Bán Ferenc köszöntése

Bán Ferencet köszöntöttük 70. születésnapja alkalmából idén a Média Építészeti Díja rendezvényen. A laudációt Bardóczi Sándor írta, a videót Pásztor Erika Katalina, s a cikkhez csatolt - eddig még nem publikált - rajzokat Bán Ferenc készítette.

„Japán építészet virágzik a nyírségi homokon" – mondta róla Csete György jó 30 évvel ezelőtt. A „kortárs magyar építészet egyik legprogresszívebb alakja" – írja róla a Wikipedia. „Már a 60-as évek végén a világ legfontosabb építészeti áramlataival gondolkodott együtt" – jegyzi meg róla Ekler Dezső. „Véletlenül lettem építész…A kihúzó vonat utolsó kocsilépcsőjére sikerült még felugranom, a tokaji állomáson. Ezen múlott." – írja magáról Vallomások c. kötetében 1997-ben. „Vidéki vagyok, a „sötét Szabolcsban", a Fekete Vonat végállomásán. Erről a Fekete Vonatról legalább egy vagont lekapcsoltam." – teszi hozzá.

Hajórakodó munkásból kezelhetetlen, „linkeskedő" építésztanonc, egyetem után rövid ideig kivitelező. Javíthatatlan önképző és önmarcangoló (mint a szűz jegyéből oly sokan). Befelé gyilkos. 24 évig a Nyírterv a második otthona. Közben végzi a mesteriskolát, ahol mestere Plesz Antal. Tervező és főépítész. A széthullás után az „állam szolgájából" a „maga szolgájává" válik. 1990-től máig a Stúdió ’90 Építésztervező Kft vezető tervezője.

A ’70-es évektől már oda kell rá figyelni. A nyíregyházi MITÁSZ-székház, a Művelődési ház, Szakszervezeti székház új formái, szerkezeti megoldásai, ezek az általában heves ellenkezést kiváltó „szürreális meglepetések" a városban kiemelik őt a kortársak közül. „Úgy indultam neki, mint sündisznó az autópályának" – mondja e korszakról. – „nem tudtam, átérek-e." A sevillai világkiállítás magyar pavilonjának pályázatán II díjas – e munkáról mondja: az ő számára ez a nehezen felülmúlható csúcs. A XX. század négy Nemzeti Színház pályázatából kettőn is részt vesz, a ’89-es pályázaton II. díjas, a ’97-esen pedig győztes. Ez utóbbi terve az Erzsébet téren az alapok ásásáig is eljut. Nagy seb. Gödör. Nemzeti. Aztán új utak. Különös, egyszerre a modernből és a népiből merítkező formavilág megőrzésével újrahasznosított anyagok. Autógumi-alapozás. Szalmabála-falak. Nádtető. Hulladék lécváz. Venyige-rabic. Hulladék-légbetét. Re-Architectura. Mindig egy lépéssel a tömeg előtt, aminek legjobb fokmérője, hogy a fiatalok időről időre újra felfedezik. Zarándokolnak hozzá. „Tudomásul kell vennem, hogy mutáns vagyok. Márpedig a túlélés egyetlen garanciája a mutáció. A mutánsok közül kerülnek ki és szaporodnak el a megváltozott feltételek között is életképes generációk alapítói. Ezért nem érdekel, ha ferde szemmel néznek. Elkéstek. Már túl sokat fertőztem. Vannak fiatalok, akik akaratom ellenére követnek." – írja.

Kitüntetései, címei, elismerései számosak. Az Ybl-díjon át a Kossuth-díjon keresztül a Prima Primissima-díjig. De Bán Ferenc nem ezért fontos jelenség. Hanem azért, mert Magyarország leghátrányosabb helyzetű régiójából sugároz. Erős, karakteres, egyedi, kategorizálhatatlan, máig fejlődőképes, útkereső építészetet. „Ökológiailag" hol sikeresebb, hol életképtelenebb mutációkat. Eközben pedig valahogy azt a nagyvárosba induló vagont csendes rátartisággal tényleg lekapcsolta. Az épület önmaga már nem lényeg. Divatjelenség. Ma istenítjük, holnap mosolygunk rajta. Az épületek által közrezárt terek léptéke, aránya, intimitása az, ami az építészet eszenciáját adja.- fejti ki egyszer, ami az én tájépítész szívemnek balzsam.

…

Ezt a laudációt a Terv szerint most nem nekem kellene elmondani, hanem Vargha Mihálynak. Sajnos a tervek nem mindig és nem úgy válnak valóra: ezt nálamnál Bán Ferenc sokkal jobban tudhatja. Mégis, mondandóm végén néhány sor erejéig ideidézném most Mihály szellemét, aki 2002-ben így ír egy bizonyos tokaji nyaralóról, aminek a kerítésén néha még mindig át-átkiabálnak a járókelők: „Ember! Mikor bontja már le?"

„Két golóbis függ… Menedék. Természeti formák csüngenek egy tisztán geometrikus, sík tetővel fedett fehér vázról, ami hátul tömör tömbben ér véget. Alá lehet menni, s a fehér golyókba be is lehet bújni az emeleti teraszról, vagy messziről meg lehet csodálni az egész együttest. Szobor? Ipari talált tárgy? Újabb szellemi átrakodó? Ilyesminek tűnik, de mégiscsak ház. A mellette álló szürke szögletes hasáb - benne a lépcső és a mellékhelyiségek - segít ebben az értelmezésben, a két golóbis persze zavarbaejtő...

Bentről szintén. Egy-egy ajtó van rajtuk, meg ablak helyett egyszerű cső-lyukak. Ettől van bennük némi derengés, napfényben elég rendes világosság. Sík padló. Űrkapszulák? Fölnagyított gubacsok? Ikertojás? Vagy simán két golyó, úgy is mint férfialkatrész? Nem az oszlop vagy a torony, ami már meglehetősen közhelyes. Ha tudjuk, ki az építész, és tudjuk, hogy mi minden történt vele, meg másokkal is, a hazai építészeti vircsaftban az utóbbi 12 évben, akkor ez utóbbi értelmezés bátran ráfogható. Ezt nekünk, mindenkinek!"

Bardóczi Sándor

Bán Ferenc tervei¹

 ¹Bán Ferenctől kölcsönkapott, hatalmas mennyiségű tervlapból, hirtelen és nem tematikusan válogatott rajzokról készített fotók, amelyek a videóban is szerepelnek.