Épületek/Középület

Az építészet jövője - 4. Lisszaboni Építészeti Triennálé

1/4

MAAT

Hirdetés
?>
MAAT
?>
MAAT
?>
Palais Tokyo -  Lacaton & Vassal
?>
Museo Historico Nacional Integra - UMWELT
1/4

MAAT

Az építészet jövője - 4. Lisszaboni Építészeti Triennálé
Épületek/Középület

Az építészet jövője - 4. Lisszaboni Építészeti Triennálé

2016.10.18. 11:55

Cikkinfó

Szerzők:
Sobieski Tamás

Földrajzi hely:
Lisszabon, Portugália

A Lisszaboni Építészeti Triennálé a világ egyik legrangosabb építészeti eseménysorozatává nőtte ki magát az évek során. Idén nem csak a látványos és sok újdonságot felvonultató kiállítások, de egy új múzeum alapítása is emelte a triennálé fényét, amely december 11-ig várja a látogatókat.

Október ötödikén nyílt meg az immár negyedik Lisszaboni Triennálé, amelynek vezető témája A forma formája. A december 11-ig tartó tekintélyes nemzetközi esemény első napján új múzeumot avattak, amely már a megnyitó napján több mint 15 ezer látogatót fogadott: ez a MAAT, a Művészeti, Építészeti és Technológiai Múzeum, amelyet Marcelo Rebelo de Sousa, az év elején megválasztott portugál államfő avatott fel. Az építész, kritikus és kiadó André Tavares, a rendezvény fő kurátora, egyben egyik ötletgazdája szerint az esemény továbbra is hűen tükrözi az eredeti célt: közelebb hozza az építészetet a nem hozzáértő látogatókhoz, és bemutatja nekik is, hogy az építészet mindennapjaik szerves része, és alapvető szerepet játszik jövőnk megszervezésében. Tavares természetesen megemlékezett a másik főkurátorról és ötletgazdáról is, Diogo Seixas Lopesről, február 18-án elhunyt kollégájáról.

MAAT
1/4
MAAT

Négy nagy kiállítás, négy szakmai vita, támogató események (konferenciák és installációk) és két nemzetközi pályázat díjátadója köré csoportosították a negyedik lisszaboni triennálét, de ezekkel egy időben nemzetközi pályázatokon meghirdetett és kiválasztott programok is zajlanak – itt elérhető a teljes program, és a résztvevők listája is.

Díjátadások

A Triennále első nemzetközi zsűrije - a Carrier-díj zsűrije:

  • Andres Lepik, német építészettörténész, kurátor
  • Bijoy Jain, indiai építész
  • Cecilia Puga, chilei építész
  • Jorge Figueira, portugál építész, kritikus
  • Juan Herreros, spanyol építész,
  • Niall Hobhouse, angol író, kurátor

A zsűri október 8-án hirdette ki, hogy a lisszaboni Triennále és a Millennium BCP Alapítvány közös, immár negyedik Carreira-díját idén a Lacaton & Vassel párizsi műhelye, azaz Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal kapta. Az általuk alapított és nemzetközileg elismert műhely André Tavares, az esemény fő kurátorának méltatása szerint etikusan használja fel újra az eszközöket és szerkezeteket, tovább gazdagította a térépítészetet, illetve annak gyakorlatát és sikerrel oldja meg a rehabilitáció kényes feladatait is. Lacaton és Vassal referenciái közé tartozik a Tokyo Palota (Párizs), a Nantes-i Építészeti Iskola és Mulhouse-ban a Cité Manifeste. A két nyertes november 15-én veszi majd át a díjat, utána pedig előadást is tart a Belém Kulturális Központban (CCB).

Palais Tokyo -  Lacaton & Vassal
3/4
Palais Tokyo - Lacaton & Vassal

A másik, a Début pályázaton az újabb, és szintén nemzetközi zsűri bírált:

  • André Tavares, elnök,
  • Fernanda Barbara, brazil építész, várostervező
  • Luís Santiago de Baptista, portugál építész, építészeti kritikus
  • Margarita Jover, francia építész
  • Mimi Zeiger, amerikai építész, kritikus és kiadó
  • Tecuo Kondo, japán építész
  • Tim Abrahams, kiadó

Ezt a díjat a 2011-ben alapított chilei UMWELT irodának ítélték oda, a 32 éves Ignacio García Partarrieu-nek és a 33 éves Arturo Scheideggernek. A díjat azok a fiatal, 35 évesnél fiatalabb építészek kapják, – idén a világ minden részéről érkezett több mint 140 pályázat közül - akiknek így akarják ösztönözni pályafutását. André Tavares azt emelte ki pályamunkájukból, hogy hűen irodájuk alapeszméjéhez, nemcsak keresték, hanem meg is találták a kapcsolatot a táj és az épített terület között, és így többek között lendületet adtak az építészet formavilágának megújításához. A két nyertes nemcsak 5000 eurót nyert, hanem a Triennále záró hetében (december 8. és 11. között) előadást is tarthat.

Museo Historico Nacional Integra - UMWELT
4/4
Museo Historico Nacional Integra - UMWELT

Viták

A négy központi kiállítás megnyitása után a második kiemelt program során három vitára kerül sor november 17-én, 18-án és 19-én. Az elsőt a Calouste Gulbenkian Alapítvány székhelyén tartják az Építkezés helyszíne címmel, amelyen arról vitáznak majd a meghívott előadók, hogy az építkezés gyakorlatában történt változások, illetve az építkezés megszervezése milyen mértékben befolyásolja az építészetet? A kérdésre történészek, építészek, építőmérnökök, és oktatók keresik a választ

A második vitára másnap kerül sor a Belém Kulturális Központban, A világ, ahogy látjuk címmel. A vita során azt a hipotézist vizsgálják meg, hogy az utóbbi évtizedekben a képi és grafikus eszközök információkat közlő és valóságot megfejtő szerepet kaptak az ábrázolásban. A narratívát és az ábrázolást tehát arra lehet használni, hogy nagyobb látogatottságot vonzzon, így nemcsak az építészet, de a politika is áthatja ezeket.

A harmadik vitát november 19-én rendezik a múlt héten megnyitott új múzeumban, a MAAT-ban, amelynek témája a triennále vezető témája: A forma formája. Ezen a vitán a meghívott előadók a fő kurátor moderálásával az építészeti formák elemzésével keresik a felelősség, a szerzőség és az elmélet között feszülő ellentéteket.

Kiállítások

A Triennále nyitó eseménye volt a Művészeti, Építészeti és Technológiai Múzeumban a névadó, A forma formája című tárlat, amely egymáshoz szorosan kapcsolódó 12 kiállítást, tanfolyamot és műhelyfoglalkozást foglal magában. A célközönségnek a kisebb-nagyobb iskolásokat és a nem hozzáértő felnőtteket célozták meg azért, hogy beavathassák őket az építészet képi világába és bemutathessák nekik a gyakorlatilag kimeríthetetlen archívum segítségével a forma határai és a szerzőség fogalma közötti kihívásokat. Az alapötletet Mariabruna Fabrizi és Fosco Lucarelli platformja és online építészeti folyóirata adta, bőségesen merítve adatbázisából a tárlathoz, illetve foglalkozásaihoz.

Október 7-én a Calouste Gulbenkian Alapítvány székhelyén nyílt meg az Építkezés helyszíne című kiállítás, amely a tervezés és az építkezés közötti jelenlegi viszonyt állította 12 rendezvénye és műhelyfoglalkozásának középpontjába: többek között arra keresi a választ: hogyan alakítják át az építészetet az építőipar és az építkezések megszervezésének jelenlegi változásai? A kiállítás meghívott és különleges vendége a német fényképész, Michael Wessely, aki rendkívül hosszú záridővel és a 90-es évek óta folyamatosan fejlesztett különleges technikával készíti felvételeit.

A szintén október 7-én, a Belém Kulturális Központban (CCB) megnyitott A világ, ahogy mi látjuk című harmadik kiállítás. Szervezőinek választása azért esett Fabrizio Gallantira és Francisca Insulzára, mert a 2003-ban alapított FIG Porjects nevű platformjuk az építészet, a várostervezési kutatások és a képzőművészet közötti határokat vizsgálja. A kiállítás már csak azért is érdekes, mert a világ legkülönbözőbb vagy legtávolabbi pontjairól hívtak résztvevőket, hogy érzékeltetni lehessen, mekkora változásokon mentek keresztül a városok, de azt is, hogy a XIX. század vége óta hogyan, és milyen gyorsan ment végbe ez a folyamat.

A negyedik kiállítás témája Sines: Logisztika Beira-Marban, amelyet a Triennále székhelyén rendeztek (Sines dél-portugáliai kikötője (Setúbal körzetben). Azokat a kérdéseket járja körül, hogy hogyan szólhat bele az építészet a logisztikai infrastruktúra termelési gépezetébe? Hogyan lehet a közös térhasználatra gondolni egy város és egy nagy forgalmú kikötő esetében? A kiállítás többek között ezt a kérdést is taglalja 14 építészeti és tájépítészeti tanfolyam 20 tanár és diák kiválasztott pályamunkáján keresztül, akárcsak a portugáliai építészeti oktatás pedagógiai módszertanát, illetve érdeklődését és állásfoglalását.

Sobieski Tamás

 

 

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk