Emberek/Portré

Aki újra feltalálta a piramisokat: elhunyt Justus Dahinden

1/17

Justus Dahinden. Fotó: ETH Zürich

?>
Justus Dahinden. Fotó: ETH Zürich
?>
Justus Dahinden: Nyaraló a Luzerni-tó mellett, Rigi, Svájc (1952-1954). Fotó: Justus Dahinden archívuma, via Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden: Mária megkoronázása templom, Zürich, 1963-1965). Fotó: s und k werbefotografie, Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden: Szent Antal templom, Wildegg, Svájc (1966-1969). Fénykép: Pfarrei St. Antonius Wildegg
?>
Justus Dahinden: Szent Antal templom, Wildegg, Svájc (1966-1969). Fénykép: Pfarrei St. Antonius Wildegg
?>
Justus Dahinden: Trigondorf, Zürich, Svájc (1969). Földszinti alaprajz. Forrás: Dahinden Architekten
?>
Justus Dahinden: Trigondorf, Zürich, Svájc (1969). Forrás: Dahinden Architekten
?>
Justus Dahinden: Ferrohaus, Zürich, 1970. Fotó: Roland zh, Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden: Namugongo Mártírok temploma, Uganda (1973). Fotó: Isabelle Prondzynski, Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden: Schwabylon, München, 1974. Fotó: diskostu, Flickr.com
?>
A mityanai templom modelljének fényképe, 1960-as évek. Fotó: Manfred Niermann, Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden: Szent Noa Mawaggali templom, Mityana, Uganda (1965-1988). Fotó: Philipp Jakob, Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden – Reinhard Gieselmann – Alexander Marchart – Roland Moebius: A Műszaki Egyetem Könyvtára, Bécs, 1984-1987. Fotó: Peter Haas, Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden: San Massimilano Kolbe, Varese, Olaszország (1993). Fotó: Parrocchia Kolbe – Varese, Facebook-oldal
?>
Justus Dahinden: Assisi Szent Ferenc templom, Pozsony, Szlovákia (2002). Fotó: Jozef Kotulič, Wikimedia Commons
?>
Justus Dahinden – Ivo Dahinden:  Binzmühlepark, Zürich-Oerlikon, 2005. Fotó: BVK Immobilien
?>
Justus Dahinden – Ivo Dahinden:  Binzmühlepark, Zürich-Oerlikon, 2005. Fotó: BVK Immobilien
1/17

Justus Dahinden. Fotó: ETH Zürich

Aki újra feltalálta a piramisokat: elhunyt Justus Dahinden
Emberek/Portré

Aki újra feltalálta a piramisokat: elhunyt Justus Dahinden

2020.04.16. 08:18

Cikkinfó

Szerzők:
Kovács Dániel

Földrajzi hely:
Svájc, Zürich

Építészek, alkotók:
Justus Dahinden

Címkék:
gyász

Vélemények:
1

Yona Friedman távozása után nem sokkal újabb nagy kívülállót veszítettünk. Az életének 95. évében, 2020. április 11-én elhunyt Justus Dahinden a svájci építészet csendes forradalmára volt, aki minden gesztusával ellentmondott a hazájáról alkotott sztereotípiáknak – mégis számos területen alkothatott maradandót. 

Justus Dahindent az eltérő szakterületek, tudományok, nézetek egymásba olvasztása érdekelte: az elmélet és gyakorlat hagyományos keretei nem különösebben zavarták. Az ötvenes-hatvanas években a szabadidő eltöltésére szánt, innovatív épületeivel vívott ki komoly ismertséget magának, majd szakrális építészként alkotott maradandót: több mint harminc temploma valósult meg. A modernizmus megkövesedő gesztusaival szembeforduló épületei mindenütt komoly visszhangot, sőt, vitákat váltottak ki, márpedig a földgolyó legváratlanabb pontjain dolgozott, látszólag zavartalanul lépdelve át a megosztott világ határain, Ugandától Iránon át Tajvanig. Dahinden munkássága mindenben ellentmond a nyugodt, morózus, megfontolt svájci építészetről alkotott képünknek – és mégis komoly szerepet játszott abban, hogy az világhírűvé és világszínvonalúvá vált. 

Justus Dahinden: Nyaraló a Luzerni-tó mellett, Rigi, Svájc (1952-1954). Fotó: Justus Dahinden archívuma, via Wikimedia Commons
2/17
Justus Dahinden: Nyaraló a Luzerni-tó mellett, Rigi, Svájc (1952-1954). Fotó: Justus Dahinden archívuma, via Wikimedia Commons

Justus Dahinden 1925. május 18-án született Zürichben, abban a városban, ahol egész életét töltötte. 1949-ben diplomázott az ETH-n, majd 1955-ben megnyitotta saját irodáját. 1956-ban doktori fokozatot szerzett, Versuch einer Standortbestimmung der Gegenwartsarchitektur (Kísérlet a kortárs építészet helyének meghatározására) című, Siegfried Giedion hatását tükröző munkájával. 1967-től az Islamic Center For Research And Academics (ICRAA), 1967-1979 között az International Congress on Religion, Architecture and Fine Arts tagja. 1974-től több mint két évtizeden át a TU Wien építészeti karának professzora, 1985-től a Buenos Aires-i Egyetem építészeti és városépítészeti karának oktatója. 1981-től a Szófiai Építészeti Biennálék rendszeres résztvevője, több alkalommal díjazottja. 1988-ban a szófiai International Academy of Architects professzorává nevezték ki. 1973-ban az American Institute of Architects tiszteletbeli tagjává választották, 1995-ben a tbiliszi Műszaki Egyetem, 1996-ban a pozsonyi Comenius Egyetem díszdoktori címét vehette át.

Az építészet alapjai iránti érdeklődés már egészen korán megmutatkozik munkáiban. Első megépült házát, az apja számára készült apró nyaralót a svájci Rigiben (1952-1954) piramis formával tervezte meg. A motívum később is többször visszatért munkásságában, olyannyira, hogy ma is sokan a piramisok építészeként tartják számon. A corten-lemezekkel burkolt zürichi Ferrohaus (ma Klinik Pyramide), a New York-ba elképzelt Stadthügel, a müncheni Schwabylon bevásárlóközpont egyaránt ennek variánsai (az utóbbi épület nemrég a berlini Egérbunker kapcsán készült interjúnkban is szóba került). Templomai gyakran a kör variációira épülnek: az 1969-ban felszentelt wildeggi Szent Antal templomban a gyülekezetet félkörben helyezi el az oltár körül, az 1992-es Szent Maximilián templom az olaszországi Varesében egy gömb szeleteiből áll össze.

Justus Dahinden: Szent Antal templom, Wildegg, Svájc (1966-1969). Fénykép: Pfarrei St. Antonius Wildegg
5/17
Justus Dahinden: Szent Antal templom, Wildegg, Svájc (1966-1969). Fénykép: Pfarrei St. Antonius Wildegg



Dahindent a fundamentális kérdések foglalkoztatták – ezt nem csak a geometrikus alapformák iránti vonzódása mutatja. Építészeti gondolkodását nagyban befolyásolta mély vallásossága: tereivel és épületeivel spirituális élmények megteremtését célozta meg. Első komolyabb urbanisztikai koncepcióinál a szakrális épületek elemzéséből indult ki. Írásaiban sokat foglalkozik azzal, miként képes az építészet pozitívan befolyásolni a tudatalattit. Bátran nyúl különböző korok és kultúrák elméleteihez, hogy azokkal alátámassza sajátjait: éppúgy inspirálta Rudolf Steiner kreatív gondolkodásmódja, mint az indiai Auroville várostervének misztikus geometriája, Bruno Taut holisztikus elméletei és az iszlám városok szakrális és profán tereket ötvöző urbanisztikája. Az esztétikai megfontolásokon túllépve – de azokat nem hagyva figyelmen kívül – épületeivel befolyásolni, formálni, változtatni akarja a használót is az érzelmek, a gondolatok, a benyomások szintjén. 

Különösen a svájci kontextusban komoly bátorságra volt szükség, hogy a pragmatikus hagyományokkal és metódusokkal szemben Dahinden a tektonika és az érzelem kölcsönhatásáról kezdjen gondolkodni. És nem csupán gondolkodni: írni és tanítani is. Elmélete, a Das Gesetz der Drei (A hármasság szabálya) az építészet formáját megteremtő szerkezet (Struktur) és megformálás (Gestalt) együttesen képesek eljuttatni a tervezőt és a használót a szellemhez (Geist). Dahinden számára az érzékeken alapuló, tudatalatti asszociációk felkeltése minden tervezési folyamat legfontosabb feladata, az építészet végső célja.

Justus Dahinden: Namugongo Mártírok temploma, Uganda (1973). Fotó: Isabelle Prondzynski, Wikimedia Commons
9/17
Justus Dahinden: Namugongo Mártírok temploma, Uganda (1973). Fotó: Isabelle Prondzynski, Wikimedia Commons

Nem véletlenül tartoznak templomai legismertebb, legsikeresebb épületei közé. Az 1957-ben Albert Wider által alapított Missziós Építészek Szövetségének tagjaként több mint harminc keresztény templomban kísérletezhetett elméleteivel, szerte a nagyvilágban. A legismertebbek közé tartozik Mityana expresszív megformálású, helyi építőanyagokkal megvalósított zarándoktemploma (1965-1988), a namugongói katedrális (1968-1973, mindkettő Ugandában), a Szent Pál templom (Ingelheim-West, 1979), illetve a 2002-ben Pozsonyban felépült Assisi Szent Ferenc templom.

Justus Dahinden: San Massimilano Kolbe, Varese, Olaszország (1993). Fotó: Parrocchia Kolbe – Varese, Facebook-oldal
14/17
Justus Dahinden: San Massimilano Kolbe, Varese, Olaszország (1993). Fotó: Parrocchia Kolbe – Varese, Facebook-oldal

Justus Dahinden: Assisi Szent Ferenc templom, Pozsony, Szlovákia (2002). Fotó: Jozef Kotulič, Wikimedia Commons
15/17
Justus Dahinden: Assisi Szent Ferenc templom, Pozsony, Szlovákia (2002). Fotó: Jozef Kotulič, Wikimedia Commons

Dahindent az 1960-1970-es években a megastruktúrák foglalkoztatták; 1971-ben megjelent, Stadtstrukturen für morgen (Városszerkezetek a holnapnak) című könyve nemzetközi figyelmet váltott ki, többek között Reyner Banham számára is hivatkozási alappá vált. Az évtized végére figyelme a vernakuláris építőkultúrák felé fordult, amelyekkel a Közel-Keleten és Afrikában tett útjain ismerkedett meg. Az 1970-es évek végén Iránba előregyártható „buborékházak" rendszerét dolgozta ki Heinz Isler szerkezettervezővel. Az előregyártott szerkezetek ugyancsak évtizedekig foglalkoztatták, csak ilyen, strukturalista elképzelései is önálló kötetet érdemelnének. A zürichi Doldertalban 1966-1969 között emelt lakóházai az általa kidolgozott Trigon szerkezeti rendszerre épülnek; múzeumok és kulturális intézmények számára Quadrivium, nagyméretű középületek és többemeletes lakóépületek számára Cubo néven fejlesztett ki előregyártható strukturális rendszert.

Justus Dahinden – Reinhard Gieselmann – Alexander Marchart – Roland Moebius: A Műszaki Egyetem Könyvtára, Bécs, 1984-1987. Fotó: Peter Haas, Wikimedia Commons
13/17
Justus Dahinden – Reinhard Gieselmann – Alexander Marchart – Roland Moebius: A Műszaki Egyetem Könyvtára, Bécs, 1984-1987. Fotó: Peter Haas, Wikimedia Commons

Az 1980-as évektől munkáit a posztmodern jegyében épületeit beszélő elemekkel ruházta fel – saját, „bikafejes" lakóháza mellett ennek a korszaknak a legjellegzetesebb alkotása a bécsi Műszaki Egyetem könyvtára, amelyet a besorolhatatlan (és Dahindenben hasonlóan kívülálló) svájci építész-szobrász, Bruno Weber hatalmas bagolyszobrai ékesítenek. Utolsó éveiben Justus Dahinden fiával, Ivóval dolgozott közösen a Dahinden Architekten keretein belül – legismertebb munkájuk a 2005-ben befejezett zürichi Binzmühlepark lakónegyed. Munkásságának dokumentációját kisebbrészt a franciaországi FRAC őrzi, nagyrészt az ETH Zürich archívumára hagyományozta.

Vélemények (1)
SzJ
2020.04.17.
22:35

1974-ben Svájcban, Arlesheim-ben dolgoztam a S + B építész irodában. A tulajdonosok felkértek egy iskola pályázat tervezésére valamint a terv prezentációjára. A benyújtott javaslatot a zsűri megvételre javasolta. A nyertes terveket a szakmai sajtó leközölte. A közlemény megjelenése után főnökeim egy telefon hívást kaptak Zürich-ből. Dr. Professor Justus Dahinden volt a vonalon és a terv készítőjével akart egy interview-t. Néhány nap eltelte után vonattal Zürich-be utaztam és egy hosszas "vizsgáztatás" (német + francia nyelv tudás, írott és beszélt, azután skiccelés) után Herr Dahinden közölte, hogy alkalmaz irodájában, mint tervező. Személyzeti felelősével átmentünk a közeli Fremden Polizei irodájába alkalmazási engedélyt kérni. Nem kaptam engedélyt, kénytelen voltam Svájcot elhagyni. Nagy élmény volt számomra az akkor nagyon hires, svájci építésszel "társalogni".

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk