Nézőpontok/Vélemény

Áll a víz

1/12

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/12

Áll a víz
Nézőpontok/Vélemény

Áll a víz

2005.06.06. 22:00

Városházi beszélgetés Budapest kulturális főváros pályázatának építészeti programjáról - beszámoló.

A nyári szünet beköszönte előtti utolsó Városházi beszélgetés témája a budapesti pályázat építészeti és urbanisztikai programja volt. A pályázat prezentációját immár hagyományos módon a témához kapcsolódó rövid bemutató előzte meg; ezúttal Pyka Zsolt, a Városi Tájkép Csoport tagja mutatta be az idei március 15-e alkalmából megvalósult projektjüket (485689 - A Szabadság útja) és a Kossuth tér köztéri bútorainak tervezésére benyújtott pályázatukat.

Budapest kulturális főváros pályázati koncepcióját múlt héten a Podmaniczky Programmal (PP) együtt elfogadta a Fővárosi Közgyűlés, így minden út szabad a pályázat részletes kidolgozása előtt, az augusztus 17-i beadási határidőig. Aztán október 23-án kiderül, a hét induló közül melyik magyar város valósíthatja meg a programját 2010-ben.

"A városvezetés meggyőződése szerint Budapest nyertes lesz a kulturális főváros pályázaton" - derült ki Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes felvezetőjéből.

Prezentáció
A koncepció kifejtése Bojár Iván Andrásra hárult, akit az áprilisi első és egyben utolsó nyilvános ötletelésen moderátori szerepben ismerhetett meg a válogatott közönség. Az Octogon főszerkesztője ezúttal projektiroda-igazgatói pozícióból ismertette - mint elárulta, kissé izgatottan - a pályázat lényegét és az építészeti elképzelést, előrebocsátva, hogy a szöveg még messze nem végleges.

A pályázati anyag három fejezetben tárgyalja a budapesti programot:

  1. Élhető város: Hogyan válhat Budapest Barcelonához vagy Prágához hasonló egyéni, markáns, "szexi" színfolttá Európa térképén - mind az ott lakók és a turisták számára?
  2. Budapest és a régió: a pályázat a Közép-magyarországi régió léptékében, azaz kb. 4.5 millió emberben gondolkodik, városok közötti együttműködésben és a többi pályázó város (Debrecen, Eger, Győr, Miskolc, Pécs, Sopron) bevonásában a programsorozatba.
  3. Budapest és Európa: a kulturális főváros, szerepének megfelelően, lehetőséget kap arra, hogy saját tevékenységével fémjelezze és alakítsa Európa kulturális összképét és gondolkodását.

Bojár szerint a pályázat elsősorban is lehetőség arra, hogy kulturális szemléletváltás következzen be: a szokványosan múltbaforduló, elzárkózó szerep helyett új távlatok nyíljanak meg az emberek előtt. A PP-ből is ismerős "élhető város" lózung az előadó értelmezésében Budapest megújulását tűzi ki maga elé, ami "nem történhet meg másként, mint lakóinak átformálásával". A program egyfajta "kreatív városfejlesztési" stratégiához ("spirituális, asszociatív módszerekhez") fordul, hogy a város átformálása ne a rombolással, újabb társadalmi, és a városi szövetben (mint a Tabán és Újlak esetében) tetten érhető szakadásokkal legyen egyenértékű.

A prezentációból ezen a ponton az is kiderült, hogy az anyag középpontjában továbbra is a víz áll (az előminősítő pályázatban "Víz és metropolisz", most "Víz - város - kultúra" a cím). Építészeti szempontból így elsősorban a vízhez, azaz a Dunához kapcsolódó projektekre gondoltak, melyek Bojár kifejezésével élve összefüggő "élménysort" alkotnak az óbudai gázgyártól a Csepel-szigetig. A tervek közül ismert a gázgyár "kreatív fejlesztési központtá" alakítása és a Közraktárak vidékének egyfajta magyar Soho-kénti hasznosítása.

Utána következett az újdonságok sora:

  • a Duna mint Fényfolyó ötlete, azaz a Duna megvilágítása
  • egy üvegbuborék elhelyezése a Margit-híd alatt, amely információs központ vagy kávéház lehet
  • mesterséges szigetek kialakítása a Dunán ("vízbetett cilinderek")
  • egy gyalogoshíd
  • új fürdő építése a Citadella átalakításával, ami ráerősít a fürdőváros-gondolatra.

A konkrét építészeti projektekről részletesebb információ, illusztráció, látványterv, makett (stb.) hiányában a továbbiakban nem esett több szó.

Opponenciák
Szemerey Samu (epiteszforum.hu) hozzászólását Pierre Bourdieu francia szociológus "kulturális tőke" fogalmának felidézésével kezdte, aki elsősorban az oktatás, a környezet és a nevelés függvényében értelmezte az egyén/csoport boldogulási lehetőségeit. A városra lefordítva a kérdést: mennyire képes a város kihasználni ezt a tőkét - mennyire felel meg ennek az elvárásnak a budapesti pályázat? A kérdés azért is aktuális - emelte ki az opponens -, mert a kulturális főváros koncepciójának átalakítására a napokban született közös nyilatkozat (Budapesti Nyilatkozat), ami az eddigieknél jóval nagyobb hangsúlyt helyez a városfejlesztésre. A rendelkezésre álló kulturális javak mellett alapvető fontosságúvá válik benne a képesség, amivel a pályázó a saját problémáit megfogalmazni, nyilvánossá tenni és kezelni képes.

Szemerey Samu szerint a budapesti pályázat legnagyobb tévedése az, hogy nagyobb hangsúlyt helyez a meglévő kultúra sikerorientált reprezentációjára, s ennek fesztiválos változatát tálalja - míg a sokat hivatkozott szemléletváltozáshoz mindenekelőtt a kultúra megteremtését kellene hangsúlyozni. Nehéz úgy hatékony programsorozatot létrehozni - folytatta -, ha a (kelet-európai) nagyvárosok fragmentálódása és közösségeiknek elszigetelődése figyelmen kívül marad. A projektgyűjtemény helyett tehát olyan organikus koncepció lenne kívánatos, amely ezt a problémát láttatja, s nem elfedi azt egy "szimbolikus parádéval".

A program számos egyéb szempont felett elsiklik, amely nélkül nehéz kirángatni a várost a tehetetlenségi állapotból. Nem egy kulturális kezdeményezés, melyekre a pályázat pozitív példaként hivatkozik - MEO, Trafó, Fesztiválzenekar - vagy megszűnt vagy súlyos anyagi problémákkal küzd. A zsidónegyedben rehabilitáció címén jelenleg a városrész darabokra szaggatása történik - számos más probléma esetében sem lehet radikális változtatások nélkül (ld. önkormányzati törvény módosítása) megoldást találni.

A participációs stratégia az ipari területek rehabilitációja esetében is csupán "placebóként jelenik meg", ténylegesen átgondolt közösségi program nélkül. Lehet, hogy végsősoron a szimbólumteremtő gesztusok, átgondolatlan építkezések helyett a meglévővel kellene foglalkozni - összegezte az opponens.

A másik felkért opponens, Alföldi György (Rév8 Rt.) szerint a kulturális főváros-pályázatnak nem a megváltást kellene meghoznia - ő megelégedne azzal, ha a pályázat fel tudna mutatni egyetlen határozott üzenetet. Ha például eldöntené, hogy melyek a fontos dunamenti kapcsolatok, amiknek révén tényleg megvalósul a város és a víz kapcsolata.

Alföldi a továbbiakban rövid szövegelemzési előadás keretében szedte széjjel a pályázati anyagot, mindenekelőtt rámutatva, hogy a szöveg "hivatkozós" stílusban íródott, és nincs valódi tartalma. A szöveg olyan, mint egy "faragatlan kőhalom" - minden megvan benne, de impresszionisztikus és strukturálatlan. Nemcsak a prioritásokat nem jelöli ki, de cselekvési tervvel sem szolgál, és nem derül ki belőle, hogyan zajlik majd a sokat ismételgetett "emberek bevonása" a programba - hiszen végülis a mindennapi együttműködés része a kultúrának.

"Mozsárágyút hallottunk, most kell a lézerfegyver" - hangzott a konklúzió. "Mintha egy nagy fehér papírra felírtuk volna, hogy mi nyerünk, de a hogyan nélkül - ennél kicsit több muníció kell".

Bojár Iván András válaszai nagy körutazásokat tettek a felvetett problémák körül, melyek világossá tették, hogy a koncepciónak még az alapvetései sincsenek tisztázva (általában a víz vagy konkrétan a Duna felé billenjen a koncepció?). De kiderült, vannak még ötletek a tarsolyban: a finn fényfesztivál mintájára vízfesztivál rendezése; Budapest mint a Global Water Forum helyszíne stb. Ha sikeres projektek helyett problémát kell felvetni, hát a víz ma az - mondta a projektgazda.

Alföldi felvetéseire reagálva Bojár elmondta, hogy a koncepció hangsúlyain még dolgoznak. A program csak koncepciót fogalmaz meg, amelynek "társadalmiasítása" (az emberek kreativitásának kamatoztatása) és "feltöltése" konkrét programokkal a felkészülés éveiben történik majd meg.

Hozzászólások
A közönséget nem rázta meg különösebben a víz világméretű problémája, és a koncepció sem kápráztatta el őket kellőképpen ahhoz, hogy - ki-ki szája íze szerint - ne a legégetőbb városfejlesztési problémákról beszéljen.

A hozzászólók egy része a víziók helyett a város meglévő adottságaira, tárgyi és szellemi örökségére hivatkozott, melyeket a kulturális főváros pályázat kapcsán ki lehetne használni, illetve amelyek nélkül a pályázatba belefogni sem lenne érdemes. Bugár Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum igazgatója a múzeumi raktárakban elfekvő és az eldugott, a házak belsejébe zárt értékekre hivatkozott, melyeket - különös tekintettel a nagy építészeti korszakra, a historizmusra - ideje lenne elővenni és megújítani.

"Hiába aggatjuk rá a legszebb ruhákat, ha bűzlik a lehelete" - összegezte Meggyesi Tamás a pályázatról alkotott véleményét. Amíg az égető problémákat nem rendezte el a város (ld. honvéd főparancsnokság a Várban, Clark Ádám téri foghíj, Ybl bazár), addig cicomázással nem ér el a város semmit. Az urbanista professzorhoz csatlakozva többen kifogásolták, hogy a program látszatmegoldásokkal él, hiszen úgy javasol látványos akciósorozatot, hogy nem teremti meg annak az alapjait. Molnár László (FŐMTERV) szerint előbb a várost kellene események helyszínévé tenni, Ferencváros főépítésze pedig azt kifogásolta, hogy a programban keveredik a városfejlesztés és az akciósorozat; szerinte inkább választani kellene a kettő közül.

Számos hozzászóló a város infrastrukturális felkészületlenségét és az építészet és közlekedés közötti aránytalan viszonyt illette kritikával. Simár Erzsébet (BKV Rt.) szerint egy élhető városnak a városban élőket és a városba látogatókat is segítenie kell, de Budapesten építészet és közlekedés között nem mindig megfelelő az összhang. A kulturális értékek felmutatását - példa a Múzeumok Éjszakája - nem ad hoc módon, hanem rendszeresen meg kellene adni. Orosz Csaba (BME Út- és Vasútépítési Tanszék) szerint a kulturális főváros cím jó alkalom arra, hogy a várost még otthonosabbá tegyük. Ahhoz, hogy a közösségi közlekedés magasabb színvonalon működjön, kísérletezni kellene, például egy autómentes nap kipróbálásával - ezúttal kivételesen hétköznap.

Édes Anna tájépítész hallgató számon kérte a programon, hogy ismét csak tereket jelöl ki az alkotásra, ahelyett, hogy teret engedne az alkotásnak. Ikvai-Szabó Imre szerint a közgyűlés közhatalmi funkcióinál fogva lehetőséget ad annak, aki meg akarja mérettetni magát, hiszen nem az irányítás, hanem csak a menedzselés a feladata. Szemerey Samu szerint a "kötelező kreativitás" nem segít, mert felülről nem teremthető meg a köztér kultúrája, de lehetőséget adhat rá a program, ami viszont komoly átgondoltságot igényel.

A Budapest kulturális főváros pályázatától egyre távolodó újabb és újabb ötletek felvetésén kívül sokan, sokféleképpen a nyilvánosság bevonásának, a városlakókkal való kommunikáció elmaradására hívták fel a figyelmet. Bojár Iván András ismét hangsúlyozta, hogy amennyiben a program megvalósul, a 2006-10 közötti években a civil szervezetek, lokálpatrióták bevonása következik. Ongjerth Richárd, a Studio Metropolitana Kht. részéről hozzátette, hogy a társadalmi támogatottság feltételét a projektek megvalósításához a szondázás is biztosítja.

Befejezésül a jelenlévők ez alkalommal is megtekinthették a budapesti kulturális főváros-reklámfilmet, amely - nem lehet elégszer elmondani - Irimiás Balázs és Gulyás Tibor 2003-as Rotterdami Építészeti Biennálé fődíjat nyert filmjének sajátos szempontok szerint átalakított, újrakevert és kibővített verziója. Természetesen(?) az eredeti alkotókra való bármilyen utalás nélkül.

A következő városházi beszélgetés ősszel lesz, témája a lakásépítés.

sn.

 

1/12

2/12

3/12

4/12

5/12

6/12

7/12

8/12

9/12

12/12

10/12

11/12

 

Fotó: epiteszforum.hu

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

ÁLLATSZOBROK // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:30
00:07:33

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

A gyerekek nagy örömére az országban számos állatot ábrázoló alkotás található, melyek gyakran kvalitásosak ugyan, mégis kevésbé művészi kivitelükről, mint inkább cukiságukról ismertek. Az Egy hely mai részében több kedves állatszoborral ismerkedhetünk meg. 

Nézőpontok/Történet

SZABADSÁG HÍD // Egy hely + Építészfórum

2022.01.26. 13:27
00:07:16

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Az eredetileg Ferenc József nevét viselő építmény a Főváros legrövidebb hídja, ám annál látványosabb. Az Egy hely mai részében az 1896-ban épült Szabadság híd izgalmas történetével ismerkedhetünk meg.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk