/ MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek / MÉD Közönségszavazás / Épített környezet, Tervek, Épületek
Nézőpontok/Kritika

Az élenjárók és a derékhad

1/2

?>
?>
1/2

Az élenjárók és a derékhad
Nézőpontok/Kritika

Az élenjárók és a derékhad

2009.05.26. 22:38

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Mónus János

Vélemények:
4

A húr egyre jobban feszül. A fogalmak elkopnak: „mester és tanítványok", karakterek és stílusok, tapasztalatátadás, egyéniség és tehetség. Marad a feszültség: miért ő és miért nem én? Tényleg vannak élenjáróink?Mónus János töprengése a „120 kontra 9000" ürügyén.

A húr egyre jobban feszül. A fogalmak elkopnak: „mester és tanítványok", karakterek és stílusok, tapasztalatátadás, egyéniség és tehetség. Marad a feszültség: miért ő és miért nem én?

Tényleg vannak élenjáróink? (Akik művészek is, és a művészet erejével igazmondók a valóságok hazugságaival szemben). Van egyáltalán derékhad? (Az élenjárók elfogadásával és a reménnyel, hogy élenjáróvá innen lesz valaki, nem az égből.)

Vagy csak egy felismerhetetlen masszát alkotunk? Élenjáróvá hogyan lesz hazánkban valaki, az építészetben? Tehetsége révén, érzékenységgel a kapcsolatiságra, kitartó törtetéssel, mások kihasználásával, vagy csupán csekély önkontrollal? A vak szerencsével?

A derékhadban hogy reked meg valaki? Szerény képességekkel, belátással, kevés kitartással, vagy csupán erős realitásérzékkel? Élenjárók és színtelen tömegük nélkül funkcionálhat egy művészetérzékeny szakma?

 

1/2

 

 

Mivel nem saját pénzünkön műveljük, hihetünk-e abban, hogy szakmánk művészet is?
Elhihetjük-e a másik állítását, hogy ő művészként gyakorolja? Képes-e a művész (építész) szürke követői nélkül működni, nap mint nap érvényesülni?

Jelenlegi „élenjáróink" tényleg élenjárók, vagy alternatíváik kirekesztőik csupán?
Évente újabb és újabb 300 fiatal építőművész-jelölt ülhet számítógépéhez, szaporítva a munkával egyre kevésbé ellátott építészek hadát.

Ha vannak mégis élenjárók, akkor mi van az „egyenlőséggel", „szabadsággal", „testvériséggel"?

Nem lehet, hogy mindent újra kellene gondolni – szervezni, és nem az elkopó régieken keseregni (várni az új megkopottakat)? Esetleg nem kéne mindent kinyitni, szélesre tárni? Mindig, mindenütt szabad versenyt gerjeszteni (a megítélést javarészt a résztvevőkre bízva), mindig mindent nyilvánossá tenni, mindenről mindenkinek tudni (az igazi esélyegyenlőségért), és elfogadni az adott pillanat, az adott helyzet „élenjáróját", aki nyilvánvalóan a következőben már nem automatikusan az. Mit veszíthet a szakma? Veszíthetünk még valamit? A mai „élenjáróknak" sem lesz munkája, hamarosan.

Van Budapesten olyan kerület, ahol egyetlen építési engedélyt sem adnak ki egy hónap alatt (mert nem kért senki) mostanában. A fővárosban tavaly csak 19 tervpályázatot tartottak. Nem kéne megpróbálni elhitetni a társadalommal, hogy ne adjon ki „egyenes" megbízást senkinek, mindig, mindent versenyeztessen (ne mérlegeljen, versenyeztessen). Szokja meg, ha építészet, akkor „verseny"! A megvalósítás mérhetetlen ráfordítása ezt nem érdemli meg?

 

2/2

 

 

Nem kellene elhinnünk, hogy hitelesebbek vagyunk (a magunk szemében is), ha kiválasztottak vagyunk? (S nem kapcsolataink működtek.) Nem kellene jogalkotást, városrendezési szabályozásokat, kamarai szabályzatokat, építészeti oktatást és tudatot a versenyszellemnek alárendelni (kis posványaink helyett)?

Hátha az igazmondó művészet is közénk férkőzhetne így (kis és nagy epigonjaink, kis és nagy másolataink helyett), különböző helyzetekhez rendelt sok különböző művészettel (például a racionalitás, az érzékenység, az egyneműség, a különbözőség, a hovatartozás, a sehovatartozás művészetével).

Mindezt Richard Strauss: Salome operájának 2008. évi londoni előadása (rendező: McVicar) felvételének megnézése után írtam (zárókép: a véres Salome ölében Jochanaan általa levágatott feje, melyet szájon csókol); no meg a „120 kontra 9000" ürügyén.

Mónus János építész

Vélemények (4)
petrusmaximus
2009.05.31.
15:03

ha verseny, akkor építészeti Mxgasztár is lehetne, nemde?

Ódor Tamás
2009.05.27.
17:28

"A húr egyre jobban feszül"

Ezt a kijelentést választotta Mónus János az ÉF-en közzétett „Az élenjárók és a derékhad” c. dolgozatában bevezetőnek. A cikk amúgy szakmánk alapjait feszegeti, a közelmúlt nyilvános szakmai vitáival kapcsolatban a vezető építészek részéről korszakhatár-értékű komoly belátásról tesz tanúbizonyságot.A bevezető mondatok dramaturgiai súlya általában különös figyelmet érdemel. Megadják az alaphangnemet, definiálják az utána következő mondatok értelmezési tartományát. Mónus János bevezető mondata világos határok közé zárja mondanivalója értelmezési lehetőségeit: írása figyelmeztetés. Figyelmeztetés azok számára, akik még mindig nem látják, vagy nem hajlandók látni a húrok pattanásig feszült voltát. Hozzáteszem, nagyon halk, nagyon szolid, tapogatózó figyelmeztetés ez. Hát igen, Mónus nem az a kardot rántó hőstípus, aki körülnéz, és vitát kizáró hangon kiáltja el magát: ide, aki velem van! Nem. Ő szépen, már-már túlzott szelídséggel, majdhogynem költői nyelven szólítja meg azokat, akiken talán már a kard is aligha segítene. Csodát ritkán lát az ember az életében, most talán láthatunk? Talán mégis lesz valami foganatja Mónus megszólalásának? Bárcsak adná az ég, hogy legyen…

Az alaphang elemzése után érdemes belemélyedni a részletekbe is. Lássuk, melyek voltak Mónus legsarkalatosabb felvetései. Olyan felvetések, amilyeneket az élenjáró építészektől az utóbbi időkben egyáltalán nem lehetett hallani, sőt, aki e témát felvetette, mindjárt kapott is a fejére, nem ritkán össztüzet.

Az írás folytatása a Szabad Alkotók blogjában olvasható. klikkide. 

ÓT

Szabad Alkotók

marianna
2009.05.27.
05:55

" S bár ez az eljövendő idő a remekművek igazi távlata, s bár a rossz bírák ott tévednek, hogy épp ezt nem tartják számon, olykor a jó bíráknál meg ez az aggályos számon tartás a veszedelmes. " M. Proust

epiteszikon
2009.05.27.
09:38

@marianna: Mi is a fő mondanivaló?

Részleteiben érthető, de szinte mindennel szeretne foglalkozni az írás. 

De innét tudom, nem lesz munkánk? Sokan vagyunk?

Az egyetemek saját kardjukba hajolnak nemsokára a mohóságuk miatt.

 ikon

Új hozzászólás
Épületek/Irodaépület

VISION TOWERS IRODAHÁZ // Egy hely + Építészfórum

2020.10.14. 15:17
00:03:53

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

A Váci úti irodafolyosó nyitányaként a Dózsa György út és Dráva utcák kereszteződésében 2015-óta egy új, karakteres épület áll. Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának új helyszíne a 3h Építésziroda által tervezett Vision Towers irodaház.

Épületek/Ipari és kereskedelmi épület

TRANZIT ART CAFÉ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.30. 19:04
00:06:46

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Farkasfog? Lepkeszárny? Milyen alakja van a XI. kerületi Bukarest utcában lévő volt buszpályaudvar tetőrendszerének? Az Egy Hely következő állomása a Tranzit Art Café, amelynek eredeti épületét 1963-ban tervezte Félix Vilmos (Uvaterv).

A buszpályaudvart az éppen akkoriban lendületesen fejlődő budai városrész és az Érd környéki települések között ingázó emberek számára tervezték, és nagy forgalmat bonyolított. A világ változott: csuklós Ikaruszok már nem kanyarodnak arra, a pályaudvar bezárt, majd 2005-ben Borsay Attila építész vezetésével ez a hely is átalakult. A hajdani utasváró mára kultikus terében és a könnyed betontetők alatt egy nyári este italt kortyolgatva bárki maga is elmerenghet a nagy kérdésen: akkor tehát farkasfog vagy lepkeszárny?

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában tehát egy kis budapesti várostörténettel és egy izgalmas épülettel ismerkedünk meg.

A videósorozat megvalósítást az NKA támogatja.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk