Átmenet a sűrűbe - városrendezési és építészeti terv Paksra

Utcai élet, gyalogosbarát környezet, sok zöldterület, sűrű, de még élhető beépítés, illeszkedés a város meglévő morfológiájához - Zoltán Erzsébet Szeréna DLA, Gyergyák János DLA és Paári Péter 4. díjas terve a paksi Pollack Mihály utcától északra fekvő lakóterület városrendezési és építészeti ötletpályázatára.

Paks az atomerőmű tervezett bővítése és az ehhez kapcsolódó
hatások eredményeképpen nagy városfejlesztési kihívások előtt áll. A fejlesztések eddig kihasználatlan területek bevonását is szükségessé teszik, de annak potenciálját kihasználva a város több alulhasznosított területének fejlesztését is meg kell oldani. Az egyik legfontosabb ilyen terület Paks nyugati oldalán, a Pollack Mihály utca vonalától északra található, jelenleg még beépítetlen terület. Ez a terület a város egyik legfontosabb lakó célú tartalékterülete, melynek korszerű újraértékelése és városszerkezetben betöltött szerepének újradefiniálása az egyik legfontosabb város előtt álló feladat.

Területfejlesztési koncepció

A város elsőszámú lakóterületfejlesztésének szánt, a Pollack Mihály utcától északra fekvő terület beépítésénél legfőbb elvünk az alközponti működés megteremtése volt, mely az új lakóterületek igényeinek kielégítésén túl a környező településrészeket (lakótelep és családi házas övezet) is kiszolgálja.
Az új területrész városhoz integrálása vagy éppen attól elzárása a használatban lévő vonalas elemeken alapszik, így a meglévő és tervezett úthálózat és zöld infrastruktúra-rendszert folytatva alakítottuk ki az elsődleges közlekedési felületeket a közvetlen kapcsolat érdekében.

A kapcsolódó hálózatok kialakítása után a hangsúlyt a fenntartható térkialakításra helyeztük, ahol a funkciókat gyalogosan könnyen és magas minőségű térrendszerben lehet elérni. Ehhez az utcai élet, az utcára szervezett beépítések mellett döntöttünk, mely a térfalak aktív kialakításával (földszinten szolgáltatások) élettel teli, barátságos és emberi környezetet hoznak létre. Az előzőekben ismertetett elvek alapján az új városi alközpontot a tervezési terület belső területén jelöltük ki, ahol a térfalak egyszerre, közös elv mentén képesek kialakulni (zártsorú hangulat, közösségi funkciókkal a terepszinten). A javasolt központi terület a meglévő javaslathoz képest észak-keletebbre került, új épületekkel határolva, közvetlenül kapcsolódva a város északi részét és az Ürgemezős szabadidő központot összekötő zöldtengelyhez.

A különböző lakóterületek telepítésénél fontosnak tartottuk a meglévő településmorfológiához való illeszkedést; a terület sűrítése (társasházas övezet) az új központban valósul meg, mely kifelé, déli irányban lazábban telepített társasházakkal (zártsorú beépítés helyett szabadonálló, pontházas kialakítással), míg keleti és északi irányban pedig sorházas beépítéssel majd családi házas beépítéssel illeszkedik a meglévő morfológiához.

A közterek felületét hangsúlyozva, a terület három domináns irányából úgynevezett „kapukat" vagy másnéven fogadótereket javasoltunk létrehozni, melyek az alközpont előterei. Ilyen teret hoztunk létre a tervezési terület délnyugati részén, a lakótelep irányából, illetve északról, a meglévő és tervezett új családiházas övezet irányából. A belváros, a dominánsabban épített környezet irányából teresedés helyett egy nagyobb zöldfelületet terveztünk játszótérrel, mely az új főutcával párhuzamosan húzódó zöld tengelyhez, sétányhoz kapcsolódik.

A fejlesztés központjában a lehető legsűrűbb, de még élhető beépítésre és sokszínű térhasználatra törekedtünk, így a kívánt tervezési programot kisebb felületen javasoltuk megoldani, hogy további magánberuházások is épülhessenek szerkezetileg fontos, központi területeken.

A közterületrendszer koncepciója

A tervezés során külön hangsúlyt kapott a kialakítandó közterületek rendszere és minősége. A terület fenntarthatósága (lásd részletesen a fenntartható infrastruktúra szövegben) elsődlegesen a kialakítandó hálózatokon alapszik, ahol a gyalogos és biciklis közlekedést helyeztük előtérbe. A gyalogosbarát környezet a kialakítandó közterek minőségétől, azaz az utcák és városi terek hangulatától függ.

A tervezett új közterületrendszer egyszerre reagál a meglévő közterületére, illetve hoz létre egy sajátos városi központi közösségi térrendszert annak tereivel és egyedi városi hangulatával. Elemzéseink alapján Paks hiányt szenved a gyalogos városi utcák és terek kialakításában, főleg a település északi, északnyugati részén. Az „Újvárosi" részen a „Kishegyi úti lakótelep" modernizmus jegyében kialakított beépítése kellemes zöld környezetet eredményez határozatlan terekkel, azonban igazi városi, „utcai" élet nélkül, csakúgy, mint a szomszédos családi házas beépítésű területek.

A közterültrendszer egy új központi utca és arra merőleges kisebb utcákból áll, mely hálózat fontosabb találkozási pontjaiban új tereket javasoltunk. A központi terét a terület súlypontjába terveztük, mely az új telepítés „szíve". A csatlakozó szomszédos területek felől délnyugatról, a lakótelep és családi házas övezet irányából, keletről a belváros, északon pedig a családi házas övezet határán kisebb városi teresedéseket javasoltunk, mint „felvezető" terek, amik a központi terület „kapuja"-ként működnek. Az említett tereket egy összefüggő térsorral és járdákkal, sétányokkal kapcsoltuk össze.

Az utcák mentén aktív térfalak kialakítását javasoljuk (lásd szabályozási koncepció), mely szintén befolyásolják a közterek használatát, így a pályázati kiírásban kért kereskedelmi egységeket a főutca mentén helyeztük el, egy kisebb „szolgáltatóház" kivételével.

Fenntartható infrastruktúra

Az elsődleges energiaszükségletek ökologikus megoldása mellett a tervezett új beépítés fentartható infrastruktúrája a gyalogos- és biciklisbarát környezetre, a közösségi közlekedés fejlesztésére, a lakóterületek sűrítéséra, a jó ütemezésre és a köz- és magánberuházások egyensúlyára épül.

Gyalogos- és biciklisbarát környezet

A közterületfejlesztési koncepciónál leírtak alapján elsődleges közlekedési elemként a gyaloglásra és a biciklire tekintünk, melyekhez magas minőségű közterek, és aktív, szolgáltatásokkal teli térfalak kapcsolódnak. Ennek a két elemnek valós hálózatként kell működnie, előnyt élvezve az autós közlekedéssel szemben. A hálózatok mentén városi szolgáltatások láncát javasoljuk kiépíteni, kereskedelmi és szolgáltatási funkciókat, melyek a központi utcák mentén egy folyamatos „élménysort" nyújtanak.

Közösségi közlekedés

A városi szintű kapcsolatok erősítésére javasoljuk a helyi közösségi közlekedést fejleszteni és a terület több pontjában buszmegállókat kiépíteni, kapcsolatban közösségi funkciókkal (terek, szolgáltatóház, templom és zöldfelületek). A tervezési terület bekapcsolása a meglévő helyi közösségi közlekedési rendszerbe létfontosságú; az erőművel, a belvárossal és az oktatási és kulturális intézmények közötti buszkapcsolat domináns elemként szerepel a terület fenntarthatóságának létrejöttében.

Lakóterületek sűrítése

Az ötletpályázatnál megadott telekméreteket minden esetben a legkisebb méretekre vettük a lehető legsűrűbb beépítéshez. A kívánt lakásszámot 449 db (társasházi lakás 278db, sorház 75db, családi ház 96db) egy kicsit megnövelve, a központban sűrűbben (a csatlakozó lakótelep közelében), míg és családi házak felé csökkenő sűrűséggel terveztük kialakítani. A tervezési programban megadott társasházakat dominánsan zártsorú beépítési formában (kivéve a tervezési terület déli részén, a Pollack Mihály utca mentén, hogy illeszkedjünk az utca déli oldalán kialakult laza, családi házas beépítéshez), illetve az alacsony intenzitású területen sorházakat terveztünk, a beépítés sűrítése érdekében.

Ütemezés

A terület üzemeltetése, életének minősége, így a fenntarthatósága egy jól átgondolt ütemezésen alapszik. A terület beépítésénél előtérbe kell helyezni a sűrűbb területek kiépítését, mely lakásra és fogyasztóra vetítve fenntarthatóbb hálózatüzemeltetést eredményez, azonban fontos, hogy ezek a fejlesztések ne szigetelődjenek el a meglévő települési szövettől.

Köz- és magánberuházások egyensúlya

A közpénzek véges mennyisége miatt a fejlesztés minősége, élhetősége és fenntarthatósága nagyban függ a kapcsolódó magánberuházásoktól. Ennek érdekében a tervezéstől a megvalósításig minden szinten széleskörű egyeztetések szükségesek a magán beruházói szándékok megismerése érdekében. A magánberuházások fenntartásához jelentős kereskedelmi és szolgáltatói felületeket hoztunk létre a tervezett társasházas beépítések terepszintjén, illetve a terület központjában egy kisebb szolgáltatói házban (nagyobb bérelhető felület), változatos üzletméretekkel, segítve ezzel a helyi gazdaság fellendülését.

A terület sűrítése következtében beépítési tervünk egy nagyobb, jelentős fejlesztési potenciállal rendelkező telekegyüttest vizionál (4 telek, a tervezési terület dél-nyugati, a lakótelephez csatlakozó sarkában), ami a paksi atomerőműhöz köthető fejlesztéssel kiegészülve (szolgáltatás, iroda és lakás), annak költségeit támogatva, komoly lehetőségeket rejt ( jó közlekedéskapcsolat, gyalogos és biciklisbarát környezet, szolgáltatások közelséges, és közeli természeti területek).

Telek- és területhasználat módja (közlekedési rendszer)

A telkek kialakításánál a meglévő telekkiosztáshoz és közlekedéshez való igazodást, illetve a 'Fenntartható infrastruktúra' fejezetben leírtak szerint a legkisebb, de jól használható méreteket vettük figyelembe a lehető legnagyobb sűrítés érdekében. A központban nagy felületű, osztatlan közös telkeket jelöltünk ki, ahol a terepszinten vagy alatta kötelezően publikus vagy félpublikus tereket kívánunk létrehozni, míg az emeleteken félközös (lépcsőház, közösségi kert) és magánterek (lakások) alakulnak ki. A terület dominánsan lakó, kereskedelmi és szolgáltató térhasználattal bír.

A központi társasházas terület körül alakítottuk ki a térhasználatában lakásokra fokuszáló, sorházas beépítésű területeket, ahol dominánsan magánterülethasználatot határoztunk meg, azonban a parkoláshoz, és a hátsó kapus gyalogos megközelítéshez félközösségi területeket is javasoltunk. A tervezési terület észak-keleti és északi oldalán hoztuk lére a csak magán lakóterületekből álló családi házas felületet, mely kimondottan lakhatás céljára szolgál.

A közlekedésre szolgáló területek szélessége és felületük nagysága a társasházas terület irányából a családi házas beépítés irányába csökken. A megfelelő, de nem túlzó hálózatnál a közlekedési területeket úgy méreteztük, hogy lehetőség maradjon azok multimodális kialakítására mindenhol a központban, amennyiben az szükséges (autós útfelület, közösségi közlekedés sávja, elválasztott bicikliút, gyalogos sétányok), de sehol sem javasoljukkettőnél több forgalmi sáv kialakítását az autók számára.

Építészeti fenntarthatóság

Napjaink meghatározó építészeti kérdésköre a fenntarthatósági szempontok köré épül. A település ökológiai lábnyomának csökkentése a biológiailag aktív felületek növelésével, a közlekedési igény minimalizálásával, az energia- és vízhasználat csökkentésével, hulladékképződés visszaszorításával elérhető cél. Az energiafelhasználás azonban nagyban függ a település sejtjeitől, a lakóegységektől, melyek kialakításánál a "lineáris folyamatok" helyett "körfolyamat" szemlélettel, azaz nem megújuló energiaforrások használata helyett megújuló erőforráshasználattal támogathatunk. A tájolással, térszervezéssel, szerkezettervezéssel támogatott energiatakarékosság kiegészül az esővizek használatával, a vízhasználat csökkentésével, szennyvizek helyben, vagy helyközelben történő tisztításával és az építési anyagok átgondolt használatával.

A hulladékok szelektív kezelésének támogatása alapelv, viszont a hulladék mennyisége függ a használóktól, használattól, az igények mértéktartó meghatározásától. Csak azokat a négyzetmétereket építsük be, amelyek ténylegesen javítják a lakók komfortját, ugyanis a felesleges terek terhet jelentenek az építtetőre az építkezés valamint a ház fenntartása során. Ebből egyértelműsíthető, hogy az egységek az építéskor nagy mértékben rögzült fizikai paramétereik szerint fognak fogyasztani - energiát, vizet - az elkövetkező évtizedekben.

Az épület és a környezet viszonyának elemzése mellett mindenképpen egészséges belső tereket kell létrehozni. Látnunk kell, hogy ez a talán triviális szempont sokszor ellentétben áll a környezeti fenntarthatóság felé való törekvéssel. A fenntartható épületek tervezésének alapvető szempontja az energiatudatosság. Viszont életminőségünket nagymértékben meghatározza a kapcsolódó terek minősége is, a látvány. A nagyobb laksűrűséggel rendelkező beépítések esetében is törekedtünk az érdekes és kedves látvány kialakítására: vízfelülettel, bokor vagy facsoporttal, a terep megmozgatásával, szintkülönbségek kialakításával (a teljes mélygarázs helyett a parkolószintek félszinti besüllyesztése mind a társasházas, mint a sorházas övezetben) fenntartható parkosítással (öntözés helyett szukkulensek, díszfüvek). A látvány egy közösséget is érintő lehetőség, hiszen minden új építmény, út, kert és más jel a látható táj részévé válik, ezáltal a fenntarthatóság mozgatórugója.

Zoltán Erzsébet Szeréna DLA, Gyergyák János DLA, Paári Péter