Bán Ferenc köszöntése

Bán Ferencet köszöntöttük 70. születésnapja alkalmából idén a Média Építészeti Díja rendezvényen. A laudációt Bardóczi Sándor írta, a videót Pásztor Erika Katalina, s a cikkhez csatolt - eddig még nem publikált - rajzokat Bán Ferenc készítette.

„Japán építészet virágzik a nyírségi homokon" – mondta róla Csete György jó 30 évvel ezelőtt. A „kortárs magyar építészet egyik legprogresszívebb alakja" – írja róla a Wikipedia. „Már a 60-as évek végén a világ legfontosabb építészeti áramlataival gondolkodott együtt" – jegyzi meg róla Ekler Dezső. „Véletlenül lettem építész…A kihúzó vonat utolsó kocsilépcsőjére sikerült még felugranom, a tokaji állomáson. Ezen múlott." – írja magáról Vallomások c. kötetében 1997-ben. „Vidéki vagyok, a „sötét Szabolcsban", a Fekete Vonat végállomásán. Erről a Fekete Vonatról legalább egy vagont lekapcsoltam." – teszi hozzá.

Hajórakodó munkásból kezelhetetlen, „linkeskedő" építésztanonc, egyetem után rövid ideig kivitelező. Javíthatatlan önképző és önmarcangoló (mint a szűz jegyéből oly sokan). Befelé gyilkos. 24 évig a Nyírterv a második otthona. Közben végzi a mesteriskolát, ahol mestere Plesz Antal. Tervező és főépítész. A széthullás után az „állam szolgájából" a „maga szolgájává" válik. 1990-től máig a Stúdió ’90 Építésztervező Kft vezető tervezője.

A ’70-es évektől már oda kell rá figyelni. A nyíregyházi MITÁSZ-székház, a Művelődési ház, Szakszervezeti székház új formái, szerkezeti megoldásai, ezek az általában heves ellenkezést kiváltó „szürreális meglepetések" a városban kiemelik őt a kortársak közül. „Úgy indultam neki, mint sündisznó az autópályának" – mondja e korszakról. – „nem tudtam, átérek-e." A sevillai világkiállítás magyar pavilonjának pályázatán II díjas – e munkáról mondja: az ő számára ez a nehezen felülmúlható csúcs. A XX. század négy Nemzeti Színház pályázatából kettőn is részt vesz, a ’89-es pályázaton II. díjas, a ’97-esen pedig győztes. Ez utóbbi terve az Erzsébet téren az alapok ásásáig is eljut. Nagy seb. Gödör. Nemzeti. Aztán új utak. Különös, egyszerre a modernből és a népiből merítkező formavilág megőrzésével újrahasznosított anyagok. Autógumi-alapozás. Szalmabála-falak. Nádtető. Hulladék lécváz. Venyige-rabic. Hulladék-légbetét. Re-Architectura. Mindig egy lépéssel a tömeg előtt, aminek legjobb fokmérője, hogy a fiatalok időről időre újra felfedezik. Zarándokolnak hozzá. „Tudomásul kell vennem, hogy mutáns vagyok. Márpedig a túlélés egyetlen garanciája a mutáció. A mutánsok közül kerülnek ki és szaporodnak el a megváltozott feltételek között is életképes generációk alapítói. Ezért nem érdekel, ha ferde szemmel néznek. Elkéstek. Már túl sokat fertőztem. Vannak fiatalok, akik akaratom ellenére követnek." – írja.

Kitüntetései, címei, elismerései számosak. Az Ybl-díjon át a Kossuth-díjon keresztül a Prima Primissima-díjig. De Bán Ferenc nem ezért fontos jelenség. Hanem azért, mert Magyarország leghátrányosabb helyzetű régiójából sugároz. Erős, karakteres, egyedi, kategorizálhatatlan, máig fejlődőképes, útkereső építészetet. „Ökológiailag" hol sikeresebb, hol életképtelenebb mutációkat. Eközben pedig valahogy azt a nagyvárosba induló vagont csendes rátartisággal tényleg lekapcsolta. Az épület önmaga már nem lényeg. Divatjelenség. Ma istenítjük, holnap mosolygunk rajta. Az épületek által közrezárt terek léptéke, aránya, intimitása az, ami az építészet eszenciáját adja.- fejti ki egyszer, ami az én tájépítész szívemnek balzsam.

…

Ezt a laudációt a Terv szerint most nem nekem kellene elmondani, hanem Vargha Mihálynak.