„Az örökre bezárt kapu” – A Studio Fragment díjazott terve a ReUse Italy versenyen

A ReUse Italy projekt keretében Olaszországban található elhanyagolt, ám történelmileg értékesnek számító, a múlt homályában elfeledett, romos állapotú épületek újraélesztésére írnak ki pályázatokat a világ minden tájáról jelentkező építészeknek. Egy korábbi kiírás alapján a résztvevők a Chiesa Diruta templomot koncertteremként elképzelve tervezhették át. A pályázaton sikeresen szereplő magyar induló, a Studio Fragment a második helyet nyerhette el koncepciójával, amelyet most az Építészfórum olvasóinak is bemutatnak.

múlt

„A zene az idő, az építészet pedig a tér birtokbavétele. A zene a pillanatot, a folyamatos idő egy konkrét szakaszát ünnepli - akkor és ott. Az építészet a tér egy részletét próbálja személyessé tenni. A véges életű ember ünneppel szakaszolja az örökkévalóságot, és építményekkel szakaszolja a végtelen teret. A zene az idő egy fontos, ünnepi pillanatához kapcsolódik. Az építészeti alkotás - ha a hasznosságon túl hordoz valami többletet - szintén ünnep, a tér egy fontos pontjához kapcsolódik vagy új, önálló teret hoz létre. A dal az emberi lépték kiterjesztése az időben. Az építészet szándékában időtlen - az emberi időn felülemelkedik –és az emberi lépték kiterjesztése a térben." (Földes Imre zenetörténész)

A régi korokban az idő az emberek számára az átmeneti földi létet jelentette, az egyedül örökkévaló Istennel szemben. Isten és az Isten háza az „ég kapuja" az örökkévalóság szimbóluma volt. Grottole-ban az 1500-as években a Diruta templom építésekor az éhínségek és csapások ellenére a hit, a vallás gyakorlása, az Istentiszteleteken való közös részvétel az ott élők számára a reményt jelentette. Az emberek életét a vallás, mint erkölcsi közösség alapvetően meghatározta. Az itt élők világképét, és értékrendjét az egyén és a közösség szintjén egyaránt a születés, keresztelés, házasság, halál, az Istennel való kapcsolat, a vallás hagyományai nagymértékben befolyásolták.

Sajnos azonban, a Diruta templom csak viszonylag rövid ideig szolgálta az itt élő közösség épülését.

A város védelmezőinek tekintett Luca és Giuliano szentek tiszteletére épített templom sorsa az 1694-es majd a XVIII. század második felében bekövetkezett földrengések által elszenvedett károk miatt megpecsételődött. A templom állapota folyamatosan romlott, majd 1750-60 után a papság is elhagyta.

jelen

A város történeti központjában egykor impozánsan álló, az ég felé emelkedő épület emlékezete mára már megkopott. Ma már csak egy néma rom maradt a "Bukott templom" (Chiesa Diruta). Néhány generációnyi idő elég, hogy elvesszen az egykor itt álló építészeti mű, a templom emlékezete. A több mint 200 év óta itt álló templomrom ma már csak töredékeiben rejti egykori önmagát. A megmaradt terek, falak, boltozatok, a torony maradványai azonban töredék létük ellenére ma is meghatározzák a hely szellemét. A tér és az idő határai elmosódnak, az egykor az örökkévalóságnak épült falak ma is hatalmas erőt sugároznak. A folyamatosság révén múlt egy része jelenbe költözött át.

Nagy kérdés, hogy évszázadokon keresztül az itt élők számára miért nem volt igény a templom újjáépítésére? A jelenben a templom újjáépítésére, szakrális funkcióval történő megtöltére a közösség részéről nincs akarat.

A templom kapuja örökre bezárult… A kapu, aminek ereje volt, mely határt jelölt a külső és a belső védett, a szent tér között. Ma már igazából nincs szükség a templom, az Isten számára körülkerített hely védelmére.  A kapu, ami korábban egy határt jelölt a kint és bent között, ma a templom történetének végét jelenti. A kapu, ami egykor átvitt értelemben a „domus aeternalis", az örök otthonba bocsájtott be ma végleg bezárul.

jövő

A történelem felgyorsult. A több száz év alatt kialakult városszerkezet, városkép folyamatosan változik, és ez a változás a XX. század második felétől felgyorsulni látszik. Hogyan alakulnak át városaink, a globalizáció kultúrája mit jelent egy kis falu életében, történetében? A város szerkezete, épületei még őrzik a több száz éves kultúra, hagyomány emlékét, de a benne élők élete ma már egy másik valóságot rejt. Régen a városokban élő emberek igényei és lehetőségei, az egyén és a közösség ereje összefonódva hozta létre magát a várost. Létezik-e ilyen erő ma Grottole-ban? Létezik-e valós igény  tervpályázatban vízionált  koncertterem funkció létrejöttére a Grottole-ban ill. a régióban élők részéről?

koncepció

A tervpályázatban megfogalmazott elképzelések koncertteremként határozzák meg a templom maradványainak lehetséges hasznosítási irányát. A legfontosabb kérdés, hogy a koncertterem funkció és a rendelkezésre álló tér, a templom emlékezete közötti viszonyban hogyan lehet újraértelmezni a teret?

Az építés történetében évszázadokon-évezredeken keresztül egy funkciót vesztett, vagy elhagyott épület esetében amennyiben igény volt valamilyen új funkció által történő átalakításra, tovább építésre akkor a tovább építés természetes és magától érthetődő folyamat volt. A régi átalakul, ráépül az új ez a folytonosság az építés ősi gyakorlatát idézi.  Ma azonban a műemlékvédelem megjelenésével ez a fajta gondolkozás egyéltalán nem ilyen egyszerű.

Koncepciónk alapelve, hogy a tervezett „tovább" építésének párbeszédben kell lennie a régi templom megmaradt épületrészeivel. Az új funkciónak, épületnek a templomrom egyedi történettel rendelkező tereibe kell beágyazódni, és azt folytatva kell az új szerkezeteket továbbépíteni.  A folytonosságra épülő komponálás megőrzi, magába foglalja a hely szellemét, és új rétegeivel tovább gazdagítja azt. A meglévő épület sebeit be kell gyógyítani. A templom-koncertterem metamorfózisának úgy kell létrejönni, hogy templom emlékezete, és az új funkció megjelenése egyensúlyban maradjon, egy építészeti egységet képezzen. Az egykor volt templom, mint kutúrahordozó tér, átalakul, a zene, a művészet által új kulturális, közösségi tartalommal töltődik meg.

„A zene múlhatatlan része az egész emberi műveltségnek…" (Kodály Zoltán)

új bejárat, új kapu

Építésekor a templom bejárata természetesen a falu központ, a Garibaldi út felé nyílott. A város azóta tovább épült, az alsó sugárút della Resistenza szerepe egyre jelentősebbé vált. Jelenleg több középület és a két kis templom is erről az útról közelíthető meg. A tervezett koncertterem koncepciójának kialakításakor megvizsgáltuk az eredeti templom bejárat esetleges használatát, de ez csak komoly funkcionális kompromisszumok árán lett volna lehetséges, ezért a koncerterem új bejáratát áthelyeztük a della Resistenza felőli teresedés a templom nyugati oldalára. Az új kapu előtti kisvárosi teresedés a megérkezés, várakozás kulturált helyszíne a különböző generációk számára a nap minden időszakában, de alkalmas a reprezentatív városi funkciók betöltésére is.

térstruktúra

A bejárati térből egy befelé forduló, titokzatos lépcsőn, és térstruktúrán keresztül érkezünk a koncertterem előterébe. A tér fokozatosan tárul fel a közönség számára. A koncertterem szintjén a térstruktúrát egy összeforrasztott egészként érzékeljük, itt fontosnak tartottuk, hogy az eredeti szakrális tér, az eredeti latin kereszt alaprajzú tér egységében megmaradjon.

anyaghasználat

A koncepció folytonosságra, továbbépítésre alapozott gondolata az anyaghasználatban is megjelenik. A meglévő templomrom nyersességében is szép tégla- kő falait az új kiegészítésekkel, téglafalakkal tovább építve egy építészeti egészet szövünk. Grottole-ban a kerámia használata, a terrakotta égetése a történelemben gyökerezik. A homlokzati anyaghasználatnál a helyi agyaból, helyi mesterekkel készülő, kézi vetésű téglát használnánk. Az új téglák párbeszédbe elegyednek a régi kövekkel, téglákkal, így az épület egy magától értetődő, egységes ruhát kap. A „ruhán" megjelennek egyedi kerámia díszítő elemek, a régi-új falakban lévő lyukak kitöltő elemeként, összekapcsolva ezzel is a régit az újjal.

Studio Fragment

Szerk.: Sulyok Georgina