ARH – családi ház Aranyhegyen

Budapest III. kerületében az Aranyhegyen is gombamód jelennek meg az új épületek. Viszonyítási pontok hiányában teljes a zűrzavar, a vizuális kavalkád, melyet csak az idő – a növényzet – orvosol majd. Ebben a diverz környezetben a Batizi-Pócsi Gergő és Batizi-Pócsi Péter (batlab architects) tervezte ház megnyugvást nyújt a szemnek. Fábián Gábor írása. 

A testvérpár szépség iránti érzéke kivételes, amit már sok általuk jegyzett lakásátalakítás bizonyít. Mindent kontroll alatt tartanak, a tökéletesre törekednek, legyen szó épületről, lakásbelsőről vagy akár az építésziroda web-, illetve Instagram-oldaláról.

Dóra és Tamás belsőépítészeti feladattal kereste meg az irodát és miután kiderült, hogy épületet is tudnak tervezni, megbízták Gergőt és Pétert aranyhegyi családi házuk építészeti tervezésével. A korábbi lakhelyük mintájára páció előképpel érkeztek, ami a helyszíni sokféleség láttán jó kiindulási pontnak bizonyult. A terep lejtését kihasználva a belső udvar a lejtő irányában megnyílik, kilátást engedve az Ürömhegy és a Hármashatárhegy látványára. Ugyanakkor az U alakú épülettömb védelmet nyújt a hegy felőli belátás ellen, biztosítva a kívánt intimitást.

A belső terek és a kialakult köztes tér kapcsolatának intenzitása alacsony, szinte kizárólag csak az étkező nyit a teraszra, melynek ezenkívül még a közlekedő terekkel van vizuális kapcsolata. Ennek oka az épület látvány-orientáltságából ered. A ház fő terei – a nappali, a gyerekszobák és a rendelő – a völgyre néznek, és nem keresik a kapcsolatot a közbezárt intim terasszal.

A tervezőpár az épületet tárgyként kezeli, melyet a környezeti feltételeknek és a funkcionális igényeknek megfelelően formáz. Erre a viselkedésre utal a falak és a nyílászárók egységes színű felületkezelése és a világos színű fémlemezfedés választás is. Az utcai szárny – kisebb funkcionális egységként – egyszintes tömegként, félnyereg tetővel a lejtős utcavonalat követi le, míg a hátsó kertre néző szárny a funkciótöbbletből adódóan kétszintesre fejlődik, behatárolt tetőmozdulatokkal.

A tömbszerű hatást fedett-nyitott átmeneti terek oldják. A bejáratot karakteres, nagy belmagasságú fedett előtér jelöli ki. A völgy felőli oldalon pedig a nappalihoz kapcsolódó fedett terasz jelenik meg hiányként, mely a másik szárnyon a rendelő előtt folytatódik, utalva a két szárny összekapcsolódásának gondolatára. A fedett terasz kialakulásával együtt járó konzolos emeleti tömeg vízszintes záródásának igénye tetőkorrekciót vont maga után, bizonytalan kontúrt eredményezve a hátsó kerti homlokzaton.

A nappali-étkező-konyha tér a kert szintjére került, a hálószobák és a fürdő pedig az emeletre. A szinteket a belső kertet északról lezáró lépcsőtér köti össze, melynek közbenső pihenőjén kialakuló elegáns előszobába érkezünk, a bejárati előtéren vagy a gépkocsitárolón keresztül. A tiszta képletet, a terek szabad áramlását csak a földszinti zóna kiszolgáló terei zavarják meg, beszűkítve az alsó szintre történő megérkezést.

Azonban mindez mellékes, mert a lényeg, hogy a család szereti a házat. Jól használható az épület, a külső és belső tér kapcsolatok izgalmasak, ráadásul a legapróbb részletek is műgonddal, Batizi-módra megtervezettek. Már első pillantásra is látható, hogy a homlokzati felületek, a nyílások, de még az ereszcsatornák is patikamérlegen komponáltak.

A lépcsőtér azt sugallja, hogy a belső terek rendben vannak, az épületet végigjárva mégis hiányérzete van az embernek. Mert lehetne tökéletes is, ha Gergő és Péter megkapta volna a lehetőséget és a bizalmat a ház belső világának megtervezésére is. Persze ez nem egyedi eset, viszont azért érthetetlen, mert a megbízás eredetileg belsőépítészeti indíttatással kezdődött.

Ennek ellenére a végeredmény magáért beszél. Még sok hasonlót!

Fábián Gábor

Szerk.: Winkler Márk