Búcsúzik az Építészfórumtól kollégánk, Fürdős Zsanett

Egy öt évvel ezelőtt indult történet végén, és az utóbbi év intenzív közös munkája után búcsúzik az Építészfórumtól szerkesztő-újságíró kollégánk, Fürdős Zsanett. Húzós év volt az utóbbi, amelyben a tartalmi megújulás mellett a vizualitáson, az archívum rendberakásán, a jubileumi Média Építészeti Díján is együtt dolgoztunk – jelentős részében kijárási tilalom alatt… Zsanett, köszönjük az együtt töltött időt, a munkádat, a jelenlétedet és a legjobbakat kívánjuk a jövőre!

Négy és fél év az Építészfórummal, az Építészfórumnál. Amikor a két főszerkesztő, Somogyi Krisztina és Kovács Dániel felkért erre a bekezdésre, igent mondtam, elvégre egy bekezdés, az kb. 6 mondat, mi az nekem. Könnyelmű voltam, persze, hogy nem megy. Nehéz összefoglalni az elmúlt éveket, azt a rengeteg tapasztalatot, ismeretséget, barátságot, melyet mind az Építészfórumnak köszönhetek. Most vasárnap van, este, és elindultak az emlékképek. Ez amolyan megkésett, búcsúval vegyített Építészfórum 202020.

2015. július 20., az első napom. Erikával – Pásztor Erika Katalina, az ÉF alapító-főszerkesztője – rögtön terepre mentünk, több órás autóút Ópusztaszerre, hogy bejárjuk az akkor elkészült látogatóközpont tereit. Az irodalom világából jöttként ez a nap máig meghatározó élmény nekem: elkezdtem máshogy látni, máshogy nézni az engem körbevevő környezetet. Minél több épületbejáráson, szakmai eseményen vettem részt, találkoztam, beszélgettem építészekkel, ez a tudás úgy mélyült és egyre többfelé ágazott, akár a gyökerek a földben. Izgalmas volt egy olyan csapat részese lenni, aki nap, mint nap azon dolgozik, hogy az építészetet, az épített környezet értését beemelje a köztudatba és a kultúrába. 

Az Építészfórum sokkal több, mint egy online magazin vagy egy szerkesztőség. Egy közösség, melynek az itt publikáló építészek és az olvasók épp úgy részesei, mint a szerkesztők, újságírók és fotósok. De számomra még ennél is több: örökre összefonódott Erika személyével. 

Ez egy közösség, ahol nemcsak szakmaiság, de lélek is van. Egy cikk megírásának apró örömétől, egy terv vagy épület feltöltésén át, érzelmi viharokig, MÉD szervezés közbeni idegkimerültségen át a mély beszélgetésekig, életvezetési tanácsokig és viccekig itt minden megtalálható. Ahogy a nehézségek és akadályok is: gyászmunka, új vezetés, más csapat, fél év szünet, majd 2019 augusztusától Krisztina és Dani hívására újra a fedélzeten, örömmel. 

De az elmúlt évek története nyomot hagy: az ember megedződik és egyre jobban megismeri önmagát, újra felfedezi az elnyomott és elhagyott részeit, melyek igazából mindig is hiányoztak neki, és melyeket már nem szeretne elengedni. Nehéz döntés volt, de „most, mikor ugyanúgy, mint mindig, legfőbb ideje, hogy" – ahogy Tandori írja. Szeptember elsejétől egy meghatározó korszak ér véget: már nem leszek, már nem vagyok az Építészfórum szerkesztője. Már nem töltök fel diplomamunkát, nem kérek be épületet. Most kipróbálom magam csak újságíróként, lazán írva, popkulturális utalásokkal vegyítve a szövegeim Budapest életében kalandozva… és remélem, hogy végre megírom a minden évben emlegetett könyvem.

Építészfórum, jó volt veled. Viszlát, és kösz a halakat! 

Fürdős Zsanett

Zsanett legkedvesebb írásainak válogatása a jobboldali sávban érhető el, a nevéhez kapcsolódó összes anyag pedig ezen a linken – a szerk.