/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Épülettervek

Az ABFLab iroda nyertes pályázati terve Seattle új közparkjára

1/16

Helyszín

?>
Helyszín
?>
Koncepció
?>
Koncepció
?>
Metszet
?>
?>
Látványterv
?>
Látványterv
?>
Látványterv
?>
Látványterv
?>
Látványterv
?>
Látványterv
?>
Energiaszintek
?>
Napenergia
?>
Esővízfelhasználás
?>
Kibocsátás
?>
Paul Azzopardi, Noé Basch, Etienne Feher
1/16

Helyszín

Az ABFLab iroda nyertes pályázati terve Seattle új közparkjára
Épülettervek

Az ABFLab iroda nyertes pályázati terve Seattle új közparkjára

2013.01.31. 13:18

Projektinfó

Földrajzi hely:
Egyesült Államok, Seattle

Építészek, alkotók:
Paul Azzopardi, Noé Basch, Etienne Feher

Az ABFLab iroda nyertes pályázati terve Seattle új közparkjára

Tervezés éve:
2012

Bruttó szintterület:
35000 m2

Stáblista

munkatársak: Paulin Girard, Nicolas Pomet, Jeremy Tosseghini, Simone Colucci, Julien Cottier, Sarah Tardy, Benjamin Laurent, Snoop Martin
kiíró: Grousemont Foundation / nextfifty / AIA Seattle / SeattleCenter
beruházási költség: 15 M USD

Paul Azzopardi várostervező, Noé Basch klímadesigner és Etienne Feher építész [In]-Closure koncepciója nyerte a Seattle új közterületére kiírt Urban Intervention nemzetközi pályázatot. Tervükben variálható konténer-rendszerbe rendezett funkciókkal keretezték a jövőbeli pezsgő, vonzó helyszínt, ahol 2050-re egy „városi erdő" alakulhat ki.

A next50, a Seattle Center és az AIA Seattle által kiírt, kétfordulós nemzetközi építészeti és városrendezési pályázatra 107 terv érkezett be 24 országból. A díjazásra összesen 120.000 dollár állt rendelkezésre, amelyet a Grousemont Foundation ajánlott fel. A párizsi székhelyű ABFLab iroda nyertes terve mellett díjazásban részesült a Los Angeles-i Koning Eizenberg Architecture és az ARUP közös, „Park" jeligéjű pályaműve, valamint a bostoni PRAUD iroda „Seattle Jelly Bean" koncepciója.

Helyszín
1/16
Helyszín

Seattle központjának északkeleti részében egy 35.000 m2-nyi alulhasznosítottt területet jelöltek ki a pályázat helyszínéül. 1962-ben itt rendezték meg - Washingtonnal közösen - a „Century 21" világkiállítást, ennek eredményeként a terület a város kulturális központjává vált. 2012-ben az esemény 50 éves jubileuma újabb apropót adott a helyszín újragondolására. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan, lassú és megfontolt beavatkozások során, apró lépésekben fejlesztették a régi kiállítási területet. A 2008-ban elfogadott rendezési terv már tartalmazta az évfordulót és ezzel kapcsolatban elképzelt nagyobb léptékű átalakítások lehetőségét. A területen található egy elöregedett vasbeton szerkezetű futballstadion, amely szintén az 1962-es kiállításra készült. A létesítmény jelenleg a seattle-i iskolák tulajdonában van, esetleges elbontása és a játéktér másik helyszínre költöztetése (amivel a nyertes terv számol) a jövőbeli tárgyalások függvénye. A környező területeken számos magánberuházás van folyamatban.

Koncepció
3/16
Koncepció

Az ABFLab tervében moduláris rendszerben elhelyezett, variálható, multifunkcionális egységek sorakoznak egy óriási téglalap kerülete mentén, kihasználva a mély fekvésű terület szintkülönbségeit - minimális földmunkával megvalósítva. A teherforgalomban használt konténerek méretével megegyező pavilonok egyfajta „kifordított utcát" alkotnának, a közrezárt területre ültetendő fák sokasága pedig 2050-re valódi „városi erdővé" változtatná a helyszínt. Az „event box" névvel illetett egységek előregyártva érkeznének ide, ahonnan később el is távolíthatók. A kijelölt helyszínnel határos telkek megaberuházásaival szemben a tervezők egy józan, visszafogott építészeti választ adnak a terület fejlesztésére, ahol a jövőben szervezett események jelentik majd a fő vonzerőt a város lakói számára. A koncepció egyik hívószava a terület „anyagtalanná tétele" (dematerializációja) és az állandóan változó összkép, amelynek révén egy színes kínálatú, jó hangulatú, békés közpark jöhetne létre. A tervezők az árusító standoktól a kis könyvtárakig, múzeumokig, kifőzdékig és köztéri bútorokig bármit elképzelhetőnek tartanak. A kis dobozok mindennap kinyílnak az ide látogatók előtt, különféle előtetőkkel, ponyvákkal és cégérekkel.

Látványterv
7/16
Látványterv


Látványterv
11/16
Látványterv



A terv másik alapelve az alázat: tisztelettel viszonyul a város történetéhez és identitásához, a felvázolt beavatkozással „keretbe foglalva" a területet. Mindezt szerény beavatkozásokkal kívánják megvalósítani, nagy hangsúlyt helyezve az alacsony költségvetésű, fenntartható módszerekre. Energetikai koncepciójuk szerint a 3.000 m2-nyi napelemmel évente 320 kWh elektromos áramot lehetne termelni, továbbá 3.000 m2-en mintegy 2650 m3-nyi esővizet összegyűjteni. A működés és az építés során keletkezett cca. 6650 t CO2-t a napenergia felhasználása és az ültetett fák abszorpciója ellensúlyozná, így a projekt elérhetné a zéró CO2-kibocsátást.

Etienne Feher, a vezető tervezők egyike szerint a terv „alacsony költséggel nagy társadalmi értéket hoz létre és az embereket helyezi a folyamat középpontjába."

A zsűri a bírálatnál elsősorban a fenntartható köztér eszméjét, az emberi léptékű tervezési szemléletet és a közösségi részvétel magas fokát értékelte, amellyel kialakulhat a lakók által magukénak érzett köztér - sajátos, campust idéző keretek között. Az értékelésben jelentős szerepet játszott a terv adaptálható volta, az időbeli fejlesztés, a helyszín és a funkcionális kínálat változtatásának lehetősége, valamint a város ökológiai állapotára tett, jövőbeli pozitív hatása is.


Részlet a zsűri értékeléséből: „50 évvel ezelőtt Seattle központja a jövőről szólt, a fejlődésbe vetett pozitív hittel. Manapság újabb kihívások előtt állunk. Ami egyedül biztos a jövőben, az a változás. Az [In]-Closure pályamű az állandó változást sugallja egy olyan többszörözhető, organikus rendszer létrehozásával, amely növekedhet és átalakulhat, felismerve az ökológiai rugalmasságot, amely magából a közösség szívéből fakad."

A zsűri tagjai
August de los Reyes, designer, író, oktató
Gene Duvernoy, a Forterra - korábban Cascade Land Conservancy - elnöke
Tom Leader tájépítész, a Berkeley-i Tom Leader Studio vezetője
Mia Lehrer tájépítész, a Los Angeles-i Mia Lehrer+Associates iroda alapítója
Rick Lowe, elismert köztéri művész
Patricia Patkau, a vancouveri Patkau Architects alapítója

fordította: Garai Péter


Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk