Az építészet jövője - 4. Lisszaboni Építészeti Triennálé

A Lisszaboni Építészeti Triennálé a világ egyik legrangosabb építészeti eseménysorozatává nőtte ki magát az évek során. Idén nem csak a látványos és sok újdonságot felvonultató kiállítások, de egy új múzeum alapítása is emelte a triennálé fényét, amely december 11-ig várja a látogatókat.

Október ötödikén nyílt meg az immár negyedik Lisszaboni Triennálé, amelynek vezető témája A forma formája. A december 11-ig tartó tekintélyes nemzetközi esemény első napján új múzeumot avattak, amely már a megnyitó napján több mint 15 ezer látogatót fogadott: ez a MAAT, a Művészeti, Építészeti és Technológiai Múzeum, amelyet Marcelo Rebelo de Sousa, az év elején megválasztott portugál államfő avatott fel. Az építész, kritikus és kiadó André Tavares, a rendezvény fő kurátora, egyben egyik ötletgazdája szerint az esemény továbbra is hűen tükrözi az eredeti célt: közelebb hozza az építészetet a nem hozzáértő látogatókhoz, és bemutatja nekik is, hogy az építészet mindennapjaik szerves része, és alapvető szerepet játszik jövőnk megszervezésében. Tavares természetesen megemlékezett a másik főkurátorról és ötletgazdáról is, Diogo Seixas Lopesről, február 18-án elhunyt kollégájáról.

Négy nagy kiállítás, négy szakmai vita, támogató események (konferenciák és installációk) és két nemzetközi pályázat díjátadója köré csoportosították a negyedik lisszaboni triennálét, de ezekkel egy időben nemzetközi pályázatokon meghirdetett és kiválasztott programok is zajlanak – itt elérhető a teljes program, és a résztvevők listája is.

Díjátadások

A Triennále első nemzetközi zsűrije - a Carrier-díj zsűrije:

• Andres Lepik, német építészettörténész, kurátor
• Bijoy Jain, indiai építész
• Cecilia Puga, chilei építész
• Jorge Figueira, portugál építész, kritikus
• Juan Herreros, spanyol építész,
• Niall Hobhouse, angol író, kurátor

A zsűri október 8-án hirdette ki, hogy a lisszaboni Triennále és a Millennium BCP Alapítvány közös, immár negyedik Carreira-díját idén a Lacaton & Vassel párizsi műhelye, azaz Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal kapta. Az általuk alapított és nemzetközileg elismert műhely André Tavares, az esemény fő kurátorának méltatása szerint etikusan használja fel újra az eszközöket és szerkezeteket, tovább gazdagította a térépítészetet, illetve annak gyakorlatát és sikerrel oldja meg a rehabilitáció kényes feladatait is. Lacaton és Vassal referenciái közé tartozik a Tokyo Palota (Párizs), a Nantes-i Építészeti Iskola és Mulhouse-ban a Cité Manifeste. A két nyertes november 15-én veszi majd át a díjat, utána pedig előadást is tart a Belém Kulturális Központban (CCB).

A másik, a Début pályázaton az újabb, és szintén nemzetközi zsűri bírált:

• André Tavares, elnök,
• Fernanda Barbara, brazil építész, várostervező
• Luís Santiago de Baptista, portugál építész, építészeti kritikus
• Margarita Jover, francia építész
• Mimi Zeiger, amerikai építész, kritikus és kiadó
• Tecuo Kondo, japán építész
• Tim Abrahams, kiadó

Ezt a díjat a 2011-ben alapított chilei UMWELT irodának ítélték oda, a 32 éves Ignacio García Partarrieu-nek és a 33 éves Arturo Scheideggernek. A díjat azok a fiatal, 35 évesnél fiatalabb építészek kapják, – idén a világ minden részéről érkezett több mint 140 pályázat közül - akiknek így akarják ösztönözni pályafutását. André Tavares azt emelte ki pályamunkájukból, hogy hűen irodájuk alapeszméjéhez, nemcsak keresték, hanem meg is találták a kapcsolatot a táj és az épített terület között, és így többek között lendületet adtak az építészet formavilágának megújításához. A két nyertes nemcsak 5000 eurót nyert, hanem a Triennále záró hetében (december 8. és 11. között) előadást is tarthat.

Viták

A négy központi kiállítás megnyitása után a második kiemelt program során három vitára kerül sor november 17-én, 18-án és 19-én. Az elsőt a Calouste Gulbenkian Alapítvány székhelyén tartják az Építkezés helyszíne címmel, amelyen arról vitáznak majd a meghívott előadók, hogy az építkezés gyakorlatában történt változások, illetve az építkezés megszervezése milyen mértékben befolyásolja az építészetet? A kérdésre történészek, építészek, építőmérnökök, és oktatók keresik a választ

A második vitára másnap kerül sor a Belém Kulturális Központban, A világ, ahogy látjuk címmel. A vita során azt a hipotézist vizsgálják meg, hogy az utóbbi évtizedekben a képi és grafikus eszközök információkat közlő és valóságot megfejtő szerepet kaptak az ábrázolásban. A narratívát és az ábrázolást tehát arra lehet használni, hogy nagyobb látogatottságot vonzzon, így nemcsak az építészet, de a politika is áthatja ezeket.

A harmadik vitát november 19-én rendezik a múlt héten megnyitott új múzeumban, a MAAT-ban, amelynek témája a triennále vezető témája: A forma formája. Ezen a vitán a meghívott előadók a fő kurátor moderálásával az építészeti formák elemzésével keresik a felelősség, a szerzőség és az elmélet között feszülő ellentéteket.

Kiállítások

A Triennále nyitó eseménye volt a Művészeti, Építészeti és Technológiai Múzeumban a névadó, A forma formája című tárlat, amely egymáshoz szorosan kapcsolódó 12 kiállítást, tanfolyamot és műhelyfoglalkozást foglal magában. A célközönségnek a kisebb-nagyobb iskolásokat és a nem hozzáértő felnőtteket célozták meg azért, hogy beavathassák őket az építészet képi világába és bemutathessák nekik a gyakorlatilag kimeríthetetlen archívum segítségével a forma határai és a szerzőség fogalma közötti kihívásokat. Az alapötletet Mariabruna Fabrizi és Fosco Lucarelli platformja és online építészeti folyóirata adta, bőségesen merítve adatbázisából a tárlathoz, illetve foglalkozásaihoz.

Október 7-én a Calouste Gulbenkian Alapítvány székhelyén nyílt meg az Építkezés helyszíne című kiállítás, amely a tervezés és az építkezés közötti jelenlegi viszonyt állította 12 rendezvénye és műhelyfoglalkozásának középpontjába: többek között arra keresi a választ: hogyan alakítják át az építészetet az építőipar és az építkezések megszervezésének jelenlegi változásai? A kiállítás meghívott és különleges vendége a német fényképész, Michael Wessely, aki rendkívül hosszú záridővel és a 90-es évek óta folyamatosan fejlesztett különleges technikával készíti felvételeit.

A szintén október 7-én, a Belém Kulturális Központban (CCB) megnyitott A világ, ahogy mi látjuk című harmadik kiállítás. Szervezőinek választása azért esett Fabrizio Gallantira és Francisca Insulzára, mert a 2003-ban alapított FIG Porjects nevű platformjuk az építészet, a várostervezési kutatások és a képzőművészet közötti határokat vizsgálja. A kiállítás már csak azért is érdekes, mert a világ legkülönbözőbb vagy legtávolabbi pontjairól hívtak résztvevőket, hogy érzékeltetni lehessen, mekkora változásokon mentek keresztül a városok, de azt is, hogy a XIX. század vége óta hogyan, és milyen gyorsan ment végbe ez a folyamat.

A negyedik kiállítás témája Sines: Logisztika Beira-Marban, amelyet a Triennále székhelyén rendeztek (Sines dél-portugáliai kikötője (Setúbal körzetben). Azokat a kérdéseket járja körül, hogy hogyan szólhat bele az építészet a logisztikai infrastruktúra termelési gépezetébe? Hogyan lehet a közös térhasználatra gondolni egy város és egy nagy forgalmú kikötő esetében? A kiállítás többek között ezt a kérdést is taglalja 14 építészeti és tájépítészeti tanfolyam 20 tanár és diák kiválasztott pályamunkáján keresztül, akárcsak a portugáliai építészeti oktatás pedagógiai módszertanát, illetve érdeklődését és állásfoglalását.

Sobieski Tamás