ACÉL_EMLÉK_MŰ_TÉR – Ipari emlékmű Ózdon

Az Ózdi Kohászati Üzemek egykor Magyarország legmeghatározóbb nehézipari termelését bonyolította le. Ennek a tevékenységnek állít emléket Nyárai Fruzsina és Kulcsár Dávid munkája, mely az Ózdi Ipari Örökségvédők Baráti Köre által meghirdetett pályázatra készült. A koncepciót a tervezők szavaival mutatjuk be. 

"Néma völgy, megül a füst, csend és madárfütty. KÜRTSZÓ, ZENGI AZ EGÉSZ VÁROS. Felkel a füstköpő acélgyáros. ZAKATOL, ZÚG, CSÖNG és ellepi az egész várost. FÜST. ACÉL. Óriások sorakoznak és katonaként állnak. KÉMÉNYSOROK, BECSES SZOBROK. És most csend, csonka kúpok, megtépázott romhalmazok."
-Kulcsár Dávid-

Magyarországon az Ipari Örökségvédelem nem kapja meg a méltó megbecsülését, pedig ezen értékeink megóvására nagyobb figyelmet kéne fordítanunk. Napjainkban ez a fajta igény egyre nagyobb teret kap, kisebb-nagyobb rehabilitációk keretében.

A helyszínünk Ózd, a gyár köré épült város, mely egykoron Magyarország egyik legmeghatározóbb nehézipari termelését bonyolította le. Az Ózdi Ipari Örökségvédők Baráti Köre pályázatot hirdetett ki, melynek célja egy méltó emlékmű tervezése a hajdani acélgyár jellegzetes kéménysorának. A tervezésünk során a legfőbb szempont a monumentalitás visszaadása egyszerű elemek segítségével, hogy a meglévő funkciót – ami egy parkoló – ne hátráltassuk, de a közösség számára új tereket nyisson meg.

A környezetanalízis készítése közben feltártuk a város és a kémények múltját, minek következtében megfogalmazódott bennünk ezek jelentősége. Mindezen ismeret tudatában álltunk hozzá a tervezési feladathoz és fontosnak találtuk, hogy méltóképpen hozzájáruljunk a helyi ipari örökségek védelméhez.

A Gömöri-Hevesi-dombság festői völgyeiben egykoron csak pár falu állt. Lakói nem is sejtették, hogy ezen a területen Magyarország egyik legjelentősebb nehézipari vidéke alakul ki. Ennek alapkövét 1847-ben a Gömöri Vasművelő Egyesület fektette le a gyár megnyitásával. Innentől kezdve mind a gyár, mind a környék rohamos fejlődésen ment keresztül. Az egykor külön álló falvak hamar egy városszövetté alakultak, melynek központjában a gyár állt. A madárcsiripelést felváltotta a munkába hívó kürtszó, a gyár kéményei megállás nélkül ontották magukból a füstöt.

A völgyből masszívan kiálló kémények tömege már messziről láthatóvá tette a város területét. E miatt a meghatározó látkép miatt váltak a kémények Ózd szimbólumává. A gyártelep területén található tucatnyi kémény közül a gyár utcai kéménysor kilenc kéménye híresült el a legjobban.
Akárcsak a város, a kémények is folyamatosan növekedtek. 1895-ben megépült a kilenc lemezkémény, melyek először 40, később 70 méter magasba nyúltak fel. Lépést tartva a korszerű technológiával 1965-ben teljesen újraépítik a kilenc óriást vasbeton alappal, téglából felfalazva. Így érte el a végleges 80 méteres magasságot.

Az Ózdi Kohászati Üzemek folyamatos privatizációja és a technológiai váltások miatt a meglévő kohók és kémények feleslegessé váltak.  Az üzemben zajló változások elbocsátások sorát követelték, mely a városi élet pezsgésének hanyatlását is okozta.  A város szimbólumának számító kéménysor karbantartás nélkül maradt, így fennmaradása kérdésessé vált. A kémények megmentésére a városi közösség törekvése az Országos Műemlékvédelmi Hivatalig jutott, ám sorsuk így is bontás lett.

Az Ózd szimbólumává vált épületegyüttes bontása 2000 szeptemberében elkezdődött.

A feladat nem szokványos építészeti kihívás, hiszen nem egy épület tervezésről van szó, hanem egy olyan objektum létrehozásáról, ami az ott élő emberek számára sok emléket hordoz magában. Számunkra a feladat egyik nagy kihívását az jelentette, hogy külső szemlélőként megismerjük az adott hely szellemét és történetét. Kutatásunk során rájöttünk, hogy az Ózd szimbólumává vált kéménysor mit is jelentett az ott élő emberek számára. A kéménysor, ami külső szemlélőként „csak" egy meghatározó városi látkép, a lakosok számára megélhetést és „otthont" biztosított.  Mindezen ismeretek megszerzésével igyekeztünk a feladat magasztosságához méltó emlékművet tervezni.

A tervezés helyszíne a Gyár utcai parkoló, melyen egykor az ikonikus kéménysor állt, mely a környék rehabilitációja során az épületekkel együtt felújításon esett át. Kezdetben lebontották az egykori traverzsort és a gyárat körülvevő betonkerítést. Mivel Ózd a gyár köré épült fel, nem alakult ki a hagyományos értelembe vett főtere. Célunk, hogy az újonnan felszabadult területen ne csak emlékművet, hanem közösségi teret is létrehozzunk.

A kéménysor bontása során egy kéményalapot meghagytak, ami a tervezésünk fő kiindulási pontja. Ezen az alapon hozzuk létre az emlékmű „gerincét", egy kéménytorzót, mely olyan vertikális elemként szolgál, ami meghatározza a tér központját. A torzó egy tizenkét méter magas, négyzetes alaprajzú hasáb, melynek belsejében periszkóphoz hasonlóan tükrök játékával rálátást biztosítunk a térre és a hajdani Acél gyár megmaradt épületcsonkjára. A kéménytorzó tartószerkezetét acél zártszelvények alkotják, melyeket acél síkhálókkal borítunk.

A monumentalitást egyszerű eszközzel próbáltuk visszaadni, mely képes az egykoron 80 méteres tömegeket visszaidézni. Ezt a meglévő burkolat fugáiba helyezett acél T profilokkal hoztuk létre, melyek 80 méter hosszan futnak végig, kirajzolva az eredeti kémény árnyékát.

A koncepció által létrehozott új felületek anyaghasználata a gyár hangulatát hivatott felidézni. Ebben segítségünkre volt az, hogy a pályázathoz felajánlottak 5000 db kéménytéglát. Ezeket azonban nem a hagyományos értelemben falazzuk fel, hanem zúzott formában az acélhálóból készült falba töltjük. Ez a háló felületkezelést nem kap, így hamar rozsdás felületté válik, ezzel párhuzamot vonva a gyár feledésbe merülésével.

A parkolót teljes hosszában bevontuk a koncepcióba, különböző térelemek elhelyezésével. A meglévő kéményalap mellett a többi kémény alapját is kijelöltük a térben úgy, hogy körvonalukon új ülőfelületeket hoztunk létre, így a parkoló egész hosszán ugyan olyan minőségű gyülekezőpontok jöttek létre.

Az árnyékfuga vége kijelöl egy emlékfalat, ami egyben információs táblaként is alkalmazható.

A tervezett emlékművel megpróbáljuk a feledésbe merülő gyár jelentőségét újra visszahozni a köztudatba, hogy az újabb generációk ne csak az előttük elenyésző ipari telepet lássák. A város eltűnt szimbólumait új formában jelenítjük meg úgy, hogy annak elemei a régi gyár anyagjaiból, struktúráiból épülnek. 

Kulcsár Dávid

Szerk: Paár Eszter