ArchiKids – VárosÁlmodók 2020

A Kortárs Építészeti Központ 2019-ben a világszerte népszerű ArchiKids fesztiválok mintájára Budapesten is egy egész hétvégét szentelt az építészettel kapcsolatos gyerekprogramoknak. A VárosÁlmodók, a járványhelyzet korlátai között, napsütéses tavasz helyett egy borongós őszi szombaton valósult meg.

A Nemzetközi Építőművészek Szövetség Architecture and Chidren tagozatának a jelmondata: a jövőt a gyerekeink építik, de a mi feladatunk, hogy erre őket felkészítsük. Különösképp igaz ez egy olyan generáció esetében, amelyet már egészen ifjú korától autóban fuvaroznak a szülők életének egymástól fényévekre eső fontos helyei között. Az én gyerekkoromban játszótér volt az utca, egy mai gyerek számára pusztán ijesztő közlekedési folyosó, féreglyuk két távoli galaxis között. Nincs már grund, ahol nap mint nap találkoztak a környékbeli gyerekek, és mire felnőttek, valóban nem térkép volt számukra a táj, hanem szubjektív valóság. Ezt a „mentális térképet" ma az épített környezeti nevelés keretei között rajzoltatják meg velük erre hivatott szakemberek – építészek, művészek, pedagógusok, vizuális nevelők. 

Első pillantásra a dolog nem tűnik nehéznek, hisz minden gyerek imád építeni, ha mást nem, bungit az asztal alatt. Ha még mélyebbre ásunk, ott a mindnyájunk lelkében szunnyadó Bábel, beszédes példája annak, mennyivel több az építés, mint cirádás ablakkeretek – behatolás a világ rendjébe, alkotássá tárgyiasult problémamegoldás. Nem kérdés, hogy a fiatalok érzékenyítésére az épített környezet iránt miért van szükség. Sérül az épített világ, és vele az ember is, nem is kicsit. Túlépítjük a bolygót, miközben sürgető tendencia a meglévő épületállomány újrahasznosítása, ami felelős gondolkodást igényelne. Ott a kérdés, mi lesz majd a most épülő számtalan épületcsoda sorsa – vajon tudnak-e ezek rugalmasan alkalmazkodni a rohamtempójú változásokhoz, vagy eleve nem is erre szántuk őket. A városokban a normális életvitel elképzelhetetlen a közterek humánus kialakítása nélkül. A globális problémák megoldása nem képzelhető el az építési tevékenység újragondolása, az épített környezet felelős kezelése nélkül. Ez pedig alkalmasint a most felnövő generáció feladata lesz. A budapesti ArchiKids létrehozóinak meggyőződése szerint a jövő városa szempontjából – ahol vélhetően az emberiség egyre nagyobb hányada fog élni – alapvetően fontos, hogy akik azt megalkotják, és akik ma még gyerekek, felkészülten lássanak a feladathoz. 

Budapest már második éve csatlakozik az Archikids nemzetközi mozgalomhoz, melynek keretében a világ számos nagyvárosában évente egy hétvégén keresztül a Város és a Gyerekek válnak főszereplővé. Az ArchiKids lényege, hogy az építészettel kapcsolatos játékok kikerülnek a városi közterekre. Szervezői hisznek abban, hogy a sokak által kárhoztatott városi élet jobbá tehető, ennek kulcsa pedig a közterek birtokba vétele – lásd Magyarországon a Szabihíd sikertörténete. A mozgalom Amszterdamból indult több mint egy évtizede ArchiKidz néven, és ma már évente megrendezik Rotterdamban, Bergenben, Barcelonában, Buenos Ariesben, Lisszabonban, Santiagoban, Sydneyben és még sok más városban. Londonban ArchiKids néven fut 2013 óta, ma már több ezer család veszi birtokba a város ikonikus épületeinek, az „Uborkának", vagy a Westminster Apátságnak a környékét az Open City eseményhez kapcsolt fesztivál alkalmával. A londoni és ausztrál modell kicsit más, mint a holland, ahol egy tematika mentén egyszerre készül sok alkotás – például épületet idéző fejfedők! – amit a fesztivál végi záróesemény keretében közösen zsűriznek, és közösen örülnek neki. Minden ország a saját elképzelései és adottságai szerint áll a feladathoz, Bécsben például egyetlen helyen, az Arhitekturzentrum Wienben lesz idén novemberben városhajtogatás. Sydneyben volt barakkokat alakítottak egy hétvégére városi játszótérré, egy holland városban, Almereben pedig az akcióban részt vevő gyerekek tervei alapján valóságos ház is épült. Nem féltek bevállalni a rózsaszín, torta alakú Klokhuis-t, amely további építészeti gyerekprogramoknak ad helyet. 

A magyar szervező, a Kortárs Építészeti Központ kezdettől igyekezett saját programjait gyerekek számára is adaptálni. Kertész Monika (KÉK) korábban maga is pályázott a londoni ArchiKids fesztiválra saját programmal, és vezetésével a KÉK már 2017 óta tervezte, hogy megvalósít hasonló eseményt Budapesten. Eredetileg iskolás csoportokkal, több alkalommal végzett közös makettezésben gondolkodtak, aminek a vége, az ArchiKids napja egy kiállítás lett volna. De ember legyen a talpán, aki iskolás csoportokat és várostervezőket be tud vonni egy ilyen közös programba több alkalommal, önkéntesként, szabadidőben ma Magyarországon. 2019-ben a KÉK felkérte az első magyarországi ArhciKids kurátorának Kern Orsolya építészt, az építészeti gyerekfoglalkozásokra specializálódott Bartók Vizuális Műhely egyik alapítóját. Az ő koncepciója alapján az épített környezeti nevelésben dolgozó lelkes hazai csoportokat kérték fel együttműködésre. A VárosÁlmodók névre keresztelt budapesti fesztivál az új műfajban a saját karakterét keresi. Az elnevezés mutatja a kurátori koncepciót, amely elsősorban a városi térbe kihelyezett aktivitásra koncentrál. A VÁROSÁLMODÓK szóban minden benne van a megismeréstől a tevékeny jelenléten, modellezésen, építésen át a szabadon gondolkodásig, tervezésig. 

Az első évben, 2019-ben a KÉK Bartók Béla úti központjában és annak környékén, a Gellért és a Gárdonyi téren zajlott a fesztivál, a programvezetők az ismert szereplők közül kurátori felkérésre „kerültek az utcára". Az idei évre bővült a koncepció, az előkészítésre is több idő jutott, volt mód rá, hogy pályázat útján keressenek jelentkezőket, így új csapatok is bekerültek. 22 programból húszat fogadtak el a szervezők, egy helyett három központi helyszínen zajlottak események, a KÉK mellett a Magyar Építőművészek Szövetsége székházában, a Palotanegyedben és annak környékén, illetve a FUGA Budapesti Építészeti Központban. Az esemény gerincét a már ismert csoportok programjai adták: térbeli installációk építése (Bartók Műhely, KÉK), makettezés (Húsznegyven), vezetett specifikus városi séták (ImagineBudapest, kultúrAktív, Deák17), interaktív városi játékok és társasjátékok (kultúrAktív), illetve LEGO modellezés (KÉK). 

Új elemként Kern Orsolya kurátor építész irodákat is bevont, akik vállalták, hogy megmutatják a gyerekeknek a műtermeikben, hogyan működik a „felnőtt" építészet, illetve a résztvevők workshopon keresztül ki is próbálhatják magukat. A Nyitott Építész Stúdiók programhoz 18 irodát keresett meg a Bartók Béla út mentén, ebből 14 igent mondott. Sajnos a járványhelyzet miatt végül ez a programsorozat nem tudott megvalósulni, de ígéretesnek tartják, és jövőre mindenképp számítanak rá a szervezők. Már tavaly vendégül látta a fesztivált a Finn Nagykövetség, ők idén is partnerséget vállaltak, de a Covid itt is közbeszólt. Jövőre a tervek szerint a finn Arkki kreatív oktatási stúdió és a magyar szervezetek tapasztalatainak megosztására is sor kerülhet beszélgetés, előadás formájában. 

A Covid mellett az időjárás sem volt kegyes az esemény napján, így beltérbe szorultak a nagy installáció-építések, elmaradt a járókelők megszólítása, ami tavaly a Gellért téren és Gárdonyi téren jól működött. Helyszíntől függetlenül azonban a közös építés így is élményt jelentett. A MÉSZ székházban a Bartók Vizuális Műhely papírrudas szerkezetei, a KÉKben hullahopp karikák és papírdobozok várták a gyerekeket az elemi struktúrák törvényeinek megtapasztalásához. A szabad falépítés, térrekesztés egységnyi papírdobozokból a világ minden táján jól bevált eleme az ArchiKids rendezvényeknek, a 6-8 éves korosztálynak nemcsak az építés, de a folyamatos bontás-újjáépítés is nagy élvezetet okoz. Új szereplőként a pályázatra jelentkezett a VertigoMurals művész-grafikus falfestő csapat a gyerekekkel közös festésre – ennek a programnak és a gyümölcsökből városi struktúrákat építő ´Gyümicity´-nek (Augusztinyi Fruzsina és Bóta Andrea építészek) a KÉK segítségével létesült Kisdiófa közösségi kertben találtak helyet. Az eleve jól működő közösségi tér és az új közös aktivitás egymást erősítette. Szintén új résztvevő volt a KACS csoport (Elek Ágnes vizuális környezetkultúra pedagógus, textiltervező és Nagy Anikó múzeumpedagógus), akik a Mikszáth téren az arra járókat vonták be közös fejtörésbe. A gyalogos, biciklis forgalmat megfigyelve arra kérték a gyerekeket, hogy rajzoljanak az aszfaltra olyan jeleket, amikkel érzésük szerint jobban működik az együttélés a téren. Jó volt látni, hogy a biciklisek automatikusan engedelmeskedtek a krétarajzoknak. 

A FUGÁban Guba Erzsébet (kultúrAktív) óvodapedagógus

nagyon szellemesen a házak közti „távolságtartásra" fűzte fel a foglalkozást, arra biztatva a gyerekeket, hogy találják ki, hogy fognak kezet a házak, mi kerülhet a köztük kialakult lyukakba egy városban. A Ferencvárosban a kultúrAktív Tied a város könyvsorozata alapján Izápy-Tóth Nikoletta vezetett sétát, a Palotanegyed zöld területein az ImagineBudapest munkatársa, Szekeres Juli tájépítész kalauzolta a gyerekeket. Nagy sikere volt a budaőrsi Húsznegyven Egyesület programjának – labirintusépítés papírdobozban – általában az a program sikeres, ahol egyszerű eszközökkel látványos eredményt érhetnek el a gyerekek. A kisebbek szeretik, ha magukkal vihetik a műveiket, a nagyok Kern Orsolya tapasztalata szerint kritikusabbak, csak az igazán jól sikerült munkákhoz ragaszkodnak. Hennel Zsófi építész és Varga Boglárka látványtervező programja arra példa, hogy az elméleti ismeretek alkotással párosítva a gyerekek számára is befogadhatók. A KÉK irodájából indulva a Dunaparton szemügyre vették a szemközti Fővámházat, majd visszatérve a gyerekek hungarocell elemekből fel- és átépítették kedvük szerint a klasszikus épületet.

Ami a legmeglepőbb: hatalmas sikere volt a KÉK székhelyén a közös LEGOzásnak, pedig ha valami, hát a LEGO alapkellék minden háztartásban. Mégis, a közös építés csábítása ellenállhatatlan volt, bizonyítva, hogy nem kell feltétlenül óriási újításokat bevetni ahhoz, hogy a kreativitás megmozduljon. A VárosÁlmodók eseményei nem csak a gyerekek számára tanulságosak, az épített környezeti nevelés iránt elkötelezett csoportok is fontos tapasztalatokkal gazdagodnak a viszonylag fiatal területen. A továbbiakra nézve sok a terv, a kurátor és a KÉK együttgondolkodása alapján sok lehetséges irányba lehet elmozdulni. Az idei év tapasztalata, hogy a pályáztatás mindenképp jó irány. Talán az a kezdeti elképzelés is visszahozható, hogy megelőző programokkal készítsék fel a látogatókat a tavaszra tervezett egy napos fesztiválra. Ehhez további elszántságra, partnerekre és pályázati pénzekre lesz szükség. Londonban ikonikus épületek környékére szervezik a programokat, nálunk ilyen lehetne a Bálna, de sajnos nehézkesnek tűnik az egyeztetés. A KÉK szeretné az eseményt a Bartók Béla út környékén tartani, az ottani kulturális kínálatba illeszteni, ennek is van előnye, közel a Dunapart, a kortárs metróállomás, a Műegyetem patinás épülete. Elképzelhető lenne, mint Londonban, már jól működő, nagy közönséget vonzó eseményhez kapcsolódni, mint mondjuk a Bp100. Az idei korlátozó körülmények ellenére mindenképp folytatásra méltó a Budapesti Archikids, nagy szükség van és lesz ebben a városban Álmodókra…

Zöldi Anna

Szerk.: Somogyi Krisztina

A térhasználattal kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.