Attila, Hun nagyfejedelem székhelye - Buda Vonal II. rész

Kiss József táj- és kertépítész következő cikkében egy olyan kérdéskörhöz jutott, amelyet előtte már számos kutató próbált feloldani, azonban most egy váratlan felfedezést és kísérletet tesz Attila, Hun nagyfejedelmünk székhelyének meghatározására. 

Valójában újra egy olyan kérdéskörhöz jutottunk amely megoldására, ellentmondások feloldására számtalan kísérlet történt eddig is. Magam kijelentését is olyan feltételezésként kell bemutatnom, amelynek számos kérdésére a végleges választ további régészeti és egyéb kutatások igazolása szükséges. Kockázatos dolog Attila nagyfejedelemmel kapcsolatos "találást" ismertetni, de jelen tanulmányban szereplő tények sora - összefüggésben majdani írásom vonatkozó elemzésével is - felbátorítanak és köteleznek erre.

Honfoglalás kori településrendszerünkkel kapcsolatos feldolgozásaim közben felfigyeltem egy különleges területre, a Hódmezővásárhely és Arad közötti település csoportra: Dombegyház, Kisdombegyház, Magyardombegyház és Nagyiratos, Kisiratos, Dombiratos nevű településekre. Ezek egymás közötti távolsága 3-5 km, Nagyiratos és Dombiratos között 12 km van, tehát egymáshoz közeliek. A vizsgált területet a hét ősi nemzetségről elnevezett települések¹ veszik körül - ezeket a későbbiekben részletesen bemutatom. A teljesség igénye nélkül: Sarkad településrésze Nyék, Magyarád Megyerhez sorolandó, Kürtös, Feketegyarmat, Kőröstárkány, Borosjenő, Kurtakér, Somoskeszi és ettől 45 km-rel távolabb fekszik az Árpád nevet viselő település.

Czeglédi Katalin nyelvész kutató átfogó művei segíthetnek rávilágítani e kérdéskörre.² "Tarján -Tárkány egymásnak alakváltozatai. Már a görög forrásból is kiderül, hogy a Tarján nem törzsnév, hanem személynév, tulajdonnév. Tarján és Tárkány alakváltozatai nem csak a Kárpát-medencében, hanem a Volga-Urál vidéken és Mongóliában is ismertek tulajdonnévként és közszóként egyaránt. Bár a törzsnevek magyarázatával az ismert kutatóink egész sora foglalkozott, már az indulásnál hibát követtek el, mert helytelenül értelmezték Konstantinosz híradását. Ő ugyanis személynevekről ír és nem törzsnevekről, mint tulajdonnevekről. A törzset tehát úgy kell felfogni, hogy tagjai egy személyhez tartoznak."

Lám, csak mostanában jutottam el Czeglédi Katalin műveihez, ez talán szerencse is, hiszen más megközelítésből jutottunk fontos azonosságokra e kérdéskörben. Továbbá ő is alátámasztja a Honfoglalás kori településeink- Buda Vonal I. cikkemben tett megállapításokat és a Nemzetségek, nagycsaládok településeinek országtérképet.

Dombegyháza és környéke már korábban is felkeltette a kutatók érdeklődését.³ Az érdeklődés és figyelem elsősorban a koncentrikus, pávaszem alakú "kunhalmoknak" szól, amelyeket a néphagyomány Attila sírjának tart. Talán nem is folytattam volna további vizsgálódásom, ha nem veszek észre egy fontos részletet a légi fotókon.⁴ Nagyiratos mellett egy olyan alaprajzi megjelenést figyelhetünk meg, ami egy koncentrikus kör körüli nagy "keresztút" csatlakozást mutat.

A következő nagyításon látszik, hogy az "út" különböző művelési ágú és beépített felületeken, a településen is továbbhalad, tehát nem időleges, új jelenségről van szó, és a nagy felüeteket beborító vízjárta helyek nyomaival sem lehet összetéveszteni.

Dombiratostól keletre is hasonló lenyomatot láthatunk: központi "építmény" és keresztező utak. 

Dombiratos határában hosszabban kanyarog ez az út, ami két épületet is érint.

A útlenyomat sokféle művelési ágon és beépítésen halad át a mai úttest alatt is. A két építmény lenyomatán jól látszanak az egykori falak osztásai. A torony 60m x 60m, a hosszúkás épület közel 80m lehet két kisebb végfallal, melyek 25 és 10m szélesek, illetve három belső helyisége van.

Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a kormeghatározó régészeti ellenőrző kutatások nélkül, egyelőre csak az egybevágó vagy az azt cáfoló bizonyítékokra, forrásmunkákra támaszkodhatok, ezért ezek még csak kiindulásipontként szolgálnak, befejezett tényként még nem.

A lenyomatok egységes megjelenéséből azok összetartozó voltára következtethetünk. A négyzetes lenyomat alaprajza analóg Intercisa, Kisapostag római őrtornyával, de hasonló Budakalász római őrtornyához is.

A méretek néhány méterrel térnek el egymástól. Római Őrtorony? Őrtornyok esetében legalább kettőről beszélünk, tehát szükségszerű, hogy legyen egy párja valahol, és van is.

Dombiratostól délre fekszik Dombegyház, ez alatt délre találjuk a már említett épület kicsit nagyobb párját. Ilyen nyomot találunk még Kevermesnél is, ahol a legújabb építkezések alatt is továbbfutnak a vonalak, és talán további lenyomat is csatlakozik a toronyhoz.

Mivel a helyszínen eddig bejárást végző kutatók egyértelműen "kurgánokat" írnak és fényképeznek le nagy számban név szerint, így csak az lehetséges, hogy az előzőekben a temetkezési helyeken és a temető halmokon kívüli objektumok lenyomatait mutattam be. Tehát egyértelmű, hogy a teljes kép érdekében a halomsírokat és őrhelyeket el kell választanunk egymástól. Győrffy István a következőket írja a kunhalmokról: "legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen lévő temetkező hely, sírdomb, őr- vagy határ halom."⁵

Ha a fentieket elfogadjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ezen a területen védelmi rendszer és halomsírok tömege található, amelyek egészen Aradig húzódnak. Hogyan értelmezhetjük a római őrtornyok jelenlétét? A római limes magyarországi szakasza a Duna mentén húzódott. Visy Zsolt vezetésével készült egy kiváló mű a témában, a Ripa Pannonica Világörökség⁶ már 2009 óta várományosi helyszín. A közölt tájékoztató térképeken Lugio/Florentina (Dunaszekcső), Burgus contra Florentina, a Duna bal parti római erősségétől Partiscum (Szeged) erődítéshez vezetett út, ahonnan Moresina (Cenad, Csanád) illetve Sannicolau Mare, Nagyszentmiklóson át az erdélyi bányákhoz vitt a római út, amely Moesia tartományba kanyarodott vissza.

A Magyardombegyház és Dombiratos (együttes településcsoport) tehát a bemutatott, őrtornyokként is értelmezhető lenyomatok valós helyzetűek Pannónia történelmében. A Maros mentén, annak kiemelkedő területeivel együtt a kanyargós öntésterületeket érjük el igen sok mederlenyomattal.
Mit tapasztalunk az "erődített területünkön" kívül? Ha közelebbről nézzük, Nagyszentmiklós felé telepnyomok garmadáját látjuk. Négyzetkilométerenként 10 és 30 teleppel, amelyek átlagban 20 és 200 m közötti kör alakú lenyomatokkal, árokkal illetve cserénnyel körülvett lakóhelyet mutatnak.

A kontroll felvételen jól játszik, hogy lehetetlen összetéveszteni a Mezőhegyesnél lévő kör alakú öntözést a lenyomattal. Ezek a változatos lakóhelyek - van közöttük négyzetes lenyomatú fallal vagy anélkül, vagy csak árokkal körülvett - az erődített gyűrűtől keletre Battonya-Kispereg-Németpereg-Nagylak-Sajtény településeken át, egészen a Marosig láthatóak. Míg a folyón túl, Sárafalva és Nagyszentmiklós településeken már nem látjuk a telepek nyomait, addig az északi Csanádpalota, Mezőhegyes és Végegyháza településeket szőnyegként borítják be az egykori telephelyek. Érdekességként megemlíteném, hogy a befoglaló négyzet Mezőhegyes-Pécska illetve Battonya-Sajtény 25 km távolságát számolva, a leeső felületeket levonva: 25 km2 x 25 km2 = 625 km2, vagyis 625 km2-100 km2 = 525 km2 = Budapest mai területével. Átlag 20 teleppel számolva négyzetkilométerenként ez 10.500 telepet jelent, telepenként (figyelembe véve a változó nagy méreteket is) 10-20 fő körül számítva, ez 100.000-250.000 főt jelent. Ezek bizony fővárosi méretek.

A területről eddig kapott információkat vessük össze a lexikális adatokkal. Ami Attila nagykirályunk (410-453) római kapcsolatait illeti, Honorius császár római udvarában nevelkedett. A közeli Savia tartományban született Flavius Orestes (425 k. 476) Attila egyik főembere. Flavius Aetius (k. 396-454) a közeli Moesiában született hadvezér, államférfi, több évet töltött Ruga hun király udvarában, aki Attilát Catalaunumnál meghátrálásra kényszerítette. Buda és Attila közös uralkodásának idején a Pannonia Secunda (Szerémség) 441-ben hun fennhatóság alá került. Nem vethetjük el azt a gondolatot sem, hogy a tartományok átadásával párhuzamosan hun kézre kerülő területek építményeit továbbra is használják.

Priszkosz rétor (410-472) keletrómai diplomata, történetíró 448-449 körül Attila udvarában járt. Leírása szerint a Morava torkolatánál lévő Margumból kelt át az északi oldalra és onnan haladtak tovább. Margus (Pozsarevác, Szerbia) a morva jobb partján a Dunától nem messze fekszik. Ismerjük már a híres Margusi Békéről is, amelyet Attila Budával együtt kötött. Pozsareváctól néhány kilométerre Szmederevo (Szendrő) a Duna partján ősi, jó kikötőjű város. Vele szemben északon a Duna túlpartján Kevevára nevű település van. Lényegében egyenes út vezet területünk központjába innen, a 170 km-re lévő Dombegyházára még ma is: Fejértelepen át Versecig, onnan az 59-es főúton Temesvárig, majd 69-es főúton Aradig, ahonnan határátkelő után Battonyára a "Fővárosba" jutunk. Ez tehát elfogadható Priscos rétor utazásának nyomvonalaként is Attila Hun király fővárosába.

Egy másik igen jelentős összefüggésrendszerre mutat a térségünk emlékeitől csak 35 kilométerre lévő Nagyszentmiklós, ahol 1799-ben került elő a híres, közel 10 kilós kincslelet. László Gyula egy könyvben dolgozta fel a kincshez kapcsolódó régészeti meglátásait⁷ Az egykori Aranka folyó közelében, a "szigeten lévő falu" mellett, szintén "szigeten" találták meg a kincset. Priszkosz rétort idézte László Gyula is fenti könyvében, egyrészt a helyszín, másrészt a " barbároknál" tett látogatások tapasztalatait sorolva. "Egy igen nagy faluba jutottunk, amelyben, mint mondják, Attélásznak bárhol lévő lakai közt legfényesebb lakása állott, szépen kidolgozott gerendákból és deszkákból öszeállítva, és nem erősségre, hanem ékességre számított fakerítéssel körítve. A királyné után Onegesios laka volt a legkitűnőbb, melynek hasonló fa kerítése, de tornyokkal nem volt úgy diszítve mint Attilászé. Nemigen távol a kerítéstől egy fürdő volt, amelyet a szkütháknál Attélász után a legtehetősebb Onegesios Paioniából hozott kövekből építtetett. Mert sem kő, sem fa nincs az ezen a részen lakozó barbároknál, hanem ott másunnann hordott fát használnak."

Sok értékén kívül számunkra hasznos információval szolgál a leírás az építési módot illetően. Priszkosz rétor írása ráillik a Maros közelében, az Aranka folyó ágainak sokasága közötti területünkre az egykori valószínűsíthető adottságokkal és a növényállománnyal. Itt főként a füzes jellegű területtel kell számolnunk, amely kedvez a paticsfalú építkezésnek, sövényfonásnak, ugyanakkor nem jó a gerenda építési módhoz és még kőanyag sincs; de vályog is nagy tömegben készíthető. Melőtt közvetlen összefüggésre utalnék, a kinccsel kapcsolatban idézem László Gyulát: "a kinccsel rokon griffes-indás csoport nem hun kori, hanem késő avar kori."⁸ A további, a kincshez kapcsolódó összefüggések láncolatának kifejtésére a következő cikkem ad jól átlátható lehetőséget, addig is térjünk vissza területünkhöz. 

A Maros bal partján lévő Óbodrog (Hódos-Bodrog) kolostorát már egy 1177-es oklevél említi, és innen kissé távolabb (60 k ) meg kell említenünk Ópusztaszer XII. századi monostorát is, Szegedtől északra, a Tisza túlpartján, de mint látni fogjuk, területünktől nem független összefüggésekkel. Azzal kapcsolatban, hogy mástok hol keresték Attila Hun nagyfejedelmünk székhelyét, számos teória született. Pallas Nagy Lexikonát követve "Attila székhelye: Bél, Timon, Benkő, Moldvában keresék. Gyula mezejére tették, Duna-Tisza közötti lapályra, a szabolcs megyei Balmazújváros közelébe, Tokaj vidékére. Utoljára Salamon Ferenc szólt a kérdéshez...ki Szeged tőszomszédságába helyezi Attila lakóhelyét."⁹

Ahogy a fentiekből is látszik, semmi esetre sem szeretnék találgatások szintjén foglalkozni a kérdéssel. Kiderült továbbá - minden egyéb további vizsgálat nélkül is -, hogy olyan egymásra rétegzett területről beszélünk, ahol nem csak az időterjedelmek és történelmi korszakok rétegei vannak átfedésben, de az építési- és temetkezési lenyomatok is. Mégis, az összes feltárt összefüggés és jelenség lehetségessé és ésszerű kereteken belül elfogadhatóvá teszi azt a kiinduló, és további feltárásokra váró feltételezést, hogy a bemutatott terület egykoron, Attila Nagyfejedelmünknek, mint ahogy Priscos rétor írta, egyik székhelye, jelen megállapítások szerint a fő székhelye, orduja, fejedelmi szálláshelye volt vitéz népünk őseinek tízezreivel együtt.

Kiss József táj- és kertépítész

1 Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat, Tárkány - ha Tarján képviselőjének elfogadjuk -, Jenő, Kér, Keszi

2 Czeglédi Katalin, Törzsneveink a földrajzi nevek tükrében, Mikes International XIII. évf., 2.szám, 2013, 103-104.

3 Szelekovszky László, Közös kultúrtörténeti emlékeink a kunhalmok - Movilele cunice - valori culturale commune, Dombegyházi nagyközség, PHARE CBC program támogatásával, Dombegyháza, 2005.

4 A közölt űrfotók forrása a Google Earth, ennek köszönhetem a beható vizsgálatokat.

5 Tóth Albert, Az Alföld piramisai, Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás, 2002.

6 Visy Zsolt, A Ripa Pannonica Magyarországon, 

7 László Gyula - Rácz István (Helsinki): A Nagyszentmiklósi Kincs, Corvina, Budapest, 1983.

8 László Gyula - Rácz István (Helsinki): A Nagyszentmiklósi Kincs, Corvina, Budapest, 1983, 10-19, 188.

9 Pallas Nagy Lexikon, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1893-1897.