Piros ház, Barcelonától nem messze
Az Arquitectura-G építésziroda a feltűnő piros színt választotta a Sant Antoni de Vilamajorban álló családi otthon megtervezésekor, az épület mégis harmonikusan illeszkedik buja hegyvidéki környezetébe. A minimalista anyaghasználat, az üveg és a beton felületek ridegségét a piros különböző árnyalatai ellensúlyozzák.
A 250 m2 alapterületű otthon a Barcelona közelében fekvő Sant Antoni de Vilamajor településen áll, egy erősen lejtő, remek kilátással és napfényes felső szakasszal rendelkező telken. Tömegalakítását tekintve visszafogott, tömbszerű, beton falainak és hatalmas üvegfelületeinek keménységét a külsőben és a belsőben egyaránt megjelenő piros ellensúlyozza. Az épület külsején a fém borítások, illetve a pillérek, a belső terekben pedig a kerámia burkolatok és a nyílászárók kaptak élénk színezést. Az építészek először zöldben képzelték el a házat, ám a vörösnek hála az épület elkülönül a körülötte álló fáktól és meleg hangulatot áraszt.
Az épület legjellemzőbb vonása a nappali és az éjszakai zónák éles elkülönülése, amit tovább hangsúlyoz a szerkezet felépítése. A telek mélyebben fekvő részével érintkező nappali területet nehéz falszerkezete határozza meg, a magasabban fekvő, megemelt éjszakai részt pedig könnyű, árkádos szerkezete, mely a garázsra, illetve pincére támaszkodik.
A nappali zóna lépcsőzetes elrendezése lehetővé teszi, hogy a funkciók térelválasztó falak nélkül is világosan elkülönüljenek, így biztosítva az átlátást a ház egyik végéből a másikba. A terek méretében is egyértelmű a hierarchia, amely meghatározza a különböző felhasználási módokat: dolgozószoba – étkező – konyha – nappali (a kicsitől a nagyig). Bár a nappali és a konyha-étkező egy légtérben található, a terem közepére helyezett WC blokk, melynek külső falán a konyhabútor húzódik, segít meghatározni az egyes funkciók pontos helyét.
Ezzel szemben az éjszakai egységben lineáris sémát találunk, és nincs hierarchia a hálószobák sorrendjében. Ezek a kétszárnyú ajtókkal ellátott szobák mind a nagy, közös helyiségbe vezetnek. A hálószobák falazata a nappali zóna betonból készült födémje fölé emelkedik, az ablakaik pedig a magasban nyílnak a jobb benapozás és a napközbeni használhatóság érdekében. Hálószobából összesen négyet alakítottak ki, melyek közül egy saját fürdővel is rendelkezik. A hálószobák között helyet kapott még egy közös fürdőszoba is, mely szintén a már említett nagyobb térből nyílik.
A két zónát nem csak a szintkülönbség választja el egymástól, hanem vizuális megkülönböztetést is kapnak. Az éjszakai tér piros, míg a nappali fehér. A zónák érintkezésénél megjelenő, felülvilágítóként szolgáló vízszintes üvegsík egyértelműen kijelöli a határt a két téregység között, valamint megfelelő világítást biztosít a folyosónak. Ez a „vágás", mely a zöldtetőt is felfedi, egy tengelyt jelöl ki a házban, melyet pillérek sora emel ki. Ezek a pillérek a házon kívül is megismétlődnek, harmóniát teremtve az épület belseje és külseje között.
Arquitectura-G
Fordította, szerkesztette:
Paár Eszter Szilvia