Viharkalitka a Balatonon?
Mi történik akkor, ha fiatal építészhallgatók ragadnak ceruzát, tollat, egeret és terveznek pl.: stéget, hajóépítő-műhelyt, viharkalitkát a Balaton partjára? Ötletes koncepciók, egyedi és olykor szellemes megoldások születnek akkor, amikor a képzeletet vakációzni engedik a tóparton. Válogatás a MOME Építészeti Intézet hallgatóinak balatoni terveiből.
"Nekem a Balaton a Riviéra" - indul pavlovi reflexként a konstans dúdolás - már ha nem vetemedünk rögtön éneklésre -, amint meghalljuk a roppant egyszerű varázsszót: Balaton. Na de az éneklést milyen képek és érzetek kísérik még? A vattacukor és főtt kukorica illatával telt szellő érintése, a hamburger - szigorúan buciban -, a lángos fokhagyma-, a hekk paprikásíze elmaradhatatlan kísérői egy tipikus balatoni nyaralásnak. Ahogy a forróságban frissítően ható fröccs is. Meg a hattyúk, amik hol a madarak, hol a vizibiciklik, hol a héliummal felfújt lufik szerepében tetszelegnek előttünk. Nádasba vezető stégek, bokáig érő víz - vagy nem -, rengeteg német turista, sörhasak, embertömegtől hullámzó víz, szabadstrand, csíkos napernyő és felfújt matracok. Hűs balatoni borok, badacsonyi naplemente, sétahajó, építész regatta. Fürdőtelepek, nyaralóépítkezések, kísérletező épületformák és -szerkezetek. Kotsis Iván, Polónyi Károly, Farkas Tibor.
2016 őszén a MOME Építészeti Intézet I. éves BA hallgatói egy balatonföldvári projekt - alkotóház, -műhely vagy pavilon - tervezését kapták első szemeszterbeli egyéni feladatként, melynek lényeges kritériuma, hogy az eső ellen is védelmet nyújtson. Ez persze logikus, hisz' mindannyian tisztában vagyunk az örjöngő balatoni viharok képességével. A helyszíni kirándulás, a környék megismerése, feltérképezése után több hallgató is a Spartacus Vitorlás Egylet területét választotta felvetésének helyszíneként, de látunk olyan terveket is, melyek az egész magyar tenger területére kiterjednek.
"A hét hat napján kora tavasztól novemberig a földvári vitorlásklub mólójánál horgonyzó csillag-hajómon, gumimatracon sátor alatt aludtam." - ezek Polónyi Károly szavai. Nem tudjuk, hogy a fiatal építészhallgatók milyen tapasztalatokat gyúrtak a balatoni vázlataikba, de a végeredményt mi nagyon szeretjük. Különleges térbeli helyzetek, újragondolt stégházak, facölöpökön álló "sziget", viharkalitka és még 8 másik szellemes ötlet következik.
18:36
Kedves MOME-s építész hallgatók (a „stáblistán” szerepelő Laki Ábel, Pongrácz Anna, Király Csenge, Kéry Dorka, Kaderják Eszter, Réti Eszter, Szekeres Ádám, Gunther Júlia, Domokos Kázmér, Sebestyén Noémi, Bús Bianka, Pintér Sára, Suba Faluvégi Szilárd)!
Engedjétek meg, hogy tegezzelek benneteket, bár a fiú hallgatókat is csak nagyon ritkán szoktam tegezni, lányokat meg soha; ne a lekezelés, sokkal inkább a korkülönbség jelének vegyétek).
Gratulálok az első (nem is biztos, hogy legelső) szárnypróbálgatásaitokhoz! Ne is törődjetek a netes megmondók laikus gorombaságaival. A cikkhez adott első hozzászólás még akkor is otromba, ha igaz lenne. Egyetemi hallgatók – ráadásul az első évfolyamos hallgatók – munkájának elfogadhatatlan stílusú ekézése számomra teljességgel elfogadhatatlan. A kreativitást ugyan nem lehet egy erre született emberből kiirtani, de a megalapozatlan brutális vagdalkozással meg lehet keseríteni az alkotót. Legszívesebben gyereket írnék, bár ők már nem gyerekek. Mégis remélem, hogy megőrizik a gyerekek őszinte, kíváncsi, rácsodálkozó alkotó természetét. A világ egyik generációs problémája (M. McLuhan óta) a vizuális gondolkodás lényegének elfogadása. Ti – szerintem helyesen – a sok-sok jelenlévő probléma, feladat, megoldás egyidejű felvillanásait értitek, de úgy tűnik, hogy ezzel a Gutenberg galaxis lineáris kultúrán nevelkedett lakói nem tudnak mit kezdeni. Ez önmagában nem lenne baj, ha nem próbálnák egyik vagy másik alárendeltségét gorombaságokkal igazolni. Meglepett, hogy – amíg szerintem – a fiatalokra sokkal jellemzőbb, hogy a világot fekete-fehéren látják, itt éppen a megértés fáradságát kikerülő „kritikusok” gondolkodása bináris.
A projektek célja valószínűleg az volt, hogy a hallgató „Learning by Drawing” módszerrel megértse a „Hely”-et, az összefüggéseket, gondolatkísérleteket vezessen a lerajzolásig, a modellig, megtapasztalva az alkotó munka örömét és persze megszenvedve zsákutcáit. Hála az egyetem oktatóinak, arra ösztönzik a tanítványaikat, hogy gondolkodjanak, munka közben érezzenek rá a bonyolult összefüggésekre, alkossanak, próbálkozzanak, kísérletezzenek... Ez teszi érzékenyebbé a hallgatót a problémákra és később már gondolni fog a megtapasztalt következményekre, problémákra is. A tanulási folyamat, a felmerülő elméleti és gyakorlati problémák megoldása során egyrészt konkrét összefüggésrendszerbe integráltan, másrészt fokozatosan, lépésről-lépésre a szakmai ismeretek legfontosabb „építőkövei” is a hallgatók birtokába kerülnek.
Az építészhallgatók a legtöbb egyetemen tanulnak várostervezést. Ők tudják, hogy a város egyik oldalról a társadalmi kapcsolatok térbeli manifesztációja, amely teljesen más tervezési eszközrendszer elsajátítását igényli, mint a városépítészeti megjelenés tervezéséé, akkor is ha a kettő összefügg.
A társadalom ízlésének formálása nem csak az építészek feladata, ezért is szerepel a tantervekben a vizuális kultúra oktatása; azért, hogy a társadalom minden tagja, a megrendelőktől a politikusokon és a hatóságokon át, az építészeken keresztül a kritikusokig mindenki – legalább a folyamatokban betöltött szerepének megfelelő színvonalon – értse, megértse a fizikai környezet alakításának összefüggéseit, képes legyen a környezet vizuális üzeneteinek észlelésére, befogadására, megértésére, ilyen üzenetek megfogalmazására és küldésére.
Gyerekkoromban imádtunk kora reggel – amikor még a szüleink épp csak ébredeztek – a stégen hasalni és elnézni a reggel még kristálytiszta vízben a stég alatt elúszó teknősöket, halakat, a homokba barázdákat hasító kagylókat vagy csak a mederfenék redőin játszó fényeket, árnyékokat. Egy balatoni stég vagy egy menedék nem attól lesz igazán izgalmas, hogy hogyan srófolták össze a deszkákat, hanem attól, hogy milyen élményeket képes közvetíteni (amint az alkotóterek, a multifunkcionális hajótároló, a hajóépítő műhely, a fürdőház, a új sziget, az úszó szigetek, a hullámtörő, a viharkalitka vagy a stégek, valamennyi alkotás vázlatai teszik). Nem a deszka rögzítése adta az élményt. És korlát sem volt... Amúgy a Balatonba vezető lépcsőkön kívül nem sok helyen lehet korlát a stégen, még a kikötőkben is alig. Igaz, egy balatoni vihar veszélyes is lehet, de ezek a tervek nem megvalósulási tervek, hanem egy adott téma körüli gondolkodási folyamat első lépései, értékes munkaközi eredményei. Mellesleg a „floating houses” hatalmas irodalma és több tízezer működő példa igazolja, hogy vízen úszó építmények nagyon sokat kibírnak; jelentős hányaduk sikeresen dacol a tengert tépázó jeges viharokkal Kanada vagy Norvégia partjainál.
Végül, emlékeztetnélek Benneteket Marco Polo és Kublai kán beszélgetésére Italo Calvino: Láthatatlan városok című könyvéből:„- De hát melyik az a kő, amely a hidat tartja? – kérdezte Kublai kán. - A hidat nem az egyik vagy a másik kő tartja – feleli Marco -, hanem a belőlük formált ív vonala. Kublai kán hallgat, gondolkodik. Majd ezt fűzi az elhangzottakhoz: - Miért beszélsz nekem kövekről? Engem csak az ív érdekel. Polo így felel: - Kövek nélkül nincsen ív.” (forrás: Italo Calvino: Láthatatlan városok)
A kánt sem az érdekelte, hogy melyik kő tartja a hidat, hanem az ív maga. Az az ív, amit ha néha bátortalanabbul is, de mindegyikőtök meghúzott; kié magasabb, kié laposabb ívű, de már ív!
08:47
@Nagy Béla dr.: Ha valakit érdekel, hogy dr. Nagy Béla fentebbi hozzászólása vélhetően miért íródott, javaslom, olvassa el az alábbiakat:
http://epiteszforum.hu/miert-jo-nekunk-a-liget-budapest-projekt-a-hatastanulmany-elemzese-i
http://epiteszforum.hu/miert-jo-nekunk-a-liget-budapest-projekt-a-hatastanulmany-elemzese-ii
http://epiteszforum.hu/miert-jo-nekunk-a-liget-budapest-projekt-a-hatastanulmany-elemzese-iii
16:33
@Nagy Béla dr.: Molnár Farkas a világhírű építészet-újító 1922-ben barátaival megalakította a „KURI”csoportot(Konstruktív,Utilitár,Racionell,Internacional)és még ez év decemberében megfogalmazta ennek manifesztumát. Ebben azt írja, hogy az alkotó folyamat két fő sodorral jellemezhető, ezek az analízis és a szintézis. A két fogalom önmagáért beszél. A ma építészhallgatói egy nagyszerű és veszélyes eszközt tartanak a kezükben. A számítógéppel viszonylag rövid idő alatt képeket(alkotásokat) lehet generálni. Ezek a gyors eljárással előállított képek félő, hogy megfordíthatják a sorrendet és így, a szintézis felől indulva, nem valószínű, hogy el lehet jutni az analízishez. Aki ilyesmivel foglalkozik, tudja, hogy a tervezés egy folyamatos tanulás. Aki operaházat tervez, annak zenésznek,énekesnek, szcenikusnak, dirigensnek,rendezőnek,jelmez- és díszlettervezőnek és még egy sor szakmához „értőnek” kell lennie, hogy jó operaházat tudjon tervezni. A mestereknek a kezdő alkotókat erre kell felkészíteni, erre a folyamatos tanulási készségre, ami nagy türelmet és kitartó szorgalmat igényel.(A Balaton esetében, a Balatont is meg kell tanulni !)Hogy a kreativitás hogyan kapcsolódik ehhez a nehéz és fárasztó, sőt olykor unalmas bányamunkához? Ehhez kell az a szikra, ami vagy van, vagy nincs. De, ha van is szikra, ahhoz is egy gondosan megrakott máglya kell, hogy abból tűz legyen a végén. Aki akarja érti. Ha Önnek - kulturáltan kifejezett, korántsem a tehetséget és friss lendületet lelombozó, sokkal inkább féltő - gondolataim egy megmondóembert sejtetnek, sajnálom és úgy tűnik, nem én gondolkodom lineárisan.
Egy friss hír :
Vitorlások borultak, 48 embert kellett kimenteni vasárnap a Balatonból Ez a 48 ember is mellékes körülménynek vélte a tényeket.
17:07
@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi!
Vagy Imre. A magas lóval tessék vigyázni, mert magas. A pusztán lexikalitásra felépített sorozatos kommentdömpingje kapcsán eszembe jutott két Star Wars idézet. Az egyik, hogy "Én vagyok az Apád" - ennek ugye semmi értelme. Sajnos. A másik, hogy "Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod..." És ha Ön képtelen a petróleum lámpájának fényénél a zsörtölődésen kívül esetleg másra is összpontosítani, akkor az Ön világa rossz. A felvett tudása minden kétséget kizárólag igen nagy - de ez nem fontos. A fontos az lenne, hogy tudjon viszonylatokban gondolkodni ahelyett, hogy mindenen felül álló sztratégoszként magas lóról köpködne.
Nem vagyok az abszolút pozitivitás szószólója. Én is sokat fikálódok. Most is Önt fikázom, ugyanis Önt nagyon könnyű fikázni. Valószínűleg engem is nagyon könnyű fikázni. De talán annyi különbség van bennünk - mert ugye "nem én vagyok az Apád" -, hogy én a kritikai hangnemet a mindenható lexikális tudás még ki nem teljesedésének köszönhetően némi humorral teszem.
Meg amúgy is: ez egy fórum.
Ha némi elismerésre vágyik, akkor szaltózzon, vagy lásson neki fekvőzni a Blahán. Úgy fest, Ön mégis online diskurzusban szeretné megmutatni a foga fehérjét, amivel az a baj, hogy a való világ - vagy jelen megvilágításban a szakma - el fog húzni Ön mellett. Gondolom sokat foglalkoztatja Önt az a kérdés, hogy merre az arra. Kérdés, hogyha most 2017-et írunk, akkor az Ön petróleumlámpája melletti naptár hányas évjárat?
Pákozdi. Őszintén - nagyon szívesen részt vennék egy olyan eseményen, ahol Ön főelőadóként van jelen. Egy olyan eseményt vízionálok, ami azzal a hívószóval kecsegtet, hogy "Pákozdi összes", vagy "Én, Pákozdi", vagy "Halljátok szavam". Mert ezt a képet festi magáról. Szimpatikus egy kép az biztos, de úgy örülnénk - valamennyi fórumozó nevében beszélek -, ha végre kibújna a szög a zsákból.
És még valami: Isten áldja a humort. Meg Önt is!
Szóval csak ésszel! Ésszel... Nem lexikalitással.
Üdvözlettel: egy fenntartásokkal teli rajongója
21:48
@Gary Wood: Kedves Gary,
A ló nem magas és úgy írok, ahogy gondolom. Senki apja - itt, ebben a közegben legalábbis - nem vagyok, zsörtölődésről pedig szó sincs: javaslom, olvassa el 31 építészfórumos cikkemet, tehát nem pusztán a hozzászólásaimat.
Nincs szó továbbá fekvőtámaszról és elismerésre vágyásról sem. Nem köpködök, nem "fikálódok" - ami, gondolom, a fikázást jelentené. Nem szaltózni kívánok, és a szakma még sokáig nem húz el mellettem. A petróleumlámpám melletti naptár évjárata pedig 2017. Hogy időnként kitekintek a Balatont érintő tervekre és az aktuális párizsi baromságokra, a világ legszebb városa mai, izgága gazdáinak rémséges műveire, az csupán alkalmi kaland. Mert számomra a Liget Budapest, a Budai Vár tönkretétele, a lágymányosi toronyház és a Római part, a teleépített Orczy Park, a József nádor téri és a Dráva utcai fairtás - ez az igazi botrány.
Elnézést kérek, ha nem ezt kérdezte.
07:41
@Pákozdi Imre: Sajnálatos, hogy Magyarország legolvasottabb építészeti portálján, gyakorlatilag nem jelenik meg szakmai hozzászólás....
Építész kollégák! Senkinek nincs megosztandó véleménye az itt megjelenő épületekről, tervekről? Mindenki átköltözött a fb-ra? Az ott megosztott itteni tartalmaknál sem nagyon látok hozzászólást, de like-olást is alig.
08:38
@gádor: Egyetértek gádorral.Szóltam is Rem-nek(Koolhaas) és Norman-nek(Sir Foster) akiknek érdeklődését jelentős mértékben felkeltette a "viharkalitka " ügy. Beszélgettek a témáról WGA-val és György Péterrel, ( együtt szoktak tarokkozni péntekenként on-line).Ennek eredményeként tervezik egy kommentben kifejezni véleményüket, mert ezt a szakmaiatlanságot már ők sem szenvedhetik tovább.
15:09
@FenyvesiHK: Kedves FenyvesiHK!
Köszönöm, szíves hozzászólásával tökéletesen illusztrálta a probléma lényegét.
Csak így tovább!
14:35
Juszt se leszek az, aki egyenként elmondja a skiccekről, hogy miért nem jók. Hogy hol hiányzik a korlát, ami viszont, ha lenne, megölné az egész vézna kis ötletet... Hogy nyári viharban vagy a vízbe menekülünk vagy a partra, de soha nem egy, a nyílt vízfelszínen felmeredő kalyibába. És sorolhatnám.
19:32
@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi!
A juszt szép szó. A hozzászólásának tartalma nem jó. Tessék otéklatok helyett viszonylatokban gondolkodni. De ami még ennél is fontosabb, hogy nem Ön konzultált a diákokkal a félév során. És ez nagy szerencse.
Ui.: Egyébként szeretem a hozzászólásait. Egy kicsit.
05:47
@Gary Wood: Kedves Gary!
Talán a projekt erőltetett, talán csak az eredmények azok. Egy magasjárda lehet, hogy szépen karéjozza a vizet, de mit sem ér, ha arról - korlát híján - lepottyan a polgár. Az elnyírás mentén le- és felhajló stégecske lehet szellemes, de mit ér, ha arról a sekély vízzel borított partmenti kövekre esik az óvatlan gyermek, aki megmássza azt. A hajóépítő műhely semmitmondó (egy szűk, piros kalyiba a parton), a multifunkcionális hajótároló vázlata zagyva. A földvári vitorlástelep környéki vizen az első jelentős vihar szétszaggatná a magában álló fűsziget növényzetét, a stég-ház pedig lebeg, statikailag még csak a vázlat szintjén sem végiggondolt módon. Az alkotótér rácsrendszere behatárol, anélkül, hogy bármitől is védene, a viharkalitka pedig a villámbiztos Faraday-kalitkát mímeli műséges objektumként, az idő kilencvenkilenc százalékában indokolatlanul, egyszersmind zavaróan meredezve a part természetes közegében.
Eredetileg is azért írtam meg a kifogásaimat, mert félő, hogy az első évesek, ennyire szabadfogású feladatot kapva, elbízzák magukat. Lehet, hogy az építészhallgatók az első másfél-két évben az építészettörténeten, a szabadkézi és a műszaki rajzon, a formaképzési és színezési elméleten és gyakorlaton, valamint némi épszerkezeti és statikai alapozáson kívül elsősorban városépítészetet kellene tanuljanak. Végülis a házak 99%-a településeken épül, tehát épületcsoportok része lesz. Akkor miért nem ebből, tehát a különféle településszerkezetek, városszövetek oktatásából indulunk ki? Egy ilyen módon felépített tanmenettel talán elkerülhető lenne a Budapesten is tapasztalható megrendelői és építészi önzés, amely szoliter épületekben ill. építményekben gondolkodik. Rossz példaként jusson eszünkbe a délbudai Rubik-kocka ház, a belvárosi (gyalogos) Duna-hidak víziói, a 120 méteres toronyház lágymányosi terve, amelynek 150 méterre történő magasítása mellett éppen egy városépítészeti felelősséget viselő kerületi főépítész kardoskodik... Gondoljunk a pesti Belvárosnak hátat fordító Duna Intercontinentálra (mostanság Marriott), az Alagút utca-Attila út sarki magasházra. Vagy az egész Liget-projektre, amely - és amelyek - a zabolátlan építészi individualizmus várostervezéshez nem értő módon manifesztált jelei.
15:45
@Pákozdi Imre: Talán mégis Pákozdi úrral kellett volna konzultálnia a hallgatóknak. Induljunk el a kályhától, akarom mondani a Balatontól. Ha ilyen feladatot kellene megoldani egy csapatnak, akkor én biztosan azzal kezdeném, hogy egy alkotótábort szerveznék a tóhoz. Lehetőleg a legszélsőségesebb időjárási periódusban, de ha ez nem megy, akkor sokat megélt balatoni rozmárokhoz terelném a diákokat,mélyreható konzultációk céljából. Aki ismeri, tudja, hogy a Balaton Európa egyik legszeszélyesebb, egyszersmind legizgalmasabb tava. Az uralkodó széljárásra majdnem merőleges keskeny képződmény, totális szélcsendekkel , lecsapó viharokkal és partjain égtájanként teljesen más viselkedéssel.Több évtizedes hajós múlt után is tud meglepetéseket okozni, még tapasztalt vizenjáróknak is. Ha valamit ki kellene találni ehhez a tóhoz, az éppen ebből a természetéből adódna. Csak random néhány:milyen strandfelszerelést lehet 10 perc alatt szélbiztos batyuvá gömbölyíteni, amivel szaladni is lehet? A nyaralók nagy része nem hiszi el, hogy a balatoni vihar lecsapós, mivel lehetne felhívni a figyelmet, ha tényleg ez várható? Az öröm fokozására szolgáló találmányok nagyon kedvesek, de a parton elhelyezett szerkentyűk alfája és omegája a viharbiztosság. Minden más csak múlékony játék, hamis valóságot megjelenítő 3D-s geg, ami akár balesetveszélyes is lehet, a röpködő alkatrészek miatt. Tavaly nyáron a balatoni laposokon(déli part) megjelent Nagy Arc a hogyangazdagodjunkgyorsan vetélkedő győztes csapatával. Felfújható csodacsúzdákat , ugrálókat,labdakapukat miegymást hoztak, felállították a beton partvédelem előtt 10 méterre és óránkénti horror áron kínálták a nagyérdeműnek. A rögzítéshez ménkű nagy betonkockák szolgáltak, majd beindult a bolt. Csodaszép szélcsendes napok következtek, emelkedő bevétel, happy hours. Mi, ősbalatoniak csak néztünk ki a fejünkből és csendben szóltunk, nem biztos, hogy jó lesz ez így. N.A. fölényesen lemosolygott és nem történt semmi. Aztán Balatoni-vihar őfelsége úgy döntött,hogy elég volt a szép időből. Reggelre kelve a vállalkozás szomorú roncsai lógtak a parti fákon,de jutott a parti nádasba is, a betonkockák némelyikét pedig csak a partvédelem kövei állították meg.N.A. a roncsokat legalább elvitte, de a betonkockákat otthagyta emlékbe. Játszani jó és kell is, de a Balaton így élesben, nem játék.(És akkor a zordabb teleken vágóélként, a part mellett 2 méter magasra feltorlódó jégtáblákról nem is volt szó!)