Beton Hala Waterfront Center - bemutatjuk Dejan Miljković csapatának megosztott 3. díjas pályaművét
A belgrádi Száva-part átalakítására kiírt nemzetközi pályázaton megosztott harmadik díjban részesült Dejan Miljković, Jovan Mitrovic és Aleksandar Rodić elképzelése. A tervezők a folyóparti sétányra nyíló kereskedelmi egységek és kiállítóterek felé egy beton-, és zöldfelületeket tartalmazó, óriási hajtogatott tetőt képzeltek, amely kapcsolatot teremt a várhegy domboldalával, illetve maga alá rejti a területet kiszolgáló funkciók és közlekedési útvonalak összességét.
Általános áttekintés
Az új Waterfront Center pályázatára készített tervünk fő célkitűzése, hogy a város ezen megkülönböztetett pontján - a belgrádi erődítmény és a meglévő Beton Hala kiemelt szerepét megtartva - kortárs elemek hozzáadásával egy olyan landmark-ot hozzunk létre, amely kapcsolatot teremt a vár és a folyópart között. Különleges figyelmet szenteltünk a helyszín történelmi jelentőségének és az azt körülvevő természeti környezetnek. Elképzeléseink szerint a tervezett új központ épülete újjáélesztheti a vízpartnak ezen szakaszát, hívogató és érdekes funkciókkal töltve meg azt Belgrád lakói és az ide látogatók számára. Az új Waterfront Center kialakítása és építészeti arculata különleges helyet teremt a város különféle napi eseményei és élénk éjszakai élete számára. A Beton Hala meglévő épülete rangos kulturális, gasztronómiai és szórakoztató eseményeknek, egy új vízparti gyalogos sétányt teremtve mindenki számára.
Tervünk egyaránt fontos alapeleme a funkcionalitás (a belső terek kialakítása) és az esztétika (a felső plató). A terek rugalmasan alakíthatóak a jövőben felmerülő funkcionális igényekhez, ezért a központot minimalista stílusban terveztük, hogy kiállja az idők próbáját és ökológiai szempontból is hatékony legyen. Nagy figyelmet fordítottunk az épület környezettudatos és fenntartható kialakítására, valamint arra, hogy az építészeti formálás révén gazdagíthassa környezetét.
Esztétikai minőség
A központ tervezésekor a lehető legkisebb vizuális beavatkozást és kiegészítést szerettük volna elérni, a meglévő városkép és a földrajzi-természeti adottságok minél teljesebb megőrzésével. Az épület magába rejt minden vizuálisan zavaró és kevésbé fontos elemet, mint például a gépkocsi parkolókat, a közlekedési és tárolási funkciókat. A nyitott és zárt terek különös egyvelege különféle használati módokat kínál, mivel a város élete az év legnagyobb részében szabadban folyik. Az épület óriási, jól árnyékolt üveghomlokzattal nyílik meg a vízpart felé - ideális pihenőhelyet teremtve -, amely nem igényel különösebb kiegészítő hőszigetelést. Az építészeti és vizuális hangsúlyt a széles központi lépcsősorra és a kétszintes kiállítótérre helyeztük, ahol a felső teraszt megszakítottuk ennek kiemelése érdekében.
A hatalmas felső plató a várból nézve egyfajta „ötödik homlokzatként" funkcionál, amely az erődöt körülvevő zöld terület felől lágy lejtéssel kapcsolódik a vízparti vasbeton tömeg gyalogos sétányához. Bár a vár és Belgrád központjának sziluettje érintetlen marad, a tervezett épület kortárs dizájnnal, minimális beavatkozással a város új jelképét teremti meg ezen a fontos helyszínen. A Waterfront Center felső platójáról új kilátópont nyílik a város többi része, Új-Belgrád, a Száván átívelő hidak és a Big War Island felé. A központban újonnan létrehozott terek tapintatosan illeszkednek bele a hely topográfiájába, elkerülve a vizuális dominanciát.
A felső plató kialakítása
Az épületbe tervezett funkciók mindegyike a nagy plató alatt kapott helyet, amely egy elnyújtott, szabálytalan trapéz alakot formáz a folyópart és a Kalemegdan-erőd magaslata között. A plató nagy részét szabadon hagytuk, hogy találkozó-, pihenő-, és kirándulóhelyet biztosítsunk az embereknek. A felszínen megjelenő funkciók - az alatta lévő belső terekhez hasonlóan - rugalmasan alakíthatók az aktuális eseményekhez, rendezvényekhez. A dinamikus, pixel-jellegű dizájn révén - reményeink szerint - idősek és fiatalok egyaránt magukénak érezhetik a városnak eme új pontját; vagy ami talán még fontosabb, a terület vonzó turista-célponttá válhat, amely különösen a folyó felől, hajón való érkezéskor nyújthat különleges élményt. A teljes területet beborító, beton-, és zöldfelületekből álló patchwork mintázat a régi és az új, a természetes és az ember alkotta közötti átmenetet és kapcsolatot jelképezi. A rendszer egyes elemei üvegfedést kaptak, hogy elegendő fényt biztosítsanak az alattuk elhelyezkedő kereskedelmi és közlekedési funkciók, valamint a kiürítésre szolgáló terek, lépcsőházak számára.
Fenntarthatóság és energiahatékonyság
A felső szint egyszerű formálásának köszönhetően a plató alatt elhelyezkedő épületnek nagy a hőtehetetlensége, amely jelentősen csökkenti a hűtés-fűtés extra energiaigényét. Az elérhető mélységben lévő talajvíz kiaknázása révén elegendő geotermikus energia nyerhető. Az új Waterfront Center épülete kompakt formájának és homlokzati arányainak köszönhetően minimális energiaigényű és a lehető legnagyobb mértékben igyekszik kihasználni a környezet természetes erőforrásait. A természetes adalékanyagokkal készített betonfelületek, valamint a zöldterületek gazdaságosak, karbantartásuk viszonylag olcsó.
Funkcionális elrendezés
A terv megháromszorozza a vízparti gyalogos felületek arányát és új, kereskedelmi célokra használható területet képez közvetlenül a parton, illetve a villamosvágányok fölötti platón, a Beton Hala meglévő épülete fölött pedig részben új sétány alakulhat ki. A kereskedelmi és a kiállítóterek összessége közvetlen kapcsolatba kerül a vízparttal, vizuálisan pedig Új-Belgrád látványával. A kereskedelmi egységek elrendezése az igényeknek megfelelően rugalmasan alakítható - kicsi, közepes vagy nagy egységek létrehozásával. Minden egység közönségforgalmi tere a folyó felé nézhet, a raktározási, a műszaki, közlekedési és infrastrukturális elemek a belső zónában, a meglévő Beton Hala mögött kaphatnak helyet.
A természetes fényben fürdő kiállítótér a Beton Hala felső szintjén helyezkedik el, amely egyúttal az együttesben elfoglalt különleges helyzetét is jelzi. Minden irányból jól megközelíthető, és különleges panoráma tárul fel innen a folyó felé. A kiállítótér flexibilisen alakítható, kortárs vagy klasszikus jellegű tárlatokhoz, a miniatúráktól egészen a nagy műtárgyakig bezárólag. Az épület ezen kiemelkedő tömege a folyó túlsó partján található Kortárs Művészeti Múzeum ellenpontját képezi, amellyel együtt Belgrád egyfajta „kulturális kapuját" formálja meg.
Megközelíthetőség, mobilitás
A tervezett központ minden irányból jól megközelíthető hajóval, közúti és tömegközlekedéssel, vasúttal, villamossal, biciklivel és gyalogosan is. A gépkocsi parkoló be-, és kijáratai szintén minden irányból elérhetőek. A Beton Hala tetejét és a felső platót összekötő lépcsőtér a landmark fontos elemét képezi, amely pontosan a kiállítótér mellett helyezkedik el, találkozó-, és pihenőhelyet nyújtva. Különleges nyitott teréről pompás látvány nyílik a városra és a naplementékre egyaránt. A helyszínt idősek és mozgáskorlátozottak is könnyen, egyedül is megközelíthetik. A terület elrendezése a közlekedési ágak maximális elkülönítését eredményezi, mind horizontális, mind vertikális értelemben. A gyalogos közlekedés elsőbbsége és kiemelt szerepe kapcsolatot teremt a Knez Mihaiolva utcával és a központi térrel (Trg Republike). A 80,74 méteres tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő Beton Hala és a 112,0 méteren található vár között új gyalogos megközelítés létesül, minimális vizuális beavatkozással. A folyópartról két liftcsoport és négy lépcső vezet fel a Waterfront Centert és a várat összekapcsoló felvonóhoz, amely a 94,7 méteres magasságról indul. A várba vezető lift indulási szintje a plató alatt található, érkezési pontját pedig a zöld növényzet takarja el, így szinte teljesen láthatatlan marad.
Szerkezeti kialakítás
A tervezett együttes teherhordó rendszerét elsősorban a 8x8 méteres raszterű, 45x45 cm-es pillérekből és födémekből álló vázszerkezet alkotja. A plató alatt a mátrix a belső funkcionális igényekhez igazodva 8x16 vagy 16x16 méteres is lehet. Ez az elrendezés lehetővé teszi a tér rugalmasságát és az idők folyamán változó igényekhez való igazítását.
Közlekedés
A központ tervezése során nagy figyelmet fordítottunk a lehető legjobb közlekedési útvonalak kialakítására. A vasúti alagút mellett 1200 gépkocsit befogadó, háromszintes mélygarázst helyeztünk el. A terület jelenlegi problémája a bizonyos csomópontokban fellépő óriási torlódás, amelyet a Waterfront Center felé vezető meglévő útvonalak, a Karadjordjeva utca és a Bulevar Vojvode Bojovica kiszélesítésével és a felső plató alá történő elhelyezésével igyekeztünk megoldani, így a levegő-, a zaj-, és a vizuális szennyezés nem terheli a gyalogos területeket. A terv elkerüli a kritikus pontok és torlódást okozó helyek kialakítását. A villamosvonalak áthelyezése is a mikrokörnyezet szennyezésének csökkentését célozza. A tervben említett közlekedési változtatások az épülettől függetlenül is elvégezhetők vagy akár el is hagyhatók, de áttervezésüket mindenképpen fontosnak tartottuk egy ésszerűbb rendszer kialakítása érdekében.
vezető tervezők: Dejan Miljković, Jovan Mitrović, Aleksandar Rodić
építész munkatársak: Miloš Milivojević, Vuk Lukić, Dejan Mitrović, Aida Hadžiahmetović, Iva Olujić
Kapcsolódó oldal:
az ARCVS megosztott 1. díjas pályaműve
04:21
Ez gyönyörű. Sokáig kellett méláznom fölötte, amíg kifogást találtam a koncepción, és megpróbáltam kitalálni, miért is nem ez lett a győztes. A valódi okokat persze nem tudom, de szerintem ez a terv az első helyezetthez képest túl steril. Az első helyezett szinte beleolvad a tájba, csupa rámpa, csupa élhető felület, szelíden tagolt balkáni szőttes, ami barátságosan, mégis rendteremtő építészeti gesztusokkal operál. Ez, itt, ez a fantasztikus harmadik helyezett, inkább repülőtér vagy óceánjárók kikötőépülete lehetne: olyan helyre való, ahol büszke homlokzata a végtelennel szembesül. Mint a talán nem teljesen véletlenül eszembe jutó oslói operaházé, amely a tenger partjára épült. A Dunapart azonban nem ilyen, még Belgrádnál sem. Gyönyörű a tető, ahogy ritkuló zölddel borítva terjed a Duna felé. Nagyon szép a homlokzat, ahogy száz méteres ívben kifeszül - ám, egyben provokatívan nekifeszül a környező, erősen tagolt városszövetnek. Ezen az épületen a lejáró lépcső vágata is dacol. A tetősíkokkal, és a keretes, megbonthatatlan homlokzattal vitázik, azokba hasít, és nem is jut el a vízpartig... Az első helyezett terv viszont egy nagy sétány a Dunához, maga a megtestesült lejárat, a megközelítés természetessége.