Nézőpontok/Vélemény

Az OTÉK alakú ház

1/4

A kép forrása: internet – a kétezres évek elején egy álhír terjedt a világhálón, miszerint állatkínzók macskákat befőttesüvegbe zárva neveltek fel, hogy azok kitöltsék az üveg formáját. Valójában ez egy hoax volt az MIT egyik oldaláról.

?>
A kép forrása: internet – a kétezres évek elején egy álhír terjedt a világhálón, miszerint állatkínzók macskákat befőttesüvegbe zárva neveltek fel, hogy azok kitöltsék az üveg formáját. Valójában ez egy hoax volt az MIT egyik oldaláról.
?>
Delirious New York: A Retroactive Manifesto for Manhattan (Rem Koolhaas 1978, Oxford University Press) – hogyan befolyásolta a New York-i „zoning regulation” (1916) a felhőkarcolók formáját, Hugh Ferris rajza.
?>
Hadak útja, társasház – tervező: LAB5 – fotó: Batár Zsolt
?>
Hadak útja, társasház – tervező: LAB5 – fotó: Batár Zsolt
1/4

A kép forrása: internet – a kétezres évek elején egy álhír terjedt a világhálón, miszerint állatkínzók macskákat befőttesüvegbe zárva neveltek fel, hogy azok kitöltsék az üveg formáját. Valójában ez egy hoax volt az MIT egyik oldaláról.

Az OTÉK alakú ház
Nézőpontok/Vélemény

Az OTÉK alakú ház

2022.02.16. 17:56

Cikkinfó

Szerzők:
Korényi András
Korényi Balázs
Dobos András

Építészek, alkotók:
lab5 architects

Vélemények:
2

Dosszié:

Mennyi mozgásteret ad a szabályozás a tervezőnek? Mit lehet tenni azért, hogy egy beépítés ne az építési szabályzatok által maximálisan megengedett kubus formájához idomuljon? Korényi András, Korényi Balázs és Dobos András, a LAB5 tervezői vitaindító cikkükben e kérdéskörről fejtik ki véleményüket.

Alacsony belmagasságot hozó szintszámok, gondosan megválasztott erkély-loggia-tornác-árkád kombinációk, a határig feltolt épület-építmény-homlokzat-párkány-gerinc magasság, dudorodó kutyaólok, zárterkélyek és konzolok. Trükkök, illúziók. A ház a papíron úgy növekszik, mint a palackba zárt japán cica, és kitölti a szabályozás által meghatározott lehetséges legnagyobb kubust.

A kép forrása: internet – a kétezres évek elején egy álhír terjedt a világhálón, miszerint állatkínzók macskákat befőttesüvegbe zárva neveltek fel, hogy azok kitöltsék az üveg formáját. Valójában ez egy hoax volt az MIT egyik oldaláról.
1/4
A kép forrása: internet – a kétezres évek elején egy álhír terjedt a világhálón, miszerint állatkínzók macskákat befőttesüvegbe zárva neveltek fel, hogy azok kitöltsék az üveg formáját. Valójában ez egy hoax volt az MIT egyik oldaláról.


Az építész az építtető elvárásai szerint "kimaxolja" a beépítést. Utána megnézi miből lehet főzni, menteni a menthetőt, és homlokzatot találni a már kialakult tömegformához. Mintha utólagos építészeti magyarázatot keresne a keletkezésre. Kéztördelés a Tervtanácson, a kormányhivatalnál, majd újra, a főépítész irodájában.

Természetesen a tehetség nem ismer határokat, van lehetőség alkotásra, nagyvonalúságra, színvonalra, de ez inkább csak egy zsákban futás Usain Bolt mellett.

Az Építtető elégedetlen, "nem jön ki a matek". Amikor megvette a telket nem ezzel számolt, a táblázatba nem ez van írva, az ütemterv nem így volt kitalálva.

Természetesen az építészet nem egy kapitalista ármány, a lényeg nem az Excel, hanem a lakható környezet. Az építésznek nem az építtető maximális kiszolgálása a célja, hanem jó házak és terek tervezése. Számon lehet kérni a veszteséges beruházáson, hogy nem volt jól előkészítve, a cégeken a profithajhászást, de mégiscsak mindenki keserű szájízzel lép tovább, s velünk marad az OTÉK alakú ház kellemetlen portréja.

Egy sarkalatos ponton kellene nekünk, tervezőknek és várostervezőknek változtatnunk: a beépítési mutatók meghatározásán – és ezt alább részletesen ki is fejtük.

A beépítési mutatók, főleg a szintterületi mutató, mindig valahogy többet engednek meg, mint ami az OTÉK* virtuális kubusába belecsomagolható. És mindig valahogy nagyobb lakásszámot engedünk meg, mint amit a telek, a környezet és a parkolómérleg elviselne. Tervezés során rengeteg kreatív energiát emészt fel az, hogy folyamatosan vissza kell ellenőrizni olyan paramétereket, melyek nem is teljesíthetők, és már-már parametrikus tervezési feladatként tekinteni egy alapvetően építészeti kihívásra. Maga a jelenség nem új, és nem hazai – és nem is lehet teljesen megszabadulni tőle, de egy ponton saját magunknak köszönhetjük.

Delirious New York: A Retroactive Manifesto for Manhattan (Rem Koolhaas 1978, Oxford University Press) – hogyan befolyásolta a New York-i „zoning regulation” (1916) a felhőkarcolók formáját, Hugh Ferris rajza.
2/4
Delirious New York: A Retroactive Manifesto for Manhattan (Rem Koolhaas 1978, Oxford University Press) – hogyan befolyásolta a New York-i „zoning regulation” (1916) a felhőkarcolók formáját, Hugh Ferris rajza.

Több út lehetséges:

Egyfelől, megtarthatjuk a szintterületi mutatót, de emeljünk a homlokzatmagasságon, vagy a beépítési százalékon – ne dugjuk homokba a fejünket, számoljunk a következményekkel, a megengedett szintterülethez nagyobb épületkubust kell feltételezni. A szomszédokhoz való illeszkedés enélkül is számonkérhető, nem kell minden telket megerőszakolni ahhoz, hogy csűrés-csavarás árán legyen telepakolva eladható négyzetmilliméterekkel. A homlokzatmagasság növelése mellett szól az is, hogy a TNM rendelet miatt az épületszerkezetek jóval vastagabbak, mint korábban – egy kétszintes épület nem csak 6, hanem már 6.5 méterben sem igazán fér el.

Másfelől lehetne természetesen az is, hogy gyakoroljunk visszafogottságot, amikor meghatározzuk egy szabályozási tervben ezt a bizonyos szintterületi mutatót. Nagyon leegyszerűsítve, várostervezőként ugyanis általában úgy adjuk meg a szintterületi mutatót, hogy a beépítési mutatót felszorozzuk a maximális szintszámmal, és még rászámolunk valamennyit a tetőtérre. Az így kapott négyeztmétert aztán soha nem lehet teljesíteni a belmagasságok, egy tűztávolság, vagy bármi más miatt. Ha hagynánk benne 5-10% tartalékot, vagyis kisebb szintterületet adnánk meg a teleknek, akkor ennyi mozgástere adódna a tervezőnek tömegformálásra, nagyobb belmagasságra, nagyvonalúságra, egyszóval élhetőbb környezetre. Nem mindig ez az ideális út, mivel a szintterületi mutatóval már előzetesen többet foglakozott a szabályozás alkotója és céljai voltak vele, de jól tetten érhető a helyzet ellentmondása.

Egy jó példa arra, amikor a szintterületi mutató kevesebb négyzetmétert enged beépíteni, mint az épületmagasság a nyitóképen is látható társasház. A Hadak útján tervezett épület esetében kb. 15% tartalék volt a telek beépíthetőségében, és ez már nagyon sok segítséget jelentett a telekadottságokhoz és a környezethez igazodó, szinte szoborszerű tömegformálás kialakításában.

Hadak útja, társasház – tervező: LAB5 – fotó: Batár Zsolt
4/4
Hadak útja, társasház – tervező: LAB5 – fotó: Batár Zsolt

Ami manapság igazi kihívás, hogy a "hagyományos" telkek, amik könnyen megfoghatóak ezekkel a mutatókkal, a települések belsejében mind beépítésre kerültek. Manapság szinte csak "problémás" telkekkel találkozunk. A szabályozások egyfajta egységesség mentén többnyire tömbökkel foglalkoznak, nem pedig telkenként vizsgálják a lehetőségeket. Ez utóbbi nem csak hatalmas feladatot jelentene, de szinte reménytelen is, a telkek is sok változáson eshetnek még át. Így olyan paramétereket kell meghatároznunk, melyek elegendő mozgásteret hagyak az előre nem látható változások és a nehezen kezelhető beépítések esetére is.

Ez az írás nem a "kimaxoló" tervezőt, és nem az "Excel-alapú" fejlesztőt szeretné felmenteni, de sokkal szabadabban beszélgethetünk és gondolkozhatunk közösen mindannyian a környezetünkről, ha nem sétálunk gúzsba kötve. Érthető szabályozói szándék az épület fő formájának determinálása, hiszen így fog illeszkedni környezetéhez, a város struktúrájához, mely a szabályozás megalkotója számára elsődleges szempont. De egy kis mozgástér senkinek sem árthat.

Korényi András, Korényi Balázs, Dobos András (a szerzők építészek, várostervezők)

* Valójában nem az OTÉK a legszigorúbb, onnan a szintterületi mutató kikerült, és azt (a sűrűséggel) a helyi szabályozások határozzák meg.

Szerk.: Hulesch Máté

Vélemények (2)
fialaistván
2022.03.30.
22:55

A probléma sokrétű, azonban kialakulása egyszerű alaptételekre vezethető vissza. 1. Az építész szakma - nem függetlenül a technológiai lehetőségek exponenciális fejlődésétől - nagy mértékben specializálódott, szétvált egymással párhuzamosan működő szakterületekre. Ezek között - legalábbis a hazai tapasztalatokat figyelve - hiányoznak mind a formális, mind az informális kapcsolatok. Nincs „visszacsatolás”. A településrendezést végző, a szabályozást megalkotó építészek (az utóbbi időben már településmérnökök, akik minimális építészeti képzésben is alig részesülnek) nem ismerik az építész tervezés elméletét, még kevésbé a gyakorlatát, folyamatát – szépségeit és gyötrődéseit. Némileg leegyszerűsítve, fogalmuk sincs arról, hogy az általuk meghatározott keretek között hogyan alkotnak, ha egyáltalán képesek alkotni a tervező építészek. A tervező építészek nem ismerik a szabályozás kialakulásának folyamatát, ami mára nagy mértékben lecsupaszodott, elvesztette szinte minden építészeti jegyét. Idegenkednek is tőle. És nem ismerik azt – a kívülállók elől csaknem elzárt, nem minden esetben fair – alkufolyamatot, amiben a szabályozók létrejönnek, „kiforrnak”. 2. A jogszabályalkotást rendes körülmények között komoly kutatásoknak, hatásvizsgálatoknak kell(ene) megelőznie. Korábban bevett gyakorlat volt, hogy egy alapvető jogszabály - mint például az OTÉK - megalkotását vagy módosítását megelőzően, jelentős szakmai kutatások folytak, vizsgálva a tervezett szabályozás hatásait – pozitívokat és negatívakat egyaránt. A tervező intézetekben osztályok jöttek erre létre, egyetemi tanszékek és kutatóintézetek részben „ebből éltek”. Ma nem tudok ilyenekről. Meg lehetne például vizsgálni, hogy a különböző szabályozók eltérő mixe esetén milyen eredmény várható. Nem okozhat gondot akár az épülettömegre kifejtett hatások vizsgálata is – nyilván az egyéb műszaki és gazdasági természetű következmények elemzésével párhuzamosan. Talán ezek eredményével meg lehetne győzni az építészet területén nyilván laikus döntéshozókat is. 3. Az építésügyi jogszabályok létrejöttében ma a jogvégzettek uralták el a pályát, negligálva, felülírva, számos esetben meg sem értve a szakmai szempontokat. A településtervezési szabályozást, minthogy az is túlnyomóan jogszabályalkotássá deformálódott, szintén eluralták a jogászok. 4. A megoldás valóban az, amit a szerzők is kifejtenek: a szintterületi mutató kell legyen a leginkább korlátozó, szorító tényező. Ez egy elég pontosan definiálható mennyiség, viszonylag jól ellenőrizhető. A befektető gyakorlatilag ennek alapján tervezi a projektet, ennek mértéke teheti sikeressé vagy veszteségessé a vállalkozást. A metódus csaknem mindegy, hogy a szintterületi mutatóhoz hangoljuk a beépíthető alapterületet és az épületmagasságot, vagy fordítva: a lényeg az, hogy a beépíthető alapterület és az épületmagasságból számítható átlagos szintszám szorzataként kapott alapterület (nyilván figyelembe véve a tetőszinti és a szint alatti területeket is) az előbbi, azaz a szintterületi mutatóból számíthatóhoz képest legalább 15, de inkább 20 % eltérést, többletet mutasson. Ma ennek az ellenkezőjét látjuk a (rossz) gyakorlatban – a témakörben eddig megszólalt szerzők is erre utalnak. A beszorított helyzetben az építész csak vergődik és szenved, az igazi alkotás lehetőségének kapuja nagyon szűk. 5. Sokan látjuk az eredményeket, de inkább csak rácsodálkozunk a jóra és a rosszra is: talán, ezzel a cikksorozattal megindulhatna valami, amiből kiforrna egy jobb kor. dr. Fiala István urbanista és építész (még a régi iskolából)

Ngybladr
2022.02.19.
14:56

Nem vitatkozom a szerzőkkel, de kevésbé hiszek a szintterületi mutató mindenhatóságában. A cikkben említettek kiegészíteném azzal, hogy a létesíthető összes szintterület magában foglalja a terepszint alatti funkcionális területeket is, ezért célszerű, ha a szintterületi mutató többletet tartalmaz az ilyen esetekre, míg a terepszint felett a beépítettség és a beépítési magasság meghatározó.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

KÁLI SZOBROK // Egy hely

2022.09.02. 14:53
00:04:59

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Nézőpontok/Történet

LÖVŐHÁZ UTCA // Egy hely + Építészfórum

2022.09.02. 14:51
00:09:05

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk