Farkas Ádám és Nagy Gábor elismerésben részesült terve a badacsonyi pályázaton

Az MMA által a Badacsonyi Kulturális és Turisztikai Központ fejlesztésére kiírt pályázaton elismerésben részesült Farkas Ádám és Nagy Gábor munkája, amelyet most a tervezők szavaival mutatunk be. 

Koncepció

A Badacsonyi Kulturális és Turisztikai Központ a Badacsony lábánál, a Római út, a Muskotály út és az Egry sétány ölelésében található. Azok számára, akik személyautóval, túrabusszal vagy tömegközlekedéssel érkeznek a helyszínre, a központ a 71-es útról könnyen elérhető. A biciklisek számára a Római úton futó kerékpárút biztosít ideális elérést. A látogatóközpont elhelyezkedése révén kiválóan kapcsolódhat a település életébe, egyfajta új csomópontként viselkedhet, ezért fontosnak találtuk, hogy a már meglévő városi rendszerbe beleillesszük, annak szerves részévé tegyük.

A tervezési területet 7 egységre bontottuk, ahol minden korosztály számára az aktív kikapcsolódást és passzív megismerést szolgáló funkciókat biztosítottunk. A komplexumban elhelyezésre kerültek kereskedelmi és szolgáltató épületek is, de fontosnak tartottuk egy olyan terület kialakítását is, ahol pop-up piac és vásár létrehozására is lehetőség nyílik. Minimál stílusban kialakított szállásoknak is helyet kívántunk biztosítani, amelyek a szőlő sűrűjében bújnak meg, beleolvadva a környezetbe és nem megbontva annak egységét. A szőlősben tematikus játszóterekkel és egy ezeket összekötő tanösvénnyel dobtuk fel a terület egy részét.

Funckióelhelyezés

A funkciók elhelyezése és csoportosítása során célunk egy gazdaságosan üzemeltethető épületegyüttes létrehozása volt, így a vetítő, a rendezvénytér és a kiállítás tereit egy épületegységen belül képzeltük el, hogy az ezekhez a tömegfunkciókhoz szervesen kapcsolódó előtér, recepció, ruhatár, büfé és mosdóblokk közös használattal tudjon megvalósulni. Ugyanakkor tervezéskor szem előtt tartottuk a telek minél jobb kihasználtságát és belakását, ezért az üzemeltetési szempontból jól elválasztható használati egységeket – úgymint kereskedelmi és szolgáltató épületek – a telken szétszórva helyeztük el. Az így kialakuló műhelyek, árudák sétára invitálnak, egy-egy helyi élményt nyújtanak a látogatónak. Átmenetet képeznek a telek aljára pozícionált alkalmi piachoz, vásárhelyszínhez, amelyet egy városi és környékbeli gyűjtőpontként képzelünk el. Ilyen módon a telek alsó és felső része is kapcsolódik a város vérkeringésébe, kétirányú lesz a terület megközelítése és forgalma.

Egy külön zónát képeznek a szőlősben „elrejtett" szállókunyhók, amelyek a természetben történő időtöltést és a táj megismerését segítik elő túrázóknak, bicikliseknek, barangolóknak. 

A kerékpárok tárolása és kölcsönzése a Római útról feltáruló teraszon, az esőbeállóként is funkcionáló pavilon alatt történik, így könnyen észrevehető és megközelíthető. A látogatóközpont busz- illetve gépjárműparkolása a telek nyugati határának északi részén, az épület tőszomszédságában történik. A hozzá vezető útvonal egyben a beszállítás útvonala is, amely a tömegrendezvényektől időben elválasztva történik. A piac és szállás funkciók külön parkolózónát kaptak, kiküszöbölve így a forgalmak felesleges keveredését, illetve a telek szükségtelen forgalomterhelését. 

Központi terület elhelyezése a telken belül

Mivel a telek több irányból tárul fel, ezért fontos kérdés volt az egy épületben elképzelt főfunkciók elhelyezése a telken belül. A gépjárművel érkezők számára kisebb akadály a szintkülönbség és a telekhossz leküzdése, ezért a biciklis- és gyalogosforgalom szempontjait priorizáltuk, így az épületet a telek magasabb, északi végébe helyeztük. Ennek a döntésnek ezen kívül több szempont is képezte az alapját, úgymint a jó kilátás kihasználása, továbbá a Római út és a telek szintkülönbsége, amelyet az ide kerülő tervezett épület egyúttal saját javára fordítva használ fel.

Tömegformálás és anyaghasználat

Fontosnak ítéltük a terepviszonyok kihasználását és a helyi kőtámfal-világ továbbfűzését. Tömegalakítás tekintetében a helyileg jellemző formálású, sűrűségű és léptékű, ház formájú épületeket tartottuk helyesnek. A tájkép megőrzése céljából elkerültük a nagyobb tömegek elhelyezését, a helyi szabályozásban is megfogalmazott épületlépték felső korlátját szem előtt tartva.

Az üzemeltetési szempontból egyben kezelt, nagyobb alapterületű főépületet részben a terepbe integráltan formáltuk: a nagy belmagasságot igénylő funkciók – mint a vetítő- és a rendezvényterem – kaptak ház-szerű tömeget. Keresztmetszet tekintetében a tájba illő, 35-40 fokos hajlásszögű nyeregtetőkkel kívántunk operálni, az épületek két fő nézetéből pedig a magastetőket lekontyoltuk a nagy belmagasság ellensúlyozására. Az átmeneti terek ezzel szemben, kihasználva a telek terepviszonyait, a föld alá bújnak. Így az épület nem lóg ki a környező házak sorából, hanem megőrzi a táj léptékjellegét.

Anyaghasználat tekintetében elsősorban a helyi kő felhasználása volt a célunk az épületek és a támfal-jellegű homlokzatok minden felületén. Az egyetlen kakukktojás a teraszon kialakított bejárati pavilon, amely vasbeton és üveg konstrukcióként high-tech, ugyanakkor rendkívül filigrán elemként egy figyelemfelkeltő és kortárs eleme a kompozíciónak. 

Farkas Ádám, Nagy Gábor


Szerk.: Nemes D. Nikolett