hazudozós kontár az élmezőnyben foglal helyet. A hagyományokra épülő össznépi szimpátiát látszik alátámasztani néhány internetes komment is, melyben a hozzászólók idézik mesterüket a 70-es évek építőipari szakmunkásképzéséből: „Kisfiam, ha valamit elszúrsz, az nem baj. Baj akkor van, ha nem tudod megmagyarázni." E mondat jó ideje érvényes az építőiparban, s bizonyára más területeken is.
Kezdetben azt gondoltam, a gazdasági válság idővel megtisztulást hoz. A szegényedés kikényszeríti az ésszerűséget, ami nem vezethet máshová, minthogy felismerjük újra valós szükségleteinket és az értékeket, a szükségtelen meg az értéktelen pedig majd kegyvesztett lesz. Ekkor felértékelődik a gondolat, a tisztességgel elvégzett, alapos munka és a minőség.
Be kell lássam, tévedtem. Pedig a hírek szerint néhány európai országban társadalmi párbeszédet kezdtek ezekben a kérdésekben. Biztosan álhírek lehetnek, hiszen nálunk ez elképzelhetetlen. Beszéd ugyan van itt is abból a fajtából, aminek sok az alja. Ami nem ilyen, annak meg már hallgatósága is alig van. A párbeszédet pedig ne is említsük!
Az építőiparban - amire van rálátásom - kontárt munkától eltiltani nem lehet. Nincs olyan jogszabály, ami alapján megakadályozható volna Mekk mester abban, hogy házat építsen. Csak olyan van, ami a munka elvállalását köti papírokhoz, a munkát továbbadni már szabadon lehet. A tudás, a szakértelem nem játszanak szerepet.
A közbeszerzési törvény bünteti a minőséget, a magánszférában pedig a minőségnek az árral kell megmérkőznie. Az nem számít, hogy az irreális ár mögött csak csökkent tartalom vagy minőség lehet.
Más területekről is egyre több ismerősöm panaszkodik arra, hogy senkinek nincs szüksége a feladat felderítésére és átfogó megoldására. Mindenki csak olcsón és gyorsan akar valamilyen megoldást, főként ha ezzel más forrásokhoz lehet jutni. Így készülnek koncepciók, tervek, házak, beruházások, fejlesztések, beszerzések. Nem számít a minőség, nem számít a szó, a jelentés, csak az ár. Minden más csak a szavak szintjén létezik, s az se baj, ha az alacsony ár végül kárba torkollik.
Mekk Mesterre megnőtt az igény.
Az se baj, ha lúzer, ha a balhét is elviszi, vagy le lehet húzni. Mekk mesterből mintha egyre több kellene, és úgy tűnik, utánpótlás van bőven. Ha Mekk Elek meséjét továbbírnák, Mekk mester nagyvállalkozó volna, aki minden munkát elvállal, és továbbadja fiatal Mekk neveltjeinek. Korunk hőse a válság ellenére - vagy éppen annak köszönhetően - köszöni, jól van.
Patartics Zorán
Az írás megjelent a pecsiujsag.hu-n
2012. március 19.
21:38
Sajnoos írásaink éppen váltották egymást az Építészfórum első oldalon. Írásával egyetértek. Szeretném megjegyezni, hogy van megoldás, mivel elődeink ezt annak idején jórészt, az esetek zömében megoldották. Üdvözlöm: Rigó Mihály
10:15
Tekintsétek ezt akár egy "önjelölt" hozzászólásnak. 1. Az építészeket én nem látom megosztottnak (maximum az "önjelölt" jelző osztogatása okoz megosztottságot), DE a szakmát - mint a cikk is bemutatja - nem csak építészek űzik, építésznek feltüntetve magukat. 2. Az építészeknek igenis van felelőssége a társadalommal való kommunikációban, ebben sokat kellene tenni, az én véleményem szerint két fő irányban, az egyik annak bemutatása, hogy a minőségi tervezői munka társadalmilag hasznos (konkrét példákkal, elemzésekkel). A másik annak bemutatása, hogy a szabályozás milyen korlátokat szab az elvárható tervezésnek és mennyiben akadályozza a jogos építői igényeket. 3. Minőségről akkor beszélhetünk, ha a minőség tervezett. Jelenleg az építőipar egy olyan autógyárhoz hasonlít, ahol nincs meghatározva a gyártás során, hogy mit mikor kell ellenőrizni, a végén majd kiderül, hogy az autó forgalomképes-e. Abban teljesen egyetértek, hogy ez a Kamarákon keresztül valósítható meg, közösen, de ez ügyben én nem látom, hogy a Kamara mit tesz. Huszti István
18:13
@HI: Idézet egy építési fórumból: "Valószínű,hogy fogok tervrajzot csináltatni mert lesz hozzáépítés is. Meg hallottam,hogy szoktak járőrözni itt nálunk a hivatal emberei és ha látják,hogy ha egy háznál meló van akkor már jön is az ellenőrzés." És teljesen mindegy, hogy egy hozzáépítésről van szó, vagy egy fél városrészről. Huszti István
09:53
Roth János Valóban. " A közbeszerzési törvény bünteti a minőséget...a minőségnek az árral kell megmérkőznie " Ugyanekkor az építésügyért felelős hivatalnokok, de egyes önjelölt kollégáink is az építészek megosztottságát és a társadalommal történő kommunikáció hiányát tételezik a jelenlegi mélypont okának. Nyilvánvaló ennek az állításnak a farizeus mivolta. Oldjátok meg, mondják! Számomra ez derült ki a közelmúlt egy MÉSZ Elnökség és Főépítész konzultáción. Közeleg a MÉSZ tisztújítása. Amennyiben a MÉSZ még valamilyen szerepet kíván vállalni a "minőségi" építészet egyre nehezebb képviseletében ( l. idei Ybl díjak odaítélése körüli méltatlan helyzet ), olyan Elnökséget kell választania, amely erre a szerepre alkalmas. Ennek a szerepnek csak a Kamarákkal együtt lehet megfelelni. Ezért jó javaslat az előttem szóló bejegyzése
10:33
@rojan: Kedves János! Hát, definíciód szerint én is az önjelöltek közé tartozom, bár nem látom az önjelöltséghez tartozó motivációt. Másokat viszont látok. Ilyen például a pécsi EKF, vagy a kamarai tevékenységem során szerzett tapasztalat, illetve a társadalommal foglalkozó szakemberekkel való találkozásaim. A helyzet az, hogy az etatista alapállás éppen a jelen helyzet legfőbb oka (ezzel kapcsolatban lásd még a jelen oldalon Pásztor Erikával folytatott beszélgetésünket). Az alulról való építkezés és a felülről való helyzetbehozás összeérése szükséges a változásokhoz, és bármelyik hiánya csak egymásra mutogatásba fullad. De hogy a helyzetet kicsit fokozzam, ajánlom A nyafogás öröme című kis jegyzetet olvasásra: http://www.pecsiujsag.hu/pecs/hir/helyi-hireink/patartics-zoran-a-nyafogas-orome Üdvözlettel: Zorán
20:09
@Patartics Zorán: Nagyon igaz a nyafogás öröme... Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/
06:57
Kedves Zorán. Így van. Ezt tapasztalom. Egyben bízok. (lehet hiú álom). Az építész szakma eg különleges aspektusa az hogy amikor nincs munka, akkor nagyon nincs, amikor van akkor minden este, hétvége kevés, hogy a határidők teljesüljenek. Emiatt sokszor e szakma képviselőit sokszor elég rosszul ítélik meg (ígérget, csúszik, nem tartja a határidőt). Sokszor a Mekk Elek félék (másodállásos-építészek, közszféraépítészek, üzletkötő-építészek, stbstb) okoznak fekete lyukat, aminek a lényege. Az olcsó ár. Van fix fizu, fizetik a Tb-t. Emellett jó kis aprópénz az amit akár ha olcsón is de megtud csinálni. Nincs irodafenntartás, jogtiszta programok terhe, talán mással is irat alá. DE egy reményem van tehát. HA az engedélyeztetés digitális lehetne (lesz), akkor valahogy mindenki láthatóvá fog válni. S ha a Kamara jól ragadja meg a helyzetet. Például beletekinthet hogy ki,kinek, mit adott le és a tervezési díjak tekintetében - pusztán "szakmai okokból" - tarthatna egy belső szakma ellenőrzést. (pl bevétel függő kamarai tagdíj erre igazán jó indok a díjjak ellenőrzésére ) S eljuthatunk oda, hogy kialakul valami egységesen jó ár. Ami miatt NEM kell olcsónak lenni, emiatt nem kell több mindent párhuzamosan görgetni a maga rossz minőségében........Az olcsóságot ésszerűen fel lehetne számolni. S ez minden kamarai tag számára CSAK előnyökkel szolgál. Ha ez megvalósul jómagam biztosra veszem hogy szívesen fizetek évi 200.000.-Ft-ot is kamarai tagdíjnak, amennyiben a bevételem növekszik, vagy 50%-al kevesebb munkával is ugyanakkora bevételre teszek szert. Megéri. De ehhez egységese kell fellépni. ui: a bevételtől még erősebb lenne a kamara és végre profi szakemberek vennék kezünkbe a saját szakmánk társadalmi erősítésének szerepét. Erre egy sima építész alkalmatlan.
20:41
@epiteszikon: http://podo-pro.hu/ujrapozicionalva/ Egy kis magyarázat ehhez a cikkhez - jelenleg egy zseniális üzleti mentornál csiszolom azokat a képességeimet, amelyekkel a nagyon éles, izraeli, piaci versenyben visszaszerezhetem a megérdemelt helyemet, öt év magyarországi kinlódás után. Én, aki azért lettem újságíró, mert túl közérthetően írtam szakmai kérdésekről, és húsz éven át izraeli körülmények között folyamatosan tudtam magamnak munkát szerezni, éppen az átlagnál jobb kommunikációs készségem miatt, na meg az elégedett kliensek miatt is - rengeteg javítanivalót találok magamban. A mentorom kegyetlenül megdolgoztat, éppen azért, mert látja a lehetőséget bennem egy sokkal nagyobb ívű sikerre, mint amit öt éve megszakítottam. Mint városgazdász, negyven éve rendszerekben gondolkodom - ha egy szisztéma nem jól működik, akkor megvizsgálni, hogyan működhetne jobban, nem pedig azon rágódni, hogy miért olyan rosszul működik. Az építésztársadalom helyzete olyan katasztrófális, hogy apró javítgatások nem jelenthetnek megoldást - rendszerszerűen újra kell gondolni, újra kell szervezni a működését. Ha a tisztújítás utáni kamara felelős vezetője nem tisztséget, hanem feladatot lát ebben, akkor rajtam keresztül felveheti a kapcsolatot a mentorommal, aki a legjobb formáját a lehetetlennek látszó feladatokban hozza. A módszerét amúgy is szeretnénk meghonosítani Magyarországon, a kamara újraszervezése éppen jó feladat lehetne, elsőre. Halál komolyan mondom. Jó lenne, ha nem húsz év múlva mondaná valaki, hogy milyen igaza volt az Évának - ilyenekből több, mint elég van a raktáron. Eva M. Amichay városgazdász, újságíró http://podo-pro.hu/